Szülőséggel kapcsolatos idézetek
(676)
A sok munka, amit a gyereknevelésbe fektetünk - a fájdalom, a nevetés, az aggodalom, a könnyek - egyetlen szempillantással véget ér. És az idegesítő apróságokra, amik olyan fontosnak tűntek, a végén már nem is emlékszünk.
Könnyű manipulálni a gyerekeidet, ha azok meg vannak győződve róla, hogy teljesen ostoba vagy.
Egy anya az, aki képes szavakkal ki sem fejezhető vigaszt nyújtani egy sérült léleknek. És egy apa az, aki azt tudja mondani: "Ego te absolvo" és azt, hogy "jól vagyon, jó és hű szolgám" - és az ember hinni tud neki a lelke mélyéből.
Akiknek gyerekük születik, úgy viselkednek, mintha még soha senki nem csinálta volna előttük.
Tudod, mi a legnehezebb az anyaságban? Hogy többé nem marad időd gyereknek lenni.
A gyereknevelés olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, vagy legalábbis van róla véleménye. Minden kornak megvan az elgondolása az ideális gyermeknevelésről. De ezek nem többek divatoknál.
Félretéve minden önbecsapásunkat és nárcizmusunkat, kérdezzük meg magunktól: őszintén akarom, hogy a gyermekem olyan vagy valami hasonló legyen, mint én? Aki erre igent vagy nemet felel, annak valószínűleg komoly baj van az önismeretével és az önértékelésével. Elvégre nincs tökéletes ember, de mindenkinek vannak jó tulajdonságai. A reális válasz ilyenkor az: örülnék, ha gyermekemben ezt vagy azt a tulajdonságomat felfedezhetném, más tulajdonságaimat pedig nem szívesen látnám viszont benne.
Nem könnyű önmagunkat reálisan látni és el is fogadni, de ennél még sokkal nehezebb gyermekünket olyannak elfogadni, amilyenné fejlődik.
Amit a szülő hisz a gyermekéről, azt a gyermek tényként észleli, nem pedig feltevésként. Hiszen a gyermekek világában a papa és a mama a biztos pontok, amit ők hisznek, gondolnak, mondanak, az jelöli ki, milyen a világ.
Nincs olyan, hogy "nevelés". Csak értékek, elvek és célok léteznek, amelyek bennünk élnek s amelyeket megpróbálunk továbbadni. Hogy végül jó kertészei leszünk-e csemeténknek, vagy gyermekünket vésővel és kalapáccsal alakító szobrász, majd húsz-harminc év múlva elválik. Az élet nagy hátránya, hogy nem visszafelé éljük: amennyivel bölcsebbek leszünk harminc év múlva, azt legföljebb arra használhatjuk, hogy esetleg könyvet írunk a nevelésről.
Felemelő látni, ahogy a madármama repülni tanítja kicsinyeit. "Szárnyakat adni" egyszerre jelenti azt, hogy a szülő megismerteti fiókáját a legfontosabb dologgal, a szárnyalással; ám egyúttal azt is, hogy szárnyára bocsátja: "Tőlem már megtanultál minden megtanulhatót. Mostantól éld a saját életed!"
Egy szülő (...) csak annyira lehet boldog, mint a legboldogtalanabb gyereke.
Apaként az a feladatom, hogy bátorítsam a gyerekemet, és ráébresszem, mire képes.