Történelmi idézetek
(609)
Történelemből kétféle van: nappali és éjszakai. Az egyik meg van írva a könyvekben. A másikat az emberek suttogva mesélik egymásnak.
Az a jelenség, hogy ha valahol Amerikában és Óceániában a bennszülött lakosság kapcsolatba kerül az európaiakkal, ott törvényszerűen hamarosan bekövetkezik a demográfiai összeomlás, elfogadott és jól dokumentált tény A hanyatlás ideje, foka és tartama - természetesen - a történelmi helyzettől függően erősen különbözhet, de az alapvető mechanizmus meglehetősen egyszerű. A bennszülött lakosság mondhatni szűz talaj volt számos fertőző betegség számára, amellyel korábban soha nem volt dolguk. Ha az érintetlen populációhoz egy felfedezőtől, konkvisztádortól vagy gyarmatosítótól (akinek honfitársai már nemzedékek hosszú sora óta kapcsolatban álltak a betegséggel) eljutott a kórokozó, akkor az ott viharos gyorsasággal tovaterjedt.
A történelem megmutatja, hogy mi, emberek, semmit sem tanulunk belőle. Minden generáció, minden egyes ember újra és újra keservesen tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor az ujját megégeti. Az, hogy ezt a szüleink és nagyszüleink már tudták, és figyelmeztettek rá minket, nem tartott - és tart - vissza attól, hogy a jó tanácsot eleresszük a fülünk mellett.
Minden ország a saját történelmét tekinti a legfontosabbnak, és ez különösen igaz a nyugati országokra.
A történelem során azok tétlensége, akik cselekedhettek volna, azok közönye, akiknek bölcsebbnek kellett volna lenniük, az igaz szó némasága a legégetőbb pillanatban segítette mindig diadalra a gonoszt.
Nyolcéves fiúknak lehet hősökről és nagy csatákról mesélni, de egy ártatlan család lemészárolása más lapra tartozik. Különösen, ha valóban megtörtént.
A papír türelmes. Türelmes bizony, hiszen már felmenői is azok voltak: a papirusz, a pergamen, az égetett agyagtáblák alázattal, válogatás és lázadás nélkül hordozták a mondanivalót, amit rájuk írtak, legyen az az emberi műveltség időtlen igazságairól vagy a legsunyibb hazugságokról, legotrombább tévedésekről való híradás.
Minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberiségnek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe.
Nincs korszak, amely ne alkotna új történelemtudományt. De ez nemcsak a történészek privilégiuma. Minden korszaknak megvannak a problémái, melyek nem léteztek megelőzően; mikor a mából a múlt felé fordulnak, sokszor keresnek "visszafelől" igazolást.
Valahányszor szemtanúja voltam egy történelmi eseménynek, mindig azt tapasztaltam, hogy alig néhány hét múltán már ugyanennek a történetnek számos más változata keringett, amelyek meglehetősen ellentmondtak egymásnak.
Vannak dolgok, amelyeket egy adott korban még nem tudunk tudományosan megmagyarázni, sőt akár teljességgel valószerűtlennek is tűnnek, de később kiderül, hogy mégis léteznek. Gondolj arra, hányszor bizonyosodott már be, hogy egy-egy múltbéli legenda valós tényeken nyugszik.