Idézetek a sorsról
(1503)
Ez vagy az megváltozik körülöttünk, könnyebb lesz vagy nehezebb, hol így, hol úgy, de igazán semmi sem lesz másként. Én ezt így gondolom. Meghoztuk a magunk döntéseit, elindítottuk az életünket és az megy a maga útján, amíg egyszer vége nem szakad.
A véletlen minden dolgok nagy tanítómestere. A szükségszerűség csak utána következik.
Nem választhatjuk meg, mi történik velünk, de azt viszont már igen, hogyan formál minket.
Amikor az egész világ sötétbe borul, semmi sem számít, csak az a személy, aki veled van.
Szeretjük azt gondolni - legalábbis a nyilvánosság előtt -, hogy jó cselekedeteink végül kifizetődnek. De a valóságban nem igazán gondoljuk így. Tudjuk, hogy a véletleneket nem lehet kikerülni.
Időnként mindenki veszít, de méltósággal kell viselni, mert nem tudni, mi történhet még.
Sorsunkat magunk építjük gondolatainkkal, vágyainkkal, érzéseinkkel, képzeletünkkel, akaratunkkal.
"Ismerd meg önmagadat!" - szól az ősi bölcs tanács. Hadd tegyem hozzá: "azért, hogy megismerhesd és irányíthasd sorsodat."
A karma (...). Nevezhetnők a kör törvényének is. Eszerint, ha valamit cselekszem, annak eredménye visszatér hozzám. Mert az Isten nem büntet, és nem jutalmaz, hanem a lélekbe elültette a törvényt, mely bölcsességen, szereteten, és igazságon nyugszik. E törvény szerint a lélek azt aratja le, amit elvetett.
Akinek rosszul megy a sora, az élni akarása a legkülönfélébb tárgyak birtoklásában nyilvánul meg.
Zeusz küszöbén két hordó áll, tele rosszal
duzzad az egyik, a másikban van a jó, amit ő ad.
Van, kinek összevegyítve ad onnan a mennyköves isten,
akkor az egyszer a rosszba kerül, másszor meg a jóba.