Idézetek a szerelemre való vágyakozásról
(296)
Az ideál egy olyan személy, akit magamnak képzelek el. Az én ismereteim alapján. Olyan tulajdonságokkal ruházom fel, amilyen én vagyok. Akit azért szeretek, mert olyan, mint én. Nem azért szeretem, mert olyan, amilyen. Így igazából nem ő a fontos, hanem én. Ezért nem volt ideálom. Mert nem képzeltem el. Az ideált nem elképzelni kell... hanem megtalálni.
Ha azt szeretnéd, hogy beléd szeressen valaki, az egyik leghatásosabb módszer, ha megosztod vele a múltad.
Teljes odaadással szeretni, és teljes odaadásban részesülni - valójában mindenki ezt szeretné, te is, és én is. Mindannyiunk szíve mélyén ugyanaz a vágy él.
Mindenki folyamatosan jeleket ad le a világnak önmagáról. Amilyen mély a szívedben a betöltésre váró űr, a férfi szerelme is olyan mély lesz majd irántad.
Ha a legszebb érzés kifejezésére nincs szó, akkor nem teljes a világ. Hiába van millió szó, ha az az egy, amelyik a legszebb érzést fejezi ki, hiányzik. Ugyanúgy, ahogy hiába van milliárdnyi ember, ha az az egy, aki ezt az érzést kiválthatná, hiányzik.
Képtelenség, hogy minden egyes percet az első másodperctől a hatvanadikig végigérzek, és mindegyikbe beleférnek ugyanazok a fájdalmak. Hol van, mér nem hív, hívhatna, üzenhetne, megpróbálja, nem tudja, nem akarja, megkönnyebbült, vissza se jön.
Ha nincs, ki átkarol,
mert tizenhat sem vagy,
a szív dolgairól
még nem tudhatsz sokat,
de nekem nincs időm!
Én látni akarom,
ki szeret majd nagyon!
Éjszakán, nappalon...
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon,
Nincs semmi oly nagy, mint az én árvaságom,
Szivem fel-feldobog, szeretni szeretne,
S olyan sincs, aki egy jó szót odavetne.
A szerelem, mondják, rabszolgává tesz, meg hogy a szenvedély ördögi, és hogy sokan életükkel is fizettek már a szerelemért. Tudom, mindez igaz, de azt is tudom, hogy szerelem nélkül vakon tapogatózunk életünk alagútjában, és soha nem látjuk meg a fényt.