Szülőséggel kapcsolatos idézetek
(902)
Az élet igazi célja egy új élet teremtése, és függetlenül attól, hogy jót vagy rosszat tartogat a sors, látni akarjuk felnőni szerelmünk gyümölcsét.
Gyerekeink minden egyes kiejtett szavunkat, minden egyes cselekedetünket árgus szemekkel figyelik. Szülőként mi vagyunk a legfontosabb példaképeik.
Íme minden, amit tudni kell a gyereknevelésről: ne engedd a fejedbe férkőzni azt a téveszmét, hogy bárki is igazán jól csinálja.
Egy barátom ezt egyszer "mentési távolságnak" nevezte - ezt az állandó kalkulációt, ami egy szülő fejében működik, ahogy az idő és a távolság faktorai alapján kiszámolja, meg lehetne-e menteni a gyereket a veszélyből. De eljön a pillanat, amikor szinte gombnyomásra mindannyian abbahagyjuk a fenyegető katasztrófák latolgatását, és az egészet elengedjük. Némán megegyezünk, hogy inkább követjük, és nem tőle várjuk, hogy az életképtelen biztonságunkban maradjon.
A szülőséget tanulni kell, és aközben tanuljuk, miközben már csináljuk is. Nincs lehetőség arra, hogy ha egyszer elcsesztünk, akkor leszűrjük a tanulságokat, és egy második életben ugyanazzal a gyerekkel újrakezdjük, mert a világ már csak úgy van kitalálva, hogy egy életünk van.
A gyerekek megváltoztatják azt a tengelyt, ami körül az életed forog. Előtte minden csak magadról szól. Ez idővel unalmassá válik, de a gyerekekkel minden egy csapásra megváltozik.
"Feltétel nélkül szeretlek. (...) Ilyen a szülői szeretet. Nem múlik el, történjen bármi." Az emberek mondanak ilyesmit anélkül, hogy belegondolnának, micsoda rémálmok válhatnak valóra, micsoda helyzetbe kerülhetnek. Hogy akár az egész világ megváltozhat körülöttük, és elmúlhat a szeretet. Egyikükben sem merül fel, hogy a szeretetüknek valaha próbát kell kiállnia, és elbukik.
Nagyon kevés segítségük van a szülőknek. Nagyon sokszor nem rosszaságból bántják a gyereküket, hanem azért, mert fáradtak, mert őket is megalázták a munkahelyen (...), és nincs meg az idő, nincs meg a türelem, nincs meg a tér, nincs meg az odafigyelés se magával szemben, hogy ő jól legyen.
Még a mobiltelefonom is többet tud a gyerekeimről, mint én. Bár ezen nincs mit csodálkozni. A legtöbb esetben odatartottam közénk, és megnyomtam a felvétel gombot.
Az anyaság a végromlás; különben közismerten annyi, mint szeretni és szeretve lenni.
Gyereket szülni a legészszerűbb, egyszersmind a legészszerűtlenebb lehetséges döntés ezen a világon.
Igazán szeretni megaláztatás (...). Bármit megteszel a gyerekedért, és vedd úgy, hogy tényleg bármit. Rosszabbat is, mint amire valaha gondoltál.
Nem ettől jó-e mégis egy anya? Hogy a helyes dolgot cselekszi, noha minden porcikájának rossz.
Attól, hogy az embernek van állása, még nem lesz kevésbé anya - attól még teljes egészében el kell végeznie ugyanazt a szart. Messziről sem könnyebb szemmel tartani a srácainkat. Olyan idegenekre bízni őket, akik bébiszitternek mentek, mert semmi másra nem alkalmasak, nem tölti el bizalommal és megkönnyebbüléssel az ember lelkét.