Idézetek a szerelmi csalódásról
(521)
Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem - reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.
Ez a vonat már elment, engem már nem érdekelsz,
Amennyi rosszat kaptam tőled, abból százat érdemelsz.
Én a szívemet adtam, te mégis megfeszítettél,
de majd gondolj arra vissza, akkor mit is veszítettél.
Vannak, számosan, akik számára a szeretet túlságosan bonyolult ahhoz, hogy elbírjanak vele. És amikor rájuk tör, durván, féktelenül és mindent elsöprően, egyszerűen elragadja őket, mint egy szeszélyes hullám, amelyik nem a partra sodorja, hanem a sziklához csapja őket.
A szerelem csak egy optikai csalódás. Azt hiszed, hogy látsz dolgokat. Gyönyörű, kivételes, ritka dolgokat. Sarki fényt, egyszarvúakat, szivárványt. De amikor közelebb mész és kinyújtod értük a kezed, átmegy rajtuk. Mert az egész csak illúzió.
Őneki más jelent az "igazából szerelem",
De bennem van, hogy egyszer úgyis majd elfeledem.
Néha úgy érzem, tényleg elvette az eszemet,
De bennem van, hogy egyszer úgyis majd elfeledem.
A szívemmel és az eszemmel akarlak szeretni. Ha e kettő külön úton jár, hazugságokat szül.
Ezek a dolgok mindig olcsók. Roppant romantikus, amikor elkezdődik. Álom, amelyről azt hiszed, hogy örökké tart. Amikor pedig fölébredsz, rájössz, hogy lidércnyomás.
A szívem akár egy bezárt bódé
egy tengerparti, üres kempingben.
Pedig itt egyszer nyár volt.
Nagy bánatom azóta még nagyobb,
Mióta veled szemtől szembe állok,
S tudom örökre elveszítlek ismét.
Hát csak azért mutattad szép személyed,
Hogy fukarul azonnal visszavedd?
Szájad piros pecsétjét, éjszemed
Tüzet ne lássam többé? Mondd, hogy éljek
Hangod vigasztaló zenéje nélkül?
A szív összesöpörve,
A Szerelem elcsomagolva,
Nem fogjuk használni újra,
Csak egy Örökkévalóság múlva.
Bolondulok a mesékért és a sármos hercegért kislánykorom óta, de néha kiderül, hogy a sármos herceget jobban érdekli a sárm, mint az élet.
Az érintés halálos. Az ember másvalaki kezébe adja a szívét, és védtelenné válik.