Idézetek a szerelmi csalódásról
(516)
Őneki más jelent az "igazából szerelem",
De bennem van, hogy egyszer úgyis majd elfeledem.
Néha úgy érzem, tényleg elvette az eszemet,
De bennem van, hogy egyszer úgyis majd elfeledem.
A szívemmel és az eszemmel akarlak szeretni. Ha e kettő külön úton jár, hazugságokat szül.
Ezek a dolgok mindig olcsók. Roppant romantikus, amikor elkezdődik. Álom, amelyről azt hiszed, hogy örökké tart. Amikor pedig fölébredsz, rájössz, hogy lidércnyomás.
A szívem akár egy bezárt bódé
egy tengerparti, üres kempingben.
Pedig itt egyszer nyár volt.
Nagy bánatom azóta még nagyobb,
Mióta veled szemtől szembe állok,
S tudom örökre elveszítlek ismét.
Hát csak azért mutattad szép személyed,
Hogy fukarul azonnal visszavedd?
Szájad piros pecsétjét, éjszemed
Tüzet ne lássam többé? Mondd, hogy éljek
Hangod vigasztaló zenéje nélkül?
A szív összesöpörve,
A Szerelem elcsomagolva,
Nem fogjuk használni újra,
Csak egy Örökkévalóság múlva.
Bolondulok a mesékért és a sármos hercegért kislánykorom óta, de néha kiderül, hogy a sármos herceget jobban érdekli a sárm, mint az élet.
Az érintés halálos. Az ember másvalaki kezébe adja a szívét, és védtelenné válik.
Minden egyes szerelem végén átéltük, hogy ennyi volt, a törmelékeken többé nem terem élet, de aztán nem is olyan sokára megint szerelmesek lettünk egy hasonlóan reménytelen esetbe. Kicsiny világok omladékain lavíroztunk örökké.
A szerelem túlértékelt dolog. Nem ebbe fogunk belehalni. Aztán meg mégis. Újra meg újra.
Mindig, mindig továbbmegyünk, okosabban, teljesebben; ezek a fiatal szerelmek csak gyakorlatok a nagyhoz, az igazihoz.
Nem szabad hinni a kirobbanó érzelmeknek. Mert bár zuhanni olykor kellemes, a becsapódás után nehéz talpra állni.
Az emberek (...) nem jutnak el a boldog végkifejletig anélkül, hogy előtte számtalanszor össze ne tört volna a szívük.