Öregedéssel kapcsolatos idézetek
(959)
Majdnem olyan vagy, mint voltál huszonöt évesen, amikor beléd szerettem, csak egy kicsit különbözöl, mert ugye az éveket nem lehet visszafogyasztani, azt a sok-sok időt, ami összevissza tördelte az idegrendszert s az arcbőrt.
A kétségbeesésnek szaga van. Attól lesz az ember öreg, hogy retteg attól, hogy múlik az idő.
Nagy előnyei is vannak az öregségnek. Az embernek már nincs annyi gondja. Nem kell az asszonyokkal bajlódni, és ez nagy dolog ám!
Ahelyett, hogy töprengésekkel zavarnám meg örömeimet, két részre osztom magát az életet; az első szaka, az ifjúságom, minden bizonnyal kellemes, a másik, a csak talán bekövetkező vénség pedig bánom is én miféle bús magambaszállásokkal lesz tele.
Emlékező tehetségem lanyhul, de amíg a forró drót az agyamból a csuklómba irányítja azt a parancsot, hogy tollat vegyek a kezembe, addig minden más testrészemet nevetve dobom az elmúlásba.
Ha a test elhasználódik, és az elme megfárad, a szervezet örvend a halálnak. Csakhogy nehéz fölfogni, hogyan örülhet valaki a halálnak, ha még fiatal és erős: így az emberek az elmúlást általában valamiféle fenyegető szörnyűségnek tekintik. Az értelem ugyanis, a maga anyagidegen módján a jövő felé fordul, s úgy véli, jó dolog egyre tovább és tovább haladni, akár a végtelenségig, ám eközben nem látja be, hogy önnön anyagi mivolta végül is elviselhetetlenül kimerítőnek fogja találni az egész folyamatot.
Nem az évek, nem a körülmények változtatják meg az embert, hanem ő maga változik meg. A szív, mely egykor boldogság után vágyott, szerelemmel volt eltelve, kihűl, lecsendesül, felejt, megadja magát. És ez ránézve a halál! Már nem tenné boldoggá az, ami után egykor sóvárgott.
Az ember saját testének a változásai apránként mennek végbe, legalább annyira észrevétlenül, mint amilyen alattomosan.
Minél öregebb egy ember, rostáján annál több pelyva akad fenn; utolsónak - sajnos utolsónak - ő maga.
Fontos, hogy az ember ne hagyja berozsdálni az agyát, hogy kényszerítse magát, hogy elgondolkodjon dolgokon, és vitatkozzon róluk.
A fiatalok nem olyan fiatalok, amilyeneknek az öregek, s az öregek nem olyan öregek, amilyeneknek a fiatalok képzelik.
A húszéves ember éljen úgy, mintha száz évig élne, a negyvenéves úgy, mintha hatvan évig élne s a hetvenéves úgy, mintha másnap meghalna, - bár sokkal valószínűbb, hogy a hetvenéves lesz százéves, mint a húszéves!