Idézetek a szomorú szerelemről
(505)
A szépség is kénytelen teret engedni az ember által teremtett, tolakodó és mindenütt jelen lévő rútságnak. Ahogy a szerelmet is elűzi a gyűlölet, a féltékenység és a bosszúszomj.
Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Van valami rövidzárlat a szerelemben, mintha újra kellene olvasnunk egy bekezdést, hogy megértsük az összefüggést a mondatok között. Vad érzés ez, orkánként tör az emberre, és szétvisz mindent, mint a vihar egy huzatos házban. Mindent el akar törölni, mindent újrateremteni, mintha előtte nem létezett volna a világ.
Az is lehet, hogy sok-sok év elteltével kiderül, hogy ez a szerelem olyan volt, mint egy vízbe dobott kő, amely egy életen át hullámokat fog vetni a víztükrön.
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa árnyék,
Mintha néma harangok közt járnék.
Ütöm, ütöm. Csak ha fájnak, élnek.
Amerre én járok, búg az ének:
A nagy harangjáték.
Előfordul, hogy két ember, akiket az univerzum nem egymásnak teremtett, mégis találkozik egymással.
Belemerültem a romantikusokba, (...) és most ők vezettek rá, hogy a legyőzhetetlen erő, amely a világot előrevitte, sosem a boldog, hanem mindig is az üldözött szerelmek voltak.
A legtöbb bántást nem a gyűlölet okozza. Az elől el lehet lépni. Menekülni, védekezni. A legtöbb bántás a tévesen, sebzetten értelmezett szeretetből fakad. Mert az elől nem lépsz el. Abba belefekszel. És hagyod, hogy élve vájja ki a belső szerveidet.
Tudta, hogy szeretem, megmondtam neki, ismerte a feltételeimet, azt is, én nem moccanok: szenvedni tudok, osztozni nem.
Ha csókot nem álmodnék soha a leány, ha egy hajnalnak szörnyű szépsége nem lopná ajkára a legédesebb csókot, nem vágyakoznék egyikőtök sem a valóság csókjai után, s mindnyájatok forrónak, kábítónak érezné azokat a szerelmes csókokat, amelyeket a nappal világossága ad ajkaitokra. De az álmodott csók marad az igazi, annak mézédessége tesz keserűvé annyi mást, annak tüze tesz hideggé oly sokat: az álom csókjából születnek a vágyak, az ad szárnyat a léleknek, hogy fönn repüljön az édes érzések szép országában, mialatt a valóság lenn csúszik a föld porában, miként a vakondok.
Nem létezik annál nagyobb szenvedés, mint amikor valakinek csak egy részét szeretheted, pedig az egészet akarod.
Alkonyattól pirkadatig (sorozat) c. film
Bölcsődnél kimondá az anya-természet,
Hogy minden szépsége legyen a te részed.
Szép vagy; de csupán szép! Lelkedet feledéd,
S minden démon reá jegyezte bélyegét.
Zuhogó förgeteg, szélvihar a lényed;
Kit örvényedbe csalsz, elgyötröd, emészted;
Leigézed szóval, megrontod szemeddel...
Te öldöklő angyal, szívemet ereszd el!
A gyengéd szerelem pillanatai olyanok, mint egy gyönyörű álom.
El kell viselnünk az elválást a szarkák alkotta hídon,
de ha igaz szerelem van kettőnk között,
nem kell minden nap együtt lennünk.