Történelmi idézetek
(362)
Arra, hogy mi zajlik le két ember között, a történelemnek semmi rálátása nincs.
- Ha történelmet a győzők írják, kik tudják, mi történt valójában?
- A vesztesek.
Minden nemzetnek van rejtett története, számtalan történet, amit csak azok őriztek meg, akik átélték az eseményeket.
Háborús történeteket világszerte olvasnak olyan olvasók, akiknek nemzete a háborúban az ellenség oldalán állt. A történelem elválasztott minket, de az olvasás révén együtt lehetünk a történetben, a tanulásban, az emlékezésben.
Amikor a túlélők már meghaltak, a mi felelősségünk, hogy ne tűnjön el velük az igazság.
Az emberiség történelme nem más, mint a hadviselés története. Az emberek mindig is egymást gyilkolták, és örökkön ezt fogják tenni. Vagyis az ember legfontosabb tulajdonsága az, hogy mekkora jártasságra képes szert tenni a hadviselésben. Minden más ennek van alárendelve.
Az elme műveiben az egyike a legtisztesbeknek, leghasznosabbaknak az olvasás, a történetek felidézése, írása.
A költészet inkább az általánosat, a történelem az egyedi eseteket mondja el.
Horthy, mindent összevetve, teljesen műveletlen ember volt, - amit sliff-nek neveznek, az megvolt benne, de máskülönben semmi. Gyilkosok és kalandorok vették körül (Héjjas, Gömbös), ő maga karrieréhes, kalandor dzsentri volt.