Vicces idézetek a szülőségről
(19)
Számomra a születés csodája az, hogy értelmes, józan, szavazóképes munkavállalók egy medencén keresztül kajlára passzírozott húscsomóra, amit ötféle rémes nyák borít, külcsínre pont olyan, mintha órákon át fetrengett volna egy pizzán, képesek teljes őszinteséggel azt mondani, hogy gyönyörű. Működik a darwinizmus, az ivadék iránti esztelen szeretet. Ugyanez az elemi ösztön hoz vissza egyeseket ismételni a szülőszobára tizennyolc hónappal a gátjuk jóvátehetetlen szétbarmolása után.
Csak egy ostoba merne magára haragítani egy kamaszlányt. Nem az ő haragjuk elviselésére rendeltetett az ember.
Minden gyerek olyan, mint régen a szovjet pezsgősüvegek. Negyven évig nem tudod kirakni a lakásból.
Az ebéd utáni alvás hossza nem függvénye semmilyen tényezőnek. Sem az elfogyasztott ebéd mennyisége, sem a gyerek aktuális idegállapota nem befolyásolja. Az ebéd utáni alvás időtartamát véletlenszám-generátor dobja ki a fél órától két és fél óráig terjedő tartományban.
Akiknek gyerekük születik, úgy viselkednek, mintha még soha senki nem csinálta volna előttük.
Lehet, hogy nem vagyok valami jó nevelő, de van egy szabály, amihez tartom magam: zsebórát nem javítok kalapáccsal.
Gyermekeink életének első tizenkét hónapját azzal töltjük, hogy járni és beszélni tanítjuk őket. A következő tizenkét hónapban pedig azt mondjuk nekik, hogy maradjanak egy helyben és fogják be a szájukat.
Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.
Hát lehet, hogy én tényleg hülye vagyok.
Már féléve járunk a nevtanba,
de csak most tudtam meg,
hogy a nevtan az nem egy tantárgy,
mint a nyelvtan, számtan, mértan.
Ráadásul kiderült,
hogy nem is énmiattam járunk oda,
hanem az anyu miatt,
hogy megtanítsák végre,
hogyan kell egy gyereket
rendesen nevelni.
A szülők nevelése nagy figyelmet és sok munkát igényel, de megéri a befektetett energiát. A gondosan nevelt szülő kevesebbet kiabál, sokat mosolyog, tovább él és csak ritkán harap.
Végül sok év alatt, hosszú, szívós munkával sikerül elérni a nevelés örök és legfontosabb célját. Azt, hogy édesanyánk önálló, szabad akaratú és határozott személyiségnek érezze magát, aki mindig azt csinálhat, azt tehet, amit mi akarunk. Két dologról azonban sohasem tudjuk leszoktatni az édesanyánkat. Az egyik az, hogy minden pedagógiai erőfeszítésünk dacára szeressen bennünket. A másik pedig, hogy ne mossa ki a kedvenc zokninkat, amit csak hat napja hordunk.