Idézetek a társadalomról
(1927)
Egy magocska jó helyre ültetve, megfelelően táplálva sudár fává terebélyesedhet, rossz körülmények közt pedig csenevész bokrocska marad.
Vannak időszakok, amikor éppen nem ölik fizikailag egymást az emberek, ám ölik egymást szavakkal és lélektelenséggel.
Igényes kultúra, igényes, lelkiismeretes irodalom nélkül nincs élhető, emberi társadalmi berendezkedés.
Akármiben hiszünk (vagy nem hiszünk), csak egy életet élhetünk, és az, hogy mikor és hol kezdődik az életünk, sok mindent meghatároz.
Az az alnépesség győzedelmeskedik, amelynek a legjobbak a népesedési mutatói, és amely a leghatékonyabban képes közvetíteni az értékeit; szerintük ilyen egyszerű az egész, a gazdaság, a geopolitika csak porhintés.
Párkapcsolati szinten sokkal inkább meg lehet beszélni bármit, mint a társadalom szintjén. A demokráciával ugyanis az a gond, hogy minden idióta beleszólhat mindenbe.
A társadalom olyan, mint valami zavaros folyadék. Mindig beletorkollik valamilyen izmusba. Nincs saját alakja. Arra folyik, ahol kisebb az ellenállás. Hiába kéred számon rajta, hogy csúnya a formája.
Milyen balga teremtmény az ember! A saját büszkeségünk visz a sírba! A saját makacsságunk taszít a pokolba! Nem is csoda, hogy Isten magunkra hagyott bennünket.
A létra minden ember előtt ott áll, bárki megmászhatja. De minden ember máshonnan indul, nem mindenki jut egyforma magasra.
A hatalom sajátossága az, hogy állandóan korlátozni próbál. Ez nem jó vagy rossz, egész egyszerűen ez a hatalom, az állam lényege. Ezért hozták létre.
A jó hatalmat az különbözteti meg a rossztól, hogy a jó több levegőt ad a polgárainak, több teret, hogy kibontakoztassák képességeiket, beteljesítsék vágyaikat. A jó hatalom elég gyenge ahhoz, hogy hagyja a polgárait szabadon élni.