Idézetek a sportról
(382)
Az olimpiai szellem olyan, akár a szél. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Érzed jelenlétének erejét. Élvezed elhaladásának következményeit. Aztán emlékké válik, a dicsőség napjainak visszhangjává.
Ha benned van a fanatizmus, szerelem a sport iránt, akkor nem is gondolkodsz azon, megéri-e.
Van egy mondás a testépítőknél: túl jó a genetikája ahhoz, hogy bajnok legyen. Sok olyan bajnokot láttam, akik éppen azért lettek nagyok, mert genetikailag csak közepesek voltak, de tudták, fanatikusan kell dolgozniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek.
A versenyzés fanatikusoknak való. Csak az fogjon bele, aki úgy érzi, erre született, s készen áll mindent megtenni a sikerért.
A verseny igazi vesztese nem az, akit legyőztek, hanem az, aki ki sem jutott a pályára.
A hegymászás nem csupán fizikai teljesítmény, hanem lelki élmény is, egy olyan tapasztalat, amely által rengeteget lehet fejlődni, és amit később a hétköznapokban is kamatoztatni tudunk. Saját magunkról is sokat tanulunk, hiszen elkerülhetetlenül a valódi önmagunkkal fogunk szembesülni. A hegyekben minden letisztul, minden egyértelmű.
Élvezzétek a testeteket! Használjátok ki minden lehetséges módon! Ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak róla! A testetek a legnagyszerűbb eszköz, ami valaha a tiétek lesz.
Nem azok az emberek erősek, akik hatalmas izmokat növesztenek, hanem azok, akiknek ilyen idézetekre van szükségük, hogy életben maradjanak.
Egy verseny olyan, mint egy művészeti alkotás; alkotás, ami a technikán és a munkán kívül inspirációt is igényel, hogy aztán elégedetten szemlélhessük. Egyúttal mulandó is, olyan, mint egy buddhista mandala, élvezhetjük a megalkotása közben és a csúcspontján is, de amint elérte a tökéletességet, örökre eltűnik, mert lehetetlen lenne ugyanazt a versenyt még egyszer megalkotni. Lehetnek hasonló versenyek, átélhetünk hasonló érzelmeket, érezhetünk ismerős érzéseket, de sohasem ugyanabban a formában, mert az inspiráció mindig más formák felfedezéséhez vezet minket.
Egy nagyszerű atléta ki tudja használni a genetikai adottságait, hogy véghezvigyen egy nagy munkát, egy kivételes atléta azonban arra is képes, hogy ússzon a zavaros vizekben és a rendezetlenségben, és könnyűvé tegye a látszólag nehéz feladatot, megtalálva a rendet a zűrzavarban.
Nem az előző versenyek rangsorai mutatják meg, hogy mire képes valaki, hanem az, amit az aktuális versenyen bizonyít.
A rajtnál mindannyian egyenlők vagyunk. Nem lehet különbséget tenni az emberek között az alapján, amit korábban elértek, mert csak az lehet a mérvadó, amit most képesek bizonyítani.