Idézetek a szomorú szerelemről
(394)
Amikor meglátja élete szerelmét, egyszerre boldog és szomorú. Boldog, mert látja, hogy a párjának ez csak a kezdet és szomorú, mert számára már az egész véget ért.
Egy kapcsolati bizonytalanságban az ökölszabály az, hogy amíg a partnerünk dühít minket, addig van remény. Amíg a másik képes belőlünk intenzív érzéseket kiváltani, amíg hullámzunk, tépelődünk, rágódunk és szenvedünk, addig még vannak érzelmeink a másik iránt.
Utáltam a szemét, a nevetését, a gúnyos mosolyát. Gyűlöltem, hogy meg tudott csókolni, hogy ilyen egyszerűen be tudott zárni. De a legjobban azt gyűlöltem, hogy el tudta érni, hogy akarjam őt.
Nem tagadlak meg hagyom hogy
fallá növekedjen előtted két karom
és emléked csillaga az éjszaka hatalmas
kapuján messzebbre robogjon
világszép szerelem zuhanj a paradicsomba.
Vannak nők, akik a szerelemre születnek. És vannak, akik a szerelem áldozatává válnak.
Ne élesítsd a nyelved, kedvesem,
Mert a szavaid megölnek engem
És szétszakítják a szívem,
Ennyit pedig nem ér a vérem.
Akik szeretik egymást, nem mindig házasodnak össze. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretik egymást, csak nem mindig úgy alakulnak a dolgok.
Az életben van úgy, hogy igazán szeretsz valakit, de az illető egyszerűen mégsem megfelelő számodra.
Az emberben nem a jót, hanem a rosszat kell keresnünk. Az a jó párválasztás, ha az ember úgy csinál, mintha ellenséget választana magának, és a legrosszabbra készül fel.
Minden ember tudja, aki már elmúlt húszéves, hogy a szerelem és az örömérzés távolról sem ugyanaz.