Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3463)
Nehéz egy ember szívét látni, mert a sajátunkat sem látjuk. De ha igen, minden megváltozik. Valakinek az igazi arcát akkor is látom, ha mögöttem áll. Érzem. Tudom, hogy Ő az.
A modern pszichológia egyik meglepő felfedezése, hogy milyen könnyű tudatlannak lenni a saját tudatlanságunkkal kapcsolatban.
Mindannyiunk felelőssége, hogy időt és energiát szánjunk előítéleteink leleplezésére és hírforrásaink ellenőrzésére.
Az észérvek szemszögéből nézve megérzéseink aggasztóan zavarosnak tűnhetnek: a tényekkel alátámasztott igazságok minden helyzetben megállják a helyüket, öt érzékünk viszont változékony és sokszor ellentétes utasításokat ad, nem beszélve a hatodikról.
Az észérvekkel ellentétben megérzéseink változhatnak, mégsem keveredünk igazi önellentmondásba.
Ösztönös reakcióinkat, egy helyzet kiváltotta hangulatunkat ugyanolyan nehéz előre megjósolni, mint utólag megérteni.
Az, hogy otthon érezzük magunkat valahol, vagy elvágyódunk, hogy nem tudunk betelni egy hellyel, helyzettel, vagy az agyunkra megy, ugyanúgy nem elhatározás kérdése, mint a divatot, az ételeket és az embereket illető ízlésünk. Az ezzel járó összes furcsa döntésünk, szokásunk, hóbortunk, mániánk és allergiánk gyakran saját magunk számára is rejtélyes, mégis meghatározza azt, hogy kik vagyunk, hogyan tekintünk magunkra, és mások hogyan tekintenek ránk.
Az ember csak akkor tud maga és mások számára egészséges egyensúlyt kialakítani, ha saját vérmérsékletének megfelelően kel, fekszik, étkezik és tölti mind a munkanapjait, mind a szabadidejét.
Valójában minden kaland magáról a kalandozóról szól: a körülöttünk lévő világ becserkészésével, legyen szó hegyekről, emberi közösségekről, tárgyakról vagy másodfokú egyenletekről, valójában magunkat fedezzük fel: félelmeinket és vágyainkat, határainkat és készségeinket.
A kiegyensúlyozott, boldog és szakmailag sikeres élet titka éppen az, hogy hagyjuk magunkat a természetes beállítódásunk megszabta mederben haladni, ahelyett, hogy azon töprengenénk, hogyan felelhetünk meg mások várakozásának.
Fehér bor, szőke lyány, fényes nap
Hatottak egykor lelkemig;
Vörös bor, barna lyány, sötét éj,
Kedvem most bennetek telik!
Nem vagyok tökéletes. Ember vagyok. Szoktam tévedni. De igyekszem a lehető legtudatosabb lenni azokban a dolgokban, amikben fontos.
Ha az ember kilép önmagából, az nem mindig jó. Ha magasztosabb érzéseinél az ember rögtön azt kutatja: te, ezt most miért teszed, az biztosan nagy veszteség.