Oktatással kapcsolatos idézetek
(665)
Az, aki átadja a tudását, és egy idő után feleslegessé tudja tenni magát a tanítvány életében.
Nagyobb elbizottság nincs, mint olly tárgyra oktatni akarni, mellyhez az ember tökéletesen nem ért.
Nem akarom azt mondani, hogy csak iskolázott és képzett emberek adhatnak valami értékeset a világnak. Nem így van. De azt mondhatom, hogy az iskolázott és képzett emberek, ha igazán kiválóak és alkotásra képesek valamilyen területen, ami sajnos ritka, akkor sokkal nagyobb értéket hagynak hátra, mint azok, akik csak kiválóak és alkotásra képesek. Világosabban fejezik ki magukat, és rendszerint valami hajtja őket, hogy gondolatmenetüket teljesen végigvigyék. És ami a legfontosabb, tízből kilencben több a szerénység, mint a pallérozatlan elmékben.
A mi alkotmányunk kimondja a dolgozóknak a jogot a továbbtanulásra. De ... vannak olyan rétegek, akik nehezen tudnak élni e jogukkal, mert körülményeik nem engedik. Biztosítsuk számukra a körülményeket, hogy biztosíthassuk a jogokat. Nem egyenlő jogilag az az ember, aki műveltség, neveltetési körülmények korlátai miatt egyenlőtlennek érzi magát a tanult, művelt emberrel. Alföldi tanyáink, városszéleink, falvaink fiait csak úgy tehetjük egyenlő jogúvá, ha a közművelődésben egyenlő esélyekkel indítjuk őket.
A tudás senkinek sem lehet a privilégiuma, még az egyetemeknek sem. A tudáshoz mindenkinek joga van.
Ezt teszi az iskolázottság. Megtanít, hogy képesek legyünk megérteni és értékelni az élet legkülönbözőbb területeit - a zenét, a művészeteket, a tudományt, az embereket, a természetet, saját magunkat - egy teljesen más szinten.
A tudományt nem újonnan teremti meg minden új nemzedék, a tudomány olyan, mint a folyton égő fáklya, amely nemzedékről nemzedékre száll. Világos, mi a kötelességünk azokkal szemben, akik átveszik tőlünk, s továbbviszik ezt a fáklyát: segítenünk kell őket, de ne diktáljunk nekik, mert a dogmatizmus ártalmas, gátolja a tudomány fejlődését és még inkább a tudósok nevelését.
Nyikolaj Nyikolajevics Szemjonov
Mindenkinek megtiltanám a második egyetemi diplomaszerzést. Amikor azt mondja valaki dicsekedve, két-három diplomám van, nem tudom hány doktorátusom, akkor általában kiderül, ott valami nincs rendjén. Valaki valamit bizonyítani akar, valaminek a hiányát leplezi.
A névtelen tanárokról, a tudomány ismeretlen közkatonáiról (...) egyetlen tudománytörténész sem állít emlékművet, pedig az ő hitük, emberségük, áldozatvállalásuk nélkül a tudomány sem haladna így előre.
Valódi tudással rendelkezni sokkal több bánattal jár, mint boldogsággal, több fájdalommal, mint örömmel, de az ember csak gazdagabbá válik és gyarapodik az által, ha tanul.
Az élet alkalmazkodás. Már az iskolában elkezdődik, csöndben ülve kell figyelnünk, mind ugyanazt tanuljuk, később mi is ugyanúgy iskolába járatjuk a gyerekeinket, hogy ők is azt tanulják, amit mi tanultunk: nyelvet, tiszteletet, számtant, a fontos események évszámát, amelyek szigorú ok-okozati rendben sorakoznak történelemkönyvekben. Csak hogy kirekeszthessünk mindent, ami logikátlan, véletlenszerű, érthetetlen.