Szerelmes idézetek
(3330)
Fiatalként gyakran vonzódunk a veszélyes helyzetekhez. Ez ugyancsak igaz a korai szerelmi kapcsolatainkra. Nem vagyunk elég érettek ahhoz, hogy különbséget tegyünk az igazi szerelem és a - néha veszélyes - belehabarodás, a szenvedély izgalma és az igazi veszély adrenalinja között. Egy veszélyes partnert akár erős partnernek is láthatunk. Ahogy idősebbek és remélhetőleg érettebbek leszünk, jobban látjuk a különbségeket.
Nem ugyanott kezdődik minden szerelem, az érzések és a vágy kereszteződésében, ahol két idegen találkozik és egymásba szeret? Hogy is gondolna arra egy szerelem kezdetén valaki, hogy az évek múlásával mi lesz? A történtek egy részét tehát a véletlen számlájára kell írnunk.
Meggyőződésem szerint képesek vagyunk megőrizni a szerelmi lángolás kezdeti hevét egy hosszan tartó, megnyugtató kapcsolatban is (...). Ám ahhoz, hogy fenntartsuk a varázslatot, el kell játszanunk néhány trükköt az agyunkkal. Hogy miért? Mert a szerelem nem azért létezik, hogy segítsen nekünk fenntartani egy stabil, tartós párkapcsolatot.
Tök mindegy, milyen szerelmes vagy az elején, mennyit táncolsz a konyhában, vagy hányszor zárod be a hálószobád ajtaját szombat reggelente, a szerelem így is, úgy is kihuny.
Ha a szerelem csak egy érzés, és az az érzés változik, mi lesz? A szerelemnek olyan dolognak kell lennie, amelyet építeni akarsz majd, és amelyet lehet is építeni.
A nyaralási románcok annyira édesek, mert nem tartanak örökké. Minden együtt töltött percetek egyben az utolsó is. Egy falat édesség a fogyókúra közben, egy friss, kimerült szülő lopott, tizenöt perces pihenője. A világ egy olyan dolog, ami azért létezik, hogy kettészakítson benneteket, de amiért még közelebb kerültök egymáshoz. És a tény, hogy megtaláltátok egyáltalán egymást ezen a hatalmas bolygón, egy beduin barlangban vagy éppen egy hajón a Nagy Korallzátonyon, valóban csodával határos.
Az ember mindig abba szeret bele, akibe nem kellene, vagy nem szabadna. Talán éppen azért, mert nem szabadna.
A szerelem alázatos, gyarló, teli botlással, drága tévedéssel. A szerelem menekül az okos emberektől, a gyermeklelkűeket keresi. És erősebb az Életnél, titokzatosabb a Halálnál. Minden miatta van.
A szerelem önző, nem igaz? Olyasmire ösztönözhet tisztességes, becsületes férfiakat, amihez nincsen joguk. Selyemburokba zár a realitások elől, akár az időt magát is megszünteti, félresöpör minden észérvet. Felbujt, hogy szembeszállj az elkerülhetetlennel. Arra hajt, hogy egy másik ember teste és lelke után sóvárogj. Elbizakodottá tesz, mintha bizony megérdemelnéd ennek az embernek a szívét; arra buzdít, hogy helyet keress benne magadnak.