Idézetek a sorsról
(1333)
Ha láthatnánk az apró mozzanatokat, amelyek pillanatok alatt sorsokat alakítanak át, talán nem követnénk el újra és újra ugyanazokat a hibákat.
Nehéz volna pontosan számot adni azokról az átmenetekről, amelyek hol előrelépésnek, hol visszakozásnak tűnnek, az Isten vezérelte embernek mégis mind javára és hasznára kell hogy szolgáljanak.
Akkor is, amikor az ember ügyel, és csakis jót cselekszik, a sors, amely szeret letérni az egyenes útról, másként határoz.
Meg van írva az élet könyvében (...), hogy meddig maradjunk itt. Azon egyikünk sem változtathat.
A sors mindenkivel azt csinál, amit akar. Ezt mi vagy eltaláljuk és jó felé megyünk, vagy nem, és akkor mindig falba ütközünk. Így működik a világ.
Isten, óh keresztény Isten!
határozz helyettem! Ne akaratom pörgesse
szédült léptemet, vad csillagokban rendelt
sorsomért ne vélem számolj! Jó és
Rossz úgy összekuszált már - felelhet-e
Néked a bódult pille vakító ege alatt?
Bár volnék oktalan porszem, számolatlan
parány a Sokban, mit vak erő kénye
dobál: vak és céltalan erő! de tán mégis
beláthatatlan akaratod szerint! óh
irgalmazz nékem! s vedd le roskadó lelkemről a felelős akaratot...
Szeméttelep, börtön, ugyanaz. Csakhogy a börtönben a szemét, amit kidobunk, a víz színén hánykódó törmelék, az emberi életek.
Ki eget s földet megteremte,
Tőle jön jó és balszerencse:
Fogadd a jót hálálkodással,
A balszerencsét megadással.
Az élet furcsa módon keveri a kártyát. Hogy mi a jó - meggondoltan játszani, vadul blöffölni, vagy mindent egy lapra tenni -, tudja a fene.
Minden ember életét, életminőségét eltérő törvények szabályozzák: nagyrészt génjeinktől, életstílusunktól, választott foglalkozásunktól is függ.
Már, Fájdalom, lakótársam leszel,
Míg csak élek? - Közös tűz, közös ágy,
Közös - ó, kínok kínja - koponyánk,
S amikor én eszem, te is eszel?
Kiszámíthatatlan a jövő. A sors elfújja a reményeket, a vágyakat. Az életünk olyan, mint egy forgószínpad, más szereplőkkel népesül be és a játék folyik tovább!