Idézetek a nyitottságról
(473)
Ha régóta egyedül élsz, magányos vagy és nem jön hozzád senki, feltétlenül nézd meg, hogy nem azért van-e, mert belülről fogod a kilincset!
Néha csak annyit kell tenni, hogy perspektívát váltunk, és megláthatjuk a mások igazságát.
A józan ész, az elfogulatlan értelem (...) annál biztosabban, helyesebben s az igazsággal megegyezőbben gyakorolja a kezébe adott főhatalmat, mentül inkább ki tudja magát szabadítani az előítéletek bilincseiből.
Aki nem él meg nagy mélységeket, illetve magasságokat, az sok esetben előítéletes lesz. Azt kell hogy mondjam, látszik, hogy az emberek az élet megúszásával egyre radikálisabbak lesznek.
A faggatózás egészséges dolog. Így lehet kitörni a némaságból, elkerülni a tabukat, s végső soron megszabadulni a félelemtől.
Azt mondják, csak a kivételes embereknek szabad átlépniük a határokat. Az igazság az, hogy bárki átlépheti őket, a képesség mindenkiben megvan. De csak a kivételes emberek képesek szembenézni ezzel.
Néha egyáltalán nem egyértelmű, de rajtad múlik, hogy észreveszed-e az átlagosban az egyediséget.
Van, hogy ott van az orrunk előtt egy remek lehetőség, de nem is látjuk, mert nem akarjuk látni. Azt hiszem, hogy nyitottnak kéne lennünk az újdonságokra.
A mentális készenléthez az is kell, hogy ne válaszoljak minden kritikára, észrevételre azzal, hogy jó, de. Elárulom, a jó válasz a következő: aha, elgondolkodom rajta. Ameddig valakiben nem alakul ki egyfajta önreflexió és a más vélemények befogadásának képessége, addig hárítani fog minden bírálatot. Az ilyen ember mindig csak védekezik, megpróbálja igazolni önmagát, és elmagyarázni, miért van minden úgy jól, ahogy kitalálta.
Nyitnunk kell a világ felé, s közben képesnek kell lennünk megtartani identitásunkat.
Mindig lehetséges válaszokban gondolkodjunk, és ne csupán helyes válaszokban!
Az ember elvileg pont azért jár iskolába, hogy ott megkapja a kíváncsiság fellobbanásához szükséges szikrát. Aki kíváncsi tud maradni, az egész életében csillagos ötösöket fog gyűjteni anélkül, hogy ezért sztárnak kellene lennie.
Mindannyian egy adott valóságba születünk, és fogalmunk sincs a világ többi részén létező számtalan egyéb valóságról. Ha nem találkozunk olyanokkal, akik ráébresztenek más normarendszerek létezésére, csak azokon a láthatatlan határokon belül tudunk gondolkodni, érezni és viselkedni, amelyek születésünktől fogva alakították a személyiségünket.