Történelmi idézetek
(681)
Ha meggondolom, hogy még a nemrég történt eseményeket is mennyire eltorzítják, a történelem önmagában csak gyanakvásomat kelti fel.
Ha elveszítesz egy olyan háborút, amelyet te robbantottál ki, akkor a fegyverletétel feltételei között olyan jóvátételek is szerepelhetnek, amelyekre a helyzetednél fogva nem mondhatsz nemet, és amelyek hetedíziglen sújtani fogják a népedet. Nem csoda, hogy azok a németek, akik ezt átélték, azt mondják: soha többé.
A történelem ilyen: vereség, vereség, vereség, vereség, vereség, vereség - győzelem.
A történelem olyan, mint egy patkányfogó. Klapp. Benne vagy. (...) Persze nem mindig látjuk patkányfogónak, magunkat sem patkánynak.
Jézus tanítványai mind írtak evangéliumokat, ugye? De nem mind került be a Bibliába. Az egyháznak csak az kellett, ami arról szólt, amit ők is sulykoltak. (...) Ugyanilyen az egész történelem. És ugyanilyen az agyad is.
Egy szerethető embert bárki tud szeretni. A történész számára az a kihívás, hogy a nem szerethetőt szeresse.
Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között csinálják.
Hegel megjegyzi valahol, hogy minden nagy világtörténelmi tény és személy úgyszólván kétszer kerül színre. Elfeledte hozzáfűzni: egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat.
És hogy mi ment félre, mikor,
döntse el egy későbbi kor.
Ez most megállíthatatlan,
ez egy hétköznap délelőtt.
Iszod a kávét, még ébredsz,
kéne nagyjából még két perc -
nincs. Amit még fel sem fogtál,
már benne vagy. Ilyen egy nap.
Ahogy a magánéletben különbséget teszünk a között, amit egy ember hisz és mond önmagáról, és a között, ami ő valóban, és amit tesz, a történelmi harcokban még sokkal inkább meg kell különböztetnünk a pártok frázisait és képzelgéseit a valódi organizmusuktól és a valódi érdekeiktől, az elképzelésüket a realitásuktól.
Van az úgy olykor a történelemben, hogy az igazság tartósan kisebbségbe szorul, ami viszont nem azt jelenti, hogy elvesztette igazságjellegét.
A történelem nagyobbrészt azokból a balszerencsékből áll, amelyeket a kevélység, a törtetés, a bosszúszomj, a becsvágy, a pártütés, a képmutatás, a féktelen buzgóság és a kusza vágyak egész sora hozott a világra.
Elismerem, a történelem tele van vallásháborúkkal; de vigyázzunk: nem a vallások sokfélesége okozta a háborúkat, hanem a magát uralkodónak tartó vallás türelmetlensége.