Idézetek a társadalomról
(2435)
Egyedül az emberi méltóság megadását lehet követelni. És ha az rendben van, akkor minden rendben van.
Még technikai fejlődés is csak akkor következik be, ha eredményeit valamiképpen fel lehet használni az emberi szabadság csökkentésére.
Az a jó a demokráciában, hogy oda megyünk, ahova akarunk, ezért kivonulhatunk ellenük tüntetni, mocskos dolgokat ordítozhatunk, táblákat rajzolhatunk, mint a suliban, ők pedig a mi pénzünkön vett méregdrága könnygázzal lőnek ránk meg sok-sok vízzel, amit szintén mi fizetünk. Mert megérdemeljük.
Manapság gyakorlatilag egyszemélyes csoportokkal számolhatunk. A szocializációs folyamatban a modern társadalmak nem lojális, csoportjukért magukat feláldozni képes polgárokat nevelnek, hanem autonóm, önérdekű, egyezségeket kötő, és azokat lehetőleg megtartó egyszemélyes csoportokat. A modern államok jogrendje, normái és erőszakszervezetei is mind arra törekszenek, hogy ezeket az egyezségeket betartassák. A kollektív eszmék hálózatát nem tartja többé össze a biológiai elkötelezettség, a csoporthűség. A kollektív hálózat kizárólag kulturális, tanult, biztosító mechanizmusok függvénye.
Micsoda fölséges égiháború
A külön lábak együttes dobbanása!
Ilyen pompás ütések alatt
Szénné sajtolódna erdő, mező.
Az ég ekhóját mellünk visszadobja
És minden bezárt, pókhálófödte ablak
Csörömpölve darabokra pattan.
Ha a saját lelki fejlődésünket, és saját magunkat, mint embert kizárólag egy csatornaként használjuk arra, hogy egy ideológiát közvetítsünk, akkor egy ponton túl propagandarobotok leszünk. És semmilyen mozgalomnak, pláne nem egy olyan mozgalomnak, ami a világ jobbítására törekszik, nincs szüksége robotokra. Emberekre van szükség.
Vannak olyan szerencsés országok, ahol az emberek annyira bölcsek, hogy hülyeséget akkor sem szavaznak meg, ha nagyon jól hangzó módon tálalják is nekik.
A demokrácia egyik alapvető fokmérője, hogy mindkét fél elég érett legyen ahhoz, hogy a játékszabályokat komolyan vegye: a politikus felelősen beszél, tervez, ígér, a választó pedig ugyanolyan felelősséggel mérlegeli az adott helyzetben megvalósítható ígéreteket. Ha a politika azt harsogja, amit az emberek hallani szeretnének, a választók pedig el is várják, hogy csak számukra tetsző üzeneteket küldjenek nekik, akkor az adott ország hosszú időre az össznépi önbecsapás csapdájába esik. Az összes szereplőnek felnőttnek, érettnek kell lennie ahhoz, hogy a demokrácia működjön.
A szeretet, az elfogadás és a tudás (...) nem csak a család, hanem az oktatás és mindenki más feladata, aki valamilyen formában megérinti az embereket, hatással tud lenni rájuk.
Minden generáció azt gondolja, ő jobb volt, az utána jövő világ pedig züllik, romlik. Persze nem így van, nem igaz az, hogy mindig rosszabb és rosszabb következik. A társadalom nem rosszabb vagy jobb lesz, hanem egyszerűen változik.
Az állam még a tébai szentélyeknél is magasztosabb valami, nagyobb, mint Kheopsz piramisa, ősibb, mint a szfinx, maradandóbb, mint a gránit... ebben a mérhetetlen, bár láthatatlan épületben az egyes emberek csak olyanok, mint a szikla repedésében mászkáló hangyák, még maga a fáraó is csak afféle vándor építőmester, aki alig rakott be egy követ a falba, máris megy tovább. A falak pedig nőttön-nőnek nemzedékről nemzedékre, az építés munkája meg tart, egyre tart tovább.