Idézetek az otthonról
(281)
Nem ott van az otthonod, ahol ismered a fákat, hanem ott, ahol a fák ismernek téged.
Mindenki vágyik egy Argentínára: egy helyre, ahol tiszta lappal kezd, de az igazság az, hogy Argentína csupán Argentína. Bárhová megyünk, magunkkal visszük önmagunkat és a veszteségeinket. Az otthon az a hely, ahova menekülünk, vagy ahonnan menekülünk? Olyan helyet keresünk, ahol feltétel nélkül fogadnak el, amit végre otthonnak érezhetünk. Mert csak ott lehetünk azzá, akik vagyunk.
A csapvíz is olyan, mint a házi pálinka, mindenkinek csak az a jó, amihez otthon szokott.
Az emberek számára szent a saját területük, a vérük és életük árán is megvédelmezik azt. Talán nem ugyanilyen szentség egy disznó területe? Az állatok is kijelölik a saját határaikat, a tigris, az oroszlán, a kutya, egyik sem kivétel. Ha én ugrom át az óljába, és halálra mar, az bizony az én hibám.
Az otthon az, ahol messzire látok, a horizonton túl. (...) Ahol értjük egymás nyelvét, ahol nem veszítjük el a saját hangunkat, és nem válunk agresszívan kommunikáló sárdobálókká. Ahol nem járkálunk lábujjhegyen, kiüresedett kapcsolatok csendjében. Ahol nem áruljuk el egymást, és nem hagyjuk el önmagunkat. Ahol a másik ember jelenléte mindig fontos lesz, és sosem nem lesz magától értetődő, kiszámítható, mint egy bútordarab, ami mellett naponta elmegyünk szótlanul, mert megszoktuk a látványát.
A honvágy idővel elveszíti a tartalmát, egyre izzóbb lesz, és attól, hogy a konkrét otthonhoz már nincs köze, lesz csak igazán emésztő.
Minden lakás olyan, akár a mókuskerék, toporgunk önismétlő rácsain, miközben így elénk táruló távlatai szédítően beláthatatlanok.
A honvágy idővel elveszíti a tartalmát, egyre izzóbb lesz, és attól, hogy a konkrét otthonhoz már nincs köze, lesz csak igazán emésztő.
Hazamenni annyi, mint úton lenni az otthon felé. Az otthon, mint a nyugalom és biztonság szigete azonban nem elérhető (...). Régi sérelmek, titkok, neheztelések, rigolyák és előítéletek teszik áthatolhatatlanná azt a csöndet, mely testvérek, egykori és jelenlegi házastársak, szülők és gyerekeik között sűrűsödik. (...) Olykor bátortalanul és ügyefogyottan megpróbálják elérni egymást, és ezekben a kísérletekben pőrén megmutatkozik a szándékokon és érzelmeken túli elemi összetartozás ténye, a szeretet lehetősége.
Az ókori Egyiptom elitjéhez hasonlóan a legtöbb ember a legtöbb kultúrában piramisépítésre teszi fel az életét. Csupán a piramisok neve, formája és mérete változik kultúráról kultúrára. Felvehetik például egy kertvárosi ház alakját, medencével és örökzöld pázsittal, vagy egy pompás tetőlakásét irigylésre méltó kilátással.
Az otthon egy érzelmi állapot, egy hely a képzeletünkben, ahol a biztonság, a kötődés, a valahova tartozás, a védettség érzése és személyes emlékeink lakoznak.