Idézetek a szerelemre való vágyakozásról
(278)
Szívem és lelkem fogoly legott,
Egynek, egynek rabja vagyok.
Ölelgetném azt az egyet,
Belsőmben csak e vágy reszket.
Örömöm nékem nincs más,
Titkos érte kívánkozás.
Álmot szememre ő igéz.
A vágyakozás elemészt.
Reméltem, hogy egy szép napon olyan erős érzéseket táplálok majd valaki iránt, hogy az ledönt a lábamról, és az egész életemet a feje tetejére állítja az a mindent elsöprő szenvedély, amely a legszebb szerelmek sajátja.
Mindig arról álmodtam, hogy egyszer összefutok egy kedves, csinos lánnyal, akinek majd lenyűgöz a látványa, miközben abban reménykedek, hogy neki viszont nem fordul fel a gyomra az én látványomtól, aztán a végén nekiszegezem a kérdést... és családot alapítunk, aztán boldogan élünk. A szüleimnél működött. Mondjuk leszámítva azt, hogy elváltak, meg ilyenek.
Négy esküvő és egy temetés c. film
A szerelem örökké tartó nyomot hagy. Nem harcolhatsz ellene. Csak jobban fogsz vágyódni utána.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A férfiak nagy ábrándja: egyetlen tánc, és tudni fogom, hogy ő az. Elég a toronyból hangzó éneke vagy egy pillantás az alvó arcára. Azonnal ráismerek a fejemben élő lányra, akár alszik, akár táncol, akár énekel. Persze a lányok is a hercegüket keresik, de a fiúk is a hercegnőjüket. És nem szeretnek sokáig udvarolni. Azonnal tudni akarják.
Akár itt vagy, akár nem: itt vagy, mert a szavaim neked szólnak, és nélküled nem léteznének.
Milyen borzasztó úgy élni, mikor az ember senkinek sem jelent többé semmit, csak éppen "tölti az időt", mert kénytelen vele, s aztán meghal. De még borzasztóbb "tölteni az időt", mikor az ember fiatal, erős, mikor övé lehetne az élet, a szerelem.
Arról álmodozott
hogy egy nap
majd felszáll
és a villamoson
találkozni fog
azzal akivel
kézenfogva sétálni tud
szabadon a Duna-parton
de a villamosok
nem bírnak el
csak százévente egy
ilyen pillanatot.
Már azt hittem vége
már azt hittem sosem
én már nem kelek többé
életre
de aztán
lement két nyár
két nyár gyász
két év árvaság
álltam a menzán
leesett a villám
és aki rátalált
az lett a hazám.
Az emberi szív egyvalamire vágyik. (...) Hogy megismerjék. El lehet fojtani. El lehet sorvasztani. El lehet zárni, és körbe lehet keríteni. El lehet hallgattatni, és rá lehet csukni az ajtót. Ládába lehet csukni, és el lehet ásni. Be lehet falazni. Végül azonban a szív vágyai ledöntik az ajtót, feltámadnak, és megrepesztik a vakolatot. Nincs az a bilincs, amely örökre béklyóba kényszerítené. Bárki, aki azt hiszi, képes rá, becsapja önmagát. És a körülötte élőket. A remény sosem hal meg.
A hitem, hogy lehet úgy,
Hogy puszta álom az egész,
Sors üvöltve kiborul,
Ha szem a szembe belenéz.
Ő már el nem válik tőlem,
Menekülhetsz bárhová,
Minden múló perccel hűsít, perzsel,
Mindig várok rá.
Nyitva áll az űzött kastély,
Magány helyett társra vár.
Szépség és a szörnyeteg c. film
Azt akarom, hogy valaki megfogja a kezem, hogy valaki átöleljen. Azt akarom, hogy valaki jobban szeressen mindenki másnál. Azt akarom, hogy meséljen nekem valaki, ha mesére vágyom. Akármiről, egy hosszú történetről. És igazából jó lenne, ha jól is végződne.
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az életem.
Lehet: nem ismerem,
Lehet, nem fogom ismerni soha.
Lehet, hogy egy más csillagon lakik.
És mégis összefügg az életünk
Rejtelmes, örök rendelés szerint.
Olyan szeretet él a szívemben, amilyet te elképzelni se tudsz. És olyan düh, ami a te szemedben hihetetlennek tűnne. Ha nem találok olyan embert, akit szerethetek, akkor a dühömet zúdítom a világra.