Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3196)
Nincs az az akaraterő, amely ki ne merülne egyszer. Ha mi másszuk is meg a legmagasabb hegyet mindenki közül, az még nem jelenti azt, hogy nincs olyan csúcs, amely ne fogna ki rajtunk.
Azért kedvelik annyira az emberek a "tehetség" szót, mert, amint a boldogtalanok szeretik a sorsot és a körülményeket okolni, úgy a sikertelenség nevezhető tehetséghiánynak, mások irigylésre méltó sikeressége pedig a tőlük független tehetséggel magyarázható. Könnyebb beismerni, hogy sajnos nem vagyunk tehetségesek - erről szüleink tehetnek -, mint bevallani, hogy igazság szerint mindig is lusták voltunk küzdeni.
Egy nagy mafla vagyok, akit könnyen boldoggá lehet
tenni, sőt
kreténül boldoggá szinte minden ok nélkül,
és amikor magamra hagynak, általában elégedett
vagyok.
De olyan régóta élek ebben a gyűlöletben,
és olyan gyakran voltam céltáblája,
hogy
csak az jelenti a szabadságot, a békét számomra, ha
távol
lehetek tőlük, ha máshol vagyok, mint ők, mindegy, hol...
Néha azt kívánom, bárcsak olyan lehetnék, amilyen egyáltalán nem vagyok. Spontán. Kalandvágyó. Olyasvalaki, aki csak azért csinál dolgokat, mert az jó. És nem érdekli, hogy mások mit gondolnak arról, ahogy kinéz. Ahogy viselkedik. Csak egyszerűen szeretnék önmagam lenni.
Az egyik énem szereti azt gondolni, hogy csak nekem lehetnek problémáim. De ettől vagyok különleges. Tudod, kicsi korom óta állandóan úgy érzem, mintha a testemen kívül lebegnék, és onnan nézném magamat. És gyűlölöm, amit látok. A viselkedésemet, a hangomat. Nem tudom, hogy tegyek ellene. Nagyon félek, hogy ez az érzés sosem múlik el.
Egy magányos tinédzser c. film
Igazából nem tudhatod, hogy tehetséges vagy-e, mert a saját agyaddal nem mérheted fel a saját agyadat. Szóval a saját agyad észjárása nem jó arra, hogy felmérd, hogy a többi agy észjárásától mekkora a különbsége észjárásban, tehát ami az agyadnak az alapállapot, az nem tudja megállapítani, hogy az alapállapota hol áll a többi agy alapállapotához képest. Az agyad te vagy. Nem gondolkodhatsz az agyadról. Kivéve, ha agybiológus vagy.
Vannak percek, amikor az ember szeretne elsüllyedni, kibújni a bőréből, a világ végére szaladni önmaga elől.
Néha megrészegítenek a fejemben cikázó gondolatok, és túl türelmetlen vagyok, hogy rendbe szedjem őket.
Gyakran előfordul, hogy az emberek mást látnak bennünk, mint amilyennek mi magunkat képzeljük.
Aki nem tud a saját tetteivel együtt élni, az mások tetteivel sem fog tudni.
Ha a jóga gyakorlása csupán jótékony fizikai hatásokat biztosítana, már akkor is teljes joggal kaphatna helyet életünkben. Végső lényegét tekintve azonban a jóga sokkal több, mint fizikai kondíciójavító módszer. Ez a kiegyensúlyozott élet tudománya, út a teljes emberi potenciál felismeréséhez.
Miben mérjük manapság saját magunk értékét? Abban, hogy hány lájkot kap egy bejegyzés, hány ismerőst halmozunk fel, vagy hány retweetet zsebelünk be? Ismerjük egyáltalán a saját gondolatainkat, mielőtt közzétesszük őket az interneten, és hagyjuk, hogy mások eldöntsék, mennyit érnek?
Ha kiposztolnám egy fa képét, amit láttam kidőlni az erdőben, de senki sem lájkolná, vajon megkérdőjeleződne bennem, hogy valóban kidőlt-e?
Az ember ritkán talál mélységet magában akkor, amikor direkt keresi. A mélység abban rejlik, hogy tudunk-e másoktól tanulni, meg a körülöttünk lévő dolgokból.
Nem lehet mindig fent lenni, bizony, vannak szakadékok. De ha az embernek van egy egészséges önértékelése, pontosan tudja: ha a topon van, sok mindent túlértékelnek, túl könnyen megbocsátanak neki. Aztán eljön az idő, amikor az embert alulértékelik: ezt ugyanúgy nem szabad elhinni.