Idézetek a szépségről
(618)
A szép nők megcsúnyulnak öregségükre. De az olyanok, mint én, csak megvénülnek, egyeseknek még jót is tesz a kor.
Van valami tisztaság a szép tárgyakban, amit sosem tudtam megtalálni egy másik emberi lényben.
Mindegy hányszor halljuk azt, hogy igazán a belső szépség számít, a nők a lelkük mélyén tudják, hogy az egész világ kizárólag a külsőből ítél.
Egyetlen hölgyben csak ritkán - sőt inkább sosem - található meg egyszerre mindaz, amit egy tökéletes és teljes szépségtől elvárnánk.
A szépség áldás és átok egyszerre. Néha megnyit előtted egy ajtót, máskor meg utadba áll.
Ez a fiatal és csinos nők örök tragédiája. A férfiak csak a fizikai megjelenést veszik tekintetbe, és hajlamosak megfeledkezni a belső tulajdonságokról.
A szépség egy eszme látszata és visszfénye, szóval egy nem létező valami, ami bennünk ébred tudatra. Mi vagyunk létrehozói, hordozói.
A test szépségéhez szükség van az életre, arra a valamire, amitől az alvó ember alszik és nem halott.
Tudom értékelni a női szépséget. Minél szimmetrikusabb az arc, annál átlagosabb a tulajdonosa, tizenkettő egy tucatból; hiába képzeli magáról, hogy bombázó. Nem, mindenkinek kell, hogy legyen valami egyedi, csak rá jellemző vonás az arcán.
A politikusfeleségek ritkán szólalnak meg, ők az öltözködésükkel kommunikálnak. Az értékrendjüket, a minőség iránti elkötelezettségüket, a naprakészségüket mind-mind a ruhával és a kiegészítőkkel fejezik ki.
A szépség nem maguknak a dolgoknak a tulajdonsága, hanem pusztán az azokat szemlélő elmében keletkezik.
Ha valakinek a szépsége vitathatatlan, akkor ő maga, és a megnyilvánulásai is megkérdőjelezhetetlenné válnak.