Tudással kapcsolatos idézetek
(1373)
A csillagok csak nézik,
az angyalok csak hallgatják,
mit össze nem beszélünk itt a Földön
arról, mi odaát evidencia.
Aki tudja, hogy tudja, azt hallgasd meg.
Aki tudja, hogy nem tudja, azt tanítsd.
Aki nem tudja, hogy tudja, azt ébreszd fel.
Aki nem tudja, hogy nem tudja, attól menekülj.
Az embert emberré tevő értelemnek a legkisebb a piaci kereslete és árfolyama az egész világon.
Az emberiséget régi és új betegségek, rossz táplálkozás és környezetszennyezés sújtják, és a génsebészet reményt nyújt e bajok legalább részleges megoldására, elkerülésére. Azt kell tehát meggondolnunk, hogy megengedhetjük-e magunknak azt, hogy folyton azokkal a feltételezett veszélyekkel foglalkozunk, amelyekről nem tudjuk, hogy léteznek-e, és közben korlátozzuk magunkat abban, hogy olyan veszélyek ellen küzdjünk, amelyekről viszont nagyon jól tudjuk, hogy léteznek. Más szavakkal: nagyobb veszély-e, ha óvatosan és gondosan haladunk, mintha egyáltalán nem haladunk?
Az eszesség senkit sem hatalmaz fel arra, hogy kárt okozzon butának vagy tájékozatlannak. Ha az ész mellől hiányzik a tisztesség, a jó erkölcs, akkor tulajdonosa nem ember, hanem csupán "piszok alak".
Gondolataink, akár a levegő, körülvesznek, magunkba szívjuk akaratlanul is. Érlelés közben szárnyakat képzelünk a tetszetősebbeknek, és merészen szárnyra bocsájtjuk őket. Mindet, amit a világból megértünk, mindet, amit évezredek óta felénk hömpölygetett az emberi elme. Ennek az óceánnak a hömpölygése és kitartó sodrása tudásunk kavicsait görgetve csiszolódtak. Próbakövek életünkhöz.
Naponta lépünk egyet az igazság felé vezető úton, és ugyanakkor meghalunk egy kicsit, lemaradunk valaminek a megértésében.
A megérzés olyan, mint ködös autópályán az előttünk haladó gépkocsi hirtelen felizzó féklámpája. Ha nem figyelünk rá, könnyen beleszaladunk a végzetesbe.