Idézetek a társadalomról
(1917)
Milyen balga teremtmény az ember! A saját büszkeségünk visz a sírba! A saját makacsságunk taszít a pokolba! Nem is csoda, hogy Isten magunkra hagyott bennünket.
A létra minden ember előtt ott áll, bárki megmászhatja. De minden ember máshonnan indul, nem mindenki jut egyforma magasra.
A hatalom sajátossága az, hogy állandóan korlátozni próbál. Ez nem jó vagy rossz, egész egyszerűen ez a hatalom, az állam lényege. Ezért hozták létre.
A jó hatalmat az különbözteti meg a rossztól, hogy a jó több levegőt ad a polgárainak, több teret, hogy kibontakoztassák képességeiket, beteljesítsék vágyaikat. A jó hatalom elég gyenge ahhoz, hogy hagyja a polgárait szabadon élni.
Sokkal inkább megbecsüljük, ha tudjuk hová tenni az életünket. Ha el tudjuk helyezni magunkat egy széles skálán, ha nem csak óriásplakátok, olimpiák és szögesdrótkerítések mellett, esetleg épp ellenük háborogva, és száraz, átélhetetlen számok (kávéstatisztikák és GDP tizedszázalékok) leegyszerűsítésében éljük meg az életünket. Ha egyáltalán megéljük, és nem csak át(éljük).
Az emberekben rejtőző kreativitást elő lehet mozdítani különböző kezdeményezésekkel, de mindig rakni kell a tűzre ahhoz, hogy egy közös projekt megvalósuljon.
A mai korban sötétek, bunkók vagyunk, átgázolunk egymáson és azt hisszük, ez a korszerű. Régebben az emberek odafigyeltek egymásra, ha valaki mondott valamit, több szempár leste, mit érezhet közben. Manapság azért válunk szegényessé, mert nem figyelünk oda ilyesmire.
A társadalom pszichés állapotát feldolgozni ugyanolyan fontos, mint az emberekét. Ha valaki kialvatlan és nem evett, hisztérikussá válik. Ha a társadalom nem kapja meg a feloldozást, a törődést önmagával - ennek eszköze többek között a színház - akkor fölrobban.
Az egyén, széthullva magános tételekre, valóban "vihar a pohár vízben" - az egész emberiséget képviseli, de mégiscsak a tengeren van az igazi vihar, és az emberiség nagy tömbjei produkálják a gigantikus cselekvéseket.
Egészséges ország, egészséges nép tudjon mulatni, mosolyogni éppen a legnagyobb hősein, szentjein, királyain is.
Pitiáner, szétrothadt, tartás nélküli kor ez, amelyben buzgón hirdetjük a szeretet, a kultúra felsőbbrendűségét, de amelynek a hátterében már végképp semmilyen tartalom nem áll.
A nyelv csak társadalomban létezik, a társadalom viszont nem létezne nyelv nélkül.
Könnyebben tartható kézben egy szabadsághoz szokott város a saját polgárai révén, mint bármilyen más módon.