Pszichológiával kapcsolatos idézetek
(790)
A félelmem a szorongásos zavaromból fakad, amely egy igen gyakori mentális betegség. Egyszerre áldás és átok ez annak, aki ismeretterjesztő újságírással foglalkozik: gondolatokkal tölti meg a fejem, én azonban gyűlölöm ezeket a gondolatokat. Ez úgy hangozhat, mint valami gunyoros és mulatságos személyiségjegy, de ha kínzott már egy héten keresztül tartó pánikroham-sorozat, vagy megtörtént veled, hogy féltél álomra hajtani a fejed, mert érezted, hogy rendkívüli és élénk rémálmokat hoz majd az éj, akkor tudhatod, hogy a szorongás sokkal komolyabb is lehet, mint egy standupkomikus neurózisa.
Az érzések nem próbálnak megölni senkit, még a fájdalmas érzések sem. A szorongás az, amikor egy érzés túl nagyra nő. Amikor agresszív és veszélyes lesz. És te vagy a felelős a következményekért. Azért, hogy kezeltesd. De a kiváltó okért nem te felelsz.
Ez az agybetegségek borzalma. Azzal szemben, amikor a lábad vagy a hátad vagy akár valamilyen létfontosságú szerved betegszik meg, az agy betegségei az énedet támadják meg.
Az ember, bár alapjában biológiai, de nem tisztán biológiai formáció, hanem biológiai és társadalmi formációk ötvöződésének egysége.
Úgy tudsz a legkönnyebben elsajátítani egy új szokást, hogy a napi teendőkhöz csatolod. Valamihez, amit ugyanakkor szoktál csinálni. Így sokkal könnyebb lesz.
Az egyre közeledő idegösszeroppanás egyik tünete az, hogy azt hisszük, hogy saját munkánk rettentően fontos.
Az emberek tévesen úgy vélik, hogy a memória olyan, mint egy kamera vagy egy iratszekrény. Ha emlékezni akarsz valamire, csak kikeresed, és már előtted is van. Csakhogy az emlékezet nem így működik. Az emlék nem egy változatlan dolog, hanem folyamat. Az emlékek mentális konstrukciók, az itt és most rekreációi, amelyekre nagy hatással vannak a jelenlegi elképzeléseid is.
Mi a fenére jó az ember, ha már a legapróbb neurózis is teljesen ki tudja billenteni az egyensúlyából? !
Mind őrültek vagyunk, nincs mese, csak az arányok számítanak, hogy mennyire, és hogy ki dönti el azt, hogy mennyire.
Az aggodalom, a szorongás, a kétségbeesés bonszájfenyői ott vannak ám mindannyiunkban, és ha nem metszegeted őket rendszeresen, akkor hatalmasra nőnek a lelkedben.
Az univerzális közlésvágy - legyen az bármilyen erős is - nem valamiféle kórság, inkább egy olyan általános állapot, amely korunk emberét jellemzi. És ha van valaki, akinek elemi érdeke, hogy ez minél tovább tartson és minél nagyobb tömegeket érintsen, az - paradox módon - éppen a hivatásos segítő.
A pszichológusoktól kapott címke jó dolog. Segít eligazodni, megmagyaráz, felment: "nem tehetek róla, ezért nem tehetek ellene". A címke rossz dolog. Beskatulyáz, gátol, félrevezet.
Vannak a kliensek és vannak a páciensek. Míg a klienseknek csupán átmeneti segítségre van szükségük, addig a páciensek hosszas és költséges kezelésre szorulnak. Jellemzően a kliensekből lesznek a páciensek. Nem kell hozzá más, csak egy eltévedt, túlbuzgó pszichológus.
Léteznek az örökletes betegségek és a szerzett betegségek. Előbbiekért a rossz génjeinket okolhatjuk, utóbbiakért a körülményeinket. Van azonban egy harmadik kategória is, amiről egyre többet hallani. Ezek a "kapott", jellemzően kitalált betegségek. A felelősöket a pszichológusok között érdemes keresni.