Idézetek a sorsról
(1475)
Ahelyett, hogy azt kérdeznéd "mit akarok az élettől?", egy nyomósabb kérdés az, hogy "mit akar az élet tőlem?".
Néha, amikor mi nem teszünk meg mindent azért, hogy pozitív irányba változzon az életünk, mert nem vesszük észre, hogy ugyanabban a mókuskerékben forgunk körbe-körbe, akkor a sors összeállít egy olyan helyzetet, ahol nincs más választásunk, mint egy következő szintre lépni, és ez sokszor fájdalmas tapasztalatokkal jár.
Az emberrel akkor történnek dolgok, amikor megérett rá. Hogyha van valamivel dolga, vagy valamit csinálnia kell, akkor el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az alkalmas: ő is alkalmas, meg úgy minden alkalmas.
A sors önmagában azt teljesíti be, amit belefektettünk az életbe, amit letettünk az asztalra. Kizárólag a nagy erőfeszítésekkel végzett munka hozhatja meg az áhított eredményeket.
Mindenki a maga végzetét hajszolja s nem a másét (...). Nem választhatunk. Aki felismeri a végzetét s mégis az ellenkező irányt választja, végül éppúgy ugyanoda ér s éppúgy számot kell adnia ugyanabban a szabott órában, mert minden ember sorsa és végzete éppen akkora, amekkora a világ, melyben lakozik, és amelyben minden ellentét egyaránt benne foglaltatik. (...) Az egyenes és a görbe út végül is egy és ugyanaz, és most, hogy itt vagy, mit számítanak az évek, melyek elteltek azóta, hogy utoljára találkoztunk? Oly téveteg az emberi emlékezet, és ami megtörtént, alig különbözik attól, ami sohasem létezett.
Meglőnek két embert. Az egyik golyó megáll egy létfontosságú szerv előtt. A másik nem. Az ilyen balszerencsék miatt nem fair az élet.
- Mi az, hogy "sors"?
- Olyan, mint a szél, vagy valami hasonló, vagy mint a villám, vagy a nagy hideg. Semmit sem lehet ellene tenni, és senki sem oka. Hiszen a hideg nem tehet róla, hogy hideg. Csak arról tehet az ember, hogy miképp viselkedik, amikor hideg van.
A politikusok mind szerencsejátékosok. (...) Mindent megteszünk azért, hogy befolyásoljuk az esélyeket, de a világmindenség azt teszi, amit jónak lát.
Senki sem választja magának az életét. (...) Az úgy van, hogy az ember döntéseket hoz, azután azok hoznak döntéseket. A döntései döntenek.
Van, hogy rákényszerítik az embert egy útra, van, hogy véletlenül téved rá, szerencsés esetben pedig az ember saját maga jelöli ki az útját. Nehezebb? Porosabb vagy göröngyösebb? Szinte mindegy is, hiszen egy a lényeg: jó irányba vezessen.
Lehetnek terveid és reményeid arra nézve, mit akarsz csinálni, meddig akarsz eljutni egy adott napon, akkor is a körülmények fogják meghatározni, mit teszel, meddig mész.
Illúzió, hogy a bajt meg lehet előzni. Amiből az embernek tanulnia kell, azt mindenképpen bevonzza.
Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyűlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.