Idézetek a sportról
(418)
Az adrenalin, ami szuperhőssé tesz, ugyanaz, ami a bűncselekmény elkövetésébe hajszol. Mikor vége a játéknak, nehéz rádobni egy sapkát, nehéz visszatérni az átlagoshoz.
A technológia mindenképp segítség, de mindig ott lesz egy ember a volán mögött, és a versenyző mindig is a legfontosabb szereplő marad.
Azért versenyzem általában sötét sisakrostéllyal, mert minél kevesebbet látsz, annál gyorsabb vagy!
Nem szeretem (...), hogy a hegyek üzletté váltak. A pénz, az üzlet mindenhol ott van, de jól elférnek itt lenn... A hegyeknek mindenki számára elérhetőnek kellene lenniük.
Minden diadal teher a győztes vállán, és megnehezíti számára, hogy teljes erővel a további fejlődésére koncentráljon. Eközben a vesztes tisztában van vele, hogy hibát követett el, hogy valami félresikerült, és keményen dolgozik azon, hogy legközelebb jobban teljesítsen. A boldog győztes általában azt feltételezi, hogy pusztán a saját kiválósága révén nyerhetett. Ezzel szemben a valóság az, hogy általában az a játékos nyer, aki az utolsó előtti hibát vétette. Tehát roppant önfegyelem szükséges ahhoz, hogy győztesként ne essünk az említett hibába és képesek legyünk levonni a tanulságokat diadalainkból.
Ahogyan változunk, néha egyet előre, egyet meg hátra lépünk, lehet, hogy jobb felszereléssel megyünk a hegyre, ám kevésbé tudatosan, véletlenszerűen cselekszünk. De amikor ez az út keménnyé válik és elromlanak a dolgok, ugyanazokra a tulajdonságokra van szükség (...): bátorság, találékonyság, a kényelmetlen helyzetekkel való megbirkózás képessége és legfőképp erős akarat, elszántság.
A hegyek változatlanok és közönyösek, nem lehet őket meghódítani. Amit meghódítunk, az nem más, mint a félelmeink és az érzékelt korlátaink.
A baseballtudás a kor előrehaladtával fejlődik, hiszen minél idősebb az ember, annál jobb játékosként emlékszik saját fiatalkori önmagára.
Én nem játszhattam sosem a profi ligában. Bár megkaptam volna lehetőséget csak egyszer. Szembe nézni egy profi dobóval, szemezni vele, aztán amikor nekiveselkedik, kacsintani, hadd higgye, hogy tudsz valamit, amit ő nem. Ezt kívánom. Felnézni az égre, mely olyan kék, hogy már fáj ránézni is. Érezni a bizsergést, amikor hozzáérsz a labdához. Futni a base-ek közt, duplából triplázni, majd arccal bezuhanni a harmadikra, megölelni a zsákot. Ezt kívánom. Vajon van-e elég varázslat a holdfényben, hogy ez beteljesüljön?