Idézetek az örömről
(282)
A gyerekek átlagosan négyszázszor nevetnek egy nap, a felnőttek csupán tizenötször.
A mesés pillanatokból álló élet akkor is mesés, ha nem emlékszünk rá. Ne úgy tekints az élményekre, mint befizetésekre, amelyeket az emlékezés számlájára kell befizetni! Mert ez a számlát, legkésőbb halálod napján, úgyis zárolják.
Ugyanazokat a perceket társaságban máshogy éli meg az ember. Szükségünk van a többiekre, hogy osztozzunk az elragadtatásban.
Hosszú életért fohászkodunk, de a mély értelmű élet, a nagy pillanatok azok, amelyek igazán számítanak. Az időt spirituálisan kellene mérni, nem mechanikusan.
Énekelj hangosan! Nevettesd meg magad, vagy táncolj, mint egy őrült! Ajándékozd meg magad azzal, ami örömet szerez neked! Megérdemled!
Amikor megéled az oly régóta hőn áhított élményeket, csak kapaszkodsz beléjük, és azt kívánod, bár sose múlnának el.
Üljünk ki, nézzük, milyen gyönyörűen megy le a nap, és a gyereket, ahogy a kutyával játszik! (...) Élvezzük azt, hogy szeretjük egymást, és vegyük észre a szépet magunk körül! Miért kell mindig arra koncentrálni, hogy mit kell még csinálni? Élni kell!
Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Szépséget találni, hidd el, nem nehéz!
Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted!
Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!
Az élvhajhászok jobbára nem sokáig élnek. De addig legalább jól érzik magukat. (...) Választhatunk, hogy élni akarunk vagy életben maradni.
Tanulj tűrni, nélkülözni és a világnak sokféle örömeiről lemondani. Ha aztán még utóbb valaha kényelmesebb élet és puhább kenyér is jut részedül: annál ízletesebb lesz az, miután mértékkel élted életedet.