Oktatással kapcsolatos idézetek
(719)
Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit?
Tanár legyen a talpán, aki ötven perccel a téli vakáció megkezdődése előtt magára tudja vonni az osztály figyelmét.
A gyermekre minden hat, s mentül különbözőbbek a hatások, annál inkább várhatjuk, hogy kifejlődése ferde s egyoldalú nem lesz. Az életre csak élet által neveltetünk, s aki hiszi, hogy a gyermeket elvek és szabályok által életrevalóvá képezheti, egy cseppel sem józanabb annál, ki valakit szárazon tanít úszni.
A világot javítani? Ebben nem hiszek. Nekünk vetni kell, az eredménye nem ránk tartozik...
Az iskolaérettség (...) egy sajátos hangulatban, állapotban, kíváncsiságban mutatkozik meg.
Az igazi tanulás önálló tevékenység, ezért ellenzek minden együtt tanulást, korrepetálást. Meggyőződésem, hogy néhány hét vagy hónap alatt a gyerekek maguktól is beletanulnának az önálló munkába, ha volna időnk ezt kivárni.
A szeretet, az elfogadás és a tudás (...) nem csak a család, hanem az oktatás és mindenki más feladata, aki valamilyen formában megérinti az embereket, hatással tud lenni rájuk.
A magyar oktatási rendszer nagymértékben a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, ami többnyire csak biflázás, és nem a gyakorlatban használható ismeretek megszerzése. De ez már így volt a mi iskoláskorunkban is, mégis tudtunk magunkkal mit kezdeni a világban.
A leckénél fölöslegesebb dolog a világon nincs. Az eminens odakeni, a többi pedig a szünetben lemásolja az eminensről. Minek otthon gyakorolni, hiszen aki tudja, az unja, aki nem tudja, az rosszul fogja begyakorolni.