Idézetek a társadalomról
(1960)
Ebben a felgyorsult világban az ember hajlamos megfeledkezni azokról a problémákról, amelyek közvetlenül nem érintik őket.
Mindig mulatok azon, amikor különböző vállalatok próbálják eljátszani, hogy ők egy közösség. Ez pedig azért sáros, mert egy közösség az önmagáért létezik, annak nincs feladata, csak saját maga fenntartása. Itt a leghülyébb is a közösség tagja, azt is szeretjük, mert idetartozik. Egy vállalatnál a leghülyébbet kirúgják, mert cél van, feladat, valamit teljesíteni kell. A tagságot pedig abból a szempontból értékelik, hogy a feladat ellátásához szükséges és hasznos-e. A közösségben ilyen nincs.
Aki kilóg a sorból, azt a közösségnek nem még jobban ki kell löknie, hanem igazán akkor kell összezárnia.
A kereskedelmi útvonalak kereszteződésében eszmék találkoznak, az egymással harcoló szokások és hitek felőrlik egymást; a diverzitás konfliktust, összevetést és gondolatokat szül; a babonák kioltják egymást és kezdetét veszi az értelem.
Amíg hitt abban a világ, hogy a formaságoknak van értéke, addig volt is! És volt hatalma is!
Az extrém sportokban komoly eredményt elért sportoló elismerése (...) egy példa állítása a társadalom elé. És mivel egy társadalom nagyrészt befolyásolható emberekből áll, nem mindegy, hogy milyen példát állítunk eléjük.
Az ember azt hiszi, az ő megpróbáltatásai egyediek, pedig éppen attól borzasztó az egész, hogy egyetemlegesek.
A Függetlenségi nyilatkozat olyan, mint egy térkép. Az ember bízik benne, de csak akkor győződhet meg róla, ha kimegy, és próbára teszi.
Nincs egyéb hatalom (...) e földön, mint a tudományok varázsereje, melly mind egyeseknek, mind köztársaságoknak annyira óhajtott jollétét eszközölhetné és biztosíthatná.
Minden ember önnön cél; mindegyiknek ugyanazon egy nemes természete, jussa, célja és rendeltetése vagyon. Következőleg eredetiképpen minden emberek egyenlő jussal és méltósággal bírnak.
Az illemtanok általában úgy érvelnek, hogy "tekintettel kell lennie az embernek másokra" és talán éppen ez a másokra való szüntelen hivatkozás nem teszi őket vonzóvá; jó ezért azt is tudatosítani, hogy az illem - mindenekelőtt az illemszabály betartójának számára - "védőöltözet" és biztonsági felszerelés!
A világgazdaság az egymásra utaltság mostani korszakában csak egy roskatag faház, rozsdás szegektől és drótoktól összetartva. Ha az egyik része hirtelen beomlik, akkor jó eséllyel magával ránthatja az egész kalyibát.
Mindenki tiszteletre vágyik, férfi, nő, fekete vagy fehér. Ilyen az emberi természet.
Nincs két egyforma szúnyog, és nincs két egyforma csípés, ugyanígy nincs két egyforma közösség - mindenkinek csak személyre szabott megoldás írható fel receptként. Ami univerzális megoldást kínál, azzal baj van. Az informatikában ez gyakran működik, de a közösségek, az emberek, az életek világában nem.