Történelmi idézetek
(369)
A termékeny új eszmék sohasem az egyes embertől származnak, hanem mindig a kortól. Egyenesen értékük próbaköve az, hogy sokan gondolják egyidejűleg.
A történet mindenki életében
Az elmúlt időt alakítja újra.
Ezt megfigyelve megjósolhatod
Körülbelül a dolgok fő irányát,
Mely még nincs is, de már csíráiban
És gyönge kezdetében zárva él.
Ilyesmiből lesz az idő gyümölcse.
A történelemben mindig akad egy különös és folyton megújuló nemzetség: a rend megszállottjainak sora. Ezek egy elvont és korlátlan hatalmú bálvány előtt hódolnak, az emberi élet mit sem számít szemükben, ha szembeszegül az intézmények dogmáival.
A történelem nem ismeri a feltételes módot. Ezért nincs értelme azt fejtegetni, mi lett volna, ha...
A történelem csak kifogások tárháza. Ha a nemzetek a múltba révednek, már azelőtt gyűlölködni fognak, hogy egymás szemébe néznének. Ebből nem lesz béke!
Az ember tanulmányozhatja a történelemkönyveket, de azt, hogy valójában mi történt a nagyapjával, akit kuláklistára tettek a harmincas években, vagy a dédnagymamájával, aki a nagy ukrajnai éhínség idején halt meg, már a mikrotörténelem mondja el. Az ország történelme a családi történetekből rajzolódik ki.
Arra, hogy mi zajlik le két ember között, a történelemnek semmi rálátása nincs.
- Ha a történelmet a nyertesek írják, kik tudják, mi történt valójában?
- A vesztesek.
Minden nemzetnek van rejtett története, számtalan történet, amit csak azok őriztek meg, akik átélték az eseményeket.
Háborús történeteket világszerte olvasnak olyan olvasók, akiknek nemzete a háborúban az ellenség oldalán állt. A történelem elválasztott minket, de az olvasás révén együtt lehetünk a történetben, a tanulásban, az emlékezésben.
Amikor a túlélők már meghaltak, a mi felelősségünk, hogy ne tűnjön el velük az igazság.