Idézetek a szomorú szerelemről
(493)
Ha csókot nem álmodnék soha a leány, ha egy hajnalnak szörnyű szépsége nem lopná ajkára a legédesebb csókot, nem vágyakoznék egyikőtök sem a valóság csókjai után, s mindnyájatok forrónak, kábítónak érezné azokat a szerelmes csókokat, amelyeket a nappal világossága ad ajkaitokra. De az álmodott csók marad az igazi, annak mézédessége tesz keserűvé annyi mást, annak tüze tesz hideggé oly sokat: az álom csókjából születnek a vágyak, az ad szárnyat a léleknek, hogy fönn repüljön az édes érzések szép országában, mialatt a valóság lenn csúszik a föld porában, miként a vakondok.
Nem létezik annál nagyobb szenvedés, mint amikor valakinek csak egy részét szeretheted, pedig az egészet akarod.
Alkonyattól pirkadatig (sorozat) c. film
Bölcsődnél kimondá az anya-természet,
Hogy minden szépsége legyen a te részed.
Szép vagy; de csupán szép! Lelkedet feledéd,
S minden démon reá jegyezte bélyegét.
Zuhogó förgeteg, szélvihar a lényed;
Kit örvényedbe csalsz, elgyötröd, emészted;
Leigézed szóval, megrontod szemeddel...
Te öldöklő angyal, szívemet ereszd el!
A gyengéd szerelem pillanatai olyanok, mint egy gyönyörű álom.
El kell viselnünk az elválást a szarkák alkotta hídon,
de ha igaz szerelem van kettőnk között,
nem kell minden nap együtt lennünk.
A nő nem ad élvezetet a férfinak, hanem csak szomorúságot, zűrzavart és fekete gondokat. A szerelem az oka a legkeservesebb bajoknak.
Csak azért, mert szeretsz valakit, még nem biztos, hogy ő a legmegfelelőbb számodra.
Halálra van ítélve minden kapcsolat, amelyik színházban köttetik, akár bévül legyen, akár kívüle.
Mindenki otthagyja az embert. Talán nem mindig fizikai értelemben. Hanem érzelmileg.
Életem leggyönyörűbb tragédiája, hogy jobban szerettelek téged, mint magamat valaha is fogom.