Idézetek a nyitottságról
(611)
Ha szakadékokat ásunk, elpusztul a világ. Hidakat kell építenünk: nézeteknek, fajoknak, ízléseknek - a különbségeknek.
Meggyőződésem, sőt tapasztalatom, hogy ahány jó könyvet olvastam, annyival több életem volt, lesz. Minél gyakrabban merülök el abban, hogyan léteznek, cselekszenek és gondolkodnak más emberek, törzsek, népcsoportok, annál tisztábban látok, érzek, értek, következésképp kevesebb indítékom marad, hogy acsarogjak bárkire. E gondolatmenetet követve hamar elérhetünk odáig, hogy csak szépirodalmilag művelt emberfők valók kormányba, parlamentbe, hivatalba. Aminek előfeltétele volna, hogy a szavazásra jogosultak zöme ossza nézeteimet, azaz maguk is olvasottak legyenek. Jó terv. Most már csak az hibádzik, mondanám meg, miként juthatnánk idáig.
Csak az ostobák és korlátolt értelműek olvasnak kizárólag olyan műveket, amelyek nézeteikkel és erkölcseikkel ujjat nem húznak. Aki értelmében fejlődni kíván és bölcsességre törekszik, az annál is inkább olvasson olyan műveket, amelyekkel szemben ellentétesen gondolkodik: mert bárki is meggyőződését inkább erősítheti meg az ellenvéleményekből, mint a hasonló fölfogást vallók műveiből.
Minél jobban ismered azt, hogy valójában mennyire nem ismered a világot, annál nagyobb esélyed van arra, hogy valami olyasmit csinálj, ami mégis érdekes.
Minden nap hoz magával valamit. Hol rosszat, hol jót. De sosem érkezik üres kézzel.
Nincs olyan bonyolult kérdés, sem a természettudományban, sem a szellemi tudományokban, melyet meg ne lehetne értetni egy nyílt eszű paraszttal is.
A filmekben és a könyvekben úgy beszélnek a biztonságról, mint amiből ki kell törni, hogy szabaddá válhassunk. (...) Ez a nézőpont megszűnik létezni, amint az ember valóban elveszíti a biztonságérzetét.
Jót tesz az embernek, ha új dolgokat próbál ki. Unalmas és besavanyodott lesz, ha mindig ugyanúgy csinál mindent.
A belső szabadság pillanata
amikor az elme kitárul
és a végtelen világegyetem kitárul
és a lélek szabadon vándorolhat.
Oly erősen hittem benne, hogy a világ úgy fog fogadni engem, ahogyan én a világot, hogy nem voltam hajlandó felfegyverezni magam.
Idegennek lenni bizonyára teher, de idegenkedni lehetetlenül közel egymáshoz: elviselhetetlen teher.
Megdöbbent, hogy manapság mennyire érdektelenek vagyunk az olyan témákkal kapcsolatban, mint a fizika, a világűr, az univerzum és a saját létezésünk filozófiája, értelme, végcélja. Őrült világ vár odakint! Legyünk kíváncsiak!