Tudással kapcsolatos idézetek
(1435)
Nem szabad mindentudásra törekednünk, mert a végén csupán saját ostobaságunkban lehetünk biztosak.
Nem kellett volna azt mondani, hogy a zseni száz évvel megelőzi a korát. Bosszantotta az embereket, hogy ezt hallják, és a zsenialitás ellen hangolta őket. Bolondokat is termett és támogatott ez az állítás. És nem is igaz, legalábbis részben nem; mert éppen a zseniális személyek képviselik a koruk szellemét, bár annak akarata ellenére és tudta nélkül. Valószínűleg helyesebb és nevelőbb hatású volna azt mondani, hogy az emberek átlaga száz évvel el van maradva a kora mögött.
A javak bővülő cseréje elháríthatatlanul együtt jár az eszmék bővülő cseréjével. A legnagyobb jó a határokon átívelő intellektuális forgalom.
A tanulás elfedi az ösztönös tudást, amivel születünk. Mert minden, amit tudnunk kell, eleve bennünk van.
Az igaz Tudós nem lehet tudományában kevély: mert igen érzi, s tudja, mennyit nem tud még.
Az emberhez az illik, hogy jobban törődjék lelkével, mint testével; mert a lélek tökéletessége a porsátor gyarlóságán segíthet, ám e sátor ereje - értelem híján - a lelket semmivel sem teszi különbbé.
Ameddig a dolgok csakis értelmünkben vannak, addig véleményeinknek mondjuk; ezek oly ismeretek, melyek igazak vagy hamisak lehetnek, elfogadhatók vagy ellenmondást keltők. Csak mikor a külső tényekhez kapcsolódnak, akkor izmosodnak meg s öltenek testet.
Az ismereteket, melyeknek a természetben nincs alapjuk, amaz északtáji erdőkhöz lehet hasonlítani, melyeknek fái gyökerek híjával vannak. Csak egy szélroham keli, csak egy csekély tényadat, hogy felforgasson s helyéből kitépjen egy egész szálfa- és eszmeerdőt.
Az, aki szabadon bevallja tudatlanságát egy bizonyos dologban, melyben nem jártas, én bennem azt a hitet ébreszti, hogy aminek fejtegetésére vállalkozik, azt alaposan ismeri.
Óriási hiba az elméletnek szembeállítása a gyakorlattal, mert ha valamely elmélet nem válik be a gyakorlatban, az nem azt jelenti, hogy elméletre nincs szükség, hanem vagy azt, hogy az elmélet rossz, vagy azt, hogy a szerencsétlen kísérletező, aki azt alkalmazni akarja, nem teoretikus, hanem impraktikus ember. Viszont a gyakorlat, amely nem nyugszik megfelelő elméleti alapon, üres rutinná válik és legritkább esetben emelkedik csak a puszta mesterség fölé.