Idézetek a szerelemre való vágyakozásról
(322)
Talán nem lehet mindig a miénk, akire a leginkább vágyunk. Talán mi sosem találkozunk össze, hiába haladunk ugyanazon az úton.
Minek nékem szép szem
korom-fénye?
Napjaim mért szállnak
sötétségbe?
Ifjú esztendőim
vesznek, múlnak,
szemöldök-bokraim
szélbe hullnak.
Sorvadj, szív, sóvárogj,
árva gerle,
mért vagy szép, ha párod
nincs semerre?
Tudod, mi a legnagyobb bajod (...)? Mindig a szívedre hallgatsz, ezért mindig úton leszel, és keresed azt az egyetlenegyet.
Az a fontos, hogy az ember maga szerelmes-e. Ha szerelmes, akkor sok mindent megtehet azért, hogy a másik viszontszeresse, de ha nem szerelmes, akkor csak az idejét és az energiáját fecsérli.
Ez egy teljesen normális reakció a randiapplikáció első használójától - hogy az álmodozó mámor néhány hét múlva eléri a maximumát, majd csüggedt unalommá tompul, míg végül az applikáció kitörléséhez vezet körülbelül három hónapon belül.
Amikor valaki túl régóta keresi a szerelmet, idővel már megelégszik azzal, ha pusztán magába az érzésbe habarodhat bele.
30 felett a társkeresésben lenni dodzsem: ugyanolyan gyorsan haladó autókkal üldözitek egymást, majd valahogy egymásnak mentek, nevetgéltek, magatok sem tudjátok, hogy min, aztán megint, de egy kicsit megrándul a nyakatok, a harmadik már kicsit uncsi, a nevetés egyre kényszeredettebb, végül nem is baj, hogy lejár a zseton, de azért mégis kicsit fura, ahogy ülsz a lebénult rombolódban, hogy akkor ez most megérte-e, lehet, hogy amíg tartott, jobban kellett volna élvezni, mert most már nem lehet, és akkor felmerül, hogy befizess-e újra.
Ha soha nem is találom meg azt a nagy szerelmet, amilyenről mindig is álmodtam, az nem jelent semmit. Attól még nem leszek szerethetetlen, sem méltatlan a törődésre.
Hatalmas Szerelem, tápláld gyönyörű lángom,
utolsó percemig lobogtasd szertelen;
hogy lélektelenül élek már a világon,
abból tudom, ha majd elhagy a szerelem.
Add meg, így kérem Istent,
add meg, hogy viszontlássam őt,
a kedves, drága nőt,
s megédesítsem életét
s ő minden gondomat elűzze, mint én az övét.