Történelmi idézetek
(624)
A történelem erényre tanít bennünket, de a természet szakadatlanul a bűnt prédikálja.
Ahhoz a szent tollhoz, amellyel a magyar történelem íródik, csak az nyúljon hozzá és csak annak van joga ahhoz is, hogy nemzetének fájdalmas igazságokat mondjon a szemébe, aki mélységesen szereti ezt a bűneiben és hibáiban is nagyszerű népet.
A tenger ad, és a tenger elvesz. Miközben egy város - Rungholt - jövőjét elmossa a tenger, létrejönnek a feltételei annak, hogy egy másik város - Amszterdam - egy világméretű hajózási és kereskedelmi birodalom központjaként fényes jövő elé nézhessen.
A kis jégkorszak közel 600 éven át tart, és tele van paradoxonokkal: ez a boszorkányégetések és a tudományos áttörések ideje. A végtelen háborúk és a diplomáciai győzelmek kora. Az éhezés és a határtalan nyomorúság időszaka, de egyúttal a birodalmak építéséé és a mesés vagyonoké is. E tekintetben nem is sokban tér el a maitól.
A hőmérséklet növekedésével különböző növénybetegségek és paraziták észak fele vándorolnak. És a történelemből tudjuk, hogy amikor felütik a fejüket, az emberek megindulnak.
Mi, emberek hosszú utat jártunk be. Nem csak jelenlegi formánkban, Homo sapiensként, hanem az élet hosszú, szakadatlan láncolatának részeként is, amely a különböző korokon át a történelem előtti időkbe nyúlik vissza. Örökítőanyagunk egy része régebbi, mint az ősi kőzet, amelyen járunk.
Az emberi faj és civilizáció talán sérülékenyebb, mint maga az élet. Ám mi is ugyanazon alapelv szerint élünk: alkalmazkodunk. Tanulunk. Csapásokat szenvedünk el, de leporoljuk magunkat, és talpra állunk.
A történelem nem ismer azonosságokat, de ismer feltűnő és megkapó hasonlatosságokat.
Akik a múlt jelentését befolyásolják, azok formálják az alapokat, amelyeknek megfelelően a múlttal azonosulók a jövőben viselkedni fognak.
Aki nem ismeri a történelmet, nem tud semmit. Olyan falevél, mely nem tudja magáról, hogy a fa része.