Oktatással kapcsolatos idézetek
(702)
A nemzet nevelésének a feladata, hogy egyetlen gyermek se legyen rossz és haszontalan.
A nagy tanítók gyakran a legígéretesebb diákjaikkal a legszigorúbbak. Ha megpillantják a szunnyadó lehetőséget, azt akarják, hogy az maradéktalanul kibontakozzon.
Az ifjúság helyes nevelését és az egész közoktatásügynek intézését a józan erkölcsű népek mindenkoron oly nagy fontosságúnak tekintették, hogy benne látták országaik legfőbb sarokkövét, és az általános jólét alapját. És méltán.
Nem mindent tanulunk meg azért, hogy később pontosan felidézzük; a cél sokszor az, hogy a gátak és korlátok, melyek bizonyos dolgok megtanulása és elfelejtése során a gondolkodásunkban keletkeznek, segítsenek az új ismeretek közötti eligazodásban.
Mindnyájunknak kötelességünk, ha csak egy homokszemnyit is, odavetni nemzeti műveltségünk pompás épületéhez.
Tanítványaink alapos és pontos ismerete nélkül lehetetlen bármiféle nevelésük. Tehát csak jó emberismerő lehet jó pedagógus.
Az emberi természet olyan, hogy csak a használható tudást fogadja be élvezettel. Modern időkben egy másik természet kéne...
Nem biztos, hogy a fényes jövő érdekében éppen egy óriási, csillogó, nagy gyárat kell építeni, lehet, hogy a szűk keresztmetszetet az általános iskolai tanárok fizetése jelenti. Mert ha az kicsi, akkor kevés fényes elme megy el tanárnak, a gyerekek hülyék maradnak, mind politikusnak megy majd, és kész a katasztrófa. Ha viszont jól fizetett, okos emberek tanítanak, akkor befogadó, érdeklődő, a tudást önként kereső és értékelő gyerekek fejezik be az iskolát, és már el is kezdődött a fényes jövő.
A gyerekek többnyire szivacsagyúak, könnyedén megjegyeznek mindent, csak válaszolni kell a kérdésekre. Mindig válaszolni, még ha az fárasztó is néha. Vagy gyakran.
Nem a technikai ismeretek, nem a "Tudás" az a komponens, amit mindenkinek egyformán el kell sajátítania. Alighanem sokkal fontosabb a kapcsolatok, viszonylatok felismerése, a rendszerismeret, az a készség, hogy gyorsan elfogadjuk az újat, és ha szükséges, valahol már készen megtaláljuk a szükséges technikai ismereteket is.
Nagy és dicső cél van feladva a Tanítói Rendnek; tudniillik: a serdülő nemzedéket emberségre (humanitásra) idomítani, benne az istenek csíráját fejleszteni, és őt azon eszméletre és öntudatra felemelni, hogy a Szellemi ember - miután e mostani pitvarát a létezésnek átfutotta, - egy fenségesebb és elenyészhetetlen maradásra van elrendelve. Ennél nagyobb jót pedig emberekkel nem lehet tenni.
Tanulni annyi, mint kapcsolatot teremteni egy már ismert és egy még ismeretlen, új dolog között. Az összehasonlító metaforák remek lehetőségeket kínálnak erre is.
Adj az éhezőnek egy halat, és egy napig lesz mit ennie. Adj neki egy halászhálót, és soha többé nem fog éhezni!