Idézetek a természetről
(650)
Ebben a tiszta toszkán levegőben van valami, amitől még a fizikai érzések is spirituálissá válnak. Ugyanolyan, mint amikor az ember Mozartot hallgat: egyszerre dallamos és vidám és borongós, amitől csodálatos teljesség lesz úrrá az emberen, s úgy érzi, szinte testetlenné vált. Néhány áldott percre megtisztul minden durvaságtól, s az élet zűrzavara tökéletes harmóniába olvad.
A virágok gyorsan lehullnak, ezért nincs sok időnk, hogy örömünket leljük bennük. Ámde ha ezt az időt jól használjuk fel, gyönyörű, örök emlékeink maradnak róla.
A fák lombozatában és a dombok lankáiban költészet lakozik, a szélben dalok szunnyadnak, a nap csókja áldást jelent. A patakcsobogás történeteket mesél, az óceán árja eposzokat. Vannak fák (...), amik mintha azért nőttek volna, hogy egyszer megérinthessem a törzsüket, annyira örülnek nekem. Egy nap te is érezni fogod ezt a szeretetet a saját kezeddel.
Ez a hátránya annak, ha az ember elpusztítja a kártevőket. Belenyúl a táplálékláncba, és nem tudja, hogy ezzel csak teret ad valami másnak. Valaminek, ami talán még annál is rosszabb, mint amit eltávolított.
A természet lényegesen gazdagabb és változatosabb, mint az a kép, amelyet a nyelv eszközeivel adhatunk róla.
A természetben kerül igazán helyére az ember, megérezheti, hogy mennyire porszem. A hegymászó életében bármelyik nap lehet az utolsó, ezért (is) érdemes értelmesen, jól élnie. Ugyanakkor az is fontos, hogy tudja: ettől nem szabad félelemben, rettegésben töltenie a napjait.
Ha nincs tiszta út előttünk, egyik lábunkat rakjuk a másik után. A legközelebbi helyes dolgot tehetjük, aztán a következőt. A sötétben, a ködben csak egyet léphetünk előre. És bízhatunk benne, hogy valahogy átjutunk a túloldalra.
Egy (...) tó tele van ellentmondással, egészen megfejthetetlen. Nappal olyan áttetsző és kék, olyan derűs és egyszerű, amikor azonban leszáll az éj, fekete lesz, és félelmetes, akár az idő mély szakadéka, egy fekete lyuk, melynek erős gravitációja magába szippant mindent.
A tavasz az élet és halál időszaka. Vagy a halál és az új élet ideje. Nézőpont kérdése.
A tavasz szaga: a régi élet rothad, az új élet rügyezni kezd. Az egyik nélkül a másik sem létezik.
Az életben egyetlen anyagot, a mérget sem szabad egyoldalúan szemlélni. Mert lehet rá ártalmas dologként tekinteni és gyógyírként is. A természet túlmutat a rosszon és jón. Ami gyógyít, az meg is betegítheti az embert, és ami beteggé tesz, gyógyszer is lehet.
Nincs az a tapasztalat, ami birokra kelhet a tengerrel, mely nem akarja, hogy partra érjünk.
A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta.