Idézetek a szeretetről
(2327)
Mindennek, amit szeretünk, vannak nehezen elviselhető velejárói. Ez igaz a párkapcsolatra is. Mégis, az egész embert szeretjük, a nehéz dolgaival együtt. Még ha le is lehetne választani a nehézségeket, nem biztos, hogy azok nélkül ugyanaz az ember lenne.
A szeretet szelíden, de feltartóztathatatlanul áradó folyam, amely - lassan - mindenkit befogadó óceánná teszi a szívedet.
Egyetlen bűn van a világon, amelyből minden baj és értelmetlen szenvedés ered: nem szeretni! Aki nem tud szeretni, kénytelen mindenféle pótcselekvésre, hogy az életét elviselhetővé tegye.
Az embernek nemcsak esze, de szíve is van. És csak ott érzi magát jól, ahol szeretettel veszik körül.
Úgy tudunk egymás mellett élni, úgy tudunk minden egyes nap összenézni és továbbsétálni, hogy közben nem muszáj azon erőlködnünk, hogy megértsük egymást.
Nem a tulajdonságok összességét szeretem a másikban, nem is egy tulajdonságokon túli valóságot. (...) Én egy embert szeretek, és azért szeretem, mert ő ő (és én meg én vagyok).
Nagy kockázatot jelent elvárások nélkül és minden tulajdonságával együtt szeretni valakit. Nagyon kiszolgáltatottá válunk az esetleges csalódással, árulással, hálátlansággal szemben.
A szeretet azt jelenti, hogy szakadatlanul kitalálunk valamit a másik ember számára.
Lehet belőled nagy ember - és hadd legyen! -, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív - jó vagy rossz -, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.
Ha az ember szeret valakit, (...) nem csak a jelenre gondol, hanem az örökkévalóságra.