Történelmi idézetek
(470)
Sok királyság és birodalom valójában alig volt több nagy, védelmi pénzt szedő maffiánál. A király volt a keresztapa, aki beszedette a pénzt, cserébe pedig gondoskodott róla, hogy a szomszédos bűnszervezetek és a kisebb helyi bandák ne bánthassák a védelme alatt állókat.
A történelem minden pontja válaszút. Egyetlen út vezet a múltból a jelenbe, a jövő felé viszont számos ösvény ágazik le róla. Egyes ösvények szélesebbek, simábbak és jobban ki vannak karózva, így valószínűbb, hogy azon indulunk el. A történelem, illetve a történelmet csináló emberek azonban váratlan fordulatokat vehetnek.
A történelmet nem azért tanulmányozzuk, hogy megismerjük a jövőt, hanem hogy szélesítsük a látókörünket, megértsük, hogy jelenlegi helyzetünk sem nem természetes, sem nem elkerülhetetlen, és ebből következően több lehetőségünk van, mint amennyit el tudunk képzelni.
Amióta létezik "történelem", bizonyos mintázatok rajzolódnak ki, melyek nagyon hasonlóak. Minden "jelen" beteljesedésnek tartja magát.
A történelem nem olyasmi, amit fel kéne eleveníteni. A történelem él. Mi vagyunk a történelem.
A történelem körülvesz minket. Csak rá kell döbbentenünk az embereket. Ezáltal értjük meg, hol élünk.
A demokráciának is van egy bizonyos útja, amit, ugye, végig kell járni ahhoz, hogy a nép érvényesíteni tudja az akaratát.
A történelem során először többen halnak bele abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset; több ember halálát okozza az öregség, mint a fertőző betegségek; és több ember követ el öngyilkosságot, mint ahányat a katonák, terroristák és bűnözők együttvéve megölnek. A kora 21. században az átlagember halálát sokkal nagyobb valószínűséggel okozza a mértéktelen zabálás a McDonald` sban, mint az aszály, az ebola vagy az al-Káida támadása.
Ezért jó történelmet tanulni: nem azért, mert a segítségével meg tudjuk jósolni a jövőt, hanem azért, mert megszabadulhatunk a múlttól, és alternatív jövőket képzelhetünk el.
Furcsa, (...) ahogy az újságok a maguk igazságait nagy, vastag betűkkel világgá kürtölik, hogy rögtön azután a következő kiadásban újra kicsivel írják, vagy egészen megfeledkezzenek róluk. Ami a reggeli kiadásban igazság, az az esti kiadásban hazugság, (...) ami az emlék szempontjából azonban nem játszik túl nagy szerepet. Emlékezni amúgy sem az igazságra szoktak, hanem csak arra, amit elég hangosan szétüvöltenek vagy elég vastag betűvel kinyomtatnak. És ha egy ilyen emléksusogás egyszer elég hosszan tart, (...) abból történelem lesz.
Az emberi ostobaság az egyik legfontosabb erő a történelemben, mégis hajlamosak vagyunk nem venni róla tudomást.