Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3174)
Ha a saját életünket nem tudjuk kézben tartani, hogyan irányíthatnánk a családunk ügyeit?
Csak ha magadat megtaláltad, találhatnak meg mások is. Más szóval: csak ha magadat szereted, szerethetnek meg mások is. A benső harmóniának ilyen hatalmas vonzereje van!
A szellemi tudás befogadásának lélekállapota az alázat, módja az átélés. A létezés, vagy ha úgy tetszik, önmagunk mélységének átélése: innen már nincs hova süllyedni. Itt már nem véd sem hatalom, sem pénz, sem szerep, sem hírnév. Még a hazugság sem.
Olyat még nem láttam, hogy egy önismereti tréningről valaki úgy jött volna ki, hogy "úristen, minek vagyok én a Földön, nálam gonoszabb embert még nem hordott a hátán! Hát, én egy két lábon járó szörnyeteg vagyok. Csodálom, hogy elvisel egyáltalán a környezetem". Ilyen nincs. Ide nem tud jutni egy előadás vagy egy tréning - csak oda, hogy rájöjjek, miért vagyok szép, erős és jó.
Mindig rossz dolgok felé húzódtam. Szerettem inni, lusta voltam, nem volt Istenem, politikám, ideám, ideálom. Letelepedtem a semmiben. Ez egy fajtája a nemlétezésnek, de elfogadtam. Nem lettem érdekes személy. Nem is akartam érdekes lenni, az túl nehéz. Amit igazán akartam, az egy puha, ködös kis hely, ahol élhetek, és hogy hagyjanak egyedül.
Nem én vagyok a kezdet és nem én vagyok a vég,
Hidd el, hogy Jézusból egy is éppen elég,
Nem mondom neked azt, hogy nem érdekel,
Mert lehetnél te is az, aki itt énekel.
Azt javaslom, ne értékelje túl a helyét ebben a világban, kislány. Ez csak boldogtalansághoz vezet.
Előző életeink tettei, érzései a tudatalatti sötétjében pihennek elfelejtve. A legtöbben csak a belőlük leszűrt tapasztalatot hozzuk magunkkal.
- Miért érzem azt, hogy valakik a fejünk fölött már rég leosztották a lapokat, és nekünk csak korlátozott lehetőségünk van a saját sorsunkba beleszólni?!
- Mert ez így van. Nem ismerjük azt a tervet, amit születésünk előtt kidolgoztunk magunknak. Mindent, de mindent elfelejtettünk. Hogy valójában kik vagyunk, és merre tartunk: fogalmunk sincs.
Ha tükör a világ, abban mindig az aktuális képünket látjuk meg. Mindig éppen az a mondat tűnik a szemünkbe, ami a pillanatnyi állapotunkról szól.