Idézetek a szabadságról
(915)
A szabadság törékeny virág, mint egy nárcisz a létező leghosszabb tél után. (...) A szabadság mélyén ott lüktet a remény: a lehetőségek pulzusa.
A szabadságot nem lehet megvásárolni, politikai gyűlésen kihirdetni, begyűrni sok-sok más limlom közé, a vitrinben őrizgetni. A szabadság csak az álmaiddal való találkozáskor, és az azok eléréséhez hozott helyes döntések után születik meg benned.
Vannak, akik szerint mindenféle keret, kötöttség, szabály elvetendő, én viszont úgy gondolom, hogy a hordónak az abroncs hasznos, mert a benne forrongó bort nem engedi szétfolyni, hogy hasznavehetetlen pocsolya váljon belőle.
Az ember nem azért felelős, mert szabad, hanem azért szabad, mert felelős.
A zűrzavar tesz rabszolgává minket. A ma zűrzavara eltékozolja a holnap szabadságát.
- Az élet mentőmellény, nem pedig egy kényszerzubbony.
- A gond csak az, hogy mindkettő egyformán szoros.
Ha egy művész nem tudja megőrizni a szellemi szabadságát, akkor értelmét veszti az egész.
Az igazi szabadság olyan, hogy azt nem veheti el az embertől sem rezsim, sem halál, de még a saját démonai is csak nehezen.
Én csak azt érzem valódi szabadságnak, ha az érzelmeimre hallgatok - akár a józan ítélőképesség rovására is. (...) Úgy érzem, hogy akit az esze irányít, az nem szabad.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Van, aki mindenét mozgósítva próbálja elképzelni a szabadságot, más viszont a pórusaiban hordja. És a két tudás sosem lesz azonos.