Idézetek a szabadságról
(1124)
Szerintem azért kedvelnek az ismerőseim közül viszonylag sokan, mert én úgy istenigazából nem akarok semmit, és az ilyesmi mindenkire üdítően hat.
A szabadság nem egy eszköz egy magasabb politikai cél eléréséhez. Az maga a legmagasabb politikai cél.
Az élet, ami gyakorta kegyetlen, sírig tartó tömlöcbe zárja a lelket, olykor mégis képes kitárni a szabadulás ajtaját.
Az ember, a látszat ellenére, nem alkot magának célokat. Beleszületik egy korba, amely kész célok elé állítja, szolgálhatja őket, vagy fellázadhat ellenük, de a szolgálat vagy a lázadás tárgya kívülről adott. Hogy megismerhesse a célok keresésének teljes szabadságát, egyedül kellene lennie, ez pedig nem sikerülhet, mert ha nem emberek között nevelkedik, nem válhat emberré.
Aki ragaszkodik a hovatartozásához, megszenvedi, megfizeti és végigkínlódja. Jobb volna felelőtlenebbnek, függetlenebbnek lenni.
Ha világéletemben a padlás zugában kellene laknom, mint a póknak, a világ éppolyan tágas volna számomra, amíg a gondolataim velem volnának.
Egy lánynak, aki tudja, hogyan rejtse el magát azok elől, akik ártani akarnak neki, több a szabadsága ebben a világban, mint az olyan lánynak, aki meggondolatlanul kérkedik állítólagos szabadságával az ellensége előtt.
A valódi tudás megtalálására irányuló módon tegyünk föl kérdéseket! Ha ez nem adott, akkor mindannyiunk szabadsága alapvető értelemben sérül.
Nagyobb boldogság senkinek sem engedelmeskedni, mint egy egész világnak parancsolni.