Idézetek a sorsról
(1464)
Bölcsőtől a sírig hétköznapi tragédiák szegélyezik utunkat, a természetfeletti pedig megmarad a mesékben és a versekben.
Mi határozza meg a leginkább, mivé válunk, és mire jutunk az életben? A döntéseink. Ezek a pillanatok formálják a sorsunkat. Mindenekfelett hiszem, hogy a sorsunkat nem az életkörülményeink, hanem a döntéseink határozzák meg.
Milyen jó is lenne, ha a sorsunk olyan egyenes volna, akár egy bambuszbot... láthatnánk, kinek a kezében van a másik vége. De a sors olyan, akár egy piros fonal. (...) Néha képes összegubancolódni, ezért nem tudjuk úgy szőni sorsunkat, ahogyan azt szeretnénk. Néha pedig el is tud szakadni.
Ahelyett, hogy azt kérdeznéd "mit akarok az élettől?", egy nyomósabb kérdés az, hogy "mit akar az élet tőlem?".
Néha, amikor mi nem teszünk meg mindent azért, hogy pozitív irányba változzon az életünk, mert nem vesszük észre, hogy ugyanabban a mókuskerékben forgunk körbe-körbe, akkor a sors összeállít egy olyan helyzetet, ahol nincs más választásunk, mint egy következő szintre lépni, és ez sokszor fájdalmas tapasztalatokkal jár.
Az emberrel akkor történnek dolgok, amikor megérett rá. Hogyha van valamivel dolga, vagy valamit csinálnia kell, akkor el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az alkalmas: ő is alkalmas, meg úgy minden alkalmas.
A sors önmagában azt teljesíti be, amit belefektettünk az életbe, amit letettünk az asztalra. Kizárólag a nagy erőfeszítésekkel végzett munka hozhatja meg az áhított eredményeket.
Mindenki a maga végzetét hajszolja s nem a másét (...). Nem választhatunk. Aki felismeri a végzetét s mégis az ellenkező irányt választja, végül éppúgy ugyanoda ér s éppúgy számot kell adnia ugyanabban a szabott órában, mert minden ember sorsa és végzete éppen akkora, amekkora a világ, melyben lakozik, és amelyben minden ellentét egyaránt benne foglaltatik. (...) Az egyenes és a görbe út végül is egy és ugyanaz, és most, hogy itt vagy, mit számítanak az évek, melyek elteltek azóta, hogy utoljára találkoztunk? Oly téveteg az emberi emlékezet, és ami megtörtént, alig különbözik attól, ami sohasem létezett.
Meglőnek két embert. Az egyik golyó megáll egy létfontosságú szerv előtt. A másik nem. Az ilyen balszerencsék miatt nem fair az élet.
- Mi az, hogy "sors"?
- Olyan, mint a szél, vagy valami hasonló, vagy mint a villám, vagy a nagy hideg. Semmit sem lehet ellene tenni, és senki sem oka. Hiszen a hideg nem tehet róla, hogy hideg. Csak arról tehet az ember, hogy miképp viselkedik, amikor hideg van.
A politikusok mind szerencsejátékosok. (...) Mindent megteszünk azért, hogy befolyásoljuk az esélyeket, de a világmindenség azt teszi, amit jónak lát.