Idézetek a szépségről
(604)
Tudom értékelni a női szépséget. Minél szimmetrikusabb az arc, annál átlagosabb a tulajdonosa, tizenkettő egy tucatból; hiába képzeli magáról, hogy bombázó. Nem, mindenkinek kell, hogy legyen valami egyedi, csak rá jellemző vonás az arcán.
A politikusfeleségek ritkán szólalnak meg, ők az öltözködésükkel kommunikálnak. Az értékrendjüket, a minőség iránti elkötelezettségüket, a naprakészségüket mind-mind a ruhával és a kiegészítőkkel fejezik ki.
A szépség nem maguknak a dolgoknak a tulajdonsága, hanem pusztán az azokat szemlélő elmében keletkezik.
Ha valakinek a szépsége vitathatatlan, akkor ő maga, és a megnyilvánulásai is megkérdőjelezhetetlenné válnak.
A divat teljes félreértés: egy jó alakú nőn minden ruha jól áll. Egy rossz alakúnál meg úgyis mindegy.
A nő minden szépsége mellett annyira naiv lehet, hogy nincs is tudatában a szépségének, de a szép férfi csupa tudatosság: nem mondhat neki olyat, ami meglepné és nem mondhat neki oly sokat, ami kielégíthetné.
Az igaz édes testvére a költészet alap elvének: a szépnek, sőt a művészet és költészetben egygyé olvadnak, mert a valódi szép egyszersmind igaz is.
Hiába töltenek olyan rengeteg időt a szépítkezéssel, az ember nem vallhatja be a nőknek, hogy a szépség igenis számít.
A szépségideálok alakulásának folyamatában a nők korábban megpróbálták eltüntetni a derekukat, miközben széles csípőt szerettek volna, aztán telt idomú, de vékony testalkat lett a vonzó, később a mellüket szerették volna eltüntetni, miközben mégis gömbölydedek akartak maradni, és napjainkban méretes mellel, izmosan, de mégis nagyon soványan szeretnének kinézni. Úgy tűnik, hogy a női szépségideái valamilyen fizikailag lehetetlen tulajdonságnak a megszerezésére irányul.
Az baj, hogy az ember soha nem tud örülni annak, amije van: mindig vékonyabb akar lenni.