Idézetek a társadalomról
(2408)
A legtöbben úgy szeretnének élni, hogy az nekik jó legyen. Ez ma már nem elég. Nem tudjuk függetleníteni magunkat a világ eseményeitől. Bárhol következne be valami komolyabb katasztrófa, szinte azonnal kihat a Föld minden lakosára, akár felismerjük ezt, akár nem. Összetartozunk, és ahhoz, ami a bolygóval és velünk történik, gondolkodásunk révén nap mint nap mindannyian hozzájárulunk. Jó volna felismerni, hogy a tartós jót csak akkor érhetjük el, ha egymást támogatva és segítve úgy szeretnénk élni, hogy az mindenkinek jó legyen.
Tényleg demokráciát akarunk, vagy propagálni igyekszünk az annyira fontosnak tartott értékeinket: férfiak és nők egyenlőségét, a kisebbségek élethez és fejlődéshez való jogát, a szólás- és vallásszabadságot? A választási rendszer helyett inkább az egyetemes értékek összességéhez kellene ragaszkodnunk.
Paradox módon mindazok, akik a békés egymás mellett élés lehetősége ellen ágálnak a gyűlölködésükkel, egymást segítik.
A kelet-európai ember számára félelemkeltő élménynek számít a rendőrrel vagy a rendőrséggel való találkozás. Arrafelé - legalábbis a többség szemében - a karhatalom még mindig egy olyan szervezet, amely a hatalmat szolgálja a nép ellen. Míg Nyugat-Európában a rendőrt tisztelik, addig a kontinens keleti részén félnek tőle.
Minden általad szeretett dolgot, még a legnagyobb és legkulturáltabb civilizációkat is elsöpörhetik annak adományaira érdemtelen emberek.
Az egyes korosztályok jelenben meghozott döntései formálják nem csak a saját, hanem a jövő generációinak lehetőségeit is.
Négyévente körbeálljuk a következő négy évben befizetendő adóhegyet, a következő erőforrást, és most itt, és csak az önök kedvéért, szabályosan kisorsoljuk, hogy legközelebb ki fog osztani. Kérem, figyeljenek! Nem az igazságról, nem az erkölcsről, nem a megfáradtakról és a nincstelenekről döntünk majd, hanem arról, hogy ki oszt, és ha ez eldőlt, akkor már nagyjából azt is tudjuk, hogy kinek. Izgalmas választási lottójáték, a világért ki ne hagyja, a szavazata árát, az előző négy év adóját úgyis befizette már.
Ahhoz, hogy az előítéletesség tompuljon, meg kell ismerni egymást, ez gyógyíthatja a sebeket.
A "morális" mindig az úgynevezett "normális" fölött van. A "normáink" társadalmi dolgok, amik az aktuális rendszert jellemzik, és a "morális" pedig azt jelenti, hogy jól cselekszünk, és nem romboljuk saját magunkat és a társadalmat körülöttünk.
Ha egy társadalom akár vagyoni, akár vallási vagy etnikai alapon annyira megosztott, hogy a többségi csoport állandóan diktálni tudja a közakaratot, s kizárni a többit, a demokrácia értelmét visszájára fordítja a többségi döntés elvének alkalmazása.
Az állam minden társadalomban megtestesít egy mítoszt, ami végtelenül leegyszerűsítve, hogy a kisebbek is megértsék, elmagyarázza, mi is a társadalmunk dolga, s abban neked hol a helyed. Aztán ezt a mítoszt a születésedtől a halálodig, a bölcsődétől az iskolákon át a munkahelyekig és persze a médiában sulykolják beléd.