Szilveszteri idézetek
(49)
Szilveszterkor kötelező a vidámság. Aki nem lesz jókedvű dudaszóra vagy palackdurranásra, legjobb, ha étlen-szomjan magára zárja az ajtót.
Az újévi fogadalmak túlságosan ambiciózusak. Célkitűzéseinkben a határ a csillagos ég: tiszta kitűnő leszek, hetente háromszor lemegyek a konditerembe és a többi. Mindezek elméletben roppant pozitív elhatározások, de a megvalósításukhoz vezető út még nyomokban sem létezik, nemhogy előttünk kanyarogna. Hogy sikerrel járjunk, ahhoz száz meg száz kisebb változtatást kéne végrehajtanunk, amelyek mellé nem jár útmutató, hogy lépésről lépésre mindent elmagyarázzon.
Fogadalmakat (...) soha nem teszek, mert úgy gondolom, ha az embernek változtatnia kell valamit az életén, akkor arra nem az évfordulók a legalkalmasabb időpontok. Ha kérhetek valamit az új évre, akkor az a béke és a nyugalom lenne, azaz hogy ne legyen rosszabb, mint az előző volt.
A szilveszter napja koncentrált év, 364 nap egybe sűrítve, légmentes csomagolásban. A szemetet, az évet a kukába, koporsóba engedem.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe`, hitbe`, kedvbe`,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Az elmúlt év soha többé nem tér vissza. Egészen új kezdődik. Minden új, reményteljes nap néhány óra múltán elsüllyed az örökkévalóság tengerében.
A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: "ez az év boldogabb lesz".
Miért szomorú mindig egy kicsit a szilveszter? Mert elengedni nehezebb, mint ragaszkodni.
Szilveszter éjszakája egyike ama bizonyos alkalmaknak, amikor a sas is behunyja egyik szemét.
Mi az, amit terveink szerint mindannyian tenni fogunk jövő szombaton? Nem újévi fogadalmakat, ha legalább félig épeszűek vagyunk. Mindet olyan kínosan hamar megszegjük szilveszter után, hogy kevesen vagyunk, akik azzal akarnák erősíteni kisebbrendűségi érzésüket, hogy új ezredévi fogadalmakat tesznek, amiket aztán - relatíve - ezerszer hamarabb szegnek meg, mint máskor.
Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora!
Jer, szorítsunk kezet örök elválásra:
Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk
Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra."
Esztendő borul esztendőre,
Az új az ót eltemeti.
Ki búsul ezen? Csak a dőre,
A bölcs mindezt csak neveti.