Szerelmes idézetek
(3312)
A szerelem nem örök, ahogy azt a költők mondják. (...) Ami igazából végtelen, az véges szerelmünk tárgya.
A szerelem olyan erős, oly valóságos, hogy éppúgy képtelenség elfojtani, mint ahogy férfiembernek képtelenség véget vetni önnön életének.
Vajon az ember a másik egyes tulajdonságaiba szeret bele lépésről lépésre, vagy az egész lényébe egyszerre?
Ha szerelemről van szó, feleslegesen tervezgetsz. Nem számít, hogy mit rendezünk el, mindig jön valami meglepetés vagy fordulat, ami aztán nagy dolgokhoz vezet.
A szerelem nem ér egy csapásra véget, akármennyire is jó volna, vagy akármennyire nincs helye az ember életében. Nem is lehet megparancsolni, hogy érjen véget.
Talán így jöhetsz rá, hogy szeretsz valakit. Amikor úgy érzed, hogy minden egyes könnycsepp, amit ejt, a tiéd. Amikor minden vágást, minden horzsolást, minden ütést úgy érzel, mintha te szenvednéd el.
Vannak sietős ostobák, akik a házasság előtt lesznek szerelmesek, de lobogásukkal elégetik a szerelmet. Miért? Mert azt hiszik, hogy az élet legfontosabb célja a szerelem. (...) Az igazi cél a boldogság. A szerelem és a házasság célja is ez.
A házasság előtt fellángoló szerelem a házasságban kialszik, csak üres és szomorú helye marad. A házasság után érzett szerelem is elmúlik persze, de a helyét a boldogság foglalja el.
A szerelem egy játszma, a természet nagy játszmája. Bolygónk minden teremtménye részt vesz ebben a játékban - tudat alatt is igyekeznek átadni DNS-üket a holnapnak. A természet a gyerekek számával méri az eredményt.
Titkold el a vágyad! Rejtsd el az örömödet és a fájdalmadat! A szerelemnek is szüksége van titkokra, hogy fennmaradjon.
Ha az embernek választania kell egy idősebb és egy fiatalabb szerető között, jobb, ha az idősebbet választja - de nem azért, mert az idősebb tapasztaltabb, hanem mert hálásabb lesz a döntésért.
A szerelemre sem lehet egyetlen érvényes szabályt alkotni. Mindenki másfélére találhat rá.