Pszichológiával kapcsolatos idézetek
(882)
Minden trauma lehetőséget kínál a valódi átalakulásra, mivel felerősíti és előidézi a lélek, a test és a szellem tágulását és összehúzódását. A traumatikus eseményre adott reakciónk határozza meg, hogy a trauma könyörtelen és büntető Medúza lesz-e, aki kővé dermeszt bennünket, vagy inkább lelki tanító, aki végtelen és feltérképezetlen ösvényeken vezet minket végig.
A kísértetek valójában temetetlen titkok, rossz lelkiismeret és feltáratlan pszichológiai zűrök egyvelege.
Ha otthon ül az ember és naphosszat csak sajnálja magát, csak még rosszabb lesz. Nem a rák miatt kell aggódnunk, vagy bármi legyen is a bajunk, hanem emiatt itt, a két fülünk között.
A fizikai tünetek egyfajta üzenetek, amelyek azt próbálják a tudtunkra adni, hogy a viselkedésünk és az érzéseink nincsenek összhangban egymással.
Ha kordában akarod tartani a szorongásodat, a legjobban teszed, ha határt szabsz egyes szokásaidnak. Szóval, némítsd le a telefonodat, és tedd el! Eleinte csak harminc percre, aztán lassan emeld az időtartamot egy órára, majd teendőid és igényeid szerint még tovább. Meg fogsz lepődni, milyen felszabadító érzés a telefonod helyett saját magadat választani.
Amikor az a személy, akinek mutatod magad, nem ugyanaz, mint aki valójában vagy, egyszer csak felbukkan a szorongás, hogy tönkre vágja a bulit.
Időtlen idők óta élet-halál kérdése lehet egy gyors döntés: igen vagy nem? Az ősember agyának nem volt ideje kiszámítani annak a valószínűségét, vajon a fejére esik-e a lezuhanó kődarab. Ha szembetalálta magát egy veszélyes vadállattal, villámgyorsan kellett döntenie: megküzdjön vele vagy elmeneküljön? Általában többet ért a gyors (és túlzottan elővigyázatos) bináris döntés, mint az összes lehetőség alapos mérlegelése. A társadalom egyre bonyolultabbá vált, ám ezek a bináris döntések továbbra is megmaradtak. Ugyanolyan sztereotípiákban gondolkodunk embertársainkról: jó vagy rossz, szent vagy bűnös, barát vagy ellenség. Ez az osztályozás kezdetleges ugyan, de rövidre zárja a reagálásunkat, amikor szembe kell néznünk az egyes emberrel.
A legnagyobb veszély, önmagunk elvesztése oly csendben bekövetkezhet, mintha semmit sem jelentene. Semmi más nem veszhet el ennyire észrevétlenül; minden más veszteséget, egy kar vagy láb, öt tallér vagy egy feleség elvesztését jobban megérzi az ember.
Őrületesen nagy baj azt hinni, hogy az a terapeuta, aki engem lelkileg meggyógyított, csodát tesz. Nem tesz csodát, vagyis nem ő teszi azt. A csodát - az egyszerűség kedvéért, és mert nincs erre egy jó összefoglaló kifejezés - mi magunk vagyunk képesek létrehozni.
A test szoros kölcsönhatásban van a lelkiállapotunkkal. Vegyük azt az egyszerű példát, hogy ha sokat idegeskedünk, fájni kezd a fejünk, gyomorgörcsünk lesz. Nem lehet elválasztani azt, hogyan van a lelkünk, és a testünk milyen tüneteket produkál.
Egyetlen betegség sem feltétlenül csak egyetlen traumára vezethető vissza, sőt, sokszor konkrét trauma sem kell. (...) Nincs bűnös, pontosabban a rákbeteg nem bűnös azért, amiért nem jól érzett, vagy nem szerette magát, vagy haragudott, vagy önostorozó volt.
Ez a nyomorult pszichiátria egy olvasztótégely. Behozzák és lepakolják a sok őrültet és félbeteget, aztán mindenkit úgy kezelnek, mintha egy műanyag bábu lenne. Itt akarva-akaratlanul úgy kezdesz hasonlítani a másikra, hogy közben semmit sem tudsz róla.
Az Alzheimer a múlt betegsége. A feldolgozatlan múlt betegsége. A gyorsan megélt múlté. A lezáratlan múlté. És micsoda paradoxon, hogy az Alzheimer a jelenből öli meg a múltat! Teszi feleslegessé a jövőt. Az Alzheimer a széteső múlt a jelenben.
Törődj bele, hogy önző vagy és nem is lehetsz más. Ha pénzt adsz a koldusnak, legjobb esetben azért teszed, hogy saját jószívűséged panorámájában gyönyörködhess. A szeretet is önzés. Az az érzés is, hogy hozzátartozóidat jobban szeresd, mint másokat: az ösztön fűz hozzájuk és azért gondoskodsz róluk, mert neked fájna, ha hiányoznának szeretteid szükségletei. Törődj bele, hogy akármit téssz is, nem tudod másból, mint önzésből csinálni - ne is akarj önzetlen lenni, kár a benzinért. Légy egész ember az önzés keretein belül.
Mennyit beszélünk észszerűségről! És mennyire a szenvedélyek döntenek! De legtöbbször még csak nem is a szenvedélyek, hanem az állati tülekedés, s a közérzet vak giliszta-reflexei.