Idézetek a természetről
(797)
Meghalni, megsemmisülni, elveszteni mindazt, ami nekünk kedves volt, elveszteni az életet, elveszteni a napsugárt, a kék eget, a gyönyörű természetet, milliónyi virágával, zöld erdeivel, égbetörő szikláival, havas csúcsaival, bájos tavaival, csörgedező patakjaival, hatalmas folyóival s a végtelen nagy hullámzó tengerrel, ez a halál.
Folyton azzal kérkedünk, hogy leigázzuk a természetet, de még csak arra se méltat, hogy mosolyogjon rajtunk.
A Természet nem kérdez, és nem válaszol a halandók föltette kérdésekre. Réges-régen határozott.
Mi haszna a civilizációnak, a technológiának és a tudománynak, mit ér, hogy tudunk írni és olvasni, ha megfeledkezünk a természettel kötött egyezségünkről, a magunk valódi, isteni természetéről?
A nap huszonnégy órája az esztendő rövid összefoglalása. Az éjszaka a tél, reggel és este tavasz illetve ősz, a dél a nyár.
A Föld nem holt történelem része csupán, rétegesen egymásra rakva, mint könyv lapjai, geológusok és régészek tanulmányozására szánva, hanem eleven költészet, mint fa levelei, melyek virágzást, gyümölcsöt megelőznek; tehát nem fosszilis föld, hanem élő föld, amelynek erőteljes központi életéhez képest minden állati és növényi élet élősködés csupán.
Egy szép tavaszi reggelen az embernek minden vétke bűnbocsánatot nyer. Az ilyen nap hadat üzen a bűnnek. Amíg ilyen nap süt reánk, a leggonoszabb bűnös is megtérhet. Ha magunk visszanyerjük ártatlanságunkat, a szomszédé is jobban szemünkbe ötlik.
El akarom mesélni milyenek
voltak az erdők
Elfeledett nyelven
kell majd beszélnem.
A szél otthagyott. És sírtam. És csak ez járt a fejemben:
"mit tettél a rád bízott kerttel?"
Telelésre készülök,
mint takarót húzom magamra
a sötétséget és a havat,
mély álomra hajtom fejem.
Mikor a tenger egy növekvő
jégpáncél örvényében eltűnt
csak só maradt utána
üledék a partok között
így érünk megállás nélkül
halászható tereink mélyére
a környező fehér síkságokon
a habok és a hullámok
megszilárdulnak utánunk
csikorognak alattunk
kristályos nyomaik.
Az évszakok közti átmenet nagyon hasonlít
egy önálló évszakra.
Összesen nyolc van. Ezek pedig az ismeretlenek:
a meleg esőké, az egy irányból
fújó szélé, a fényé és a
be nem esteledő fényé.
A holocén véget ért. Az Édenkert nincs többé. Olyannyira megváltoztattuk a Földet, hogy a tudósok szerint új földtörténeti korban vagyunk: az antropocénban - az emberek korában.
A háború okozta seb (...) úgy az emberé, mint a természeté, a háború mint az emberiség történelmének nagy eseménye a természet elpusztításának eseménye is.