Szerelmes idézetek
(3509)
Freud egyszer azt mondta, a szerelem újrafelfedezés. A szerelmen keresztül próbáljuk visszaszerezni azt az egykori boldogságot, amit csecsemőkorunkban éreztünk, amikor még békében éltünk a világgal.
Bele nem halsz (...) a szerelembe!
Pedig úgy kellene lenni,
Szépen elköszönni és menni,
Várni: a szíved megáll-e,
Ha igen: micsoda gyönyörűség lenne az az utolsó sóhaj!...
De hogy néz-e feléd, vár-e
Fogcsikorogva lesni.
Csak olyan terjedelmű lehet egy jól megfogalmazott szerelmes levél, amelyet a címzett szóról szóra betanulhat, mert néha éppen a legérdekesebb szerelmes leveleket nyomban meg kell semmisíteni.
A szerelem olyan tartós, mint a szivárvány - gyönyörűséges, amíg tart, és várható, hogy abban a pillanatban eltűnik, ahogy kettőt pislog az ember.
A szerelemről a költők hivatottak énekelni, akik mintegy a messzi csillagokról nézik a múló élet tragédiáját, az őrült lázat, amely egymáshoz hajlít bennünket az élet vastörvényei szerint. Mi, többi emberek, inkább hallgassunk a szerelemről, elégedjünk meg szerényen annyi zajjal. amennyit a szívünk dobogása okoz.
Egy férfi és egy nő szerelme az egyedüli irracionalitás. Másban rendnek kell lennie.
A szerelem a maga finomságával megdönti az elnyomó hatalmat, inni ad a gyengédségre szomjazónak, nyitva tartja az ajtót, hogy beengedje az áldott fényt és esőt. Lelassítja az időt, vagy éppen felgyorsítja, de az biztos, hogy nem folyik tovább ugyanabban a tempóban, ugyanabban az elviselhetetlen monotóniában.
A szerelemről kétszer beszél az ember, akkor, amikor kezdődik és akkor, amikor elmúlt.
Szerelemben csak az ösztön segíthet. A józan ész sohasem. Amire józan lesz az ember, már csak a termofor és a kávé fontos.
Talán csak akkor eshetünk szerelembe, ha nem tudjuk pontosan, kibe is szeretünk bele.
Nem hiszem, hogy a szerelemnek olyannak kell lennie, akár egy robbanás. Nem kell drámainak lennie vagy mohónak, vagy bármely ostoba jelzővel is illetik az írók vagy zenészek. De hiszem, hogy amikor megismered, ráismersz.
A szerelem fogalmának a főjegye: az igazságtalanság. Mikor már igazságosak vagyunk valakihez, akkor már nem szeretjük.