Idézetek a sportról
(579)
A kerékpározás egyszerre csodálatos és mocskos, de a leggyakrabban egyik sem. Csak órákon át tekersz, és nagyon keveset kapsz viszonzásképp. Ez a sportág szeszélyes és néha őrült, de magával ragadó, és ami a legfontosabb: szórakoztató.
Az edzés egy dolog. Ha szereted a kerékpározást és elhivatott vagy, nem nehéz alkalmazkodni a követelményekhez. A szomszédok látják, hogy kimész, amikor csapkod az eső, vagy felülsz a hegyi kerékpárodra, amikor havazik, és azt gondolják, bolond vagy, pedig csak ez a munkád. Nem mindig élvezem, de inkább ez, mint egy irodában ülni. Ha pocsék az idő, és fáradt vagyok, akkor is szeretem, amit csinálok.
Számomra profi kerékpárosnak lenni majdhogynem olyan, mintha fizetnének azért, hogy jól szórakozom.
Nincs egyetlen "jó" módja az edzésnek. Zavar, amikor az emberek merev kijelentéseket tesznek az edzésről, mert mindannyian különbözőek vagyunk. Mindenkinek meg kell találnia, ami nála működik, de muszáj valami élvezetet vinni bele, vagy abba fogod hagyni.
A kerékpárversenyzés a legjobb pillanataiban sem egyenlő a könnyű élettel, és ha boldogtalan vagy, nem leszel versenyben.
Ez a tipikus kerékpárversenyző-mentalitás. Makacsok vagyunk, és amikor meghoztunk egy döntést, akkor ragaszkodunk hozzá. Nem tehetünk mást, vagy minden versenyen a seprűs kocsi szed össze.
A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.
Ha te vagy az első számú ember a csapatban, akkor hatalmas a nyomás rajtad. Talán nem is veszed észre magadon, de akkor is megváltozol. Talán meg is kell.
Sok verseny megy el azon, hogy olyan dolgok miatt aggódik valaki, amelyeken nem tud változtatni.
Ha nem bízol a gumikban alattad, a kormányban, ami az úton tart, sosem leszel képes a határaidat feszegetni lefelé a lejtőn.
A profi kerékpárosoknak rövid a memóriájuk. Ez áldás és átok is egyben. Megkönnyíti, hogy túltedd magad a bukásokon, és hogy elfogadd a fárasztó edzések végtelen óráit, de egyben azt is jelenti, hogy hajlamosak vagyunk többször elkövetni ugyanazokat a buta hibákat.
Ha mindenki más előtt kapsz egy lehetőséget, az csak azt jelenti, hogy van benned valami rejtett potenciál, amit a csapat meglátott, vagy egyszerűen csak mázlid volt. Szóval, ha nem tudod meglovagolni a szerencséd, az nem a rendszer hibája, egyszerűen ilyen az elit sport természete.
Minden panaszkodó visszavonult kerékpárosra jut több száz másik, aki bármit megtett volna, hogy életében egyszer lehetősége legyen tekerni egy nagy versenyen.
Minden pár, amelynek az egyik tagja profi sportoló, együtt kell hogy dolgozzon a stressz csökkentésén, annyira őrült és sokat követelő ez az életmód. Szóval, ha van egy férjed vagy feleséged, aki boldogtalan otthon, az nem fog működni, mert folyamatosan panaszkodni fog a helyzetre, és kéri, hogy vonulj vissza, vagy állandóan szemrehányást fog tenni az edzésterved miatt.
Profi sportolóként semmi sem készít fel arra, hogyan viselkedj a normális világban, hogyan legyél rendes ember, aki tesz a közösségért, és gondol másokra. A profi sport pont az ellenkezőjére tanít: legyél önző, foglalkozz magaddal, és felejts el mindenki mást. Egy buborékban élünk, tele emberekkel, akik azt mondják, amit hallani akarunk de amikor visszavonulunk, a buborék kipukkad, és senki sem mondogatja többet, hogy milyen nagyszerűek vagyunk. Abszurdul hangzik, de ez a változás összeroppanthat néhány sportolót, önbizalmuk a padlóra kerül, a kapcsolataik megsínylik, és ostoba döntéseket hoznak, miközben megpróbálják visszakapni a régi érzést, ami a csúcson megvolt.