Történelmi idézetek
(603)
Nyolcéves fiúknak lehet hősökről és nagy csatákról mesélni, de egy ártatlan család lemészárolása más lapra tartozik. Különösen, ha valóban megtörtént.
A papír türelmes. Türelmes bizony, hiszen már felmenői is azok voltak: a papirusz, a pergamen, az égetett agyagtáblák alázattal, válogatás és lázadás nélkül hordozták a mondanivalót, amit rájuk írtak, legyen az az emberi műveltség időtlen igazságairól vagy a legsunyibb hazugságokról, legotrombább tévedésekről való híradás.
Minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberiségnek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe.
Nincs korszak, amely ne alkotna új történelemtudományt. De ez nemcsak a történészek privilégiuma. Minden korszaknak megvannak a problémái, melyek nem léteztek megelőzően; mikor a mából a múlt felé fordulnak, sokszor keresnek "visszafelől" igazolást.
Valahányszor szemtanúja voltam egy történelmi eseménynek, mindig azt tapasztaltam, hogy alig néhány hét múltán már ugyanennek a történetnek számos más változata keringett, amelyek meglehetősen ellentmondtak egymásnak.
Vannak dolgok, amelyeket egy adott korban még nem tudunk tudományosan megmagyarázni, sőt akár teljességgel valószerűtlennek is tűnnek, de később kiderül, hogy mégis léteznek. Gondolj arra, hányszor bizonyosodott már be, hogy egy-egy múltbéli legenda valós tényeken nyugszik.
A múltnál nincsen kényesebb dolog;
mint tüzes vashoz, nyúlj félve hozzá:
másképp tudomásodra hozná,
mily forró saját korod.
Nincs gyötrelmesebb, mint arra gondolni: már minden dráma lejátszódott, csak a maszkok cserélődnek.
A múlt birodalma - amint azt már oly sokan mondták - olyan, akár egy idegen ország, ahol mindent másként csinálnak az emberek. Ez talán igaz is - sőt, nyilvánvalóan igaz, ha az erkölcsökre és a szokásokra, a nők társadalmi szerepére, az arisztokrácia uralmára és a mindennapi élet milliónyi más alkotóelemére gondolunk. Akadnak azonban hasonlóságok is. A becsvágy, az irigység, a harag, a kapzsiság, a kedvesség, az önzetlenség és mindenekfelett a szeretet mindig is éppolyan erős ösztönző erőt jelentettek, mint manapság.
A magyar történelmet ismerni és vállalni kell. De talán lehet belőle tanulni is.
Sajnos a történelem igen ingoványos talaj: senkinek eszébe se jutott a megtörtént dolgok legnagyobb részét leírni, akik meg leírtak dolgokat, azok sűrűn tévedtek, őrültek, szélsőségesen rasszisták voltak, vagy hazudtak (sőt, gyakran mindezt együtt).