Idézetek a sorsról
(1618)
Az élet dönt, meglepően és gyönyörűen... s akkor minden olyan egyszerű és természetes.
Az életben gyorsan változik minden: diadal és csalódás, boldog felszárnyalás és marcangoló zuhanás -, vannak napok, amikor csapás csapásra következik, de vannak napok, amikor egész sorozat jön a jóból, minden sikerül, amikor teljesülnek az ember rég elgondolt tervei.
Az életnek van az a furcsa szokása, hogy lopózva mögéd oson,
amikor úgy tűnik, minden rendben, s az ünneplés van soron,
és van az a furcsa szokása, hogy segít a gondban,
amikor minden rosszul megy, és a világod felrobban:
mint egy forgalmi dugó, mikor már amúgy is elkéstél,
dohányozni tilos tábla, amikor a cigi végre kéznél,
mint tízezer kanál, mikor neked csak egy kés kell,
összefutni álmaid pasijával, majd gyönyörű feleségével.
Nem akarok elképzelt helyzetekben tetszelegni, inkább elfogadom a valódi helyzetet; az egyetlen úton járok, amelyen járnom adatott, s amelyen semmiféle hatalom nem állíthat meg.
A sorsfordító pillanatok arra késztetik az embert, hogy önvizsgálatot tartson, és szemléletet, sőt, akár otthont vagy országot váltson.
Először egyszerű az út,
aztán száz másikba fut,
s csak egy marad neked.
Én már biztosan tudom,
hogy mind a száz úton
eltévedhetek.
Gyásznak és örömnek
Kerte a világ,
Kéjrózsák teremnek
Benne, s búvirág.
Kény szerint virágot
Senki nem szakaszt,
Ember életére
A sors adja azt.
Bárki tudhat mindent, amit Végzet is. Sőt, többet. (...) Nem csupán tudhatjuk. Tudjuk. Csak azt mondjuk magunknak, nem tudjuk, mert így elviselhetőbb.
Az élet következetességébe vetett hit könnyen elkeseredéssé válhat egy fiatalnál az élet megváltoztathatatlansága miatt.
Nem számít, mennyire szeretnénk uralni az életünket, mindig lesz egy kis darab, ami felett nem lesz uralmunk.
Az élet nem játék... az egyik pillanatban még teljes nyugalomban a haverjaiddal kacarászva sörözgetsz egy pokrócon a parkban... mintha nem lenne holnap. Aztán BAMM... egyet se pislantottál, és már bent iszogatsz egy kocsmában, a pultnál.