Reménnyel kapcsolatos idézetek
(849)
A Teremtőnek bölcs és egyben könyörületes rendelése, hogy eltakarja az ember szeme elől a jövőt, és megadja az emlékezés gyönyörűségét és a remény varázsát.
Ilyen az ember természete - bármilyen rossz a helyzet, mindig reménykedik valami jobban.
Szívesen pillantunk a jövőbe, mert ami bennem ide-oda mozgó bizonytalanság, azt csendes kívánkozással örömest vezérelnénk a javunkra.
Egy nap majd adódik egy lehetőség. Gondolj csak Harry Potterre! Szörnyű az élete, de aztán levelet kap, felszáll egy vonatra, és utána minden megváltozik. Minden jobb lesz.
Még ne add fel. Néha oda, ahová Isten azt írta, Vég, azt igazából úgy érti, hogy Kezdet.
A remény mindenféle nevetséges, irreális helyzetekbe tudja sodorni az embert.
Bűnös, gyönyörű titok. A remény! ...Nem tudta még, hogy kétarcú szajha. Nem tudta még, hogy ami segít elviselni - az fönntartani is segít az elviselhetetlent.
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér,
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél,
Csepp a véredből, ami mindent elmesél,
Nincs már se égen, se földön, csak a remény,
hogy visszatér.
A haladáshoz ritkán vezet út, ahol nem botlunk néha gyászba és bánatba. De bármilyen mély a bánat, a felhők szertefoszlanak és a nap ismét leragyog. És ebben a meleg, csodás fényben megpillantjuk saját tündöklő jövőnket, a jövőt, amelyben izgalmas kihívások és végtelen lehetőségek várnak a látóhatáron.
A reményt nem lehet szabályokkal kordában tartani vagy keserű tapasztalásokkal letörni. Egyszerre áldás és átok ez.
Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd, kérlek, gondolni rám.
A világot az emberiség vágyai és félelmei alakítják. A remény háborúja ez a rettegés ellen, egy olyan szubsztrátumon, amelyet maga az ember tett képlékennyé, csak már rég elfelejtette, hogyan.