Önismerettel és önbizalommal kapcsolatos idézetek
(44)
Csak két olyan dolog van az életben, ami ténylegesen tragédia lehet, ha az ember nem változtat rajta. Minden más csak körülmény. Az egyik, ha nem szereti azt az embert, aki ő maga, a másik pedig, ha reggelente, amikor kinyílik a szeme, nem tud magának értelmes választ adni arra, hogy miért is nyílt ki.
Nem túl jó móka túlságosan ismerni önmagadat, vagy legalábbis abban a tudatban élni, hogy ismered - mindenkinek szüksége van egy kis önteltségre, hogy átvergődjön az élet akadályain.
Lehet, hogy képességeim kevés számúak és silányak, de vagyok, aki vagyok, s nincs szükségem a magam vagy társaim biztosítása céljából mások bizonyítványára.
Lehet, csak én látom így, de megítélésem szerint elképesztő idiótából épp most váltam egyértelműen zsenivé! Egyenesen és merészen beszéltem, mint egy olyan nő, akinek van önbizalma, és bátorságom jutalmául nyílt és jóleső választ nyertem.
Kifejezetten örömömet lelem a tükörképem nézegetésében, s ettől elmaradnak a szokásos kritikai észrevételeim. Talán az lenne a megoldás, ha mindig jelmezben lennék, ha mindig úgy lennék kisminkelve, mintha arra készülnék, hogy valaki mást játsszak el. Csak ekkor tudom igazán értékelni magamat.
A könnyű kihívások nem igazi kihívások, de a nagyobbak több kockázattal járnak. Az, ahogyan kezeljük azokat a kockázatokat, felkeltik bennünk a szunnyadó erőt, amelyet ezek nélkül sohasem fedeznénk fel. Semmi sem olyan erőt adó, mint a kockázatvállalás és a siker.
Amint abbahagyod a másokkal való összehasonlítgatást, felfedezed a saját személyiségedet, és becsülni kezded a téged alkotó és egyéniséggé tevő különleges tulajdonságokat - azaz megtalálod az önbizalmad.
Az önbizalom és a kétség aránya hihetetlenül érzékeny. Bármelyik felé billensz, nagyon veszélyes. A túl sok kétség visszahúz, a túl sok önbizalom felületessé tesz.
Akiben természetes szeretetéhség lakik, tudja, hogy értékes és szerethető, ezért másokra irányuló életet él. A sebzett ember retteg attól, hogy kiderül, nem értékes, nem szerethető, ezért önmagára irányuló életet él, és ezt a környezetétől is elvárja.
Bármilyen jól essék is egy bók, bármennyire hízelegjen is a hiúságodnak, hatása sajnos nem tart örökké. Ha te nem érzed úgy, hogy kellemes, elfogadható személyiség vagy, bárki bármit mond, nem tud tartós és kedvező változásokat előidézni a közérzetedben.
Soha nem függök mások szavaitól, de mindig meghallgatom őket. Soha nem engedelmeskedem mások tanácsainak, de mindig figyelembe veszem őket. Soha nem függök a külvilág véleményétől, de mindig tisztán akarom látni, mit gondolnak rólam.
"Ismerd meg önmagad" - ez nem azt jelenti, hogy: Figyeld meg önmagad. Figyeld meg önmagad - ez a kígyó hívó szava. Hanem azt jelenti: Tedd magad cselekedeteid urává. De hát immáron az vagy: ura a cselekedeteidnek. A szó tehát azt jelenti: Ismerd félre önmagad! Zúzd szét önmagad! - vagyis valami rosszat jelent -, csak ha nagyon mélyen lehajolsz, hallod ki belőle a jót is, ami ekképp hangzik: "Hogy azzá lehess, aki vagy!"
Az én betegségem mindig afféle kegyelmi állapot. Olyan, mint egy hosszú utazás sok országban. Az utazás nagyon fontos, mert anélkül nincs módunk az összehasonlításra. Én higgadtabban tértem vissza a mindennapi életbe, mint ahogy eltűntem, mert azelőtt állandóan arra törekedtem, hogy megnyerjem a marathoni futás minden szakaszát.
Ma már tudom, hogy ha nem is vagyok minden részben az első, a végén akkor is nyerhetek.
Ha mi magunk nem értékeljük önmagunkat mértéktartóan, helyesen, nagy valószínűséggel egész életünkben másoktól várjuk majd a mértéktelen értékelést kétségbeesetten.