Idézetek az életről és a sorsról
(101)
Azt hiszem, az embert az adottságai irányítják, és ha kanyargó úton is, a végén eljut a rendeltetéséhez.
Bölcsőtől a sírig hétköznapi tragédiák szegélyezik utunkat, a természetfeletti pedig megmarad a mesékben és a versekben.
Az élet egy rézpénz pörgésén múlik. Néha felénk gurul, de többnyire kacéran villogva pörög tova.
Az élet néha más utakra visz bennünket, az ember észre sem veszi, hogy kereszteződéshez ér, a sors nagy GPS-e nem az előírt útvonalat követi, azt pedig egyetlen jelzőtábla sem mutatja előre, hogy innen már nem tudunk visszafordulni.
Gyakran töprengek rajta, hogyha újra kellene kezdenem, ugyanúgy cselekednék-e, ugyanúgy reménykednék-e, ugyanúgy igyekeznék-e megjobbítani a világot. Azt hiszem, igen. Mindannyiunknak megvan a magunk sorsa, a magunk szerepe, amit be kell töltenünk, és majd a történelem fogja megítélni, sikerült-e valami értékeset alkotnunk.
Életünk mindannyiunknak van (...), sorsa viszont csak annak, akinek életútja valamiféle jelentést kap - az emberlétről valami fontosat mond el önmagának vagy azoknak, akik képesek a hallásra.
Láttam a napot lemenni olyan városok fölött, amelyekben minden talpalatnyi helyet az életért tolakodó, küzdő emberek töltöttek meg. Életet adtam. Szerelmes voltam. Minden képzeletet felülmúlóan megváltoztam. Láttam, ahogy emberek halnak meg sikátorokban, láttam, hogy mások hihetetlen helyzeteket élnek túl, volt részem boldogságban, sötétségben, bánatban, és az egyetlen, amiben még mindig biztos vagyok, hogy az élet kifürkészhetetlen rejtély, változás (...), ami mindenre képes.
Az Élet, akár csak a szél, olyan helyekre visz minket, amelyekre a legkevésbé számítottunk, és közben folyton változtatja az útirányt, így a végén koldusokat koronáznak királlyá, királyok buknak a mélybe, a szerelem közönnyé fakul, és esküdt ellenségek szívbéli jó barátokként, kéz a kézben szállnak sírba.
Az embernek van története, és én azt gondolom, hogy az a fontos, hogy ez olyan történet legyen, aminek örülünk, hogy megtörtént. Ebbe még az is belefér, hogyha valaki részeges csavargó, de ennek örül, hát istenem, akkor semmi baj.
Én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, hogy ezer és ezer formájú az élet.
Az életünk olyan, mint (...) a kártyavárak (...). Néha van oka, hogy összeomlanak, néha viszont egyáltalán nincs.
Hogy mi a sors és mi az élet - az az igazság, hogy nem nagyon tisztázódott bennem ez még. De azt tudom, hogy az életnek van sorsa, és a sorsnak van élete.
Létezik, hogy az embernek egy zarándoklattól megforduljon a sorsa? Hogy huszonnégy óra alatt megváltozzon, ami évek óta nem tudott? Miféle csoda kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön az élete, ami vakvágányra került?
Az emberi élet nagyon bonyolult, olyannyira, hogy az egyén sorsa ahhoz képest egy légyköpés.