Szilveszteri idézetek
(99)
A szilveszter annyira fura: emlékeztet az idő múlására, ezért érzi mindenki úgy, hogy szórakoznia kell.
Könyvtárakat lehetne megtölteni, ha az újévi fogadalmakat mind könyvbe írnánk és kinyomtatnánk évről évre. De lehet, hogy egy könyvespolc is elég lenne a valóra váltott fogadalmakat tartalmazó köteteknek.
Az új év benned kezdődik. Akkor, amikor te elindítod az új időszámítást. A tiédet. Évszámtól függetlenül. Mert hiába fordul a naptár, hiába mutatnak mást a számok, ha a múltban maradsz. Ha a holnap ugyanaz lesz, mint a tegnap volt. Félelmekkel, aggodalmakkal. Úgy forduljon a naptár, hogy te is vele fordulsz!
Forog a szárnyas, a nagy időkerék,
Egy esztendő, ím, újra eltelék.
Fölvirradott az újnak reggele,
Egész világ reménységgel tele.
Egy lépést kívánok Neked. Egy igazit. Ami nem csak az óévből visz át az újba. Mert ennél több kell. Nem elég évet váltani. Életet is kell. Ne csak az új évbe lépj most át. Hanem az új életbe. Az igaziba. A tiédbe.
Nem új év kell. Nem fogadalom. Az álmok eléréséhez nem. Mert az álmod mindig veled van, benned van. Nem évkezdettől, nem naptártól függ. Csak tőled. Nem fogadalmak kellenek, nem újévi elhatározások. Csak te kellesz. Mert nem a fogadalmakon múlik, hogy valamit megteszel-e az új évben. Csak rajtad múlik. Nem egy évkezdethez kell kötni az álmaidat. Azokat bármikor megvalósíthatod. Ehhez nem kell január elseje. Nem kell új év. Ehhez csak egy kell. Te magad.
Maximum három újévi fogadalmat érdemes tennünk, mert így nagyobb az esélye, hogy mindet betartjuk. És milyen igaz! Régebben mindig többoldalnyi fogadalmat írtam, és aztán februárra, mikor csak egyet sikerült teljesítenem (és soha nem azt, hogy kevesebb csokit fogok enni), olyan bűntudatom lett, hogy már nem is próbálkoztam tovább.
Életemnek a legrosszabb évét készülök lezárni egy pár napon belül. Ez csak jobb lehet. Én már leginkább azt várom, hogy legyen meg az éjfél, koccintsunk pezsgővel, hallgassuk meg a Himnuszt, és temessük el ezt az évet, felejtsük el, és teljes mellszélességgel álljunk bele január elsejébe.
Az év vége nem a vég, sem a kezdet, hanem a folytatás; minden bölcsességgel, amelyet a tapasztalatok bennünk rejthetnek.
Minden év végén próbálok egy kicsit mérlegelni: hiszek abban, hogy ez a lecsillapodás nem csak a kevesebb munkáról szól, hanem arról is, hogy visszatekintek arra, mi történt az évben, levonni a tanulságokat, elengedni, feltölteni a lelket.
Az új év is megszületik az anyja halálával, majd maga hal meg, hogy a leánya szülessék.