Történelmi idézetek
(554)
A történelemnek az alapszerkezete vagy az emberi természet történetének az alapszerkezete mindig hasonló elemekből tevődik össze, esik szét. Ha nem is történik mindig ugyanaz, de mindig sok hasonló dolog is történik.
A történelem alakulását nagymértékben befolyásolják a különféle téveszmék és félreértelmezések.
A történelem egyik legkülönösebb vonása az, hogy semmi sem hal meg benne egészen. Csodálatos "survival"-ek, továbbélések és átütések vannak, régebbi kultúrák földalatti folyóként kanyarognak titokban, míg azután évszázadok vagy ezredek múlva ismét a napvilágra törnek.
Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Annak, hogy élni csak kell.
A globalizációban (...) vagy nincsenek történések, vagy nem látható át világosan a világ iránya. Az eseménysorok nem megrázóak, a valós kiszögellések csak nagyobb távlattal, később látszanak. Amikor már azok is mindeggyé múlnak.
Globalizáció alatt nincs nép vagy ország, ami saját irányt választhat - még ha el is akarja hitetni magával, hogy saját utat jár. Globalizáció alatt unalmas víztározó lesz a történelem folyamából.
A történelem sokszor rímel korábbi önmagára, és sokszor tesz tanúbizonyságot egyfajta sajátos humorérzékről is.
A szél kapuról kapura jár,
S a besúgóból lett hittantanár.
Az 56-os buszt várja,
A múltját aktákba zárja.
A történelem megy a maga útján, de bizonyos dolgoknak meg kéne maradniuk. A szolidaritás eszméjének.
Ha egy történész saját korához érkezik el, legjobb, ha leteszi a tollat. A folytatás esetleg csak spekuláció a jövőről. Ez általában igen hiú vállalkozás, és aki ilyesmire adja a fejét, könnyen köznevetség tárgya lehet. Mégis kevés történész vonhatja ki magát a történelmet formáló hatalmas erők igézete alól, és kísértésbe esik, hogy a maga módján értelmezze őket. Végül is nem lehet megtagadni egy történésztől, hogy elemezze kora eseményeit, és ettől már csak egy lépés azt firtatni, mit rejt a jövő méhe.
Végül mindig lelepleződnek a történelmi igazságtalanságok, érdemük szerint általános elutasításban, sőt kellő jóvátételben részesülnek.
A történelem (...) arra tanít bennünket, hogy a jövendölés képessége rokon értelmű a hatalommal.
A történelem előre halad, újabb európai vívmányok felé, visszafelé nem mehet. Másképp megfogalmazva: a határok eltörlése, nem pedig azok megváltoztatása felé haladunk.
Aki nem ismeri a múltat, nem ítélheti meg a jövőt. A múlt az a talaj, amelyen állunk. Tanítómesterünk, megmutatja, hogy milyen hibákat nem szabad újra elkövetni és mit kell tenni.