Idézetek a természetről
(732)
Szép ugyan a természet még a Föld legkisebb zugában is, de nagyszerűségét soha jobban nem érezzük, mint midőn a csillagos égre tekintünk.
Piros kis fellegek fedték imént a fél eget
mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai.
De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett,
mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll.
És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind, fehér.
Szerettem rajtuk ezt a színt.
De jött egy szél s elvitte mind.
Léteznek ugyan különbségek és erőegyenlőtlenségek köztünk és a többi élőlény között, csakúgy, mint az emberek között, de ez nem különít el minket a Föld többi élőlényétől. Az emberek nem létezhetnek a többi élőlénytől függetlenül.
Még a legmodernebb életvitel is végső soron a természettől függ. Ha ártunk az ökoszisztémának, magunknak ártunk. Egészséges erdőkre, tiszta vizekre és gazdag termőföldekre van szükségünk az ételhez, a tiszta levegőhöz, a gyógyszerekhez és a jó közérzethez.
A bolygó sokkal több nálunk, és meg tudjuk, sőt meg kell "menteni", legalábbis küzdenünk kell azokkal, akik veszélyeztetik a többi fajt, melyekkel osztozunk a Földön. Ehhez alázatosabbnak kell lennünk a természettel, és hátralépve több teret engedni neki.
A természetben semmi sem biztonságos, (...) még az emberek sem... a föld önmagukat megteremtő urai. Arrogánsan azt hisszük, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. Pedig számtalanszor láttam már, ahogy az istenek egyetlen erőteljes leheletükkel több ezer embert pusztítanak el egy-egy tornádó vagy hurrikán során.
A nap csak úgy süt az igaziakra és gonoszakra, a hold csak olyan kellemesen szolgálja az öreg embereket, és csak olyan gyűlöletes a szerelmeseknek, a búzamezők csak úgy termik a kenyeret, a vizek csak úgy ringatják a hajókat.
Az ökoszisztémák elképesztően bonyolult rendszerek, amelyekbe beleavatkozni súlyos veszélyekkel jár. Az állatok és a növények nem feltétlenül a mi szabályaink szerint működnek, amikor egyszer csak úgy döntünk, egyik helyről a másikra telepítjük őket.
A természet erőit nem legyőzni kell, hanem alkalmazkodni kell hozzájuk.
Megtanultam
másképp nézni a Természetre, mint a
gondtalan ifjú; s kihallom belőle
az emberiség csöndes, bús zenéjét:
nem durva, sértő, de van ereje,
hogy tisztítson, legyőzzön. Szellemet
láttam meg benne, nagy eszmék vidám
izgatóját; valami áthatóbb,
fenséges értelmet, melynek lakása
a naplementék tündöklése és
az élő szél s a kerek óceán
és a kék ég.
A szeretettel ápolt, a társnak tekintett növény szebben viselkedik, mint a gépiesen gondozott.