Idézetek a sorsról
(1552)
A hiedelmeid határozzák meg a gondolataidat, a gondolataid határozzák meg a szavaidat, a szavaid határozzák meg a tetteidet, a tetteid határozzák meg a szokásaidat, a szokásaid határozzák meg az értékeidet, az értékeid határozzák meg a sorsodat.
Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők,
Ezek szomorkodók, amazok nevetők.
Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság,
A másiknak élte vidámság, gazdagság.
Az ember éli a hétköznapi életét, fagyit vesz, elvan a gondjaival, kutyaiskolába viszi a kutyáját, és fogalma sincs, mi lesz a következő pillanatban.
Lehet, hogy olyan alattomosan vannak elrendezve a dolgok, hogy az élet egyik pillanatról a másikra tönkremehet? Anélkül, hogy az ember tudná, hogyan is? Szinte észrevétlenül? (...) Arról van szó, hogy az ember választ, és rosszul választ? Vagy hogy ugyanazon a régi ösvényen jár az ember, és nem is tudja? S aztán egyszer csak ott hever a szemétdombon.
Az emberi élet (...) szünet nélküli megcsalt remények, kijátszott fáradozások s eldűlt munkálódások rövidebb vagy hosszabb lánca. A bizatlankodás, bátortalan lét mindenütt keseríti földi pályánkat, hanem ez emberi sorsunk, melyet elszánással tűrnünk kell, s azon okbúl tűrnünk is lehet, mert annak kellemetlen súlyát felettébb könnyítnünk hatalmunkban van.
A válság, a társadalomé is, az egyéné is, korábban kezdődik, mint amikor felszínre kerül, tudatosul. Súlyos hibák, akár bűnök önmagukban nem okoznak válságot; a válság egy sok összetevős folyamat végkifejlete, s a helyzettől, körülményektől függ, mennyi idő alatt lesz nyilvánvaló.
A válság a célok, elvek, elvárások és a valóság, a be nem teljesült lehetőségek összeütközésének tartós folyamata, a szakadékká mélyült repedés a tervek, ígéretek, vágyak és a hétköznapok között.
Intenzív érzés a sors kezének taszítása. Az ember évekig ellenáll, de hiába. Mentségünkre legyen, hogy többnyire egy szavát sem értjük sugallatainknak, ami talán jobb is, mert amikor érteni kezdjük, szembe kerülünk az árral, és bár az értelem nagy erény, ilyenkor nincs károsabb az észszerűségnél.
Az élet, akár a póker, a képesség és szerencse játéka, és amikor legfontosabb értékeinkről van szó - egészség, jólét, kapcsolatok - , ezek kimenetele nem csak döntésünk minőségétől függ, hanem attól is, hogy milyen kockát vet az élet.
Mivel a sors útjába akadályt gördíteni úgysem lehet, a dolgok, amiknek meg kell történniük, előbb vagy utóbb bekövetkeznek.
Nem minden szenvedés származik a sors kezétől, hanem a hívásunkra érkezik.
Nincsenek véletlenek. Amikor azt hittem, hogy ami éppen történt, csak a véletlen műve, nem tévedtem. Nem én. Csak annyiban, hogy a véletlen nem azt jelenti, mint a köznapi beszédben. Azaz valami előre nem látható, ki nem számítható, egyedi dolgot. A véletlenek sorsszerűen, sőt, szükségszerűen következnek be.
Adok a döntésnek időt, teret, és persze a megérzéseimre is figyelek. De hagyok a sors kezének is lehetőséget, hogy belenyúlhasson a dolgokba.