Idézetek a szeretetről
(2344)
Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a szeretet csupán egy érzés a többi között, és nem is tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. A szeretet azonban lényegesen több ennél. A szeretet az univerzális Erő, Bölcsesség és Intelligencia szüntelen sugárzása a világba, amely a fizika nyelvére lefordítva nem más, mint fény. Fény a fizikai világban; belső fény, amelyet csak belső látásunkkal láthatunk.
A kilométereket bárhogyan le lehet győzni. Akár gyalog, akár autóval, akár repülővel. Bármivel. De a lélekmétereket csak egy módon. Szívvel.
A barátság nem csak abból áll, hogy vihogunk és jókat dumálunk a menő fiúkról és zenészekről. A barátság arról is szól, hogy ha ő zokogva vár a szobájában, és alig tudja elmondani, hogy mi történt, ott legyek vele. Hogy megvigasztaljam, tartsam benne a lelket, és tudja, nincs egyedül.
Zavarban vagyunk, amikor a szeretetről beszélünk. Részben azért vagyunk zavarban, mert nagyon keveset tudunk erről a nagy titokról, részben pedig azért, mert a szeretetet nem annyira mondanunk kell, mint inkább megélnünk.
Mindaz, ami a valódi szeretetre jellemző, nem velünk született képesség, hanem hosszú elsajátítási folyamatok és változások eredménye.
Ha az ember szeret valamit, akkor arról gondoskodik. Megvédi. Ha eléggé szereti, akkor akár meg is hal érte.
Csak azon tudunk igazán segíteni, akit szeretünk, és csak attól tudunk segítséget elfogadni, akit szeretünk, s akiben hiszünk.
Csak miután tökéletesen megtanultad szeretni önmagadat, nos, akkor tudsz szeretni igazán másokat.
A szeretetet nem lehet birtokolni. Az egy állandó valami, ami mindig ott van, és mivel nem tudja birtokolni, elveszíteni sem tudja. Egyetlen dolgot tehet: beengedi és megéli.
Szükségünk van annak az érintésére, akit szeretünk, majdnem annyira, mint a levegőre, hogy lélegezzünk.