Idézetek a társadalomról
(2179)
Az emberi értékek (...) torzsalkodnak és versengenek egymással, mint a hindu istenek. Ezért rangsorolni kell őket. Az értékek sajátos rangsorolása pedig már más-más civilizációt határoz meg.
Szavaztunk, vezetőket választottunk - elbűvölő férfiakat és nőket, fehér mosolyú, mézesmázos nyelvű politikusokat, és a kezükbe adtuk összes reményünket és félelmünket abban a hitben, hogy erős kezek az övéik, hiszen olyan erős volt a kézfogásuk. És mindig, mindig csalódtunk bennük. Esélyünk se volt, hogy ne csalódjunk - emberek voltak, és azok voltunk mi is.
A régi világból csak valami homályos kép maradt az emlékezet peremén. Múltbéli életünk halovány benyomásai úgy élnek bennünk tovább, mint fantomvégtagok. A civilizáció maradványait felismerjük (épületeket, autókat, úgy általában az egészet), de semmi személyes nincs bennük. Nincs történetünk. Csak úgy itt vagyunk.
A temetés nem halál, mint ahogy a keresztelő nem születés, és a házasság nem egyesülés. Mindhárom csupán nehézkes eljárás, mellyel a társadalomnak csak túl korán vagy túl későn sikerül nyilvántartásba vennie az ember gyors mozgását.
Minden kísérlet a modern társadalom jellegének meghatározására olyan, mintha a kaméleon színét akarnánk meghatározni. Az egyetlen jellemző, amelyben biztosak lehetünk, a szakadatlan változás.
A muzsika (...) össze tudja kötni az embereket: hatására különböző világnézetű emberek kapaszkodnak össze egy koncerten. A politika meg szétválaszt.
Az univerzumban sehol sincsenek istenek, nemzetek, pénz, emberi jogok, törvények vagy igazság, csakis az emberi lények közös képzeletében.
Az etikák története szomorú mese gyönyörű ideálokról, amelyeknek senki sem bírt megfelelni. A legtöbb keresztény nem utánozta Krisztust, a buddhisták nem tudták követni Buddhát, és Konfuciusz komolyan kiakadt volna a legtöbb konfuciánustól. A legtöbb mai ember ellenben képes sikeresen megfelelni a kapitalista-konzumerista értékrendnek. Ez az etika olyan feltételekhez köti a Paradicsomba jutást, hogy a gazdagok maradjanak kapzsik, és minél nagyobb tőkét akkumuláljanak, a tömegek pedig engedjenek szabad utat vágyaiknak és szenvedélyeiknek - és vásároljanak egyre többet. Ez az első vallás a történelemben, amelynek a követői ténylegesen meg is teszik, amit kér tőlük. De honnan tudjuk, hogy cserébe tényleg megkapjuk a Paradicsomot? Hát láttuk a tévében...
Egy új ételnek a felfedezése többel járul az emberi nem sorsának javulásához, mint ha a tudomány egy új csillagot fedez fel.
A modern államban a politikus feladata tulajdonképpen nem más, mint a tudomány eredményeinek az életbe való átültetése.
A tudós feladata nemcsak az, hogy a maga tudományát művelje, de ott kell tartania tekintetét az államélet horizontján és segédkezet kell nyújtania a politikusnak problémái felismeréséhez és megoldásához.
A szexuálisan frusztrált, kulturális rabságban tartott, érzelmileg és lelkileg fogyatékos tömegember a kétségbeesetten üldözött boldogság reményétől hajtva maga az ideális fogyasztó, s egy személyben a gépsor vagy monitorsor mögött költekezésének forrását nap mint nap megtermelő tökéletes profitgyártó biorobot.
A politika érdekcsoportok harca, és minden politikus a maga érdekcsoportjának érdekei szerint dönt.
Közösségbe születik az ember, a közösség ellenszolgáltatás nélkül megvéd, biztonságot ad. Ha egy páviáncsapat egy tagja összeseik a szavanna szélén, a társai a sorsára hagyják, a sakálok meg eltakarítják, hiszen a páviánhorda nem közösség. Ha egy ember esik össze a szavanna szélén, a többi ember a vállára veszi a csomagját, ha kell, őt magát is, és mindezért nincs fizetség. Ez közösség.
A szép táj ölni tud (...). Az ölést nem lehet csak úgy kitörölni, hiába robbantanak, gyújtogatnak, építenek ipart, gyárat, munkatelepeket, mozit a gyilkosságok helyszínén. Annál inkább látszik a múlt, minél nagyobb az eltüntetés igyekezete.