Reménnyel kapcsolatos idézetek
(944)
A reménynek a felismert igazságból kell fakadnia! Különben puszta képzelgéssé válik, és elveszíti mozgósító dinamikáját.
Mindenki ismeri a mondást: "Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, valószínűleg nem az", vagy másképp szólva: "Semmit nem adnak ingyen." Magunkkal kapcsolatban azonban hajlamosak vagyunk ebbe a "valószínűlegbe" kapaszkodni. Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, nem az - kivéve, ha rólunk van szó.
A világot letakarni nem tudjuk. Egyetlenegy dolgot próbálunk meg: az arcunkat a napba emeljük, mert hogyha a napba nézünk, nem látjuk az árnyékot.
Ez különbözteti meg a gyereket a felnőttől, a gyerek a pillanatban él, most jó vagy rossz, boldog- vagy -talan; a felnőtt képzelni tudja a másnapi jót, ez ad erőt továbbmenni.
Az élet olykor kis masnival átkötve nyújtja felénk a metaforákat ‒ éppen akkor, amikor szükségünk van rá. Amikor azt hiszed, minden elveszett, szinte váratlanul kerül elő épp az, ami kell.
Elvárás nélkül a remény teljesen parttalan, elvárás nélkül a remény egyszerűen a szükséges, hatalmas változások útjában áll.
Talán a szertefoszlott reményeket követő vádaskodással a legnehezebb szembenézni, ezért az embernek meg kell tanulnia, hogy soha nem szabad túlságosan reménykedni. A kudarcok mindig jobban megmaradnak, mint a sikerek. Az orvosokat pesszimizmusra képezik ki.
A vágyakozás kitartó, folyamatosan fennálló érzés valami iránt, amit nemigen tudsz megszerezni, vagy amit elérhetetlennek ítélsz. Ha úgy gondolod, hogy még fennáll az esélye, hogy eléred, a vágyódást remény színezi meg. Ha elérhetetlennek tartod, a vágyódás reménytelenségbe süpped.