Idézetek a nyitottságról
(529)
Ha az ember jól bánik egy eszközzel, könnyen lehet, hogy állandóan azt akarja használni. Ha alaposan kielemeztünk egy problémát, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy eltúlozzuk a probléma vagy az általunk talált megoldás fontosságát. Ne feledjük, hogy egyetlen eszköz sem jó mindenre! Ha a kedvenc eszközünk egy kalapács, keressünk olyan kollégákat, akiknek csavarhúzói, fogói és mérőszalagjai vannak! Legyünk nyitottak a más szakterületekről érkező gondolatokra!
A költészet a közember számára a szeme sarkából megpillantott egyszarvú - a megfoghatatlan váratlan villanása. Egy műszaki ember számára csak a pragmatikus megoldások elméssége jelenti a költészetet. A funkció elsőbbsége a formával szemben. Ez nem optimizmus vagy pesszimizmus - a félig tele vagy félig üres pohár - kérdése. Egy műszaki számára a pohár egyszerűen túl nagy.
Ha állandóan csak arra szorítkoznánk, ami korábban természetes volt számunkra, akkor parányi törpéket játszhatnánk valódi képességeink árnyékában. Időről időre új területeit kell feltérképeznünk az emberi cselekvésnek. Amely cselekvést aztán szép lassan természetessé formálunk.
Az ötletek olyanok, mint a kanyaró, mert fertőzők, ezért lógj ötletekkel teli emberekkel, ha te is szeretnéd elkapni.
Mindig vannak rések, amelyeket ki kell töltenünk, és aranyrögök, amelyek a földön hevernek, és arra várnak, hogy valaki felszedegesse őket. Néha ez azzal jár, hogy ki kell kukkantanod az íróasztalod mögül, az épületen túlra, ki az utcára, a sarokra. De az aranyrögök ott vannak, csak fel kell szedegetni.
A kitaposott ösvények mindenki számára elérhetők. De az érdekes dolgok akkor történnek, amikor nyitott vagy meghozni egy váratlan döntést, vagy amikor hajlandó vagy megkérdőjelezni a szabályokat.
A tudat, hogy megkérdőjelezheted a szabályokat, elképesztően ösztönző. Emlékeztet rá, hogy a kitaposott ösvény csak egy a rendelkezésre álló lehetőségek közül. Mindig követheted az előírásokat, vezethetsz a főútvonalon és járhatsz az előtted járók lábnyomán. De rengeted lehetőség áll rendelkezésedre felismerni és megkérdőjelezni a közmegegyezést és felszabadítani magad az elvárások alól. Ne félj kilépni a komfortzónádból, egészséges mértékben figyelmen kívül hagyni a lehetetlent, és a fejük tetejére állítani az ötleteket.
Senki sem jogosult bármilyen újszerű ötletet elvetni azzal a kijelentéssel, hogy képtelenség megcsinálni.
Megcsinálhatjuk a szerencsénket, ha rendkívül keményen dolgozunk, és összpontosítunk a célunkra. De más eszközök is a rendelkezésünkre állnak; például nyitottnak kell lennünk a lehetőségekre, hasznunkra kell fordítanunk mindent, figyelnünk kell a minket körülvevő világra, a lehető legtöbb emberrel kapcsolatba kell lépnünk, és a lehető legjobbá tenni ezeket a kapcsolatokat. A szerencsénk végső soron azon alapszik, hogy megfordítsuk a rossz helyzeteket, és a jókat még jobbá tegyük. Nagymértékben növeljük az esélyeinket, ha a lehető legtöbb különböző tapasztalatnak tesszük ki magunkat, merészen keverjük őket, és félelem nélkül törekszünk arra, hogy eljussunk a színpadra, amelyen életünket játszani szeretnénk.
Az ötletek olyanok, mint a pókháló, mert erősebbek, mint amilyennek tűnnek, ezért ne becsüld alul a jelentőségüket.
Mindennapi életünk során gyakran teszünk fel szemellenzőt, és járunk a kitaposott ösvényeken, és nem állunk meg, hogy körülnézzünk. De látogatóként friss szemmel nézed a világot, ezért sokkal többet tapasztalsz. Mivel figyelsz, minden sarkon lenyűgöző dolgokat fogsz találni.
A szerencsések nemcsak figyelnek a körülöttük lévő világra, és érdekes emberekkel találkoznak - ők szokatlan módokat találnak arra, hogy felhasználják és újraértelmezzék tudásukat és tapasztalataikat. A legtöbb embernek nagyszerű lehetőségei vannak a keze ügyében, de soha nem jön rá, hogyan hasznosítsa őket. A szerencsés emberek jól ítélik meg tudásuk és kapcsolataik értékét, és kiaknázzák ezt az aranybányát.