Idézetek a szerelmi csalódásról
(501)
A férfi a szerelemben olyan, mint a gyermek, ki a játék után sír, mit anyja elzár előle. De ha megkapja, összetöri, és ha összetörte - megveti.
Nem sok minden van az életben, ami annyira meg tud sebezni vagy fel tud emészteni bennünket, mint a szerelmi bánat.
Az összetört szív: az ember úgy hiszi, belehal, de csak él tovább, egyik szörnyű napról a másikra.
Egy összetört nőszív! Mily gyakran hasonlít a szőlőhöz, mely összezúzva a legédesebb italt nyújtja!
Természetesen a szerelem nem lehet beteljesülés, se megváltás: annak a játékosnak a részére, aki veszít, nem más, mint újabb elveszteni való.
Kérdés, szerelem volt-e ez tényleg. Az volt. Mert fáj. Mindegy, most nincs más hátra, mint hordozni (...) a gyászt, tűrni a fájdalmat csöndben és titokban. Elmúlik. (...) El szokott múlni.
Mindegy, hogy az érzés bent honnan hova tart,
Ugyanaz, ha lángol, vagy ha semmit sem akart.
Újabb szerelem jön, nekem újabb vereség.
Hiába nézek fel, nem látszik az ég.
Hosszú volt az este, és te nem jöttél,
pedig téged vágytalak egész éjjel.
Ablakodba küldtem egy kis csillagot,
de a fénye sajnos hozzád már nem ért el.
Mindig őszintének tűntél,
Én meg később vettem észre,
A poklom ott van pár lépésre.
Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy még élünk. Olyan, mint az újjászületés.
S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.
Azt mondja, majd visszahív. Várok. Végül leülök, és leírom a noteszomba, hogy ha felhív, akkor vagy át is jön hozzám, vagy ha nem, akkor dühös leszek, tehát vagy ő lesz velem, vagy a haragom, és ez még rendben is lehet, mivel a harag mindig valódi vigasz.