Önbizalommal kapcsolatos idézetek
(877)
Aki magában bízik, az másokban is bízik. Mert tudja, ha cserben hagyják - márpedig előbb vagy utóbb cserben hagyják, hiszen az élet már csak ilyen -, vissza tud vágni. Az élet egyik szépsége éppen ebben rejlik: a kockáztatásban.
Kézenfekvőnek látszik, hogy amikor az ember elkezd olvasni egy mesét, a hőssel azonosul... ez lenne a természetes, hiszen saját tudati világunkban mindannyian hősök vagyunk, vagy legalábbis lehetnénk. Ha ez még sincs így, máris előkerült egy súlyos problémánk: a modern ember megfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen hős is lehetne. Ez a lehetőség ugyanis nem csak néhány kiválasztott előtt áll nyitva, hanem elvileg mindannyian élhetnénk sokkal nagyszerűbb és nemesebb életet is, mint amelybe felnőtt pályafutásunk többnyire torkollik.
A jó vezetőnek fertőző optimizmust kell árasztania, és azt a bizonyosságot, hogy a nehézségekkel mindig szembe tud nézni. Önbizalomnak kell sugároznia belőle, még akkor is, ha nem egészen bizonyos az események kimenetelében.
Nagyon fontos megtanulni bízni belső bölcsességünkben, és tisztában lenni azzal, hogy mindig boldogító jutalomhoz vezet bennünket.
Az önszeretet, az önbecsülés, a saját tudásodba vetett hit mind az egészséges egoizmus építőkövei. Senki nem örül annak, ha elveszíti a helyét. Senki nem érzi úgy, hogy kevesebbet ér a másiknál. Ha mégis így érzel, akkor a sport nem a te műfajod.
Köszönöm azoknak, akik kihúzták alólam a támaszt, hogy azt tették, amit tenniük kellett, mert így ráébredtem: van bennem annyi erő, hogy képes vagyok külső kapaszkodó nélkül, saját erőmből mindent, bármit megtenni.
A magabiztosságnak belülről kellene fakadnia, a szívünk legmélyéről, nem pedig kívülről, az általunk birtokolt dolgok mennyiségéből.
Ha (...) olyan szemüveget hordasz, amelyen keresztül azt látod, hogy "meg tudom tenni" vagy "fontos vagyok", ez a meggyőződés minden másra pozitívan hat az életedben.
Ahogyan a magunkról alkotott negatív meggyőződéseink megkötöznek, a pozitívak a legjobbat hozhatják ki belőlünk.
Mikor (...) elkezdtem horgászni, mindig irdatlan nagy horgot használtam. Meg voltam győződve arról, hogy semmiképp sem fogok semmit, de úgy véltem, hogy sokkal izgalmasabb egy nagy halat nem kifogni, mint egy kicsit. Azóta csökkentettem horgom méreteit, és most már meg-megakasztok egy halat.
A legtöbb ember egy álarc mögé bújva éli az életét, és így araszol leszegett fejjel végig az úton... de te nem! Te képes vagy szembenézni azzal, ami vagy.
Akik az önelutasítástól eljutnak az önelfogadásig, azok sem feltétlenül látják mindig szépnek magukat. Inkább az a különbség, hogy aki elfogadja önmagát, annak nem írja át negatívra a hangulatát, ha éppen nem azt látja a tükörben aznap, amit szeretne. Attól még ugyanúgy megy, végzi a dolgát és teszi azt, amihez kedve van.
Aki szereti és elfogadja önmagát, az nem tűri, ha bántják. Hanem azt mondja, hogy jár nekem a jó, jár nekem a figyelem és a tisztelet. Az önelfogadás nem annyiból áll, hogy billegetem magam a tükör előtt, hogy "jaj, de szép vagyok, bármit felvehetek", aztán folytatok mindent ugyanúgy, mint eddig.
Ne kételkedj magadban! Te a saját módodon harcolsz, és egy katona számára az a legrosszabb, ha megrendül az önmagába vetett hite, mielőtt kilép a harcmezőre. Nem minden ér véget győzelemmel, de mindig el kell kezdeni, minden alkalommal tudva, hogy a felkészültséged és ösztöneid rendben vannak.