Idézetek a természetről
(722)
A természet erőit nem legyőzni kell, hanem alkalmazkodni kell hozzájuk.
Megtanultam
másképp nézni a Természetre, mint a
gondtalan ifjú; s kihallom belőle
az emberiség csöndes, bús zenéjét:
nem durva, sértő, de van ereje,
hogy tisztítson, legyőzzön. Szellemet
láttam meg benne, nagy eszmék vidám
izgatóját; valami áthatóbb,
fenséges értelmet, melynek lakása
a naplementék tündöklése és
az élő szél s a kerek óceán
és a kék ég.
A szeretettel ápolt, a társnak tekintett növény szebben viselkedik, mint a gépiesen gondozott.
Mennyivel boldogabb a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek! Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem.
Hegy - milyen egyszerű szó, az ember valami magasat, csúcsba futót, kúposat gondol, ha kimondja, és ez az egyszerű képzet hogy meghal az emberben, mikor a kőnek, hónak és fenyőnek misztikus és testvéri világa feltárul előtte. A kő az kő, ősi és emberentúli, változatlan anyag, a hó az felülről jön, kis, libegő pelyhekben jön az égből, és megközelíthetetlen tisztaság lesz belőle, a fenyő az növény, gyökere van és sok karcsú, pontosan helyezkedő, zöld tüskéje, és kő, hó és fenyő együtt egyszerűen a csoda és a szépség. Vannak ilyen titokzatos egyesülések, tenger és felhő, ég és búzaföld, napfény és piros virág, és az ember évezredek óta igyekszik, hogy átvegye, megközelítse titkukat.
A február fura szerzet. Se íze, se bűze. Lehetetlen megtippelni, mikor kezdődnek a napok, és mikor érnek véget.
A természet az egyik legnagyszerűbb ajándék, amit kaptunk. A lágyan hullámzó zöld rétek, az erdők, a fák; a kék ég; a csípős, hideg szél; a forró napsütés; a fehér hótakaró. Ezek mind kivételes dolgok, amelyeket meg kell becsülnünk, és én végtelenül hálás vagyok a természet eme csodáiért.
Az őszi köd paplant terített
Mezőre, rétre, fára, fűre.
A nótás nyárnak csendbe eltörött
Víg nótát zengő hegedűje.
Eltört a nyárnak hegedűje.
Melegje elfogyott a Napnak.
Szívünkre csend, fészkünkre gond száll
S ajtót nyitunk a téli fagynak.
Mindig is a május volt a kedvenc hónapom, hiszen egy májust nemigen lehet elrontani.
A természet nem tűri, hogy zsarnokoskodjunk fölötte. Elégedjünk meg annyi hatalommal, amennyit rejtélyeinek megfejtéséből kicsikarhatunk.
Ha tőlünk sokkal szegényebb országokban boldogabbak az emberek, akkor felmerül a kérdés, hogy mit rontunk el? A természettől eltávolodott kapcsolatunkat átértékelve lehet rajta változtatni, egyszerűen csak ki kell menni egy erdőbe és észrevenni az apró csodáit. Egy gyereknek gyakran sokkal nagyobb élmény lehet a szüleivel gombát szedni vagy találni egy szarvasagancsot, mint egy többmilliós ajándék.
Légy üdvözölve ősz, te föld halála,
Borult egeddel üdvözöllek én,
E szívhez illik bús napod homálya,
S e hervadás a messze föld szinén.