Öregedéssel kapcsolatos idézetek
(980)
Egyszer mindenki tetőpontra ér.
Ha tetszik, ha nem, felnőttként, beérve,
megfontoltan s már döntő szavú tagként
odaül a bölcs felnőttek körébe.
S nem teheti meg, hogy elmenekül,
hallgatva könnyelmű csábításra,
mert fogni kell a kormánykereket
a végsőkig, a széles tengert járva.
Parányai vagyunk a mindenségnek.
A csillagban felrobban a halál,
az emberből csak kisétál az élet,
mintha rádermedne az, ami fáj.
Én nem tudom, mi a bölcsesség. Van, akire azt mondják: bölcsen hallgat. A másikra: bölcsen beszél, és bölcsen cselekszik. Mondják azt is: fiatalság - bolondság. Sokszor az öregkor bölcsességéről beszélnek. Néha azonban Alzheimer doktor elrejti ezt a bölcsességet.
Az ember egyszerre öreg és egyszerre gyermek. És nem érti, hová tűnt a közbeeső hosszú idő, amelyet olyan fontosnak szoktak tartani.
Senki sem mentesül a negyven év elérésének sokkjától. Minden születésnap és kiváltképpen egy-egy új évtized elkövetkeztét jelentő (hiszen különösen nagy a kerek számok tekintélye) egy-egy újabb vereség jelzése. S majdnem olyan kínos az előrelátás, az előérzet, mint a bekövetkezett valóság. (...) Nem könnyű harminckilenc évesnek lenni: egy egész éven át szomorúan töprenghetünk azon, hogy íme, eljutottunk a középkor küszöbére. A korhatárok önkényesen megszabottak, ami azonban nem csökkenti hatásukat.
A hatvanadik, hetvenedik, sokadik születésnap köszöntése is a búcsúztatás egy alfaja.
Azt mondják, hogy a hatvanadik születésnap már nem örömnap. Dehogynem az! Ötvenedik esztendőnkig bizony mind vénülünk, de ötven esztendőn túl már visszafiatalodunk.
Fiatalon az ember a társadalmi rendszerekről, a művészetekről meg a megélhetésről gondolkodik, öregen - a reinkarnációról.
Az öregkor nagy csapda. Sok öregember hiszi, hogy már mindent tud, és ami még rosszabb, hogy mindent jobban tud. Folyton keresi az alkalmat, hogy vitába elegyedhessen, és mondja az igazat, mert ő csak tudja, sőt jobban tudja!
Az öregségnek van egy nagy előnye is hátránya mellett. (...) Sokkal bölcsebbek leszünk. Persze nem kell nagyon nagy dolgokra gondolni. Elég például arra, ahogyan mindennap megtalálom az elveszett szemüvegemet. (...) Tudod, hogyan csinálom?! Átgondolom, hogy hol nem lehet, és ott nem keresem. Így hamarabb megtalálom.
Minden kétszer annyi időbe telik. Az idő viszont rohan. Minden pillanatban más a világ.