Idézetek a szeretetről
(2361)
Nem hiszem, hogy egyeseket jobban kellene szeretnem másoknál, csak mert a rokonaim. Nem én választottam őket, és talán nem is köt minket össze más, mint a vér.
Valami történik olyankor, amikor az emberek leülnek egy fortyogó levesesfazék mellé és együtt esznek, együtt törik meg a kenyeret. Az agy egy különleges hormont, oxitocint termel, ugyanazt, amit nemi aktus közben, az anyáknál pedig a szoptatáskor is. Ez a biokémiai szeretet. A szeretet mindent megbocsát és mindent elvisel, de talán csak egy hormon, gyógyító erő, amely összeköt bennünket.
A tested úgy van felépítve, hogy egy nap megnyíljon a szeretet számára. A szeretet a te valódi lényeged, és arra születtél, hogy a szeretet ajándékával halmozd el a világot.
Életed minden pillanatában - mindegy, hol vagy épp: üzleti tárgyaláson ülsz, a gyerekeidre vigyázol, vagy a kedveseddel vitázol - átélheted szívedben a szerelem táncát. Minden pillanatban ott a lehetőség, hogy megnyílj, átadd életed irányítását a szeretet bölcsességének, a védtelenség elpusztíthatatlan erejének.
Ne felejts el szeretni. Soha. Szeresd magad, szeresd kedvesed, szeress mindenkit, minden pillanatban.
Embernek születtél, akit a gyerekkor, a felnőttkor és a halál érlel, tanít. Egy test sem él örökké, mint ahogy minden kapcsolat is véget ér egyszer. Csakis lelked legbelsőbb vágya - vagyis a rajtad keresztül megnyilvánulni akaró szeretet - az, ami állandó.
A szeretet lehetőségével, de nem a képességével születünk. Azt a családban tanuljuk meg, a legelső kapcsolódásainkban.
Meg kellene tanulni szeretni egymást, jól szeretni egymást, és békén hagyni egymást, és akkor sokkal kevesebb szorongó ember lenne.
A távolság/idő és a szeretet nem függ össze, nem a fizikai közelség ad biztonságot - nyilván néha az is -, hanem a közös világ, a mélyvilági összetartozás.
Ha tényleg szeretsz valakit, bármit meg kell tenned érte. Ha fáj is neki, a javát szolgálja.
A fájdalom emlék. Élni fogsz, küzdeni, és megtalálod a boldogságod. És az utolsó lélegzetedig emlékezni fogsz a családodra, mert a szeretet soha nem halványul el. A szeretet csillag, amelynek fénye még a halál után is hosszasan ragyog.
Sokszor nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy attól, kit szeretünk, valamit megtagadjunk, mintha a veszély pillanatában életünket kockáztatjuk értté.
A halálos ágyadon felismered, hogy az élet a kapcsolatokról szól. A képességről, amivel szeretsz, és amivel elfogadod a szeretetet.