Szerelmes idézetek
(3300)
Ha az embernek választania kell egy idősebb és egy fiatalabb szerető között, jobb, ha az idősebbet választja - de nem azért, mert az idősebb tapasztaltabb, hanem mert hálásabb lesz a döntésért.
A szerelemre sem lehet egyetlen érvényes szabályt alkotni. Mindenki másfélére találhat rá.
Az életnek mindig forrásban kell lennie, lobogjon a dráma, a meg nem élt szerelem alatt gyúlékonyak a száraz ágak.
Minek bajlódnánk egy annyira önkényes dolog magyarázatával, mint a szerelem? A legkevésbé meghatározható dolog a világon.
Miként lehetséges, hogy bár csak a kezünk érinti egymást, a melegség felvándorol a könyökömön át a mellkasomba is?
Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni.
Hogy mi a szerelem, azt nem tudom: de azt nem is nekem kell tudnom, hanem a fajnak, a létezésnek.
Az ember a legnagyobb szerelemben is állandóan kutat, bírál és a jövőt keresi.
A szerelem nem bírja el a lényeget, a szerelem csak a ködöt szereti: a szerelem éppen azért nem is megbízható vezér az éjszakában, a szerelem a bizonytalanság, a sejtelem, az északi fény imádója.
Ahogyan őt látom, (...) az olyan, mintha a napot látnám kibukkanni a felhők mögül.
A szerelem, mint egy függőhíd, átível az évek szakadéka fölött. (...) Minél nagyobb mélység fölött feszül, annál elementárisabb a boldogság.