Idézetek a társadalomról
(2648)
Két ember közt, de még egyes főben is rendszerint van valamely diszkusszió. S így hogyan képzelhetni egy egész nemzetet, hol csupán egy gondolkozásmód lenne, s tökéletes egyenlőségűek a száz meg száz természetesen előforduló tárgyak körülti képzeletek? S ebbűl tagadhatlanul az foly: hogy mindenütt van megelégedett s még számosb meg nem elégedett; olyan, ki minden rendelést felhőkbe emel, s olyan is, ki mindent ocsmányol s gyaláz.
Vannak városok és vannak leányok, kik annál vonzóbbak, minél távolabbról nézi őket az ember.
A rossz tanuló tudja, hogy ő szamár, és ha kilép az életbe, mindenkitől szívesen tanul. Az emberek pedig szeretik azokat, akik tanulni akarnak tőlük. Az első eminens azonban azt hiszi, ő mindenkinél okosabb; az emberek pedig tudvalevően utálják azokat, akik okosabbak akarnak lenni náluk.
A feketék üldözik a fehéreket. A fehérek üldözik a feketéket. Senki sem tudja, ki az üldöző, és ki az üldözött. Hogy hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik.
Az lenne igazságos, ha egyenlő esélyt kapna mindenki, de a világ sajnos nem így működik. Már akkor sem vagyunk egyenlők, amikor kibújunk az édesanyánk hasából. Aki oxigénhiánnyal születik, már hátrányban van. De az is, akiről a születése pillanatában lemondanak a szülei... arról nem beszélve, hogy mindenkinek más a testalkata, és bizonyos dolgokat meg tud csinálni, bizonyos dolgokat pedig nem.
A társadalomban mindenki, helyesebben: majdnem mindenki a fölötte állókat majmolja. És kik állnak legfelül? A semmittevők. A gazdag semmittevők. Ezek rendszerint semmit sem tudnak azokról a dolgokról, amelyek az olyan embereket érdeklik, akiknek van valami dolguk is a világban.
Ha körülnézek, én is meglátom a diszfunkciókat: a nyíló ollót gazdagok és szegények között, globálisan és lokálisan is, a környezetünk módszeres elpusztítását, azt, hogy az emberek mennyire ignoránsak egymással szemben, a mások érzelmei, fájdalmai iránt. És erre még pluszban rá is erősít az az individualista, másokat lekönyöklő rendszer, amiben élünk. Ezek a dolgok mindig is szúrták a szemem.
Az állam sokféle funkcióval rendelkezik, akár jók azok, akár nem. Ugyanaz a korlátozó hatalom biztosítja például a magántulajdon védelmét és a közbiztonság fenntartását, amely ugyanakkor megengedi a magántulajdon elkobzását is, illetve az állampolgári jogok korlátozását.
A tökéletes alkotmány egy olyan gépezet, mely a népakarat kavicsaiból a népérdek aranyát csinálja.
A történelem során amikor valami javulásnak indult, az mindig azért volt, mert valaki azt mondta: "Ez hülyeség! Ezt jobban is meg tudjuk csinálni!" A kritikus hangok mozdítják elő a fejlődést. A kritikus hangok az igazi optimisták.