Idézetek a sorsról
(1246)
Életünk menetét oly apró dolgok is befolyásolhatják. Oly sokan rohannak, mindenkit elfoglalnak a saját gondjai. Oly sok arcot látni, hogy az ember könnyen elveszve érzi magát. Most már tudom: semmi sem történik véletlenül. Minden pillanat megmérettetik, minden lépés megszámoltatik.
Levél egy ismeretlen asszonytól c. film
Akármiben hiszünk (vagy nem hiszünk), csak egy életet élhetünk, és az, hogy mikor és hol kezdődik az életünk, sok mindent meghatároz.
Az emberek elfelejtik a múltat, így aztán újra és újra át kell élniük, mert a végzetüket magukkal hordozzák, a szívük legmélyén. A jót és rosszat egyaránt... a szörnyűt és a még szörnyűbbet. Teljesen mindegy, hol vannak vagy honnan hová tartanak.
Semmit nem teszek a dolgokért, ahogy ellenük sem. Fatalista vagyok, mindenről azt gondolom, ennek így kellett lennie.
Nem a halál az, ami megijeszt minket, hanem az olyan élet, melyben nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt.
Az élet nem véletlenszerű események láncolata. Nincsenek véletlenek. Az emberek nem csak molekulák, amelyek összevissza ütköznek minden ok nélkül. Okkal ütköznek egymásnak az életben. Úgy kell, hogy legyen, hogy életünk során adott emberekkel kapcsolódjon össze az életünk, olyanokkal, akik majd megváltoztatják életünk folyását és tartalmát. Pontosan azok vagyunk, akiknek lenni rendeltettünk.
Ha a sors közölni akar veled valamit, akkor nem állhatsz ellen. Nem préselheted dobozokba, nem szökhetsz el, nem költözhetsz el előle, mert a sors mindig megtalálja a módját, hogy tudomásodra hozza, melyik úton is kellene járnod.
Életünk minden tapasztalata (...) titokzatos és tökéletes előkészítője a ránk szabott munkának.
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
A nagyobb katasztrófáknak megvannak a maguk előhírnökei, gyakran mégsem figyelünk fel rájuk.