Idézetek a szépségről
(804)
Egyesek úgy tartják karban a testüket, mint valami gépet, minden felesleges húst el akarnak tüntetni róla - mert jól kigyúrt alakjukat többre becsülik izomtalan agyuknál.
Az ember 1976-ban, amikor a műanyag lett a legelterjedtebb alapanyag a világon, elveszítette a szépség iránti ösztönös vonzódását.
Emlékezet és bőr kéz a kézben jár. Jó emlékek, jó bőr, rossz emlékek... (...) Hiszen a tükör önmagáért beszél, nem igaz?
Nehezen megy az, hogy a művésznek boldog legyen a házasélete. Mert a művészet mindig szebb a legszebb asszonynál is s még a legszerényebb asszony sem tűr meg maga mellett egy ilyen vetélytársat.
Sosem láttam leányt, ilyen helyeskét,
viselkedésre ilyen jólneveltet,
sosem láttam ilyen csinos fejecskét,
ilyen sugárzó arcot és kiteltet;
ünnep, ha rám szeme pillája egy-két
fölrebbenő, futó tekintetet vet:
s középen orra oly tündéri forma,
mintha lyukát fúrócska fúrta volna.
Az emberi életben a szépség kellemes kivétel, ábránd, melyben mindenáron hinni akarunk.
Ki tudja, miért szép egy levél? Mert zöld? Vagy mivel a formája ilyen, az erezete így fut, úgy fut? Vagy miért szép a fecske, és miért a sirály röpte? (...) Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megmagyarázni. De nem is kell, hisz épp az adja hamvukat, ízüket, varázsukat, hogy nincsen szó rájuk. A rajzzal is úgy vagyunk, ahogy a virággal. madárral. Nincs rá szavunk, de érezzük, tudjuk, hogy szép. Talán attól is, hogy aki látja: szeretni tudja. Nincs más vágyam, s voltaképpen minden munkámat azért csinálom, hogy szeressék. Hogy szeressenek.
Egy öreg ház vagy egy rozsdásodó híd a természet és az ember közös műve. Ha felújítják a házat, elveszti a varázsát.