Szeretettel kapcsolatos önismereti idézetek
(27)
Szilárd meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy igazán szeressünk másokat, először meg kell tanulnunk önmagunkat szeretni. El kell kezdenünk keresni, hogy kik és mik vagyunk, és elfogadni, amit találunk.
Ismerjék meg és szeressék magukat a nők, és akkor mások is szeretni fogják őket! Ez a legfontosabb.
Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Nem ígérem meg, hogy szeretni fogom a felebarátaimat, mint önmagamat. Igyekszem tisztelni őket. A szeretet fogalma követelő és bizonytalan, nem szerethetek minden embert. Keveset csupán, s azokat sem egyformán. Ha ennél többet ígérek, akkor muszáj képmutatónak lennem.
Vagyok. Udvarias. Türelmes. Könnyű türelmesnek lenni, ha az ember nem szeret... Az előzékenység a szeretetet nem pótolja. Szeretet nélkül meg kell őrülni.
A szeretet végső misztériuma az, hogy mélyen önmagadba nézve megtalálod, ki vagy, de aztán a szeretet felajánlásával ezt az Ént odaajándékozzuk. Nem akarok félembert adni a kedvesemnek, így meg kell találnom saját teljességemet.
Rólam hiszik, hogy végtelen a kincsem:
pedig érzem, tudom, hogy semmim sincsen:
mindenkinek adósa maradok.
Mert szeretetben, hitben és reményben
a koldusnál is koldusabb vagyok.
Ha szeretetemre nem várok viszonzást, ha semmit sem remélek, nem frusztrálhat a viszonzás elmaradása. Elnyugszik az én, véget ér az én erősítésére szolgáló valamennyi törekvés. E pillanatban tisztán látok és szabad vagyok, az élet energiája akadálytalanul áramolhat, anélkül hogy üzletet próbálni csinálni ebből az áramlásból. E pillanatban a legtökéletesebb elégedettség és bölcsesség uralkodik.
Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet.
Önmagadhoz csak a világon keresztül vezet az út, és nem szeretheted magadat, ha mást nem szeretsz.
Éhessé és szomjassá tett bennünket az Isten a szeretetre, azért vett el körülöttünk minden szeretetforrást, hogy szomjas kínunkban végre önmagunkban próbáljunk meg kutatni utána.
Ha az ember nem ismeri önmagát, belső énjét, sosem ismer meg másokat rendesen, és ha nem szereti önmagát, sosem tudja meg, mennyire szereti őt egy másik ember.