Idézetek a sorsról
(1482)
Sorsunkkal szemben mindannyian dilettánsok vagyunk. És sokszor ez ment meg bennünket (olykor meg éppenséggel kárhoztat).
Biztosan fontos, hogy az ember tevőlegesen részt vegyen a saját sorsa irányításában, de azért ez legtöbbször a vágy szintjén marad, és nem követi valós cselekedet.
Soha nem hittem egy felsőbbrendű létforma létezésében, aki meghatározza, hogy ki mennyit ér, és eszerint teljesít kívánságokat. Túl sokszor láttam már, mennyire véletlenszerűen ragad el hihetetlenül kedves és szeretetreméltó embereket a hirtelen, fájdalmas halál, és mennyire gondtalanul élhetnek mások, holott barátságtalanok, sőt gonoszak. De hiszem, hogy mindenkiben megvan a képesség, amellyel saját javára fordíthatja a maga és a világ energiáit. Mindannyian megváltoztathatjuk az agyunkat, az érzékelésünket, a reakcióinkat, sőt a saját végzetünket is.
A legtöbb ember úgy szenved, hogy nem tanul belőle semmit. Nem találja meg az értelmét. Nem éli át, hogy a sorsa nevelni, tanítani akarja. Azt hiszi, a baj minden ok nélkül szakadt rá, s ezért ki van téve annak a veszélynek, hogy - bár az idő meggyógyítja - a baj újra megismétlődik vele.
A sors egy szemvillanás alatt kibillentheti a mérleg nyelvét. Hiába tölt el minket mérhetetlen boldogság az egyik pillanatban, attól még a következő tele lehet keserűséggel.
Egyetlen útja van a lélek derűs békéjének - ezt tartsd észben virradatkor, napközben és éjjel: ha lemondasz a választásod hatáskörén kívül eső dolgokról, ha semmit nem tartasz sajátodnak, ha mindent átengedsz az istenségnek, a sorsnak.
Valahányszor kárhoztatod a gondviselést, szállj magadba, és akkor rá fogsz jönni, hogy észszerűen történt, ami történt.
Nem szabad elfelejtened, hogy valahol mindent az észszerűség irányít, az pedig sokszor túl hatalmas és univerzális ahhoz, hogy tisztán átláthasd. Ahogy egy pillangó szárnycsapása hurrikánt kavarhat a világ túloldalán, a szerencsétlenség, amit átéltél, könnyen lehet egy szép és irigylésre méltó jövő előszele.
Gondolod, hogy az isteneknek annyi idejük van, hogy mindnyájunkra nap mint nap kiosszák jó és rossz sorsunkat?