Történelmi idézetek
(365)
A történelem nem ismeri a feltételes módot. Ezért nincs értelme azt fejtegetni, mi lett volna, ha...
A történelem csak kifogások tárháza. Ha a nemzetek a múltba révednek, már azelőtt gyűlölködni fognak, hogy egymás szemébe néznének. Ebből nem lesz béke!
Az ember tanulmányozhatja a történelemkönyveket, de azt, hogy valójában mi történt a nagyapjával, akit kuláklistára tettek a harmincas években, vagy a dédnagymamájával, aki a nagy ukrajnai éhínség idején halt meg, már a mikrotörténelem mondja el. Az ország történelme a családi történetekből rajzolódik ki.
Arra, hogy mi zajlik le két ember között, a történelemnek semmi rálátása nincs.
- Ha történelmet a győzők írják, kik tudják, mi történt valójában?
- A vesztesek.
Minden nemzetnek van rejtett története, számtalan történet, amit csak azok őriztek meg, akik átélték az eseményeket.
Háborús történeteket világszerte olvasnak olyan olvasók, akiknek nemzete a háborúban az ellenség oldalán állt. A történelem elválasztott minket, de az olvasás révén együtt lehetünk a történetben, a tanulásban, az emlékezésben.
Amikor a túlélők már meghaltak, a mi felelősségünk, hogy ne tűnjön el velük az igazság.
Az emberiség történelme nem más, mint a hadviselés története. Az emberek mindig is egymást gyilkolták, és örökkön ezt fogják tenni. Vagyis az ember legfontosabb tulajdonsága az, hogy mekkora jártasságra képes szert tenni a hadviselésben. Minden más ennek van alárendelve.
Az elme műveiben az egyike a legtisztesbeknek, leghasznosabbaknak az olvasás, a történetek felidézése, írása.
A költészet inkább az általánosat, a történelem az egyedi eseteket mondja el.