Idézetek az örömről
(252)
A túláradó öröm hétköznapi értelemben ártatlan dolog: az öröm felerősödését fejezi ki. Ugyanakkor határt is jelöl: a józanság végére figyelmeztet.
A jó hírt nem szabad megkérdőjelezni. A kérdések néha csak arra jók, hogy eltompítsák a ragyogást.
Máskor annyira bántják a szemem a neonfeliratok, s oly magányosnak érzem magam közöttük, most azonban meleg, barátságos fénnyel világítanak. Ma este mintha örvendezve hunyorognának rám, mintha ünnepelnének valamit, mintha kórusban tudatnák velem, mennyire örülnek, hogy végül is maradok.
Ahhoz túl rövid az élet, hogy boldogtalanságban éljünk, ezért csak azokat a céljaidat valósítsd meg, melyek örömmel töltenek el!
Vannak rossz napok. De vannak jó napok is: vacsorapartik, képzőművészeti galériák, nyaralások, és napfényes, fetrengve röhögő boldogság. Megférhet egymás mellett a kettő. És meg is férnek egymás mellett.
A túlélés remek dolog (...), de még frankóbb, ha van valaki, akivel el lehet csámcsogni rajta. Mi értelme a megmaradásnak, ha aztán nem örülhet az ember annak, hogy jobban felkészült és okosabb volt, mint bárki más?
Az örömöt az arcon lévő izmok mozgása jelzi. De kizárólag a lelkünket elárasztó érzelmek képesek rá, hogy előidézék azt.
Csak ha eltölt az öröm, akkor jársz a valóságban. Bánatosan, örömtelenül nem a valóságban élsz. Hanem egy rossz álomban.
Némely pillanat szinte tökéletes, tele fénnyel, reménnyel és nevetéssel. Az ilyen pillanatok örökké velünk maradnak.
A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék.
Tovább tart az elvirágzás, mint maga a virág. Így van minden örömmel e világon.