Pszichológiával kapcsolatos idézetek
(941)
Az emberi agy titkai nem csupán kifürkészhetetlenek, hanem kimeríthetetlenek is.
A testünkben valamilyen megbetegedés formájában tör felszínre az, amit a tudat szintjén elnyomunk.
A köztes térben (amely a dolgok közti kölcsönhatásból keletkezik) létrehozott észleléseinket kivetítjük a kint lévő dolgokra. Egy vörös felület például öntől egy méterre levőnek tűnhet, pedig valójában közelebb már nem is lehetne - annak a felületnek a vöröse önben van. Olyan, mintha a szeme és az összes többi érzéke egyesülne agya többi részével, és egy videoprojektort alkotnának. A kinti világ csupán a háromdimenziós vetítőernyőnk.
A nemek összes megjelenési formája, legyen az testi sajátosság, társadalmi szerep vagy személyes identitás, társadalomtól és egyéntől függően változhat, vagy időtől függően egyazon személy esetében is.
A biológiai nem összetett, és nem mindig illeszkedik pontosan a férfi vagy nő kategóriájába. Ráadásul a gendert sokan olyan bonyolult módon élik meg és gyakorolják, amelyre a biológiai nézőpontnak nincs magyarázata.
Az emberi gondolkodás és következtetés leírható a matematika eszközeivel, ezért az emlékek, gondolatok és a logikai gondolkodás is algoritmusokká formálható, körülbelül úgy, ahogy a gravitáció törvényei is kifejezhetők tömör egyenletekkel.
Egy kaotikus világban megkeressük a hasonlóságokat a különböző fogalmak és jelenségek között, hogy az ismeretleneket hozzá tudjuk kötni azokhoz, amiket korábban már tapasztaltunk. Ez pedig lehetővé teszi, hogy általános mintázatokat fedezzünk föl.
Ó, ha akárcsak egyetlen rövid pillanatra (...) föl lehetne nyitni az emberi koponyát és fél szemmel bepillantani, miféle gondolatok forognak benne! Hiszen az örök talány gyötri a lelket, megzavarja az értelmet.
Az ember nem egyszerűen jó vagy gonosz, nem lehet kijelenteni, hogy igaza van, illetve téved, nem lehet csak kedves vagy haragtartó, jó szándékú vagy veszélyes. Nem lehet az embert egyszerűen a biológia termékének tekinteni, a tudomány csak részben ad felvilágosítást az ember viselkedéséről.
Számomra a pszichopátia olyan, mint másoknak a művészet: nem tudom meghatározni, mi az, de felismerem, ha találkozom vele.
Az agy olyan, mint egy gépezet, egy autó, a gondolatok és az érzelmek pedig kicsit olyanok, mint az autó sebessége.
Én az egyes emberben a tudományos vizsgálat alanyát látom. Szórakoztat, ha beszélgetek, de azt már túlzás lenne kijelenteni, hogy a beszélgetőpartnereim foglalkoztatnak.
A legtöbben azt hisszük, a depresszió külső tragédiák, stressz vagy sötét gondolatok hatására alakul ki, gyakran azonban spontán alakulnak ki depressziós epizódok az agyban, azok vezetnek aztán sötét gondolatokhoz.
Mindannyian azt hisszük, először megtervezzük, mit fogunk tenni, majd azt akaratlagosan véghezvisszük, ugyanakkor néhány esetben először a homloklebeny egy adott része "dönti el" egy nem tudatos folyamat során, hogy meg fogunk tenni valamit, és miután megtettük, azzal áltatjuk magunkat, hogy pont így terveztük. Más szóval: azzal áltatjuk magunkat, hogy mi döntjük el, mit teszünk. (...) A testünk és az agyunk összhangban dolgozva eldönti, mit tegyünk, pár másodperc múlva pedig már azt hajtogatjuk magunknak, hogy eleve azt is akartuk tenni.