Öregedéssel kapcsolatos idézetek
(715)
Az ember (...) egyre bölcsebb, ahogy egyre idősebb, és tisztábban is reagál az új kihívásokra, miközben változnak a prioritások. 20 évesen bizonytalanul és felkészületlenül állunk, míg 40 éves korunkra már stabilan két lábbal a földön várjuk a kihívásokat.
Hajlott korom mélyén egy jókedvű lármás kisgyerek él
De csak te tudod kicsalogatni házából
Mint kedves hangok a csigabigát.
Évre év jön, évre év megy,
minden új és minden ódon.
Mi rossz és jó, meg ne tévedj,
vésd eszedbe minden módon.
Bízni balga, félni dőre:
nincs hullám, mely el nem illan.
Bármi csábit, hajt előre,
légy közömbös holtodiglan.
Az öregségnek millió és egy átka, keserve, cudarsága van, létezik azonban egy elvitathatatlan, kétségbevonhatatlan előnye: hogy megadatik a teljes és tökéletes szabadság! Nincs elkötelezettséged! Azt írsz, amit akarsz, azt mondasz, amit akarsz, azzal állsz szóba, és azzal nem, akivel akarsz, véleményt formálhatsz bármiről. Arról szól az életed, hogy szabad vagy!
Az első ősz hajszál és a többi, amint következnek egymás után, magukkal hozzák a lemondó levelet az élet hívságos örömeiről; hozzák és mi aláírjuk gondolkodás nélkül, szívünknek jóleső megnyugvással. A nyugtalanító, emésztő szenvedelmeknek vége, vége... Légy áldott, első ősz hajszál, kezdődő öregség kedves hirdetője! Kezdődik a pihenő.
Egy gyerek világa többnyire nagyon távol esik a felnőttek mozgalmas életétől. Csak amikor megöregszenek, akkor fordul elő újra, hogy egy hullámhosszra kerülnek a gyerekekkel.
Ha valaki nem bánja a korát, sokkal több az önbizalma, sokkal gyorsabban jut előre.
Semmi értelme úgy megöregedni, ha közben minden szórakozástól gondosan elzárkózunk. De ha ugyanannyira élvezni akarjuk életünk második felét vagy kétharmadát, mint az elsőt, akkor vigyázzunk a testünkre. Lehet, hogy rémesen unalmasnak és középkorúnak hangzik, amit mondok, de ha az ember egyszer tényleg eléri a középkorúság határát, egyáltalán nem tűnik majd butaságnak ez a szabály.
Az öregségben ez a szép s szomorú: az ember túlságosan tisztán látja, mi az, ami igaz s mi az, ami nem.
Az öregedő emberek akkor válnak magányossá, ha gyermekeik felnőnek s elhagyják a családi fészket.
Körülbelül rendben vagyok az élettel. Vágyaim, reményeim nincsenek többé. Mint egy vén madár, ülök a fa tetején, és csupán annak örülök, hogy vannak még, akik hinni tudnak az életben, szerelemben.