Szülőséggel kapcsolatos idézetek
(936)
Gyermekünk tanít meg újra a szeretetre, védelmet kereső, hozzánk tapadó karjai megolvasztják kérges szívünket, puha lesz az, mint az olvadó vaj, hogy a szeretet oltárán mindenünket feláldozzuk.
A felnőtteknek nagyon óvatosnak kell lenniük abban, hogy mit mondanak ki hangosan, mert a kimondott szavak gyorsan egy gyermek belső szavaivá válhatnak.
Mi, szülők, sokat hibázunk, miközben neveljük a gyerekünket, de csak azért, mert mindent megteszünk, hogy boldoggá tegyük őket. Megpróbáljuk magunk mellett tartani őket, habár tudjuk, hogy képtelenség.
Ha a gyerekedre nincs (igazán) hatással a véleményed/tiltásod/kérésed, a kamaszkor legnehezebb évében azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csináltál, minden más életkorban azt, hogy valamit nagyon rosszul.
Nekem azt mondták, hogy csodálatos anyának lenni. Azt mondták, hogy ha gyerekem születik, mindent meg fogok érteni. És nem értettem meg semmit. Hol az a nagy boldogság, amit ígértek nekem, az a forró, totális anyai szeretet, ami állítólag elfogja az embert, amint megpillantja a gyerekét?
Különös dolgokat teszünk a szeretteinkért. Hazudunk nekik, hazudunk értük, és lehet, hogy hepehupás útra lépünk, de mindig a legjobbat akarjuk nekik. Ettől lesz olyan nehéz ez a munka, de a legjobb munka a világon.
Ha gyereked lesz, már nem látod annyira sötéten a világot, mint korábban. Tompul a világ abszurditása és rútsága, az emberek többségének határtalan ostobasága, és azok gyávasága, akik falkában támadnak. Ha gyereked van, fényesebben ragyognak a csillagok az égen. Minden hibádat, tévedésedet és baklövésedet helyrehozza a hála, amit a gyermek tekintetében látsz.
Ha feltételezzük, hogy az emberek nagy része úgy vállal gyereket, hogy a szíve teli van szeretettel és jóindulattal, akkor hinnünk kell, hogy a legjobbat akarják az utódaiknak. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Szülőnek lenni sokkal bonyolultabb és nehezebb, mint azt az út elején gondoljuk.
Sokszor külön akarjuk szemlélni az anyaságot és az apaságot, az egyes személy életét, pedig az ember társadalomban él, és azon belül családban. A szülők is együtt szülők igazán.
Az apaság és az anyaság nem egyszerűen tett. Nem pusztán testi, hanem lelki természetű feladatot jelent.
A férfiak (...) hajlamosak elfelejteni, hogy a nők attól még önmaguk maradtak, hogy az anyaság elszigetelte őket a társadalomtól, és létezésük hajóját a játék-etetés-altatás Bermuda-háromszögébe száműzte. A férfiak viszont általában dolgozhatnak és barátkozhatnak tovább - no nem azt mondom, "mint ha mi sem történt volna", de az ő új életük apaként nyomokban mégiscsak hasonlít a gyerek születése előttire.
Vannak, akik jobban szeretik a gyereküket a párjuknál, és olyanok is, akik a párjukat szeretik jobban a gyereküknél. De egyikük se vallaná be soha.