Idézetek az örömről
(302)
Vannak olyan álmaid, amelyek még nem teljesültek, de ezzel nincs semmi baj. Mostanra megtanultad értékelni az élet apró örömeit. És persze a nagyokat is.
Élvezet lehet, (...) ha tengerparton naplementét nézünk egy pohár jó ital mellett, miközben lágy szellő simogatja az arcunkat. De ebben az élményben kevéssé van benne a hatékonyságunk, inkább passzívan befogadjuk. Ahogy jött, úgy el is illan az érzés, szemben a valódi örömmel, amelyet valami erőfeszítést követően érzünk. Az áldozathozatal a feltétele annak, hogy magasabb szintre lépjünk, meghaladjuk önmagunkat, és az ezzel járó öröm hosszú távon fennmaradjon. Ha legyőzöm a fáradtságomat vagy a lustaságomat, és például elmegyek futni, azzal teszek valamit önmagamért, és az elégedettség érzése lesz a jutalom - túl azon, hogy endorfin termelődött a testemben - , és ez hosszú távon megerősít.
Éppen ez apró események a rabok igaz vigasztalói, melyek az élet áradatába merültek figyelmét elkerülik.
Az öröm lánc, mely a lelket a földhöz köti; - a szenvedés szárny, mely azt felviszi a mennybe.
Minél kevesebb öröme van az embernek az életben, annál nagyobbra nőnek azok a kis örömök, amelyeket előbb észre se vettünk, de amelyek mindig megvoltak és most is megvannak.
A boldogság valódi titka, ha örömünket leljük a mindennapi élet apró mozzanataiban.
Bonyolult világunkban nem könnyű élvezni a hétköznapi lét örömeit - a gyerekeket, a családot, a szomszédságot, a természetet, a sétát, a társaságot, a közös étkezéseket. Az élet az én felfogásomban nem egy nagyratörő kutatóexpedíció, hanem éppen annak az ellenkezője: a hétköznapi, szokványos dolgok kifürkészése és a hétköznapiság örömeinek megragadása.
Nekem sohasem tűnt öncélnak a kedvtelés és a szórakozás (ezt az etikai bázist a disznócsorda eszményének nevezem). Az én eszményeim, amelyek szemem előtt lebegtek, és mindig vidám életkedvvel töltöttek el: a jóság, szépség, igazság.
Ha megtanulunk egyszerűen örülni az életnek, ha elégedettek tudunk lenni, az magával vonja a jóllét érzését. Ez mindannyiunkban közös, csak a módszereink másak.
Az élet nem elég - mondta a pillangó -, kell egy kis napfény, szabadság és egy kis virág.
A lélek örömei az életnek csupán egy részét alkotják; nem jobbak és nem nemesebbek bármely más résznél.
A természet az embert két szuverén úr: a fájdalom és az öröm uralma alá helyezte. Csupán ezek mutathatják meg számunkra, mit tegyünk, s irányítják is azt, amit teszünk.