Szerelmes idézetek
(3616)
A csábítás nemcsak közeledés, nyomulás, hanem eltávolodás, talánnyá válás is. Sejthető, hogy a tartalék bővebb, mint az előadott.
Ha egy levél a fáról egy másikra esik,
azok a szerelmeslevelek,
mondta Nóri, és letett a földre
egy szép vörösbarna levelet.
Sokáig néztük a fát,
és közben megfogta a kezem.
Aztán én lehajoltam,
és rátettem egy levelet az ő levelére.
Miért szeretünk egymásba, házasodunk meg, és vállalunk gyerekeket? A biológus azt mondaná, hogy át akarjuk örökíteni a génjeinket, biztosítva a faj fennmaradását. A szociológus szerint a társadalom szerkezete és elvárásai alakítják viselkedésünket. Ha azonban egy konkrét férfit kérdezünk meg arról, hogy miért szeretett bele egy konkrét nőbe, akkor valami egészen mást mondana. Talán valami olyasmit: "Szeretem, mert... ööö... izé... ööö... mert szeretem!
Szerelem kétféle van (...). Az egyik gyorsan elég, de istenien perzsel, a másik meg pislákol, míg világ a világ.
A randizás olyan, mint az állatszelídítés. Ha szeretnéd, hogy az állat odajöjjön hozzád, akkor semmikor sem szabad hirtelenkedni. Ha ráhajítasz egy szív alakú, kézi gyártmányú agyagtálat, az állat sikítva elrohan.
Ilyen az, amikor szeretünk valakit: odaadjuk neki, amit lehet, és eltitkoljuk, amit muszáj.
A szerepszerelmet nem lehet megúszni. Gyakran színészházasságok köttetnek rá, csakhogy a szerep elmúlik, és ezzel a szerelem alapja is. Nézik egymást, és várják a következő páros lehetőséget, hátha valaha még képesek lesznek visszaszeretni egymásba. A szerepszerelmet a színészek mellett élő civil partnerek többnyire megpróbálják elviselni. Úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, de ezt más házasságokban is éppen így csinálják.
Mi lehet más az időnél becsesebb és nagyszerűbb, amit egy férfi adni tud egy nőnek?
Szeretni, igazán szeretni nem lehet csendesen, langyosan, óvatosan. Csak így. Csak viharral, széllel, tűzesővel.
Semmi sem oly kevéssé mindennapi, mint a tartós önfeláldozás. Márpedig gondoljuk meg, mi mindent kell elégetnie egy nagyvilági hölgynek a szerelem oltárán. Szabadsága, nyugalma, csapongó lelkének sok kedves játéka, kacérkodása, szórakozása, kedvtelése - mind odavész.
Ha (...) elhagyott sóbányák mélyén levő vízbe egy lombjától megfosztott ágacskát dobunk, s ha három hónap múlva kivesszük, azt látjuk, hogy tele van csillogó kristályokkal, amelyek úgy ragyognak, mintha végtelen sokaságú, mozgékony, kápráztató gyémántszemek volnának. Így ékesíti fel képzeletben a szerelmes is szerelmesét, mégpedig olyan kristályokkal, amelyek a benne sűrűsödő érzés-, képzet- és eszmeanyagból formálódnak ki.