Oktatással kapcsolatos idézetek
(776)
Műveletlen országokban nem lehet szabadság, mert csak zsarnokok és szolgák teremnek.
Ha valaki tanulja az éneklést gyerekkora óta, és a technika érződik a hangján, akkor kiveszhet belőle az eredetiség.
Amikor az ember orvostanhallgató, mindig sarlatánnak érzi magát, és csak nagy sokára, hosszú idő után képes elhinni, hogy képes ellátni feladatait és nem csak úgy tesz, mintha.
A pusztán eltanult igazság csak úgy tapad hozzánk, mint egy reánk illesztett tag, egy hamis fog, egy viaszból való vagy legföllebb mint egy idegen húsból való rhinoplasztikus orr. Az önálló gondolkozás útján szerzett igazság ellenben egy természetes testrészhez hasonlít, csak ez a miénk igazán.
Hogyha nekem szárnyam volna,
Délre szállnék, mint a gólya.
Nem kellene óvodába
járnom, aztán iskolába.
De azért jó mégse volna
elrepülni, mint a gólya.
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.
Vizsgák nélkül nem fejezhetjük be az iskoláinkat. Ezeken a vizsgákon időnként különös válaszok hangzanak el, és hébe-hóba előfordul, hogy az egyetlen helyes válasz felettébb szokatlan.
Napjainkban már tarthatatlanok az olyan oktatási rendszerek, amelyek megtanítanak a latin igék ragozására, de soha nem ismertetik meg a tanulókkal az algoritmusírás logikáját. Elfogadhatatlan, hogy valaki akár három nyelven is beszél, de halvány fogalma sincs arról, milyen nyelven beszél egy számítógép.
Minden társadalmi réteget és minden csoportot meg kell szólítani, hogy a tudás elérjen mindenhova, és a tudás lassú, gyógyító hatása majd segít az álhíreken és a téveszméken is. Idővel.
A tehetséges ifjú nem íratlan lap, nem: inkább olyan lap, amelyre láthatatlan vegytintával már minden fel van írva, a helyes csakúgy, mint a téves, és a nevelő dolga, hogy a helyeset minél határozottabban kifejlessze, az érvényesülni próbáló téveset azonban szakszerű behatással egyszer s mindenkorra kitörölje.
Vakáció idején mindig jobban megy a tanulás, hiszen az iskola nem vonja el az ember figyelmét.
Baráti emlék: "érettségi kép",
Húsz éve itt függ a szobám falán,
Húsz év óta talán ma legelőször
Néztem e kép szemébe igazán.
A fényképész csoportba állította
És lombfűzérrel fonta őket át,
Az élet pedig szerteszét dobálta,
Mint egy csoportba lecsapó granát.