Idézetek a természetről
(690)
Micsoda éjjel!
Aluszik minden élő.
Álmukra hull a hold igézete.
De megpezsdül az élettelen dolgok
Különös élete.
Egy csonka tönk szemén kigyúl a szikra.
Aztán pendülve pattan szét a szikla.
Fel-felpöfög a parti szik.
A víz magától gyűrűzik.
Borzong a száraz nád, a sás,
Felszínre bugyborogja fájó
Sóhajait a rothadás
Borong a vízmosás,
Hegyomlás zaja döndül messze.
A fonnyadt fű felül a tompa neszre,
És nyújtózik.
Minden harmatcsepp külön világ. Meglátni a világot egyetlen harmatcseppben - ez a csoda. Nézed a harmatcseppen keresztül a világot, és érzed, ahogy lélegzik a táj körülötted.
A hegyek között rádöbben az ember, hogy csupán egérszar a világban. Nem ér semmit.
A tél hava örök hóként fehérlett a csúcsokon; a kiszáradt föld és a sziklák megőrizték az ősz vörösét és gesztenyebarnáját; a gyümölcsfák a tavasz zöldjével virultak a teraszokon; a tó melletti völgyben megszorult a nyár hősége, a nyár illata. (...) Egy olyan hegységgel, mint a miénk, egy egész évet letudhatok egyetlen nap alatt.
Az ember nem adhatja pénzért a virágot, a virág szép, és nem kerül semmibe, elég, ha lehajolunk, és leszedjük. A virág maga az élet, és ha jól tudom, az élet nem eladó!
Szeles éjjel után reggel merő dió
a kert, diólevél zöld-sárga mozaikja
tömi el a csatornát. A gravitáció
megránt egy pórázt, és elindul újra vissza
mind, amit fölfelé húzott a nap
mágnese, most kopogva és lebegve
igyekszik lefelé. Ami csak kiszakadt
egymásból, most törekszik újra egybe
puha keblén a sárnak, ahol majd az esőben
maguk is sűrű sárrá feketednek.
Amikor a jövő vonzása már erőtlen,
mágnesként kezd el vonzani a kezdet.
Itt-ott megbújva dacol még a hó,
Mint félrebillent, összetört hajó.
De másutt táncot jár a napsugár
S az alvó erdőt csókkal illeti.
A márciusi langyos napcsudán
A hóvirág szirmát készítgeti,
S mint erdő szüze - bár rejti magát -,
Ő hirdeti a tavasz hajnalát.
Május: amerre nézek, folyik a zöld pazarlás.
Világosan-sötéten ragozza az alapszínt
fű-fa. Egész sor zöld körmű kéz tolakszik
a lucfenyő sötétjén: harsány idei hajtás.
Az árvácskák: ovális ékszerbolt, sárga bársony
alátéten lilásfekete denevér-
melltűk sora sötétlik.
A növény is érez,
mint olvasom, nem egy kísérlet bizonyítja:
könnyen azonosítja társának gyilkosát a
sárga papucsvirág vagy a fejessaláta,
s elhúzódik előle hangtalanul sikítva.
A nyugalom és ellazulás elérésének nincs mindenki számára egyformán alkalmas útja, vagyis kinek-kinek más válhat be. Vannak, akiknek a köves patakmederben csobogó víz vagy az ágak között ugrándozó mókusok hangja segít. Másokat a levegő illata vagy a tavaszi erdő zöldellő hajtásainak látványa nyugtat meg.
A természetben van valami, ami egészen másfajta boldogságot nyújt számunkra, mint amit más dolgok, például barátságok, a családunk vagy a zene adhat. A természettel való kapcsolatunk egyedi, tehát az általa nyújtott boldogság is egyedi lesz.
Mivel ennyi zaj vesz körül bennünket, sok ember már képtelen élvezni a nyugalom és a csönd gyógyító hangjait. Mára a természet adta csönd Földünk egyik leginkább veszélyeztetett energiaforrása.
A vidéki környezet sok segítséget nyújt a dolgok nyugodt szemlélésére, a természeti környezet közvetlen megfigyelésére.
Az ember hajlamos a korábbi ökológiai eseményekre normaként tekinteni, ahelyett, ami napjainkban veszi körül a természetben, és az az érzésünk támadhat, hogy a világ csak mostanában indult el lefelé a lejtőn - holott ez a hanyatlás nem most kezdődött el.