Idézetek az örömről
(277)
Énekelj hangosan! Nevettesd meg magad, vagy táncolj, mint egy őrült! Ajándékozd meg magad azzal, ami örömet szerez neked! Megérdemled!
Amikor megéled az oly régóta hőn áhított élményeket, csak kapaszkodsz beléjük, és azt kívánod, bár sose múlnának el.
Üljünk ki, nézzük, milyen gyönyörűen megy le a nap, és a gyereket, ahogy a kutyával játszik! (...) Élvezzük azt, hogy szeretjük egymást, és vegyük észre a szépet magunk körül! Miért kell mindig arra koncentrálni, hogy mit kell még csinálni? Élni kell!
Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Szépséget találni, hidd el, nem nehéz!
Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted!
Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!
Az élvhajhászok jobbára nem sokáig élnek. De addig legalább jól érzik magukat. (...) Választhatunk, hogy élni akarunk vagy életben maradni.
Tanulj tűrni, nélkülözni és a világnak sokféle örömeiről lemondani. Ha aztán még utóbb valaha kényelmesebb élet és puhább kenyér is jut részedül: annál ízletesebb lesz az, miután mértékkel élted életedet.
Lenézel a földre és kacagunk
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.
A szívem mélyén mindig karácsony van. A szívemben rejtegetett zug, ahova visszajárok örülni, maga a karácsony.
Gyerekként még tudtuk, hogy semmi sem jobb annál, mint a sárba toccsanni, a hullámok közé csobbanni vagy bőrig ázni az esőben. Ezekben a pillanatokban voltunk - és még mindig, felnőttként is lehetünk - valódi, legjobb, legboldogabb és legbátrabb önmagunk.
Ha kedved féktelen s mulatni vágyna már,
Négy eszköz kell ahhoz: lant, hárfa, síp, gitár.
És kell, hogy közbe négy szellemkéz hintsen ott
Viola, szegfű, rózsa és mirtuszillatot.
S ha megvan mindahány, kell még e négy dolog:
Csengő arany, virág, madárdal s jó borok!