Pénzzel kapcsolatos idézetek
(1185)
Ha valaki olyan munkát végez, amiben nem lehet önmaga, nem tud igazán kiteljesedni, hanem az önmegvalósítás és értékteremtés helyett inkább csak a fizetésért adja el az idejét, akkor végeredményben sokkal több pénzre van szüksége, mint annak, aki el mert indulni a saját útján. Az előbbi csoportba tartozó emberek ugyanis félelmetes összegeket költenek különféle fájdalomcsillapítókra (szükségtelen luxuscikkek, állandó szórakozás, drogok, alkohol, nők, mértéktelen evés stb.), azért hogy elnyomják magukban a "rosszul érzem magam, rossz az életem" érzést. Akinek fáj az élete, jóval többet költ, mint az a társa, aki minden nap lelkesen kel fel, hogy alkothasson, teremthessen valamit, amit értékesnek gondol.
A pénz csak egy halom szám, s a számok végtelenek. Ha neked pénz kell ahhoz, hogy boldog legyél, a boldogságot örökké csak keresni fogod.
A fényben születettek, mint a gazdám, választhatják, hogy jók legyenek. A csirkeólban születettek, mint én, nem választhatnak.
Akármire vagyok képes, akármilyen jelentéktelen tehetséggel vagyok is megáldva, az emberek elvárják tőlem, hogy eladjam - szó szerint, adjam el pénzért, míg a végén lesz egy csomó pénzem, tehetségem meg semmi.
A szegénység és a rossz egészségi állapot ördögi kört alkotnak, ahol a szegénység a betegség rizikófaktora, a betegség pedig a szegénység okozója.
Jóllakott polgárok hajlanak arra, hogy "idealisták" legyenek. De azért az éhező proletároknak nem kellene szemrehányást tenniök életfelfogásuk "materializmusa" miatt.
A legtöbb embernél olyan a fizetés, mint a gáz: mindig kitölti a rendelkezésre álló teret. Mindegy, mennyit keresnek, mert minden plusz pénz a bevételi oldalon azonnal utat talál magának a kiadási oldalon. Nagyon sok ilyen emberrel találkoztam az évek során, nagyon szeretnének kiszállni az őket felőrlő mókuskerékből, de egyszerűen nem tehetik meg, hogy kevesebbet keressenek, mert fizetni kell a ház és autó törlesztőt, a gyerekek magániskoláját, a kertészt és így tovább. Egy börtönbe kerültek, aminek bár aranyból vannak a rácsai, de életük végéig fogva tartják őket.
Az alvás a szegény ember időgépe.
A sírás a szegény ember nevetése.
A szegény ember a gazdag ember pénze.
A pénz a gazdagok szegénysége.
A szegénység és gazdagság egyaránt megrontja a művészetek alkotásait. De magukat a művészeket is.
Olyan gyarló dolgot, mint a pénz, bármikor lehet szerezni, de igazi jó tanácsot kapni nehéz.
A zsugori gazdag ember értéke olyan, akárcsak egy hízott disznóé, mert csupán a halála után vehetni hasznát.
A művészeté az öröklét! Akik csak pénzt tömnek a zsebükbe, vajon mit hagynak maguk után?
Ha az ember nagy pénzhez jut, sok mindent másképp kezd látni, más igazságok teremnek a fejében, mást tart fontosnak, mint azelőtt.