Idézetek a szomorú szerelemről
(452)
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
Emésztő érzelemtől engem vajon mi ment meg?
Szerelmi kín hevéről magunk helyett, ha szól más,
Beszéde mit sem ér, hisz nem lát belénk a tolmács!
A kedves visszatértét szívem sorvadva várja,
De ó, a hosszú tűrés gyilkosság, lassú máglya,
Nem hagytál mást nekem, csak gyászt és tengernyi könnyet,
Hervasztják sárga arcom, csak jönnek, egyre jönnek,
S te, messzetűnt szerelmem, kit nem látok szememmel,
Hát elszakadt fonalunk többé már nem veszed fel?
Benned letűnt szerelmünk egy csöppje sem dereng,
Mely áthevítené köztünk a Végtelent?
A szerelem?... Hogy gyenge? Nincs erősebb!
És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüske!
A szerelem köntösét veszi föl néha a szánalom. De ez nem igazi szerelem, csak alamizsna. Szerelmet adni így: nemes dolog lehet, de szerelmet kapni így, mindig utálatos.
A szerelem csak olyan, mint a betegség: többször is érheti ugyanazt az embert s a csapás halálos is lehet, ha a szerelem legyőzhetetlen akadályokba ütközik.
A szerelem olyan, mint a villám; akibe belecsap, annak szívében olyan pusztítást visz véghez, hogy ott soha többé nem csírázhat semmi más érzelem, de még egy álom sem.
Szerethettél volna
évi 365 napon át
reggel és délben és este
és éjszaka
ott voltam
és sírhattál is volna
belém
minden hajlatomba
és nevethettél
minden hajszálamba
és sóhajthattál
mesélhettél
kérhettél
volna
akármit
akárhogyan
megtettem
odaadtam volna
de nem tudtam
kettőnk lenni
egymagam.
Amikor már ismertem
az összes hazugságod
az összes tagadásod
az anyád lettem aki ápol
a terapeutád aki gondoz
a papod akinek gyónsz
a nőt kezdtem melletted
hiányolni magamból.
Vannak szerelmek
amikben
kimegy belőled
az élet
elfogy a véred
napról napra
egyre örömtelenebb leszel
és nem érted
ha ez szerelem
miért haldokolsz tőle
eljön hát a nap
amikor tenni kell
egy nyelvi különbséget
mit nevezünk szerelemnek
és mit mérgezésnek.
Ha szeretsz valakit, akit nem kellene, akkor néha az a legjobb, ha elengeded.
Volt egyszer egy férfi, akivel együtt hullámzott lelkünk óceánja. Ha az egyikünk megszomjazott, a másikunk csókkal kínálta, és itatta, hogy elmúljék a tűzvihar benne. De a tűz nagyobb lángra kapott. Ereje felégette az egész világot. Tombolt, míg párává tette óceánunk. A tűz (...) csak nő és nő: elégeti a szíved, elégeti a lelked, elégeti a tested és eléget téged; még porrá és hamuvá nem válik. Nem tudom, merre menjek. Csak a füstöt és a kiszáradt óceán medrét látom. Nincs más.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A szerelem gyökeret vert belém, és idővel erdővé burjánzott. Néha csak szeretném felgyújtani az egészet. Porig égetni az összes fáját. De attól félek, én égnék el a tűzben.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A szerelem, a halál és a sors (...) szorosan összekapcsolódnak egymással. Olyan szerelem is van, amely eleve halálra van ítélve.
Olyan boldog voltam, amikor először láttam. Aztán egyszerűen kicsúszott a kezem közül. Elvesztettem az életem (...). Nem éreztem az étel ízét, amit a számba vettem. A víz nem oltotta a szomjamat. Amikor újra láttam, a szívem hevesebben vert. Miatta új életre keltem.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film