Idézetek a szeretetről
(2414)
Az a szeretet és emberség, amely nem párosul igazsággal, nem szeretet és kedvesség, hanem csalárdság és hiúság.
Csak a kis, félelemmel teli részünk hiszi azt, hogy nincs szeretve, ugyanis mi mindannyian maga a szeretet vagyunk.
Sokszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amelyekről azt hisszük, megadják nekünk mindazt, amire vágyunk, de ezek a dolgok valójában megakadályoznak minket abban, hogy megkapjuk mindazt, amire igazán vágyunk. Ha vágysz a szeretetre, és azt hiszed, hogy szükséged van valakire vagy valamire, hogy szeretetet érezhess, akkor önmagad gátolod abban, hogy igazán érezd azt a szeretetet, ami valójában te magad vagy.
Csak akkor fogod fel, valójában mennyire szeretsz valamit, ha az a valami veszélybe kerül.
Ha hosszú ideig szorosan odabújsz valakihez, akkor valami horpadásféle keletkezik rajtad, ami pontosan illeszkedik ahhoz a kitüremkedéshez, ami van a macskádnak vagy, tegyük fel, a kutyádnak. És minél jobban szeretsz valakit, annál több ilyen horpadás van rajtad. És ezeket a horpadásokat nem tudják kijavítani egyetlen szervizben sem, és biztosítás sincs rá.
- Én igazán szeretlek.
- Mi az hogy igazán?! (...) Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.
A szeretet, amelyből néha elege van az embereknek és időnként zavaró a számukra, feltétlen támaszt jelent és nagyon hasonlít az időre. Az idő, a színek, a hőmérséklet, a magány és persze a szeretet. Olyan dolgok, amelyek csak az emberi világban léteznek. Szabályozzák az embereket, de egyúttal szabadságot nyújtanak számukra. Ezek a dolgok tesznek minket emberré.
A szeretet kihívás, elfogadás, és a szabadság megadása, embernek is, és Istennek is, hogy ő is lehessen olyan, amilyen, és ne olyan, amilyennek én szeretném.
Gyakran mikor szeretet gyötri a szívet, megfosztatunk a logikus gondolkodástól.
Az Álmosvölgy legendája c. film