Pesszimizmussal kapcsolatos idézetek
(99)
Nincs szomorúbb gondolat, mintha az jut eszünkbe, hogy valószínűleg még jönni fog oly idő is, midőn jelen napjainkra, melyek annyira szomorúaknak vagy ízetleneknek látszanak, vággyal fogunk visszatekinteni.
Az istenek mindig olyankor lepnek meg valami káprázatos örömmel, amikor új keservet tartogatnak számunkra a tarsolyukban. Buborékok vagyunk nekik, és élvezettel fújnak nagyra, mielőtt kipukkasztanának.
Hogy hová megyek, azt én nem tudom,
Csak azt tudom, hogy nagy a fájdalom.
Az élet nem ígér se rosszat, se jót.
Az életünk negatív, pozitív vagy semleges élmények sora. Ha túl sok mínuszom van, egyszerre csak elkezdem elvárni, valahogy belém idegződik, hogy a következő is biztosan negatív élmény lesz. Persze, ez nem így van, mert minden pillanat más pillanat, de az organizmus mégis elkezdi elvárni, hogy ami megtörtént, az újra jön.
Mindig szerettem volna hinni abban, hogy csak azért történnek rossz dolgok, hogy ne történhessen még azoknál is rosszabb.
"Maga annyira optimista!" mondják mások. Optimista volnék? Az optimista szerint a pohár félig tele van, a pesszimista szerint félig üres. A túlélés embere gyakorlatias, ő azt mondja: "Nevezzétek, ahogy akarjátok, csak töltsetek a pohárba." Én a pohár töltögetésében hiszek.
Kiteszem a szívemet a szemétbe,
Egy ideje már nem nézek a szemébe,
Annak, aki vicsorog tükörbe`,
Így könnyebben hagyom benne a vödörbe`.
Olyan vagyok, mint egy hercegnő, akit a toronyszobába zártak. Már meg is van! Csak meg kell várnom, hogy a hajam nagyon-nagyon hosszú legyen, aztán jön a herceg, hogy megmentsen, és én csak leeresztem a hajam, hogy fel tudjon mászni. De tök mindegy, amilyen szerencsés vagyok, úgyis lezuhan.
Mindig a legrosszabbra számítok, és nem próbálok meg kitérni előle, inkább elébe állok, mint kövér gyerek a labda elé a kidobósban, hogy minél hamarabb eltalálják és kiessen.