Önbizalommal kapcsolatos idézetek
(955)
Kedves sorstársaim, kedves Nők! Merjünk szépek lenni, hiszen ennek sokszor csak mi magunk vagyunk az akadálya és hitetlenségünk önmagunkban.
Ha nem vagy politikus vagy prominens személy, és a pénzedet nem reklámokból keresed, akkor ne foglalkozz a hírneveddel. Hagyd a fenébe a lájkolást. Ne guglizd meg magadat, és ne kuncsorogj az elismerésért. Ahelyett, hogy ezekkel foglalkoznál, fordítsd idődet valami hasznosra, csinálj olyan dolgokat, amelyek után bátran tükörbe tudsz nézni.
A magabiztosság egyszerű dolog, arra bárki képes. A szerénység ezzel ellentétben viszont nehéz, mégis sokkal inkább kompatibilisebb a valósággal.
A túlzott önbecsülés igazi civilizációs betegséggé nőtte ki magát. Úgy harapunk saját egónkba, mint a kutya a régi cipőre. Engedd el ezt a cipőt! Nincs benne tápérték. Ráadásul elnyűtt íze is lehet.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: önbizalom.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: hitelesség.
Évtizedekig másoknak akartam megfelelni. És rengetegszer lyukra futottam. Egy ilyen krízis után aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha azt az energiát, amit abba fektetek bele, hogy másoknak megfeleljek, ezentúl önmagam felé fordítanám.
Az ember egyik legfontosabb mozgatórugója önmaga megerősítése: értékesnek kell éreznünk magunkat, tudnunk kell, hogy valakinek szüksége van ránk, hogy számítunk valamit.
Ha az ember nem érzi jól magát a saját bőrében, függetlenül a külső körülményektől, akkor esélye sincs megtalálni a boldogságát, vagy még inkább a valóban értékes dolgokat az életben, vagyis azt, ami igazán számít. Az emberek legnagyobb része azonban - sőt, ma már sokkal inkább azt mondom, hogy csak nagyon kevés kivétellel - nincsen jóban önmagával. Nem érzi jól magát a saját bőrében, a saját életében, a saját társaságában. Mi lehet ennél szörnyűbb? Hiszen saját magunkkal éljük le az egész életünket.
A legtöbben arra törekszünk, hogy fölérendelt vagy minimum mellérendelt viszonyba kerüljünk másokhoz képest. Ha azonban találkozunk egy bizonyos szempontból fölöttünk álló, például sikeresebb emberrel, akkor nem feltétlenül tudatosan, de olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyekkel az ő érdemeit kicsinyítve lehúzhatjuk a saját szintünkre az illetőt. Márpedig az irigység, a gúny és a kibeszélés erre a célra tökéletesen alkalmas eszközök - az illúzió szintjén legalábbis.
Aki ítélkezik mások felett, bármilyen formában teszi is, az teljesen biztos, hogy nincsen kibékülve saját magával. Ha rendben lenne belül, akkor nem türemkedne ki belőle folyamatosan az az égető vágy, hogy mások felett pálcát törjön, és kifejtse a szerinte helyes és sohasem építő véleményt.
Minden ember nyakában van egy láthatatlan tábla. Az van ráírva: éreztesd, hogy fontos vagyok!
Az élet alfája és ómegája végső soron az, hogy mennyire szeretjük önmagunkat. Hiszen ettől függ, hogy mennyire merünk, mennyit nevetünk, mennyire szeretünk másokat, és mennyire szeretjük az életünket.
Akkor is fogadd el magad, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, mint szeretnéd. Csakúgy, mint egy kisgyermeket, aki tanul, fejlődik, hibázik, mert erről szól az életünk. Tanulunk, fejlődünk, hibázunk, de nem szabad megengedni magunknak, hogy emiatt ne szeressük azt a csodálatos embert, aki vagyunk.
Ha megtalálod önmagadban az öröm forrását, sohasem fogsz unatkozni, elégedett leszel önmagaddal és a kis dolgoknak is képes leszel örülni.