Öregedéssel kapcsolatos idézetek
(848)
Amikor öregszik az ember, és már nem tudja forgatni a fejét, valamiért megszűnik a vágy is, hogy forgassa.
Boldog az az ember, aki öregkorában ér fel a csúcsra, és onnan egyenesen az öröklét feneketlenségébe lép. Jaj annak, aki ötvenéves korára elért mindent, és már csak unatkozik.
Ahogy időseinkről gondoskodunk, azzal gyermekeinknek szolgáltatunk példát tiszteletről, becsületről, állhatatosságról.
Amikor az ember megöregszik, semmi másra nem vágyik, csak nyugalomra. Lehet, hogy most nem hiszed el, de idővel majd te is egyetértesz.
Milyen szerencse, hogy vénségünkre felejtünk! Máskülönben még nagyobb terheket kellene magunkkal cipelnünk, pont akkor, amikor az erőnk már fogytán van.
A legmocsokabb az az öregedésben, hogy már elég eszünk van, hogy lássuk a repedéseket mindenen.
Küzdő ifjak seregéhez
Vonz csak a vágy, nem a verseny:
Közel szellemök tüzéhez
Tán enyém is újra serken.
Meg se látnak, gyorsan szállnak
Fent repdeső madarak,
Tőlök lelkem elfeledten
Szárnyszegetten elmarad.
A korosodó nőket mintegy kiírják a világból. Ők már nem láthatók a filmekben, a divatmagazinokban, és a tévében is csak délelőttönként meg kora délután. A testi funkciók leépülését illusztrálják velük, meg mindenféle nyavalyákat. No meg kegyszereket, hogy harcoljanak az öregedés ellen, mintha az ellen harcolni kéne.