Tudással kapcsolatos idézetek
(1096)
Nem feltétlenül kell az embernek egész életében az csinálnia, amiből a diplomája van.
Tudjátok meg hát végre, ti népek, hogy a természet távol akarta tartani tőletek a tudományt, miként az anyák is kitépik a veszedelmes fegyvert gyermekük kezéből; hogy valahányszor elrejti előletek a titkait, megannyi kíntól óv meg titeket, és ha fáradsággal kell fizetnetek a tudás megszerzéséért, ez a fáradság nem a legcsekélyebb jótéteménye.
Amiről tudok, az fáj. Sokszor nagyon. Amiről nem tudok, az nem fáj. Csakhogy amiről nem tudok, az megöl. Nem feltétlenül, de potenciálisan, minden pillanatban. Ezért mindig jobb tudni, mint nem tudni.
A specialista az, aki soha sem követ el apró hibát, miközben rohan egy hatalmas tévedés felé.
Az ellenérzés és a gyűlölet a felszínig engedi csak a megfigyelőt, vezesse bármilyen éles elme; ám ha ez utóbbi a jóakarattal s szeretettel párosul, áthatol emberen-világon.
A világban a jó életet - nem kizárólag, de nagyon nagy mértékben - a tudás teremti meg.
Jobb elv talán, ha kevesebbet tudunk, de azt helyesen, mintha mindenről tudunk valamit, de annak pedig a nagy része valószínűleg téves.
Kifejlesztetted a testedet, most fejleszd ki az elmédet is; izmaid és elméd segítsék, ne gátolják egymást!
Az ember megpróbálja értelmezni a világ dolgait, de ha nincs elegendő tudományos ismerete, akkor téves konklúziókra is juthat. Sokkal jellemzőbb ennél, hogy nem saját kútfőből magyarázzuk a dolgokat, hanem másoktól vesszük át a magyarázatokat. Manapság az interneten terjed a legnagyobb sebességgel a butaság.
Ahogy azt minden gyerek, tanár és tanfelügyelő tudja, azok a képességek, amelyek ahhoz szükségeltetnek, hogy jó jegyet kapjunk egy vizsgán, nem azonosak az irodalom, a biológia vagy a matematika valódi megértésének képességével. És minden gyerek, tanár és tanfelügyelő tisztában van azzal is, hogy ha választani kell a kettő közül, a legtöbb iskola a jó jegyeket választja.
Mondják: ragyog tudásod, akár a Hold az égen.
De jaj, mit ér az ész, ha meg kell halnom éhen?
Ha zálogba tennének - tudásomat meg engem,
Hogy árán egy napi falat kenyérre teljen,
Könyv, penna és tudás - ott visszadobnák nyomba,
"Nem kell ez" - mondanák, vetnék szeméthalomba.
Nyomornak bölcsességből eddig mi haszna vált?
Csak ínség látogatja a szegény asztalát,
Még nyáron sincs kenyér a házában sehol,
És téli öröme a parazsas-csupor.
Az utcán minden eb dühödten ráugat,
Csavargó is, ha látja, szór rá vad átkokat,
Kinek könyvében a szegénység meg van írva,
Annak jobb lenne, ha leszállna már a sírba.
Igaz ugyan, hogy a vak és pocsék szaglású disznó is talál szarvasgombát, de azért az segít, ha tudjuk, hogy a szarvasgomba tölgyerdőben terem.
A technológia önmagában nem fogja nekünk megtanítani azt, hogyan is kellene azt használnunk.