Idézetek a sorsról
(1566)
Ott van a Paradicsom a Mennynek minden helyén, habár a Legfőbb Jó kegyelme nem mindenkire egyforma erővel árasztja áldását.
Ha az ember ismeri önmaga sorsát: vagy megbékél vele, vagy belepusztul. A bizonytalanság azonban az őrületbe kergeti.
Van, akivel a sors igazságtalan,
Vagyis a helyzete kilátástalan,
De aki minden esélyt megkapott
Ne követeljen mindig új lapot.
Mindenkinek megvan a maga tennivalója ezen a világon, az út, amelyen járnia kell.
- Azt hiszed, megváltoztathatjuk a sorsunk?
- Tegyük meg, amit tudunk, aztán kiderül, mi a sorsunk.
Nem hiszek abban, ha van egy rossz napom, és történik egy rémes tragédia, meghal valaki, akkor összeteszem a kezemet, és azt gondolom, hogy ez az isteni akarat. Meg kell értenem, miért történik meg velem egy-egy tragédia.
Léteznek pillanatok, amelyeket szinte tapintani lehet. Az ember érzi a jelentőségüket. Egyszerűen tudja, hogy ott és akkor olyasmi történik, ami meghatározza a jövőjét. Ezeket a pillanatokat még a legkevésbé tudatos emberek sem kerülhetik el, olyan elemi erővel tolja bele őket a sors az arcunkba.
A balsors leleményes és alattomos. Beugrik az ablakon, áthatol a falakon. Nem mindig látható, de mindig jelen van.
Ha képesek lennénk rá, hogy sorsunkat a véletlenre bízzuk, és kapálózás nélkül elfogadjuk életünk rejtélyét, akkor nagyon közel járnánk egy bizonyosfajta boldogsághoz, amely talán az ártatlansághoz hasonlít leginkább.
A hiedelmeid határozzák meg a gondolataidat, a gondolataid határozzák meg a szavaidat, a szavaid határozzák meg a tetteidet, a tetteid határozzák meg a szokásaidat, a szokásaid határozzák meg az értékeidet, az értékeid határozzák meg a sorsodat.