Idézetek a társadalomról
(2347)
Semmi se fontosabb a léthez, mint a sokszínűség. Szükség van különböző fajokra, nyelvekre, gondolatokra, ha másért nem, hát önmagáért, de ezáltal tudod te hova tenni magad.
A nagyok kegye, hatalmasok jóakarata, befolyásosak támogatása, a tömegek elismerése, egyének szeretete, minden változik, hullámzik, visszatartani éppoly kevéssé tudjuk, mint akár a Nap, Hold, csillagok futását, pedig ezek a dolgok nem természeti jelenségek: ha elveszítjük, a magunk vagy mások hibájából, véletlen vagy végzet szeszélyéből veszítjük el, de mindez változékony, biztosak sosem lehetünk felőle.
A kultúra nagyon erősen képes összetartani a népeket, sokkal inkább, mint önmagában a közös leszármazás.
Keményítsétek meg Ti is szíveiteket. Keményítsétek Ti is magatokat, nem magatokért, hanem a gyermekeitek sorsáért. És mondjátok már egyszer ki: hurcolja mindenki a maga terhét! Dolgozzon mindenki magáért! És aki nem tud magáért megdolgozni, és sohasem dolgozott semmiféle fija magáért, az ne is egyék. És ha már ezt nem tudjátok megvalósítani, örüljetek, hogy elmehettek oda, hol ezt már más, idegen dolgozók öntudata, önzetlen harca kivívta számotokra. Mert a munkás hazája az a hely mindenütt, széles e világon, hol munkája után emberhez méltóan megélhet. Ahol megélni nem engedik az embert, ott ne legyen élet, és éljenek a megélni nem engedők fenyegető síri hangtalanságban és halott hantok felett.
Minden krumpligumó hasonlít egy emberarcra. Mert a szegények lelke haláluk után a krumpliba búvik. Innen van, hogy a legínségesebb esztendőben is terem krumpli. Mert a szegény még holtában is segíteni akar a szegényen.
Finom egyensúly szükséges a kreatív és a konzervatív elképzelések érvényesülése között.
Azért kell a lehetséges jövőt mindig nagyon vészterhesnek mutatni, mert a társadalom csak nagy vészjelekre reagál.
A technológiai fejlődésnek azt kell szolgálnia, hogy ne legyenek vesztesei, mindenkinek jobb legyen - ez pedig jelenleg nem egyértelmű.
Kétfajta férfi létezik: akik kiállnak a nők jogaiért és a gyávák. A választás a tiéd.
Ember vagyok emberek közt;
Fényből, árnyból vegyülék,
Lelkemben az ember képe
Szelíd, tiszta fényben ég.
De hol furfang butasággal,
Gőg csúszással fog kezet,
Nyiltan tapsol az irigység
S titkon nyelvet öltöget;
Könnyez, kinek szive ujjong,
S ki sirhatna, mosolyog; -
Óh e börtön békói közt
Mily nyomorult rab vagyok!
A design nagy hatással van az emberek életére, mindenkiére. A design egy eszköz arra, hogy a világ részének érezhessük magunkat, ugyanakkor a tervezés által biztosíthatjuk egy személy emberi méltóságát és emberi jogait. A design sebezhetővé is tehet, ha olyan csoportba tartozol, amelynek az igényeivel nem számolnak. Tehát azt szeretném ma elérni, hogy gondolkozzanak el. Kik azok, akiknek nem tervezünk? Hogyan tudnánk megerősíteni jelenlétüket, és megosztani tapasztalataikat? Mi a következő lépés? A tervezés óriási kiváltság, de még nagyobb felelősség.
Mi magunk, emberek, társadalmi csoportokba szerveződve a valaha létező legrosszabb szörnyek vagyunk.
Válságok mindig lesznek. Történelmi tapasztalat, hogy a dolgok idővel összeomlanak. Előbb-utóbb olyan válság is lesz, ami az emberiség fennmaradását kérdőjelezi meg. A kérdés az, hogyan tudunk ebből kikecmeregni. A hagyományos módszerek szerint meg kell próbálni mindenre választ adni, megoldást találni. Ez nem fog menni. Ami megy - és ezt teszi az emberiség évezredek óta - , az az, hogy oké, a válság mindent elvitt, ami most érték, ám a régi dolgok közt is fellelhetők értékek, amiket nem tett tönkre a válság, mert nincsenek előtérben.