Idézetek a sorsról és a megküzdésről

(28)

Életem vitorlása a tenger habzó hullámain hánykolódik, én pedig próbálom egyensúlyba hozni a hajót: az életemért küzdök.

Berek Edit

5

Az ember erősebb, mint a sors, s mindent ki lehet bírni, ha jó a lelkiismeretünk.

Márai Sándor

17

Sokan az első nehézségnél feladják, lemondanak az álmaikról, és csalódottan élik az életüket. Pedig az élet szép, mindenki számára tartogat kincseket, csak meg kell ezeket találni. Lehet úgy élni, hogy az ember a sorsán kesereg, és lehet úgy is, hogy mindig a jót, a pozitívumot keressük.

Sors Tamás

11

Sorsod ott van, ahol az életed nehéz. Ahol kudarcos. Ahol a lelkiismereted, de főleg a külső bajok és akadályok szüntelenül figyelmeztetnek, hogy ez a te utad - mert nehéz. Ahol áldozatra kényszerülsz, az az utad.

Müller Péter

94

Azt hisszük, a sors gonosz, megkeserít, rabbá tesz, ezért határtalan türelmetlenséggel szidjuk, átkozzuk, pedig a mester tudja, mit csinál. Nem tűrést, szenvedést, megalázkodást kíván, (...) hanem hogy megmaradjunk embernek, acélosan, hajthatatlanul.

Lakatos Menyhért

23

Nincs olyan jóság és szeretet, nincs olyan emberi vagy isteni hatalom, amely kívülről bele tudna nyúlni a sorsunkba, és helyettünk megvívná a legdöntőbb harcunkat.

Müller Péter

57

Én nem tudom, ki győz e viadalban,
hogy győztes-e, ki fent áll a magasban,
s hogy elbukott-e mind, ki lent a mélyben,
sárban taposva nyög nagy szenvedésben,
és nem tudom, kit illet a gyalázat,
gyalázatos-e, akit meggyaláztak,
avagy a kéz az, amely fojtogat?
Lázongó szívvel hordom sorsomat!

Várnai Zseni

39

A hősnek kell beteljesítenie a jóslatot, a gonosznak pedig gáncsolnia kell őt; bár más történetekben a dolgok gyakrabban esnek fordítva. Egy hősnek pedig születése pillanatától fogva bajban kell lennie, vagy nem is igazi hős.

Peter Soyer Beagle

13

Nem, ő nem akart fájdalmat okozni neki. Soha nem volt benne ártó szándék. Azt mondja, hogy vergődött, vergődni fog utolsó leheletéig; ahányszor csak kellett, ahányszor csak kell még, megmássza a kapaszkodót, egészen a csúcsig, ahonnan ismét lezuhan, mintha semmi más dolga nem volna az életben - eltépni magát a mélység fenekéről, és visszacsúszni, és újra összeszedni magát, újra meg újra; évekig nem jutott el a tudatáig, hogy ez a sorsa ritmusa.

Francois Mauriac

28

A sors olykor kíméletlen akadályok elé állít minket, mintha azt mérné fel, elég ügyesek és erősek vagyunk-e az életben maradáshoz.

Szalai Vivien

116

Van, aki nagynak születik,
van, aki naggyá teszi magát...

William Shakespeare

187

Az embernek sokféle megpróbáltatáson kell átesnie, mire beteljesíti a sorsát.

Paulo Coelho

76

Beteljesíted majd
emberi sorsodat
bár kevéssel kezdtél
elérsz majd még sokat
vad-messziről jöttél
mint olyan sok másik
mégis elérsz egyszer
magadhoz - hazáig.

Szirmay Endre

20

Soha senki sem számít arra, hogy kirántják a lába alól a szőnyeget; az életünket megváltoztató események általában nem jelentik be önmagukat. Az ösztönök és az intuíciók segíthetnek, küldhetnek néhány figyelmeztető jelet, de még ezek sem tudnak felkészíteni arra, hogy gyökértelennek fogod érezni magad, amikor a sors a feje tetejére állítja a világodat. Ilyenkor düh, zavar, szomorúság és frusztráció keveredik össze az emberben - valahogy úgy, mint a fehér szemcsék a hógömb belsejében. Évekig eltart, hogy leülepedjen az érzelmi por, de te eközben sem állsz le, mindent elkövetsz annak érdekében, hogy keresztülláss a viharon.

Saul Hudson

75

Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. Te pedig lépést váltasz, hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ, s amikor ismét irányt változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong, egészen úgy, mint a halálmadár alkonyatkor. És hogy miért? Mert ez nem a messzi távolból idekeveredett "valami", aminek semmi köze sincs hozzád. Te magad vagy a homokvihar. Annyit még megtehetsz, hogy elszántan törtetsz benne előre, becsukott szemmel és szájjal, hogy a homok ne járjon át, hogy magad mögött hagyhasd az egészet. Ebben a viharban nincs nap és hold, tér és olykor meghatározott idő sem, csak a csontokat szétmorzsoló finom, fehér homok, amelyet égig kavar a szél.

Murakami Haruki

55
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ