Idézetek az életről és a sorsról
(92)
Az embernek van története, és én azt gondolom, hogy az a fontos, hogy ez olyan történet legyen, aminek örülünk, hogy megtörtént. Ebbe még az is belefér, hogyha valaki részeges csavargó, de ennek örül, hát istenem, akkor semmi baj.
Én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, hogy ezer és ezer formájú az élet.
Az életünk olyan, mint (...) a kártyavárak (...). Néha van oka, hogy összeomlanak, néha viszont egyáltalán nincs.
Hogy mi a sors és mi az élet - az az igazság, hogy nem nagyon tisztázódott bennem ez még. De azt tudom, hogy az életnek van sorsa, és a sorsnak van élete.
Létezik, hogy az embernek egy zarándoklattól megforduljon a sorsa? Hogy huszonnégy óra alatt megváltozzon, ami évek óta nem tudott? Miféle csoda kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön az élete, ami vakvágányra került?
Az emberi élet nagyon bonyolult, olyannyira, hogy az egyén sorsa ahhoz képest egy légyköpés.
Kormányosa vagyok az életemnek, és igyekszem élni, követni a sorsomat. Nagyon figyelek a belső hangra és próbálom követni, de azon gondolkozom: "Mennyire vagyok szabad a választásaimban? Tényleg én döntök az irányról?"
Ne örülj, ha a dolgaid jól alakulnak, mert az élet olyan, mint a hullámvasút. Az emelkedő után mindig jön a mélypont.
Nem minden élet méltó
az emberhez, de méltósággal
kell viselnie a sors (oly gyakran silány)
szereposztásait. Áldjon vagy verjen?
többnyire is-is. Arra való a jellem,
hogy kibírjuk.
Úgy galoppozunk az életen keresztül, mint a cirkuszi mutatványosok, akik két, egymás mellett száguldó lovon egyensúlyoznak - egyik lábunk a "sorsnak" nevezett lovon pihen, míg a másik a "szabad akarat" lován. A kérdés, amit naponta fel kell tenned magadnak: "melyik melyik?". Melyik az a ló, amelyik miatt nem kéne aggódnom, hiszen nem én irányítom, és melyik az, amelyiket minden erőfeszítésemet bevetve kell kormányoznom?
Ami az emberek között történik, sohasem véletlen. Az sem véletlen, ami a te életedben történik, ahogyan az sem, hogy milyen kapcsolataid voltak, és ezek hogyan alakultak. Mindenkiben rejlik egy erő, benned is. Ez az erő felel mindazért, ami veled történik, és minden olyan eseményért, ami meghatározza az életedet.
Egyre messzebb és messzebb húzzuk meg a határt, és minden alkalommal áthágjuk. (...) Meglepődnél, ha tudnád, milyen könnyű letérni a megszokott pályáról és kirepülni egy olyan helyre, ahol senki sem érhet el. Elveszíteni önmagadat - elveszni.
Tudod mi az a hiba, mibe mindig beleesik az ember? Az, hogy azt hiszi, hogy az élet megváltoztathatatlan. Hogy ha már egyszer ráállít egy vágányra, akkor azt végig kell járnod. A Sors azonban nálunk több fantáziával rendelkezik. Pont akkor, amikor úgy gondolod, hogy életed teljesen reménytelen, nincs kiút, amikor a teljes, maximális kétségbeesés csúcsára érsz, akkor egy széllökés gyorsaságával minden megváltozik, kifordul, és egyik pillanatról a másikra egy új életet találsz magad előtt.
Az erők mindig egyensúlyt keresnek. A teher is csak okosan, helyesen elosztva hordozható, különben azt zúzza össze a visszahatás törvényénél fogva, aki magáról átgördítette másra.
Néha olyan dolgok történnek velünk vagy körülöttünk, amelyek felett nincs hatalmunk. El kell dönteni, mi az, ami igazán fontos a számunkra, és mi az, ami nem. Az élet mindenképpen megy tovább.