Idézetek a sportról
(537)
Erőnlét, erőfeszítés, kitartás - ez kell ahhoz, hogy valakiből nagy sportoló legyen.
Fontos, hogy mozogjunk, mozogjunk és mozogjunk! Az időskorral jár lustaság is, de ez ellen tudatosan tenni kell!
A maraton vagy a hegymászás: ott van, meg kell csinálni; nem céllal vagy további szándékkal - mint a nyakkendő vagy a zsebkendő a zsebben: finom és értelmetlen.
Nem vagyok született futó. Ha le kellene írnom a saját stílusom, azt mondanám, hogy az az ember mozog így, akit meglőttek már, de még nem terült el a földön. Az egyedüli különbség, hogy a meglőtt ember jobb fizikai kondícióban van, mint én futás után.
Közöttünk járnak. Úgy néznek ki, mint bárki más, úgy viselkednek, mint bárki más, és ők is rossz fajta szemetet tesznek a szelektív szemetesbe, mikor a normál szemetesben már nincs hely, akárcsak bárki más. Egy nem-is-annyira-titkos közösségről van szó, amely nem rejtőzik túlságosan, akárcsak egy alvó terroristasejt. Leszámítva, hogy ezeknek az embereknek az egyetlen bűnük, hogy korán kelnek és beleférnek a ruháikba. Ők... a futók.
Ha kevesebbet nyújtasz saját legjobbadnál, feláldozod az ajándékot, amely nem más, mint a tehetséged.
A különbség a mérföld és a maraton között ugyanaz, mint a különbség aközött, hogy megégeted az ujjadat egy gyufával, vagy lassan megsütnek forró szénen.
Amikor 0-ról 1-re, aztán 1,5-re, aztán 3-ra, majd 5 és 10 km-re előrelépsz, elkezdesz gondolkodni, meddig juthatsz el. Ez a fajta idióta gondolkodás vesz rá embereket, hogy felállítsák az egy perc alatt fejjel feltört tojások világrekordját (80 amúgy), és ez vezetett el engem oda, hogy elkezdjek gondolkodni, vajon végig tudnék-e futni egy maratont.
Ha futni akarsz, fuss pár kilométert! Ha meg akarsz tapasztalni egy másik életet, fuss le egy maratont!
A sportközvetítések és az azokat megszakító reklámok bámulásából álló életem megtanított rá, hogy a teljesítmény a felszerelésen múlik.
Az elmúlt néhány évben a futócipők valamiért fluoreszkálóak és rikító színűek lettek: úgy tűnik, ugyanazok az emberek tervezik őket, akik a fényes, narancssárga mellényeket az útmunkásoknak.
Bármennyire könnyű is gyűlölni a hegyeket, jót tesz, ha ezeken futunk. Először is, mert rövid intervall futásoknak felelnek meg, és kényszerít a tempó, az intenzitás stb. változtatására. Másodszor pedig szinte akármilyen nagyobb versenyen indulunk, vagy akármerre futunk hosszabb távot, a hegyeket nem kerülhetjük el. Ha most mégis elkerüljük őket, később sokkal rosszabb lesz találkozni velük - ugyanúgy működik ez, mint a fogorvossal és társaikkal.