Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3584)
Álmomban se jutna eszembe olyan klubhoz tartozni, amelynek olyan emberek lehetnek a tagjai, mint én.
Az apja része önnek. Mindig. Ha megtud róla valamit, önmagát ismeri meg jobban.
Tegnap talán hibáztam, de a tegnapi énem is én vagyok. A hibáimmal és tévedéseimmel együtt vagyok az, aki vagyok. Holnap talán egy kicsit bölcsebb leszek, de az is én leszek. A hibáim és tévedéseim is az én részeim, az életem csillagképének legfényesebb pontjai. Mára eljutottam oda, hogy szeretem magam azért, aki vagyok, aki voltam, és akivé remélem, hogy válni fogok.
Mindannyian összetett emberek, sokoldalú személyiségek vagyunk: félelmeket táplálunk, igényeink vannak, néha egymásnak is ellentmondó vágyak között őrlődünk. A világ odakint legalább ennyire zavaros és ellentmondásos. Ha nem vigyázunk, a bennünk tomboló erők, amelyek ide-oda rángatnak, végül könnyen szétszakíthatnak minket. Nem lehetünk egyszerre Dr. Jekyll és Mr. Hyde - huzamosan biztosan nem.
Könnyen összekeverhetjük a mások felé mutatott arcunkat a valódival, különösen egy olyan világban, ahol a média tudatosan igyekszik elkenni a kettő közötti különbséget.
Amint egyetlen pillanat a halál, úgy egyetlen pillanat az élet is. Lehunyjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy megszűnjön minden hiábavaló félelem. Az új állapotban, félelemmentesen, megkérdezzük magunktól, kik vagyunk. Ha kétségek nélkül élhetnénk, mit tennénk? Ha nyíltszívűek lehetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a csalódástól... ha szerethetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a megbántástól... ha ma átérezhetnénk, hogy édes az élet, anélkül, hogy arra gondolnánk, hogy fog holnap mindez hiányozni... ha nem félnénk az idő múlásától, és attól, kiktől fog megfosztani... igen. Mit tennénk? Kivel törődnénk? Milyen csatákat vívnánk? Mely ösvényeket hagynánk ott? Milyen élvezeteket engednénk magunknak? Milyen rejtélyeket oldanánk meg? Egyszóval: hogyan élnénk?
Nem szabad automatikusan elfogadnunk, hogy a természetes egyben jobb is, sem automatikusan feltételeznünk, hogy jobbíthatunk a természetünkön. Tőlünk függ, mely tulajdonságainkat tartjuk értékesnek, és mi a legjobb módja, hogy ezeket kidomborítsuk.
Mindnyájan különféle szerepeket játszunk a társadalomban. Lehetsz irodista, anya vagy szakács egy étteremben. Ezek kétségtelenül a különböző "énjeink". De mindnyájunknak van egy másik énje, egy igazi hőse, aki bennünk él. Tégy meg mindent, hogy felébreszd ezt a másik énedet!
Lehet, hogy ma meg tudsz tenni valamit, amire tegnap még képtelen voltál. Lehet, hogy ma nem olyan a hangulatod, mint tegnap volt. Ha egy fix pontról végzel megfigyeléseket, képes vagy annak látni magadat, ami valóban vagy. Tudatodat és testedet is úgy erősítheted, hogy mind a kettőre nagyon odafigyelsz.
Nincs önismeret és nincs valódi tudatosodás anélkül, hogy ne kapnál két rohadt nagy pofont, és ha nem kapsz, akkor az elviszi az egót egy olyan irányba, hogy halhatatlan vagy, hogy mindenható vagy, hogy mindenhez értesz.
Bennem megvan a lehetőség a szeretetre, de az egész benne van egy elzárt térben. A szomorú az, hogy ez az élet, amit élek, csak egyre inkább betokosítja a lehetőségeimet. Végül is valamit változtatnom kell a dolgon.
A maskara-élet a bölcsőben kezdődik, és tart egy egész életen át. Nincs senki a földön, aki meg tudná találni magát.