Idézetek a szerelmi csalódásról
(475)
Sok év már eltelt, most jövök rá,
most növök fel, és most esik le,
már soha nem találok olyat, mint te,
cseréltem az autóm egy biciklire.
Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül,
a szél is elkerül, a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.
Ha elküldtél két üzenetet és a másik nem válaszol, lépj tovább, vedd úgy, hogy nem érdekled. Ne feledd: lehetsz okos, csodálatos (...), és megfogadhatod minden tanácsomat, de így sem fog mindenki beléd szeretni. Ettől még ne veszítsd el az önbizalmad, mert mindenki szembesül elutasításokkal. Ha félreteszed az egódat, jót teszel magaddal. Olyan embert érdemelsz, akinek fontos, hogy valóban megismerjen téged.
Te lehetsz a legérettebb, leglédúsabb barack a világon, és mindig lesz olyan, aki nem szereti a barackot.
Óvd te is ezt az érzést, mert túl
érzékeny ilyenkor minden, s egy rossz
mozdulattal végzetes hibát követhetünk el,
s csak évekkel később, mikor már régen elveszett,
derül ki, hogy mennyire nem kellett volna
elutasítani egy találkozót például, mennyire
nem kellett volna azt a rossz mondatot
megírni sms-ben, de akkor már késő.
A szerelmes szerelménél egyvalami erősebb: a szerelmes gyűlölete. Magában mindkettő gyógyíthatatlan sebeket okoz.
Ha puszta felindulásból akarunk felszámolni egy kapcsolatot, az olyan, mintha hirtelen a szívünk és a lelkünk mélyéről tépnénk fel valamit. Ez talán a legkegyetlenebb, legdurvább módja annak, hogy véget vessünk egy romantikus kapcsolatnak.
Az egyetlen módja annak, hogy túléld a bánatot, ha elveszítetted szerelmed figyelmét és vonzalmát, az, hogy ezt a vad és égető fájdalmat katalizátorként használod arra, hogy önmagadra ébredj, és motorként vigyen előre, hogy azzá légy, akivé lenni születtél.
Bár nem védhetjük meg magunkat attól, hogy életünk során érzelmileg sérüljünk, attól mindenképpen megmenekülhetünk, hogy a veszteség foglyai legyünk, ha valami csodálatosat alkotunk belőle. Az összetört szív ilyen lehetőségeket nyújt számunkra.
Bármilyen nehéz lehet a szerelem árnyékos érzelmeit elviselni, gyakran legjobb békén hagyni a szíved. Ne akarj vasakarattal túl gyorsan megszabadulni a bánattól! Inkább adj időt a sírásnak, állj meg, és vedd észre, hogy a testednek milyen kétségbeesett szüksége van arra, hogy elénekelje szomorú dalát, anélkül, hogy erőszakkal túl akarj lenni rajta. Valami meg akar születni benned, és talán ezer könnycsepp kell ahhoz, hogy megtisztuljon.
Napjainkban a párkapcsolat olyan, mint egy ház. Ha tönkremegy a csap, nem veszel új házat, hanem megjavítod. Kivéve persze, ha a ház egy hazug disznó. Abban az esetben felgyújtod az egészet a francba, és veszel egy másik lakást, amiben már a csap is jó.
Mindenki elől menekülni kell, mert bármilyen bizalom átveréssel és fájdalommal jár. Akkor is, ha nem.
Az, hogy valaki nincs még készen, amikor találkozunk, nem jelenti azt, hogy az első adandó nehézségnél fel kell adni; amikor ráeszmélünk, hogy aki mellett reggel felébredünk, az nem pontosan olyan, mint akit eredetileg magunk mellé képzeltünk.
Hibázni egy dolog, sorozatosan hibázni viszont már más. Jól tudom, aki közel enged magához valakit, aki elhiszi, hogy szeretik, az előbb-utóbb csalódni fog. Próbáljon csak meg az ember támaszkodni valakire, garantáltan pofára esik! A másik csupán éppen akkor nem lesz mellette, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Vagy megbízol valakiben, aki innentől fogva cipelheti a te problémáidat is. Csak önmagára számíthat az ember, így elég gáz, ha maga is megbízhatatlan.