Idézetek az otthonról
(205)
Éreznem kell még hogy vár rám
Egy könnycseppé válik a látvány
Mikor meglátom az otthonomat
Tudom mért vágytam haza.
Az emigráns, mint az űrhajós, megtudja, hogy nincs fix pont, ahol megkapaszkodjon. Egyformán otthon van az otthonosságban és az otthontalanságban.
Az otthon olyasvalaki nélkül, aki gondját viselné, nem is igazi otthon.
Az otthon nem az, ahonnan jöttél, hanem az, ahol fényre lelsz, amikor már mindent sötétség borít.
Az ember éppen ott nincs otthon, ahol van. Az ember azt hiszi, hogy ott lenne otthon, ahova kívánkozik.
Sehonnan sem szabad annyira elvágyódni, hogy ne vegyük észre, mennyire jó nekünk ott is, ahol vagyunk.
Hogy mennyire alkalmazkodik az ember a környezetéhez - egészen elképesztő. Úgy hiszem, ha pokolra kerülök - egy hónapig szokni fogom az új helyet, míg megtudom, hol a könyvtár, az opera, nem lehetne-e valamelyik bűnöstől pianínót szerezni - és pár hónap múlva úgy hozzászokom, hogy nem akarok másik lakásba költözni, még a Paradicsomba se.
Aki otthont épít magának, az formát ad a saját otthonának. Igaz, hogy minden forma kívánatos lehet, de nem mind együtt. Máskülönben nem lenne már otthon.
Az otthon ott van, ahol a számomra fontos emberek élnek, és nem ott, ahol a ház.
Charly, majom a családban c. film
Otthoni levegő, kellemes, édes és páratlan a világ összes levegői között, felejteni is könnyebben tud benne a káros ember!
Az ember mindent otthonról hoz, a viselkedést, az értékrendet, a koncepcióját önmagáról, a világról és a saját helyéről a világban.