Történelmi idézetek
(423)
A történelem nem csupán tények és események halmaza. A történelem egyben a szív fájdalma is, és a történelem addig ismétli önmagát, amíg képesek nem leszünk átérezni mások szívfájdalmát.
Történetet - teljes hűséggel is - igen eltérő szemszögből lehet írni; jogos minden nézőpont, ha abból a történetíró valami történetileg érdekeset tud teremteni.
Hogy az emberiség történelmét végigkíséri a hazugság, az valószínűleg annak ellenére is nyilvánvaló, hogy a nemzetek hajlamosak saját hőseiket mitizálni, az emberi gyarlóság jelzéseit lefosztani róluk, és pőre glóriában a történelmet tanuló ifjúság elé állítani őket. A történelemírásnak világszerte száz és száz olyan piedesztálra állított hőse van, akik a valóságban kevésbé voltak példaképnek valók.
Mindannyian szenvedünk a történelemtől, de a paranoid kétszer szenved: egyszer a való világtól, mint mindannyian, másrészt a saját fantáziáitól.
A társadalmi folyamatokat alapvetően a szándékolt emberi cselekvések nem szándékolt utóhatásai formálják.
Bár szeretünk koherens, jól lekerekített történeteket látni, "a történelemnek nincs értelme".
A középkor sok furcsasága közé tartozik az is, hogy a görög tudósok véleményét szentírásként fogadták el.
Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké.