Idézetek a természetről
(777)
A történelem erényre tanít bennünket, de a természet szakadatlanul a bűnt prédikálja.
A természet lehet olyan nagy "művész", amilyen csak akar, alkotásaiban fölülmúlhatja az ember "műértelmét", de egy dolognak híján van: nem mondható morális értelemben jónak. (...) Ugyanaz a termékeny méh szüli a szépet és rútat, a szeretetreméltót és borzalmast, a fenségest, de egyúttal az aljasat és utálatosat. És egyformán bánik velük, egyformán célszerűen szereli fel, egyformán részvéttelenül pusztítja el. És így jó és rossz, igazságos és igazságtalan között nem tesz különbséget.
Senki sem "hihet" a természetben; hinni csak abban lehet, ami a természet fölött áll.
Aki egy szép tájkép minden részét külön tanulmányozza, az egésznek teljes és összetett hatását is jobban megérti.
Soha semmi sem ér föl a virágban álló fák, a tünékeny nappali világosság, a szél és a halál szakadatlan ciklusa szertartásos makacsságával.
Nyílik már virágerdő
oly szép és nagyszerű,
ím, enyhe nyár már eljő,
rozs sarjad, nő a fű.
Lágy napsugártól felkel
minden, mi már nem él.
Minden virágzik, zöldell,
és új életre kél.
Jött. Nem mondanám, hogy váratlanul. Sőt. Nagyon is vártam. Ahogy minden évben. (...) A fák dalra fakadtak, lombokat szültek, a nyíló virágok megfestették az utcákat, a Nap pedig meleget töltött a virágok kelyhébe. És a lelkekbe. Mert nem csak a virágok, de a lelkek és a mosolyok is kinyíltak. Ezt a csodát hozta a vendégem. Úgy hívják: tavasz.
Az erdőt nem lájkolom, az egész sráckorom,
Ó, hadd töltsem gép előtt! - kérem én.
Nekünk a mező csak unalmas, lapos,
Lábunk inkább az aszfalton tapos,
Mit számít pár fenyő, az őz és nyúl is várhat,
Az infravörös egér, az aztán az állat!
Amint kilépünk az otthonunk ajtaján, és kisétálunk a kertbe vagy a közeli parkba, máris a természet vesz körül. Apró és nagyobb, lenyűgöző és izgalmas folyamatok ezrei játszódnak le körülöttünk - kérdés, hogy észrevesszük-e őket.
A természettől való elszakadás különösen a forró, száraz nyári időszakokban mutatkozik meg jól láthatóan. Míg a mezőgazdászok és erdészek epedve várják az esőt, a városi lakosság nagy része örömmel fogadja a zavartalan jó időt jósló időjárás-jelentést. A szárazság következményeinek nincsenek tudatában, gyakran nem is ismerik azokat. Holott a környezetpusztítás és az éghajlatváltozás küszöbén fontosabb, mint valaha, hogy felismerjük és megértsük a természet jelzéseit. Csak így ébredhetünk rá, hogy mit veszíthetünk.
Az állatok és a növények, de még az élettelen környezet is folyamatosan adnak jelzéseket arról, mi a helyzet körülöttünk. Legyen szó saját időjárás-előrejelzésről vagy a meteorológiai események értékeléséről, rovarfertőzésekről vagy az évszakok kezdetéről és végéről, mindezeknek a jeleit mi magunk sokkal pontosabban leolvashatjuk a kertünkben, mint bármely hírolvasó a papírlapjáról.