Boldogsággal kapcsolatos önismereti idézetek
(27)
A boldogság titka nem önmagunk megtalálása. Hiszen mi is az tulajdonképen? Mindenkinek több énje van. Nem, a boldogság titka az, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb hazugságot.
Markomba rejtettem az eszem; azóta boldogan, emelt fővel járok, csak a kezemet lógatom fáradtan, az eszem súlya lehúzza. Látod, ez a kicsiny, kemény bőrű, erekkel átszőtt, ráncok barázdálta, duzzadó erezetű, öt ujjal zárható tok most az eszem tokja; de jó, hogy ide menekíthettem, ahol senki se gyanítja! És felbecsülhetetlen előny, hogy két kezem is van. Bárkitől megkérdezhetem: melyik kezemben van az eszem; nem fogja kitalálni, mert ha összekulcsolom a kezem, hipp-hopp, máris átcsúsztattam az eszemet egyik markomból a másikba.
A boldogságot csak következetesen lehet elérni, ha önmagamra fel tudok nézni, és a másik is felnéz rám.
Boldog vagyok vagy boldogtalan? A kérdés nem fontos. Fellobbanva élek. Dolgok várnak rám, emberek, bizonyára én is várok rájuk, minden erőmmel, minden szomorúságommal áhítom őket.
Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,
a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.
A szenvedés az alvó állapot mellékterméke, az üdvösség pedig az ébrenléti állapot mellékterméke. Ezért van az, hogy aki közvetlenül a boldogságot keresi, sosem fogja megtalálni, mert a boldogságot közvetlenül hiába keresed, hiába kutatod - sosem találod meg. Az üdvösséget csak az éri el, aki nem közvetlenül azt keresi, hanem ellenkezőleg - a tudatosságot keresi. És ha megjelent a tudatosság, akkor a boldogság magától követi majd, épp úgy, ahogy az árnyékod követ téged - szabadulni sem tudsz tőle.
Jóllehet abban senki sem téved, hogy mit akar, abban tévedhet, hogy valóban boldogítja-e, ha eléri, amit akar.
Gondoltál-e valaha is arra, hogy boldogtalanságra vagy programozva, és ezért aztán tehetsz bármit, hogy boldog légy, eleve kudarcra vagy ítélve? Olyan ez, mintha matematikai egyenleteket táplálnál egy számítógépbe, és aztán sikertelenül nyomogatnád a gombokat, hogy Shakespeare idézetekkel szolgáljon.
Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.
Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben.
Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat...
- Gyémánt? – néztem rá.
- A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk.