Öregedéssel kapcsolatos idézetek
(941)
Nem foglalkozom az öregedéssel, nem akarom elrejteni a ráncaimat. Nem akarok örökké fiatal maradni. Nem öregszem, hanem élek.
Még sudár, egyenes a hátam,
De a fejem meghajlik lassan.
A tükrömtől már mit se kérdek,
Nem előre, de visszanézek
S ülök a csöndes alkonyatban.
Milyen borzasztóan könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívebb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság.
A társadalmunk szinte elutasítja az öregeket, ami hatalmas ostobaság, hiszen az öregség is elkerülhetetlen és természetes része az élőlények életciklusának. Arról nem is beszélve, hogy milyen szívtelenség.
A befejezésen gondolkozom c. film
Az emberek szeretnek magukra az időben mozgó pontokként tekinteni, de szerintem épp az ellenkezője igaz. Mozdulatlanok vagyunk, és az idő halad keresztül rajtunk, átfúj, mint a hideg szél, ellopja a melegségünket, és elhagy minket kirepedezve és megfagyva.
A befejezésen gondolkozom c. film
Hogy csodálhatsz valakit a kora miatt? Mintha egy pontot csodálnál egy folyóban.
A befejezésen gondolkozom c. film
Miért sírják (...) vissza az emberek a régi időket, és miért gondolják úgy, hogy régen minden jobb volt? (...) Régen ezek az emberek mind fiatalabbak voltak, kevésbé vették észre a problémákat, és egyébként is jobban alkalmazkodtak hozzájuk a koruk miatt, és hát az idő is sok mindent megszépített.
Két lábam alatt jéghideg a föld,
Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld,
Fáradó szemem túl messzire lát,
Gyengül a gerinc, meggörbül a hát.
Az élet meghalás, hiába szépítjük. (...) Bűzlik is tőle, mármint az élet. Ha másképp érezzük, elfogultak vagyunk.
Az öregedés nem lassú folyamat. Egyik nap még fiatalok vagyunk, s a másikon pedig már vének. Igen, pillanat az egész, és megöregedünk. Szinte varázsütésre. Mindannyian titkon abban bízunk, hogy mi kivételek leszünk, az egyedüli kivételek, minket majd elkerül a halál, és örökké élünk. Aztán egy nap már nem hiszünk ebben többé. Ekkor lettünk öregek.
Semmi sem állíthatja meg a leépülést. Van egy-egy nap, amikor az embernek egy kicsivel kevésbé és kevesebb helyen fáj, de igazán jó ez már tuti sosem lesz. Olyan nincs, hogy egyszer csak elkezd kinőni az ember haja. A szőre, az igen, az orrából, a füléből. Az erek sem fognak kitágulni maguktól. A dudorok nem tűnnek el csak úgy, és odalent a csap sem záródik el egyik pillanatról a másikra. Az öregkor: koporsóba vezető egyirányú utca. Az ember sosem lesz fiatalabb, egyetlen nappal, egyetlen órával, egyetlen perccel sem.