Szerelmes idézetek
(3631)
Évezredeken át voltak a nők kiszolgáltatottak. Nem urai saját sorsuknak, még a saját testüknek sem. Aki pedig rabságban él, nem is szerethet. Mert a szeretethez szabadság kell. A választás lehetősége.
A szerelemmel úgy vagyok, mint a legtöbb nő, akit ismerek: vagy másról sem tudok beszélni, vagy hallani sem akarok róla; pillanatnyi hangulatomtól függően. Ha épp ráhangolódtam a témára, akkor mindennél fontosabbnak tűnik. Ha viszont nincs kedvem gondolkodni rajta, akkor szinte idegesítő tud lenni. Egy dolog viszont mindig igaz marad, az én véleményemtől függetlenül is; a szerelem nagy rejtély.
Tény, hogy minden szerelmi kapcsolat más és más; de olyan szinte soha, mint amilyennek azt a reklámokban már-már karikatúraszerűen ábrázolják. A tengerparton kéz a kézben sétálgató szerelmespár idilljéhez képest a valóság sokszor keményebb és ezerszer fájóbb tud lenni.
A tündérmesék elhitették veled, hogy ha megtalálod a megfelelő férfit, és megadod neki, amit kér, vagy amire szüksége van, akkor örökké fog szeretni téged. De sajnos a valóság egész másképp működik.
A szerelem nem olyasvalami, ami vagy összejön, vagy nem. A szerelem tudomány; folyamatos, elkötelezett gyakorlás.
Amíg csak lefekszel valakivel, addig nincs semmi extra. Aztán ahogy utána viselkedsz, az dönt el mindent.
A szeretlek szó nem csak egy érzést jelent. Hanem azt is... hogy próbálok mindent megtenni azért... hogy boldog légy.
A férfiak (...) a hódító szerepében tetszelegnek, a nők pedig nem tehetnek mást, mint hogy elrejtik vágyaikat. A férfiak számára vonzó a nők elérhetetlensége, és a küzdelmes út, ami a szerelem beteljesüléséhez vezet.
A szerelem rettenetes, fékezhetetlen szenvedélyben is képes kifejeződni. A barátság nem.
A szerelem olyan, mint egy illat, egy áramlat, egy zivatar. Te vagy az én egem, a rám hulló esőcseppek, én pedig a föld, amely befogad.
A romantikus filmek mind ott érnek véget, hogy a szerelmesek örök hűséget esküsznek egymásnak. A dalok, a versek, a könyvek döntő többsége is a szerelemről szól. És ez így van jól. De - ha közhely is - az élet mégiscsak ott kezdődik, ahol a romantikus filmek véget érnek. Hogy akarnék-e filmet nézni az életről? (...) Van nekem saját életem, minek nézném meg a tévében is?
Vannak, akik azt mondják: egész életükben szerelmesek életük párjába. Nem hiszek nekik. Talán irigy vagyok? Azt hiszem, nem. Vannak, akik azt mondják: ami köztünk van, már nem szerelem, hanem valami más. A szerelmük már szeretetté alakult. Ez se nagyon tetszik. Nem tiltakozom, mert biztos van ebben igazság, de olyan rohadt öregesen hangzik, nem?