Sírfeliratok

Hirtelen lerogyott
szerencsétlen teste.
Élete reggelén
elérte az estve.

Szülőid reménye,
öröme és mindene
temettetett el benne.
Porai e sír ölében
nyugodjanak szent békében,
midőn a szülői kebel
emlékül oszlopot emel.

Itt tépted, halál
Széjjel szép virágom,
Soha már nem nyílok
Ezen a világon.

Aludd csendesen álmodat!
Sötét a sír, de éjjelét
a boldog örök életnek
ragyogó napja váltja fel,
Dicsőbb lét szép hajnalára
ébredj Jézus szent szavára.

Ki 30 éveket éle
Mint vándor a sírba tére.
Mert a sentencia lejárt -
Ha születtél, szenvedj halált.

Boldogok már, akik mély sírveremben
porladnak és alusznak örök álmot
s ott várják, hogy a nap majd újra keljen.

Vittoria Colonna

Itt nyugszik egy orvos - s körülötte, akiket gyógyított.

Itt nyugszik a fiú s anyja,
Itt nyugszik a leány s atyja,
Itt nyugszik a nővér s fivér,
Itt nyugszik az asszony s a férj,
Ám csak hárman nyugosznak itt.

Olyan volt ő, mint a hullócsillag, amely átsuhan az égen. Egy villanás csupán, de amíg látszik, beragyogja az eget, és aki látta, nem felejti el soha többé.

Ha kialszik a fény, a szeretet akkor is él.

Egy kicsi Isten lakik a lényünkben, de kevés ahhoz, hogy a bajban nagy legyen.

Voltam valaha. Már élő emlékezet sem,
írás sem őrzi rég a nevemet.
A múltba, a világon tátongó résbe estem,
amely benyeli majd a földet s az eget.

Rakovszky Zsuzsa

Elbúcsúzni nem tudtunk,
Istennél találkozunk.

Miért lobogjon örökké életünk lángja?
Nem érti, ki a földön áll, bilincsbe zárva.
A sorsot kísértik - mondja -, de ugyan mivégre?
Miért hajtja az embert nyughatatlan vére?
Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat?
Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat.

A cselekvés maga volt az élet, még akkor is, ha halállal végződött.

Amy Harmon