Sírfeliratok

Én már alszom zúgó lomb alatt,
ó, ne zavard édes álmomat,
borulj síromra halkan, csendesen,
ne félj, nekem már nem fáj semmi sem.

Szerettem volna még élni köztetek,
de a sors másképp rendelkezett.
Küzdöttem, de már nem lehet,
szeretteim, Isten veletek!

Földi utamon elfáradtam,
megpihenni hozzád tértem,
Istenem.

Szíved már nem fáj, miénk meg vérzik,
fájdalmad férjed, gyermeked érzik.

Életünknek legszebb bajában tört ránk a halál.
Mondjon el egy miatyánkot értünk, ki e sírnál megáll!

Nyugodjatok, aludjatok,
ti ketten meg nem haltatok.
Lelketek bennünk él tovább.
Jó éjszakát!

Nem az a halott, akit eltemettünk,
hanem az, akit elfeledtünk.

Jóság, csendesség, szende hit
s hűség van eltemetve itt.
Áldás lebegjen hű porán,
meghalt ifjan és korán.

Tied a nyugalom,
enyém a fájdalom.

Minden virágszálban
téged látunk.
Angyallá lett édes
kis leányunk.

Szép volt, mint a hajnal. Róla még a rágalom sem szólt.
Lelke mint a hattyú tolla, oly fehér, oly tiszta volt.
Tán azért szállt olyan messze hagyva gyászt, s fájdalmat itt,
Nehogy a föld beszennyezze lelkének szép álmait.

Csak álom volt az életem,
az élet után sírba tértem.
Porból vettem eredetem,
porba kellett visszatérnem.
Itt aluszom örök álmom,
sírhant fedi maradványom.

Tegnap még pénzem fektettem földbe haszonnal -
Ámde mit ér? ...magam is földbe feküdtem azonnal.

Jékely Zoltán

Nagy Senki
nyugszik idelent,
az, aki
azt hitte: Valaki -
odafent.

Jékely Zoltán

Egy jó kislány, jó gyermek
és jó iskolás
hamvait fedi e porhajlék,
kívánjuk, békén
nyugodjék.