Idézetek a természetről
(676)
Az ember hajlamos a korábbi ökológiai eseményekre normaként tekinteni, ahelyett, ami napjainkban veszi körül a természetben, és az az érzésünk támadhat, hogy a világ csak mostanában indult el lefelé a lejtőn - holott ez a hanyatlás nem most kezdődött el.
Életemnek mind a huszonnégy évét nagyvárosban éltem le, és azt hittem, a hóvihar csak a regényekben süvölt. De nem: süvölt az igazából.
A hegyi út (...) olyan, mint a kutya vacsorája. Egyszer rossz, máskor rosszabb, és ha esik az eső, pár napra el is tűnik, mint az öregek vénája, de épp ez a jó benne, hogy nem könnyű kimenni a hegyre.
Az ember rosszkedvű lesz az ilyen időben. Nincs más, csak a köd. Még a tekintet is megcsúszik, mert nincs mibe kapaszkodjék.
A Föld ökoszisztémája átláthatatlanul bonyolult. Most még szinte büntetlenül rugdoshatjuk ki a falából a téglákat, de nem lehet tudni, hogy melyik után dől össze az egész. És bár Magyarország nagyon kis helye ennek a bolygónak, hiszem, hogy egyetlen ember példamutatása is képes nagyon sokakra jó hatást gyakorolni.
Az emberek félnek a sötétségtől, mert elfelejtették, hogy az árnyékok csak a fényben jelennek meg, és minden árnyékot vet, amire fény esik. Behatoltak az éjszakába, a csendbe és sötétbe. Fényszennyezés és zajszennyezés betegít és pusztít.
Távol áll tőlem, hogy leszóljam a Napot (kétcsillagos kritikát adtam rá a Yelpen), de mindössze egyetlen dolga van: egy helyben állni, és hagyni, hogy a többi bolygó körülötte keringjen, mintha csak az univerzum rossz helyre pakolt kávézóasztala lenne.
A természet hihetetlenül erős, bármit csinálhat az ember, a természet egy idő után ezt fel fogja rúgni, és visszafoglalja azt, ami az övé.
Az ember a természet része, így háborúja a természet ellen szükségképpen háború önmaga ellen.
Imádom a természet csendjét. Ez nem némaság, hanem maga az eleven nyugalom, aminek megvan a sajátos zenéje. És ez csodálatos. Élvezem a természet közelségét. Persze az is öröm, amikor kifogok egy halat, elejtek egy vadat. De nem a zsákmányszerzés motivál, hanem a természetben való jelenlét. Az az élmény, hogy ennek a világnak én is része vagyok. Tudok örülni egy tenyérnyi jászkeszegnek is, amit nyilván vissza kell dobni. És lehet hogy egész nap nem sütöm el a puskám, de ha már öt szarvasbikát látok együtt, nekem az is elég trófea.