Idézetek a szabadságról
(910)
- Az élet mentőmellény, nem pedig egy kényszerzubbony.
- A gond csak az, hogy mindkettő egyformán szoros.
Ha egy művész nem tudja megőrizni a szellemi szabadságát, akkor értelmét veszti az egész.
Az igazi szabadság olyan, hogy azt nem veheti el az embertől sem rezsim, sem halál, de még a saját démonai is csak nehezen.
Én csak azt érzem valódi szabadságnak, ha az érzelmeimre hallgatok - akár a józan ítélőképesség rovására is. (...) Úgy érzem, hogy akit az esze irányít, az nem szabad.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Van, aki mindenét mozgósítva próbálja elképzelni a szabadságot, más viszont a pórusaiban hordja. És a két tudás sosem lesz azonos.
Kicsit messzire vitt ez a péntek este,
A taxis tekinteted kereste,
Ő tudta, hogy itt lakom, néhány lépés,
De kellett még ma ez a városnézés.
Az ember folyton választásra kényszerül: szabadság vagy jólét, szabadság szenvedéssel vagy boldogság szabadság nélkül. És az emberek többsége a második utat választja.
Nem azért kell a szabadság, hogy éljünk vele, hanem hogy érezzük, ha szükséges, élhetünk vele.
Ezt jelenti a szabadság. Nem azt, hogy bármit megtehetsz, amit akarsz, hanem a jogot, hogy kiállj valamiért, és akár az életedet is feláldozd érte.
Az első törvény: minden ember szabad. (...) Mivel a választás szabadsága nélkül nem cselekedhetnek szívük szerint, és szív nélkül nem szolgálhatják isteneiket, a szenteket és a királyukat.