Szülőséggel kapcsolatos idézetek
(844)
Ahányszor
azt mondod a lányodnak
hogy csak szeretetből
kiabálsz vele
arra tanítod hogy keverje össze
a haragot a kedvességgel
ami jó ötletnek tűnhet
amíg bízni nem kezd azokban
a férfiakban akik bántják
mert annyira olyanok
mint te.
Évtizedekkel ezelőtt lakást adtak a szülők a gyerekeknek - ha tudtak -, hogy elinduljanak az életben, ma nyelvet, oktatást, világlátást; többet ér, azt hiszem.
Apának lenni jó, lányos apának még sokkal jobb. Nem tudom, milyen fiúkkal, ha magamra gondolok gyerekként, nem lehet egyszerű. Apának lánnyal hibátlan; van persze küzdés, de nincs rivalizálás; a szerelem és szeretet határvidékén járunk mindig.
Meglepő látni, ahogy egy fiatal nőből pár perccel a szülés után azonnal édesanya válik.
Nincs olyan szülő, aki ne állítaná, hogy gondolkodás nélkül a vonat elé vetné magát, ha így tudná megmenteni a gyermekét. Ez egy ösztön, amit senki sem tagad. De ha jön is egy vonat, nagyon ritkán van szó valóságos vonatról. És nem a másodperc törtrésze alatt történnek a dolgok, hogy magasba lendülő karral elkapjunk valakit. Mindössze annyiról van szó, hogy csak épp valami nem stimmel. És ez soha nem hasonlít a filmekben látott, hősies nagyjelenetekhez.
Hiába mondjuk csemetéinknek, hogy legyenek becsületesek, őszinték, ha azt látják, hogy kapcsolatainkban mi nem olyanok vagyunk. Nincs az a prédikáció, amely képes lenne helyettesíteni egy jól végzett, mintaadó cselekedetet. A megfelelő viselkedési szabályok az olyan családokban sajátíthatóak el, amelyeknek van családi élete, amelyekben terveznek, szerveznek eseményeket, játszanak, ünnepelnek, beavatják a gyermekeket a felnőttek életébe, vagyis ahol elegendő tere van annak, hogy a család felnőtt tagjaitól megtanulható szabályok megmutatkozzanak és elsajátíthatóak legyenek.
Nagyon kevés olyan dolog van az életben, ami annyira felemelő, ami annyira magától értetődően jó, mint egy gyermek.
Mindig azt mondják, az ember úgy fejlődött, hogy kisbabát akarjon, és régebben azt hittem, hogy ez oltári baromság, de már nem. A macskák, a kutyák (...) csak pótlékok ahelyett, amiről gondoskodnunk kellene. Az ember végül elkezdi megérteni, mit jelent egy kisbaba, mit jelent igazából, és minden megváltozik.
Az engedékenység rossz magaviselethez vezet, ami felbosszantja a dadát, ezért hajlamos a megérdemeltnél súlyosabb büntetést kiszabni. Később aztán a dada megbánja a tettét, amelyet engedékenységgel ellensúlyoz. Ez egy fordított inga, amely egyre erősebben kileng. Amennyiben sikerül az ingát függőlegesen tartanunk, nincs szükség utólagos korrekciókra.
Az egy dolog, hogy a gyereknek leginkább az anyára van szüksége, de az anyának meg az apára.
Azt mondják, a babával együtt anya is születik. Valóban így van. Ez pontosan azt jelenti, hogy eleinte az anya is olyan, mint egy kisbaba, sok dolgot nem tud még, fel kell nőnie a feladathoz, és ez így normális. Egy féléves kapcsolatban, amikor még alig ismerem a másikat, aki ráadásul nem is tud beszélni, honnan tudnám pontosan, hogy mi baja, amikor sír? Együtt növekszünk és érünk a babával. És fokozatosan tudatosodik csak bennünk, hogy anyák vagyunk.