Idézetek a szomorú szerelemről
(531)
Van az úgy, hogy semmi sem jó,
és van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere, mondd, hogy akarod még,
és ezer év sem téphet szét.
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Csukott házakon nyitni ablakot,
Hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Hűvös messzi tájba menni mindhiába?
Mindennek oka van, és aminek be kell következnie, az meg fog történni. Lehet, hogy nagyon sokat kell rá várni. Ezért sokan nem is képesek kivárni, és beleragadnak számukra méltatlan kapcsolatokba, amely nem szerelem, inkább csak együtt haladás az élet útján. Ilyenkor gyakran csak áltatják magukat és egymást az emberek, és azt hiszik, jól megvannak egymással - pedig lehet, hogy nem is igazán boldogok. Ha nem félnének újrakezdeni a keresgélést, vagy legalább megtalálni az okát annak, hogy miért nem tökéletes a kapcsolatuk és javítani rajta, sokkal inkább kiteljesedhetne az életük.
Ismerjük be, a szerelem sokszor nem működik. De még ha kudarc is a vége, akkor is odaköt másokhoz, és igazából ez a lényeg, a kötődések.
Fagyom nem űzöd el, hiába,
be nem sugárzod éjjelem...
Szavaid nehéz kalapácsa
zuhog szivemre szüntelen.
Alekszej Nyikolajevics Apuhtyin
Egy pillanatra, drága társam,
hajtsd le keblemre szép fejed!
Szívünk egy csóknyi lángolásban
egy percre megnyugszik s feled.
És aztán büszkén, kéz a kézben
hordjuk keresztünket tovább,
s a sors-rendelte szenvedésben
az égtől nem kérünk csodát.
Van, hogy zuhanni kezdesz. Beleesel valakibe, akibe nem kellene. Belehullsz, mint egy örvénybe, akkor is, ha nem akarod. Mert nem az akaratodon vagy a szándékodon múlik, és még csak azon sem, hogy a kérdéses személy hozzád való-e. Talán inkább a feromonokhoz van köze az egésznek, olyasvalamihez, ami illékony és megfoghatatlan, mégis valóságos.
Rabszolgatartó meg rabszolga is lehet bárkiből, még abból is, aki szerelemmel szereti a másikat.
Sajnos még nagyon sok időnk van az apokalipszisig, nem jön el elég hamar. (...) Előbb végez velünk a szerelem.
Nem sok minden van az életben, ami annyira meg tud sebezni vagy fel tud emészteni bennünket, mint a szerelmi bánat.
Én úgy éreztem magam, mint egy húr, amit húznak,
De vigyáznak, hogy el ne pattanjon; a túsznak
Éppen annyi kaja kell, hogy ne legyen baja,
de ez nekem így nem elég.
Ha valaki velem akar lenni, akkor minden rezdülésével azon lesz, hogy ez megvalósuljon. Ha valaki számára fontos vagyok, akkor minden megnyilvánulása erről árulkodik majd. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagyok, kétségek között vergődöm, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgom. Ez ilyen egyszerű.
Együtt evezünk a gondok tengerén,
a hajónk már zátony-közelbe ért.
Forog az örvény, és messze még a part,
ez az, ami felkavart.
Próbáljuk oldani a helyzetet,
hogy mi az, ami egyszer elveszett.
Egy lépés, közel vagyok már,
többé nem visz messze az ár.