Szerelmes idézetek
(3826)
Míg csak a sorsunk engedi, éljünk víg szerelemben:
jön feketén a Halál, jön letakarva fejét,
csúszva jön a tunya kor - s hogyan illik a vágy az öreghez?
A szerelemben, ahol oly nagy szerepe van a látásnak, tapintásnak, a szellem bájai nélkül még csak megyünk valamire, de a testi bájak nélkül bizony semmire.
A szerelmi házasságok gyorsan romlanak. A házasságot megbízhatóbb és teherbíróbb alapra kell építeni, mint a szerelem.
A heves szeretőnek, amint
leterítik a csókok gyors nyilai,
nyomban a pénze hull s elfolyik, szétesik.
"Adj nekem, édesem, ha szeretsz, ezt, azt."
S a bolond mit felel?: "Ó, szememfénye,
megkapod, és ha még valami kell, csak szólj."
A szerelem akkor jön, mikor legkevésbé várjuk, és ahonnan legkevésbé várjuk.
Boldoggá tett tegnapi veszekedésed a lámpa-
fényben, a hangod, ezer átkod, az őrületed,
mikor, ittasan a bortól, ellökted az asztalt
s vagdostad hozzám a teli poharakat.
Csak neki, gyönyöröm, ess neki, rajta, ugorj a hajamnak,
vágd bele arcomba gyönyörű körmeidet,
s hogy parazsat vetsz rám s szememet kimarod: fenyegess csak,
s ingem szaggatván csak csupaszítsd szívemet;
mindez igazi jel, igazi szerelem jele mindez:
mély szerelem nélkül sohase szenved a nő.
A szerelemnek csak a szikrája az első időszak, a lángjai akkor lobbannak fel, amikor a két test lélekben is össze tud kapcsolódni, addig az a valami, ami vonz a másik felé, csak a kezdet, csak valami nagyon nagy mélységű és magasságú, iszonyú tág amplitúdójú érzeleminga, ami lüktet a gyomor és a szív tájékán felváltva. Kattan jobbra és balra, és az ereidben lüktető vér pulzálása nem hagy megnyugodni. Egyre csak űz és hajt afelé, hogy megtudd, a másik is ezt érzi-e. Hogy vajon az ő metronómjának a hangja egy ritmusban kattog-e a tiéddel.
Hiába a fizika vagy a kémia összes törvénye, még a filozófia sem alkalmas arra, hogy meghatározza azt a mestermunkát, amit a szerelem végez.
Életem, esküdözöl ma nekem, hogy víg szerelemben
élsz te örökre velem, s élhetek én teveled.
Istenek, adjátok, hogy igaz legyen ez - ne igéret,
mondja ma őszintén, lelke lehelje a szót,
hogy le ne hulljon e szent kötelék rólunk soha többé,
tartson e hű szerelem, védjen egy életen át.
Az ember akkor érzi igazán, mi a szerelem, ha egy betegágynál kell ülnie, fillér nélkül a zsebében. Mert a szerelem nem azonos a tavaszi eperszedéssel.
Még soha nem voltam szerelmes, így nem tudom őszintén azt mondani, hogy tudom, milyen érzés, de ha az, hogy az ember a nap minden percében együtt akar lenni valakivel, ha úgy érzi, hogy hiányzik egy része, amikor a másik nincs a közelében, ha képtelen elképzelni a másik nélkül az életét, vagy nem tud normálisan funkcionálni, mert állandóan a másikra gondol, akkor igen, szerelmes vagyok beléd.
Az érzés, hogy a játék, amelyet űznek, a világegyetem mértani középpontjában helyezkedik el. Ez szerelem?
A szerelemnek nincs szüksége virágos szavakra, cikornyás körmondatokra és bömbölő eskükre! Egy tekintet, egy kézszorítás és az első csók többet, édesebbet és drágábbat mond el, mint az előre megfogalmazott bölcselkedés ezer szép hangú megnyilatkozása.