Oktatással kapcsolatos idézetek
(842)
Senki se csinálhat jót anélkül, hogy tanult volna azoktól, akiknek alkalmuk volt nagyot és jót látni.
A tanító ügyessége abban áll, hogy meg tudja nyerni és lekötni tanítványának figyelmét; ha ezt elérte, oly gyorsan fog haladni, amennyire csak engedik tanítványának képességei; figyelem nélkül minden sürgése-forgása, felindulása kárba vész vagy legalább is igen kevés eredménnyel fog járni.
A tanulás elfedi az ösztönös tudást, amivel születünk. Mert minden, amit tudnunk kell, eleve bennünk van.
Nem a gyereknek kell jónak lennie az iskola kedvéért - de sokan hiszik ezt! - hanem: az iskolának kell mindent megtennie a gyerekért.
Fegyverekkel meg lehet ölni a terroristákat. Oktatással meg lehet ölni a terrorizmust.
Aki nem tud helyesen gondolkodni, az tanulhat és tapasztalhat akármennyit is, okosabb sohasem lesz.
Egykori iskolámban is számosan lógnak a falon, talán mert az iskola is már olyan hatalom, mely úgy egészen sose enged el, ha egyszer a markában érzett - míg élünk, árnyaink hűen elkísérnek, de fényeink képeinkkel együtt szakadnak az állam, a kormány, a kórházak, a templomok és a legkülönbözőbb műintézetek leltárfüzeteibe, mely tételes formáinkat méltán nevezzük kártyáknak a "személyi", "TAJ" és egyéb előtagok ellenére, ha már úgyis az ördög keveri őket és egy vagy több magunk csinálta isten oszt le és ki velük együtt minket is.
Hogyha máshonnan nem is, a tablójáról mindenki lenézheti az alatta elmenőket, legyen szó tanárról, diákról vagy akárcsak a saját egyre kopó porhüvelyéről. A lenézés joga a szög, az erkölcsi alapja pedig az erő, mely a kalapáccsal az adott szöget a falba verte. A tabló puszta léte szentesíti a rajta/benne lévők előjogait, ahogy ez a bárkákkal, palotákkal, kastélyokkal, bíróságokkal, kórházi rendelőkkel, kormányhivatalokkal és más egyebek mellett jegypénztárakkal is lenni szokott.
A tablót csak az vigasztalhatja, hogy nem ő az egyetlen, akinek el kell viselnie a képünket, ott vannak mindjárt az utókor jövevényei, akik kénytelen-kelletlen néznek majd fel ránk, hála az erős szögeknek, melyekkel rögzítettek bennünket.
Az érettségi tabló a ballagó dicsérete, hiszen az már önmagában is szép teljesítmény, ha úgy sikerül magunk mögött hagynunk egy intézmény falait, hogy az embert közben mindössze a falra akasztották fel a társaival együtt, ráadásul csak kép formájában.