Dalszöveg részletek az önismeretről
(83)
Látni azt, ami igazán vagyok,
Nem azt, mit magamról gondolok -
Ha minden hibám vállalni tudom,
A hamis tükröt a szemétbe dobom.
Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Minden fájdalom, öröm azért van,
hogy magadból többet megérthess.
Gallérig aranyban,
Vagy egy sarkon szakadtan -
Aki ugyanaz marad, az a legszabadabb,
Az a pokolból visszajön egy darabban!
De bárcsak a szívem cserélhetném újra,
és a régit meghagyhatnám élve,
hogy kérdezzem évek múlva,
helyes választ remélve.
Aztán kezdik újra. Örök hangulatban.
A tűpontos képen minden változatlan:
a lebegő testek, az igéző kékség,
a felhők tömege, és bennem a sötétség,
amit kitartóan nézek, otthonos a káosz,
a káosz az egyetlen út a megváltáshoz.
Olyan vagyok, mint az anyám:
a fejemben hordom a bajt,
a szívemmel ringatom el
a bordák alatti sóhajt.
Ami vagy, amit hinni se mersz,
hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
hogy többet érsz, mint egy platinakártya,
egy TAJ szám, egy mobil, pénztárca,
többet érsz, mint egy munkahely.
Ami vagy, amit hinni se mersz,
Hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
Hogy ami bánt, az is szebbre csiszol.
Amit látsz, amit érzel, azt értsd meg jól!
Akartam jó lenni, de nem ment,
rájöttem, hogy nem lennék szabad.
Akartam más lenni, de jobb így,
bezárt szívem legyen szabad!
Nem én vagyok a kezdet és nem én vagyok a vég,
Hidd el, hogy Jézusból egy is éppen elég,
Nem mondom neked azt, hogy nem érdekel,
Mert lehetnél te is az, aki itt énekel.
Régen fontos volt, ma egy idegen néz csak rám,
Amiért ragaszkodtam, ma lehet, hogy eldobnám,
Hiszen csak gyerek voltam még, már csak a választ szeretném,
Azt tudom, te ki vagy, de ki vagyok én?
Jól vagyok kifelé, de idebenn meg szorongok,
A tükörben reggel egy idegennek mosolygok.
Ne hazudj magadnak! Mindig mondjad ki, amit érzel!
Felesleges mosolyogni akkor, ha belül vérzel.