Idézetek a természetről
(765)
Amint kilépünk az otthonunk ajtaján, és kisétálunk a kertbe vagy a közeli parkba, máris a természet vesz körül. Apró és nagyobb, lenyűgöző és izgalmas folyamatok ezrei játszódnak le körülöttünk - kérdés, hogy észrevesszük-e őket.
A természettől való elszakadás különösen a forró, száraz nyári időszakokban mutatkozik meg jól láthatóan. Míg a mezőgazdászok és erdészek epedve várják az esőt, a városi lakosság nagy része örömmel fogadja a zavartalan jó időt jósló időjárás-jelentést. A szárazság következményeinek nincsenek tudatában, gyakran nem is ismerik azokat. Holott a környezetpusztítás és az éghajlatváltozás küszöbén fontosabb, mint valaha, hogy felismerjük és megértsük a természet jelzéseit. Csak így ébredhetünk rá, hogy mit veszíthetünk.
Az állatok és a növények, de még az élettelen környezet is folyamatosan adnak jelzéseket arról, mi a helyzet körülöttünk. Legyen szó saját időjárás-előrejelzésről vagy a meteorológiai események értékeléséről, rovarfertőzésekről vagy az évszakok kezdetéről és végéről, mindezeknek a jeleit mi magunk sokkal pontosabban leolvashatjuk a kertünkben, mint bármely hírolvasó a papírlapjáról.
Milyen csodálatos élmény tudatosan élni meg olyan dolgokat, amelyeket korábban egy pillantásra sem méltattunk, milyen izgalmas előre megsejteni az időjárásban, az állat- és növényvilágban bekövetkező változásokat! Ha minden érzékszervünket kiélesítjük, amikor a friss levegőn vagyunk, a természet közelebb fog kerülni hozzánk, mint valaha. És mi egyszeriben újra a környezetünk részévé válhatunk.
A védelmet nyújtó felhők híján minden évszak a legkeményebb oldaláról mutatja meg magát.
Amikor a gyermekeink kicsik voltak, mindig azt kérdezgették: most tavasz van? Mintha a hivatalos, hatósági tavaszkezdettel szükségszerűen együtt járna az időjárás-változás is, amely elűzi a hideg napokat.
Fel tudjuk készíteni a kertünket a változásra. Ugyanis minél természetközelibb módon műveljük, annál enyhébbek lesznek a hatások. A természet nagyszerűen fel van készülve a klímaváltozásra.
Egy kert csak azért olyan megnyugtató, mert a növények nem tudnak szaladni. Képzeljük el, milyen lenne, ha a paradicsomaink, rózsáink vagy magnóliáink mozognának. Kénytelenek lennénk kerítést építeni, hogy magunk mellett tartsuk őket, különben megszökne tőlünk a zöld. Ehelyett elültetjük szépen a cserjéket, bokrokat, füveket, amelyek aztán életük végéig kitartanak ott.
Bolygónkon az életnek csak két formája létezik (néhány, a mélytengerekben található speciális kivételtől eltekintve): az egyik (növények) a napfény segítségével táplálkozik, a másik (emberek és állatok) táplálkozásában a növényekre van utalva. Nem képes szervetlen anyagokból az élethez nélkülözhetetlen szerves anyagokat létrehozni. Ha a kertünkre pillantunk, a zöld fűszálakban és levelekben mindenféle élet motorját láthatjuk.
Az állatvilág felosztása hasznos és kártékony lényekre azt sugallja, hogy léteznek ilyen fekete-fehér kategóriák a környezetben. A természet persze nem így működik, mert a többi teremtménynek édes mindegy, milyen céljai vannak az embernek. Hogy milyen keveset értünk az élővilág működéséből, az mindig akkor válik világossá, amikor tevőlegesen megpróbálunk beavatkozni.
A jó és rossz, hasznos és káros felosztás túl sematikus, és nem vesz tudomást a természet bonyolult összefüggéseiről. Ahelyett, hogy egy nemkívánatos fajt irtanánk vagy egy népszerű fajt támogatnánk, sokkal észszerűbb megpróbálnunk fenntartani és erősíteni kertünk ökológiai egyensúlyát. Az ágyások, kis bokorerdők, holtfa-kupacok vagy fák jelentős biodiverzitást biztosítanak. És ahol a sokféleség uralkodik, ott az egyes fajok vadhajtásait korrigálják.
Mindig is voltak ingadozások, melegebb vagy hidegebb lett, és ez örökké így is lesz. (...) A természet sohasem statikus, hanem végső soron örök változásban van. Az már más lapra tartozik, hogy mi, emberek jócskán befolyásoljuk az éghajlatváltozást.
Ha nem megfelelőek a körülmények, ha nem érzik jól magukat a növények, akkor borús hangulat uralja a pázsitot, fákat és bokrokat. Vagy épp fordítva: ha a növények jól érzik magukat, optimális a vízzel és tápanyaggal való ellátottságuk, és megfelel nekik a hely, akkor nem találkozunk stresszjelekkel. Vajon csupán véletlen, hogy az ilyen kertekben különösen jól érezzük magunkat? Senki sem tudja megmagyarázni, de nem lehetséges, hogy szaglóérzékünk jelzi a tudatalattinknak az ép ökoszisztémát, amelyben minden és mindenki jól van, amelyben jó élni?