Idézetek a szerelmi csalódásról
(481)
Az összetört szív nem a szerelem tagadása. Attól nem lesz a szerelem egy szemernyit sem kisebb.
A legtöbb pár esetében se a nő, se a férfi nem túl nagy szám. Így van ez: ha nincs köztük elektromosság, hogy jöhetne egyáltalán létre a kapcsolat? Ha viszont van elektromosság, a végén megégetik magukat. Ez az oka, (...) hogy vagy így, vagy úgy, de a szerelemnek szinte mindig kétségbeesés a vége.
Igen nagy érzelmi erőfeszítés megtanulni újra megnyitni a szívünket, ha az élet, a megélt tapasztalatok bezárták azt. Amiről azt hittük, pusztán átmeneti védekező mechanizmus, sok-sok év alatt belénk vésődhet, és elutasító magatartásmintákká kövesedhet.
A fájdalom hatására meggyőzzük magunkat, hogy ha nem nyílunk meg, és nem szeretünk újra, nem adunk esélyt az újabb sérülésre.
Ha egyszer a szív összetörik... nem könnyen forr össze. (...) Olyan, mint az edzett üveg, amely millió darabra törik, és soha többé nem lehet összerakni. Legalábbis nem úgy, ahogy volt. Össze lehet kotorni, de attól az még nem lesz ablak. Csak egy halom törött, színes üveg. A szilánkokra tört szívek nem gyógyulnak meg, nem forrnak össze. Egyszerűen nem úgy működnek.
Minden férfival kapcsolatban ugyanazt a rossz döntést hoztam. Azt hittem, adnom kell nekik valamit.
Ha összetörjük valakinek a szívét, azzal a sajátunkban ugyanakkora kárt teszünk.
Amikor nem jöttél
ma sem mint tegnap
hát én szétszórtam magam
a levegőnek a földnek meg a napnak
szanaszét az agyam
a lelkemből ami még maradt
s ahogy ott szálldostam
csöndesen bámultam
mint kel át rajtam
a vadnyugat.
Nem akarom, hogy sajnáld, itt a vége,
Nem kell a szó, az úgy is mulandó,
Egyedül azt sajnálom az egészbe`,
Mindent megtettem és így sem voltam jó.
Az összetört szívet túl jól ismerem, nem könnyű kigyógyulni belőle. Néha nem is sikerül.