Idézetek az örömről
(259)
Mindegy, hogy miben leljük örömünket, a közös családi futásban, a sakkban vagy akár az olyan magányos tevékenységekben, mint az olvasás vagy a zenélés, fontos, hogy időt szánjunk az élvezetes pillanatokra. Ha tárgyak helyett emlékezetes élményekre költjük a pénzt, sokkal mélyebb örömöt fogunk átélni - ez az öröm a boldogító élvezet, ami hosszan tartó hatást képes gyakorolni az élettel kapcsolatos elégedettségünkre.
A pozitív élmények változatossága jobb, mint egyetlen - akár a legpozitívabb - élmény többszöri ismétlése.
A boldogságot úgy definiálom, mint az örömteli tapasztalatok sokaságának összegződése. Az öröm fontos érzelem, amely energiát ad és segíti az együttműködést. Ha az ember élete egy bizonyos időszakában sok örömteli pillanatot él át, boldognak mondja magát.
Az ember életének hétköznapjaiban mindig azok az ünnepek, amikor vágyai beteljesülnek.
Az igazi szeretet (...) együttérzést kíván. Osztozást az örömben, fájdalomban, nevetésben, könnyben. Az őszinte szeretetben a lélek a társ hangulatának tükre. Ahogy egy szoba is nagyobbnak látszik, ha tükrökkel van kirakva, úgy erősödik fel az öröm is.
A túláradó öröm hétköznapi értelemben ártatlan dolog: az öröm felerősödését fejezi ki. Ugyanakkor határt is jelöl: a józanság végére figyelmeztet.
A jó hírt nem szabad megkérdőjelezni. A kérdések néha csak arra jók, hogy eltompítsák a ragyogást.
Máskor annyira bántják a szemem a neonfeliratok, s oly magányosnak érzem magam közöttük, most azonban meleg, barátságos fénnyel világítanak. Ma este mintha örvendezve hunyorognának rám, mintha ünnepelnének valamit, mintha kórusban tudatnák velem, mennyire örülnek, hogy végül is maradok.
Ahhoz túl rövid az élet, hogy boldogtalanságban éljünk, ezért csak azokat a céljaidat valósítsd meg, melyek örömmel töltenek el!
Vannak rossz napok. De vannak jó napok is: vacsorapartik, képzőművészeti galériák, nyaralások, és napfényes, fetrengve röhögő boldogság. Megférhet egymás mellett a kettő. És meg is férnek egymás mellett.
A túlélés remek dolog (...), de még frankóbb, ha van valaki, akivel el lehet csámcsogni rajta. Mi értelme a megmaradásnak, ha aztán nem örülhet az ember annak, hogy jobban felkészült és okosabb volt, mint bárki más?