Idézetek a szomorú szerelemről
(517)
Ha valaki velem akar lenni, akkor minden rezdülésével azon lesz, hogy ez megvalósuljon. Ha valaki számára fontos vagyok, akkor minden megnyilvánulása erről árulkodik majd. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagyok, kétségek között vergődöm, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgom. Ez ilyen egyszerű.
Együtt evezünk a gondok tengerén,
a hajónk már zátony-közelbe ért.
Forog az örvény, és messze még a part,
ez az, ami felkavart.
Próbáljuk oldani a helyzetet,
hogy mi az, ami egyszer elveszett.
Egy lépés, közel vagyok már,
többé nem visz messze az ár.
A szerelem szenvedés, mely felér a boldogsággal; nyomorúság, mely dúsabb a dúsgazdagságnál, és kárhozat, melyért érdemesnek találjuk odadobni magát a mennybeli üdvösséget.
A szerelem olyan, mint a szentjános-bogár: csak a sötétségben ragyogó, az életben meg szürke, lomha és szomorú kis valami.
Féljétek a szerelmet leányok, miként az ördögöt, mert mindentől remegni kell, ami nincs, ami csak álom és ami éppen azért örök, éppen azért hatalmas, mert álom.
Ha életedben valaha is felmerül a "vele vagy nélküle" kérdése, gondolkozás nélkül válaszd a "nélküle" megoldást, mert vagy boldogtalan leszel, vagy kirabolnak, vagy örökös függőségbe kényszerítenek. Hogy esetleg a "vele" megoldást választod, és tényleg boldog leszel? Annak esélye egy a százezerhez... hát érdemes?
A szerelem olyan, mint az erős likőr. Az ember tudja, hogy halálthozó, mégis újra visszatér hozzá.
Annyira próbáltam találni valakit, aki nem bolond, a végén mégis egy bolondnál kötöttem ki.
A szépség is kénytelen teret engedni az ember által teremtett, tolakodó és mindenütt jelen lévő rútságnak. Ahogy a szerelmet is elűzi a gyűlölet, a féltékenység és a bosszúszomj.
Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.