Öregedéssel kapcsolatos idézetek
(1044)
Mentül több halált érek meg, annál jobban gyűlölöm az életet. Mert mind világosabban látom, hogy a halál nem megszakítja az életet, hanem az élet megkezdi a halált.
Az idő elég nagy úr, sőt azt mondom, a legnagyobb úr, és állati szemét, úgyhogy ledarál mindenkit.
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál.
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár, régi láz,
Az a régi, égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?
Előbb-utóbb eljön az a fájdalmas pillanat, amikor a hajfesték se tudja becsapni az embert.
Megöregedni nem kunszt. Az az életünk része. Tisztességgel, egyenes gerinccel tenni azt, na az már valami!
Semmi sem olyan intenzív, mint egy aggastyán gyűlölete. A düh nem csökken a korral, épp ellenkezőleg, növekszik.
Minden ember életében eljön a pillanat, amikor már nem előre tekint, hanem hátrafelé mered.
Bár a várható élettartam ma hosszabb, mint pár száz évvel ezelőtt, de az, ahogyan ez a hosszabb élet eltelik, közel sem ideális. Sajnos, jelen életmódunk mellett gyakran előfordul, hogy mire valaki felépíti a megfelelő egzisztenciát, addigra feláldozza érte az egészségét. Igenis számít, hogy buzog bennünk az energia, eltölt a hála, terveink vannak, és alig várjuk a következő élményeinket, vagy derékfájás, hátfájás, fejfájás miatt a túlélésről szólnak a mindennapjaink.
Hetvenen túl az ember szellemileg-lelkileg nem szinkron egy harmincévessel. Ha megkérdeznek, nem titkolom el véleményemet a legújabb jelenségekről, de azzal a fenntartással teszem ezt: lehetséges, hogy már illetéktelen vagyok a véleménymondásra. Nyilatkozzanak a fiatalok!
Harmincéves koromig egyetlen gondolat foglalkoztatott: az öregek kiirtása; most, hogy elmúltam ötven, a fiatalok kiirtása érdekel.
Az emberek többsége viszonylag magas kort érhet meg, ha nem is szükségképpen igazán jó egészségben. Mi több, az emberek előre számíthatnak is erre, és közben nem feltétlenül vannak tisztában ennek a helyzetnek a rendkívüliségével.
Az ember bölccsé válva jut el
Az alkonyi borúig...
Eddig évenként múlt az élet,
Most már naponként múlik.
Csépel az idő, hatalmasan csépel
S ahogy kiveri testem-lelkem szemét,
Kezdek megtelni balga bölcsességgel.