Idézetek a szomorú szerelemről
(542)
Amennyi kellemetlen a szerelemben, éppen annyi a kellemes benne. A szerelmes ember egészen kvitt a sorssal.
Le nem írhatom végtelen hálámat azért a nagy szeretetért, mellyel elhalmozott. Megleli a jutalmát, higgye meg, ha nem is az én viszontszerelmemmel, mely el nem érhette, hanem másban. Aki olyan önfeláldozóan tud szeretni, mint maga, az még fájdalmában is boldog.
Az utolsó szavaink visszahangoznak a fejemben.
Bárcsak visszavonhatnánk mindent, amit mondtunk!
A szerelem ördöge én vagyok.
Ha kulcsra zárod a szobád,
bejövök a kéményen, az ablakon,
vagy épp a kulcslyukon át.
Összerombolva álmaid
fekszem a párnáid közé,
Vihart kavarok a bőröd alatt,
Hatalmam a szerelemé.
Szerelmem, drága szerelmem,
elzártalak téged
mélyre,
hogy fájdalmunk senki se lássa,
hogy sóhajunk senki se hallja,
s hogy minden éjjel,
míg odakint tücskök zenélnek,
dédelgesselek,
szívemhez öleljelek téged.
A szerelem nem szűnik meg csak azért, mert kiderül valami rossz a másikról. Mindenki követ el rosszat, még ha nem is szándékosan.
Nem mi döntjük el, kibe szeretünk bele, és ha megpróbálod lebeszélni magad az érzéseidről, az csakis kudarchoz vezethet. Abban nem hibáztál, hogy szereted. Emiatt nem vádolhatod magad, mert ez olyan dolog, ami csak úgy megtörténik.
Bizonyos csatáknak nincs győztese. Csak összetört szívek sora marad utánuk, és elgondolkozunk, hogy vajon ez az ár megéri-e a harcot.
Vannak, számosan, akik számára a szeretet túlságosan bonyolult ahhoz, hogy elbírjanak vele. És amikor rájuk tör, durván, féktelenül és mindent elsöprően, egyszerűen elragadja őket, mint egy szeszélyes hullám, amelyik nem a partra sodorja, hanem a sziklához csapja őket.
Van az úgy, hogy semmi sem jó,
és van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere, mondd, hogy akarod még,
és ezer év sem téphet szét.
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Csukott házakon nyitni ablakot,
Hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Hűvös messzi tájba menni mindhiába?
Mindennek oka van, és aminek be kell következnie, az meg fog történni. Lehet, hogy nagyon sokat kell rá várni. Ezért sokan nem is képesek kivárni, és beleragadnak számukra méltatlan kapcsolatokba, amely nem szerelem, inkább csak együtt haladás az élet útján. Ilyenkor gyakran csak áltatják magukat és egymást az emberek, és azt hiszik, jól megvannak egymással - pedig lehet, hogy nem is igazán boldogok. Ha nem félnének újrakezdeni a keresgélést, vagy legalább megtalálni az okát annak, hogy miért nem tökéletes a kapcsolatuk és javítani rajta, sokkal inkább kiteljesedhetne az életük.