Idézetek a szépségről
(755)
Hogy kit látunk sugárzóan szépnek, mitől szép valaki? Ez talán életkortól függetlenül igaz: aki saját magával összhangban áll, és van egy egészséges önreflexiója.
Ha minden a látszat, akkor az ember belevész a tükrébe, és soha nem találja meg önmagát.
Tulajdonképpen a 20. század közepétől kezdve minimálisan vesszük igénybe fizikai funkciók ellátására a testünket, hiszen az elérhető technológia révén vagy nem szükséges mobilisnak lennünk, vagy mobilizációnk megoldható gépek segítségével. Testünket a neoliberális kapitalizmus kolonizálta, így rabjai vagyunk ennek a nem funkcionális, hanem pusztán esztétikai ökoszisztémának.
A szépséget, akárcsak a boldogságot, nem úgy találjuk meg, hogy panaszkodunk a hiányára.
Néha azt szokták mondani, hogy a Szépség csak afféle fölszínes valami. Lehetséges. De legalább nem olyan fölszínes, mint a Gondolat.
A festők mindig szebbnek festik a hölgyeket, mint amilyenek a valóságban, mert különben nem kapnának rendelést. Az az ember, aki a fénnyel írt képeket készítő gépet feltalálta, tudhatta volna, hogy sohasem lesz vele sikere, mert túlságosan becsületes, és cseppet sem hízeleg.
A szépség is kénytelen teret engedni az ember által teremtett, tolakodó és mindenütt jelen lévő rútságnak. Ahogy a szerelmet is elűzi a gyűlölet, a féltékenység és a bosszúszomj.
Pokoli hiúság... hogy annyira ragaszkodunk a fülünkhöz... pedig anélkül is elég szamarak vagyunk.
A történelem tele van olyan gonosz nőkkel, akik szépek is voltak. Nem elég csak a szívedre bízni magad. Térj vissza a logikához!
Murdoch nyomozó rejtélyei c. film
A terápia számomra egy belső konditerem. Míg mások hetente kétszer-háromszor edzeni mennek, én egy kanapén gyúrom erősre magam. Igaz, ez kifelé láthatatlan, viszont az önbizalom sem kintről jön (...). Mennyi, de mennyi gyönyörű nővel beszélgettem az elmúlt években, akiknek a béka segge alatt volt az önbizalmuk! Én nem vagyok jó csaj kívül, de belül Miss Universe vagyok!