Idézetek a nyitottságról
(648)
Ha eljutunk a gondolkodás és az intelligencia azon fokára, amikor már feltételezzük, hogy másnak is igaza lehet vagy igaza van, akkor megtettük az első lépést az erőszak pszichikai leküzdésére.
A változás félelmetes. Néha annyira ragaszkodunk a múlthoz, hogy elfeledjük, kik vagyunk valójában. De aztán ha kitárjuk a szívünket, és akit szeretünk, elfogadjuk olyannak, amilyen, egy kis változás csak tovább erősíti a köteléket.
A tanítók és a tanulnivaló mindenhol jelen van. Életünk minden egyes perce felkínálja nekünk a lehetőséget, hogy odafigyeljünk.
A jó kommunikáció ott kezdődik, hogy olyan emberrel is szívesen beszélgetsz, aki nem feltétlenül ért egyet veled.
Valójában nem magát az igazságot akarod tudni, hanem az igazságot úgy, ahogy te érted. Ez a legnagyobb akadály a megvilágosodásod előtt. Azt hiszed, már tudod az igazságot. Azt hiszed, már érted, milyen. Így aztán egyetértesz mindennel, amit látsz, hallasz, olvasol, ami beleillik a gondolatrendszeredbe, és elutasítod azt, ami nem. És ezt tanulásnak nevezed. Erre mondod, hogy nyitott vagy a tanításra. Ó, jaj, soha nem nyílsz meg a tanításnak, amíg zárva maradsz minden előtt, kivéve a saját igazságodat.
Az ötletek úgy viselkednek, mint a hagymahéjak. Ahogy lehántod az egyik réteget, előbukkan a következő. Az első húsz ötlet után végre előkerül, ami kevésbé nyilvánvaló, mert az agysejtekben más kapcsolatok is létrejönnek, másképpen kell gondolkodnod, hogy még egy réteggel mélyebbre áss!
Akik keresnek, találnak. Az ajtóik várják őket. De utána bármi megtörténhet. Vannak olyanok, akik megtalálják az ajtót, bekukucskálnak rajta, és becsukják. Mások hozzá sem nyúlnak az ajtóhoz, még akkor sem, ha furdalja őket a kíváncsiság. Azt hiszik, hogy engedélyre van szükségük. Azt hiszik, hogy az ajtó valaki más kedvéért áll ott, még akkor is, ha őket várja.
Az élet időt és erőfeszítést igényel. Vagyis ha megspóroljuk az időt és az erőfeszítést, az élet örömeit küszöböljük ki. Tapasztald meg időnként, mi van a kényelmen túl!
Az ember sokféle dologból áll,
és egyik sem látható elsőre -
még rózsa is nőhet a betonból,
ha locsolod, s gondoskodsz felőle.
Nem szabad az emberekhez mennünk, és azt mondanunk: "Itt vagyunk. Azért jöttünk, hogy megajándékozzunk a társaságunkkal, hogy tudományra tanítsunk titeket, hogy megmutassuk a hibáitokat, a kultúrátok hiányait, az alapvető dolgokkal kapcsolatos rövidlátásotokat". Ehelyett nyitott elmével és szerénységgel kell érkeznünk, hogy megértsük mindazt a bölcsességet, ami bennük lakozik.
Olyannak kell lennünk, mint a fürdőszobaszőnyeg. Mindent magunkba kell szívni. Folyamatosan gyűjteni kell az infókat, az érzeteket, és ez a sok minden majd később szelektálódik.
Az elfogadás nagyon lényeges néha, de az ismeretlen felfedezése fontos. Abban a pillanatban, hogy nemet mondunk rá, abban a pillanatban vége az igazi életnek.
Könnyen megeshet, hogy ha valamit ostobaságnak bélyegzünk, az végül csak a saját ostobaságunkat teszi nyilvánvalóvá. Elegánsabbnak tűnik az a megoldás, hogy közelebb megyünk, és megnézzük jobban.