Szerelmes idézetek
(3717)
Szerelem és szerelem között nagy különbség van. Sokkal nagyobb, mint ember és ember között.
Az emberi élet két ősi ösztönön: az éhség és a szerelem természeti törvényén alapszik.
Ilyen a szerelem, valójában magunkban születik, és kevesebb kell a másikból bele, mint gondolnánk.
Ha két ember tudja úgy szeretni egymást, hogy nem beszélik ugyanazt a nyelvet, akkor az életkor sem lehet akadály.
A szerelemben hiúságunk megveti a nagyon is könnyű győzelmet; az ember nem olyan, hogy bármely téren is nagyon nagy értéket tulajdonítson annak, amit felkínálnak neki.
A szerelmet kellemetlen érzelmek örvénylő kavalkádja rejti, mint egy fekete lyuk láthatatlan, elérhetetlen közepét.
Kezdetben azt gondoltam, hogy a szerelem egy csatamező, ahol minél több páncélzatom és fegyverem van, annál nagyobb eséllyel győzhetek. De valójában a páncél nem véd meg, csak visszafogja az igazi érzelmet.
Szerelmünk, mint egy tiszta fekete palatábla, naponta írjuk rá életünk új sorait, és, ha közben letöröljük is, bennünk megmarad minden.
A szerelem, ha még oly "igazi" is, nem a legmagasabb szintű kapcsolódás ember és ember között. Nem elég stabil. Hullámzik.
A szerelem a vallásos áhítatnak egy nemét kelti föl bennünk önmagunk iránt; önmagunkban egy másik életet tisztelünk. És úgy lesz a szerencsétlenség még nagyobbá a reménységgel, mert a reménység minden kínszenvedést elviseltet velünk.
Pénz és szerelem nélkül még ura maradhat magának az ember, de az a szerencsétlen, aki szerelmes, nem ura többé önmagának.
A természet, mely született vakokat teremt, olyan nőket is teremthet, akik süketek, vakok és némák a szerelemben.
Lehetséges két különböző lányt szeretni? (...) A két szeretet nem egyforma, és két különböző űrt tölt ki.
Mindenki imád szerelmes lenni, mert ilyenkor gyakorlatilag visszatalál gyerekkori önmagához.