Idézetek az örömről
(325)
A gyermek azt gondolja, mulatság sárdarabbal játszani, de elveszti érdeklődését iránta, ha idősebb lesz. Ha szellemileg felnősz, elhagyod a világ örömeit.
A természet anyai módon úgy intézte, hogy minden cselekvés, amit a szükségünk miatt ránk parancsolt, egyúttal gyönyörűséges is legyen, és nemcsak az értelmet adta hozzá ösztönzőül, hanem a vágyat is: igazságtalanság elferdíteni a törvényeit.
Azoknak az embereknek van a legnagyobb esélyük megtalálni belső békéjüket, akik igyekeznek élvezni azt, amit meg kell tenniük. Rendszerint bármiben, amit élveznek - ami éppen előttük van -, ott rejtőzik, hogy kedvező lehetőséggé váljék.
Hogy mi az én bűnös örömöm? A helyzet az, hogy nekem soha nincs bűntudatom az élvezetek miatt.
Mi örömöt tartogat még az élet?
(Tartogat-e valamit egyáltalán?)
A mások örömét,
örömeinkből fakadottak örömeit
(az öröm megmaradásának elve,
ha mi már meg nem maradhatunk).
Nevess annyit, amennyit csak lehet. Nevess mindig. Ez a legjobb, amit magunkért és egymásért tehetünk.
Sokszor a kis dolgok okozzák a legnagyobb örömöt az életünkben. Ilyen lehet egy ölelés, ha épp nagy szükségünk van rá, egy kiadós baráti beszélgetés, amibe egészen belefeledkezünk, egy finom vacsora otthon, vagy akár egy pohár hideg víz, amivel a szomjunkat olthatjuk. Ha tudatosan keressük ezeket az apró örömöket, akkor könnyebben rájuk is találunk majd, és jobban fogjuk értékelni őket.
Nincs nagy, közepes meg kis boldogság. Csak az olyan ember használja ezeket a jelzőket, aki a boldogságot egyértelműnek tartja az örömmel.
Tanulmányozni, ízlelni, megélni kell az életet és adományait - sokáig forgatni a szájunkban, hogy méltóképpen adhassunk hálát annak, akitől adományul kaptuk. A legtöbben az örömöket úgy élvezik, mint az alvás pihentető érzését: öntudatlanul. Amikor valami jót érzek, nem csupán a fölét szedem le, a gyökeréig ások, mert édes az élet, édes annak a sors, aki megáll élvezni édességét.
Még a legfásultabb, legfáradtabb elme is bátorítást kap a sorstól, hogy észrevegye a valódi gyönyörök csiklandozását. Amikor így teszek, mérhetetlen nyugalom száll meg - odahajlítom, odairányítom lelkem, hogy hozzátapadjon, és élvezze a jót. Nem azért, hogy belevesszen, eltűnjön benne, hanem éppen az ellenkezőjéért: hogy megtalálja benne önmagát.
Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket. A mai nap jó volt, elraktározom a szívemben, majd megyek aludni.