Idézetek a sorsról
(1608)
Gyásznak és örömnek
Kerte a világ,
Kéjrózsák teremnek
Benne, s búvirág.
Kény szerint virágot
Senki nem szakaszt,
Ember életére
A sors adja azt.
Bárki tudhat mindent, amit Végzet is. Sőt, többet. (...) Nem csupán tudhatjuk. Tudjuk. Csak azt mondjuk magunknak, nem tudjuk, mert így elviselhetőbb.
Az élet következetességébe vetett hit könnyen elkeseredéssé válhat egy fiatalnál az élet megváltoztathatatlansága miatt.
Nem számít, mennyire szeretnénk uralni az életünket, mindig lesz egy kis darab, ami felett nem lesz uralmunk.
Az élet nem játék... az egyik pillanatban még teljes nyugalomban a haverjaiddal kacarászva sörözgetsz egy pokrócon a parkban... mintha nem lenne holnap. Aztán BAMM... egyet se pislantottál, és már bent iszogatsz egy kocsmában, a pultnál.
Nem kell mindig az okokat keresni. Elég, ha megpróbálunk a nap felé fordulni, akkor is, ha az a hátunk mögött ragyog. Csak tegyünk úgy, mint ahogyan a napraforgók!
Az élet szerencsejáték, a kocka el van vetve, és abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami nekünk jutott.
Mindig van a happy end után is egy nap, tehát valójában sosincs happy end. (...) A happy end péntekje után is van egy szombat, és megyünk tovább, és nem biztos, hogy mindig minden happy lesz, vagy hogy úgy ér véget, ahogy az meg van írva.
Holnapra megváltozik a múlt, Életem,
A jövő már tegnapra elavult, azt hiszem,
Nem történt semmi sem, nem mozdul senki sem,
A jelen most éppen így, így alakult.
Az ember olyan, mint a falevél, az őszi szél kénye-kedve szerint viszi, ahová akarja. Ha a gyepre ejti, ott marad, ha meg a sárba dobja - ott ragad.
Az égi atya megfonta már életed fonalát előre. Bújj egy lyukba, ha úgy akarod, az életed akkor sem lesz hosszabb, mint rendeltetett.
Ne szálljunk az istennel, a sorssal párbajra. Hanem nyugodjunk meg abban, hogy amint a sors elosztotta a kártyákat, úgy maradjanak.
Aki a kártyában a szerencsére hagyatkozik, nem ért a keveréshez. Nincs ez másképp a sorssal sem. Akinek nincs terve, annak a véletlenben kell hinnie.