Idézetek az örömről
(243)
Csak ha eltölt az öröm, akkor jársz a valóságban. Bánatosan, örömtelenül nem a valóságban élsz. Hanem egy rossz álomban.
Némely pillanat szinte tökéletes, tele fénnyel, reménnyel és nevetéssel. Az ilyen pillanatok örökké velünk maradnak.
A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék.
Tovább tart az elvirágzás, mint maga a virág. Így van minden örömmel e világon.
Az élet megtanít még nagyobb fájdalmakra is, de vajon megérlel-e tisztább örömekre?
Az élet fájdalmai önmagukban még nem kétségbeejtők, ha időnként felváltják őket az örömök. Az élet tulajdonképpen úgy szép, ha egyforma erővel éljük át minden fájdalmát és minden örömét.
Kaját mindenhol lehet kapni, de jókedvet nem, pedig az a legértékesebb, nem lehet nélküle élni!
Az igazi örömöt csak azok tapasztalhatják meg, akik a saját boldogságuknál és személyes érdeküknél nagyobb dolognak szentelték életüket.
Az már megmásíthatatlan törvény, hogy az ember élete során minden örömért valami fájdalommal fizet, és voltaképpen szánalmas kuporgatónak tekintem azokat, akik lemondanak az emberi élet egyébként is oly kevés, etikailag kifogástalan öröméről, puszta félelemből, hogy fizetniök kell majd a számlát, amelyet a sors előbb-utóbb benyújt. Aki a szenvedés garasaival fukarkodni akar, csak húzódjék meg holmi aggszűznek való padlásszobácskában, ott száradjon el lassan, mint egy meddő, gumós növény, amely soha nem szökik virágba.
A mások kára nélkül megszerezhető örömöktől nem tilt az erkölcs, csak a dogma, arra meg ne adj.
Ha az ember folyton olyasmi után vágyakozik, amit nem kaphat meg, akkor milyen értéket tulajdonít a saját életének? Abban kell megtalálni az örömöt, amit csinálsz.
A világ minden ajándéka, minden szívessége nem pótol egyetlen pillanatnyi belső örömöt.
Az öröm múlékony - mégis szerves része az életünknek -, és nagyon fontos, hogy megéljük minden percét.