Szülőséggel kapcsolatos idézetek
(963)
Keresztszülőnek lenni annyit jelent, mint kézen fogni egy tapogatódzó kicsi lelket s szelíden kivezetni a sötétségből a világosság felé. Annyit jelent, mint fényt és melegséget terjeszteni, a fényből és melegből védőfalat építeni a sötétség és a gyűlölet ellen.
Egy anya csak anya marad, a fiú pedig fiú. Ám még ha képtelen is egy édesanya elengedni a gyermeke kezét, és ragaszkodik hozzá, hogy mindig, mindenhová vele menjen, nem kellene akkor is érzékelnie, milyen kellemetlen szituációkat teremt ezzel?
Azt gondolni, hogy vagyonra tettél szert, mert gyermeked van, ostobaság, és szenvedést hoz. Még magunkat sem birtokoljuk, hogyan birtokolhatnánk hát egy gyermeket vagy bármiféle vagyont?
Talán egyetlen szülő sem látja igazán a saját gyerekét. Mert amikor rájuk nézünk, csak a saját hibáink tükrével szembesülünk.
A felnőtt férfira vigyázó anya kellemetlen, olyan, mint a tarkóját fújó szél. Az anyákat erről lehet megismerni.
Amikor elmaradt a menzeszem, olyan volt, mint végignézni, ahogy a legjobb barátom elköltözik. Az a vagány, aki mindig új dolgokba kezd, akiből jövőillat árad, és akivel valami újat lehet álmodni.
Az élet értelme, hogy hozzuk ki belőle a legtöbbet, amit lehet. Azok, akik boldogságot találnak az utódnemzésben, és még jól is csinálják - vigyék tovább a fajt. Ez azonban nem mindenkinek való. Akik nem lelik ebben örömüket, rengeteg egyéb módon lehetnek hasznára a közösségnek.
Akármennyire szeretjük a szüleinket, nekünk nem feladatunk, hogy boldoggá tegyük őket. Nem lehet feladatként adni senkinek, hogy unokát szüljön.
Sokféle úton el tud jutni egy nő oda, hogy legyen gyereke és oda is, hogy ne. Gyerekkel is lehet teljes, boldog életet élni és gyerek nélkül is. Egy szülő is lehet jó és értékes ember és egy gyermektelen is.
A gyermekvállalás örömét természetesnek vesszük. Pedig nem úszol tőle folyamatosan a mámorban. Viszont annak a fájdalma, hogy nincs gyereked, sosem múlik el.
Vannak olyan helyzetek, főleg kamaszoknál, ahol nem lehet az ember mézesmázos: ki kell mondani a dolgokat. Határozottnak kell lenni, fel kell venni a stílust. Egy dühös kamasznak hiába is mondanám, hogy mindenkit el kell fogadni és szeretni: nem találnék el a lelkéhez, ha nevelni akarnám. Mindenkit engedni kell a saját tempójában haladni, még akkor is, ha nem értek vele teljesen egyet: ez az igazi elfogadás.
A gyereknevelés rendkívül egyéni dolog. A részletek nemcsak kultúránként, hanem közösségenként, sőt családonként is változnak.