Pszichológiával kapcsolatos idézetek
(922)
Ha valaki abban akar hinni, hogy az egész világ nem más, mint az ő illúziója - ennek ellenkezőjét nem lehet neki bebizonyítani. Mert, ha valaki bizonyítani akarja, akkor a szolipszista azt mondja: "Te is csak az én illúzióm vagy!" Szóval ezt a felfogást nem lehet megdönteni.
Nemcsak a gonosz gazemberek, de a tisztességesek is meg tudnak bolondulni bizonyos helyzetekben, és olyan határokat lépnek át, amelyeket józan pillanataikban messze elkerülnek.
Mi, emberek, társas lények vagyunk; szociális behatásra tesszük dolgaink nagy részét. Az emberek nem azért ugranak tüzet oltani, mert látják a füstöt, hanem mert a többiek szaladnak a vízzel.
A gondolatok úgy kapcsolódnak egymásba, mint a fogaskerekek: mindegyik mozgásba hozza az utána következőt.
A modern közlekedési eszközök gyorsabbak, mint az érzékszerveink, és emiatt lassabban dolgozzuk fel észleleteinket, mint a megváltozott körülmények kívánnák.
Hajlamosak vagyunk alábecsülni a képzeletünket torzító erők hatalmát, különösen, amikor olyan intuíciókkal találkozunk, amik "tagadhatatlanok". Nem arról van szó, hogy képtelenek vagyunk tagadni őket; arról van szó, hogy nem tagadjuk őket, még csak meg sem próbáljuk.
Agyunk nem aprólékos tervezői folyamat eredménye, amely a lehető legjobb gondolkodógép létrehozására irányult; hanem egy halom összegányolt és -bütykölt billentyűparancs, amitől a mi őseink két százalékkal jobbak voltak az élelemszerzésben, vagy három százalékkal annak az üzenetnek az eljuttatásában, hogy: Ó, a francba, vigyázz, ott egy oroszlán!
Agyunk utálja, ha kiderül, hogy tévedett. (...) Megragad bármilyen apró bizonyítékmorzsát annak alátámasztására, amit amúgy is hiszünk, és lazán átlép azon a valószínűleg sokkal-sokkal nagyobb bizonyítékhalmon, ami arra utal, hogy talán mégis teljesen rossz nyomon járunk. Ez alapesetben megmagyarázza, miért szeretünk politikai nézeteinkkel nagyjából megegyező hírforrásból híreket fogyasztani.
Ha egy valamely dolog első lendülettel nem halad, a pénznek gyűjtése ritkán vagy sosem jár sikerrel, mert a sokadalom inkább a példát, mintsem az észt követi.
Hogy mely benyomásainkat selejtezzük ki és melyeket tudatosítjuk, az a személyiségünktől függ, de alakítja is azt.
Ha mentális tablónkról eltávolítanánk a hétköznapi és személytelen történéseket, akkor nagyrészt csak ijesztő aberrációk és koincidenciák maradnának, az agyunk pedig úgy festene, akár egy bulvárlap címoldala.
A pszichiátriai diagnózisok túlnyomó többsége nem vérképek, agyi CT-k vagy hasonlók alapján születik. Hanem az emberek kimondott - vagy ki nem mondott - szavai alapján, amit a szakemberek így vagy úgy értelmeznek. És a diagnózis nyelvének megvan a hatalma, hogy alapvetően megváltoztassa emberek életét.
Ha logikai úton próbáljuk megérteni az őrültséget, az olyan, mintha fáklyával keresnénk a sötétséget.
Az általános vélekedés a mentális betegségről a teljes tudatlanság és a kártékony dezinformációk koktélja.
A tünetek és a mögöttes biológiai okok összekapcsolásának folyamata képezi a klinikai diagnosztika alapját az orvostudomány minden ágában, és ez alól az egyedüli kivétel a pszichiátria.