Tudományos idézetek
(1175)
A tudomány nagyon sok örömet okoz annak, aki műveli, de csak nagyon keveset annak, aki eredményeit igyekszik megtanulni.
A természettudomány nem hobbinak való. Senki sem akar sejtfelépítéssel vagy citromsavciklussal foglalkozni. Inkább valamilyen híres ősük után kutatnak, csillagokból jósolnak vagy idegen nyelveket tanulnak.
Közkincs az igazság s a bölcsesség: nem azé, aki elsőnek mondta ki vagy aki utána mondta.
A filozófusokkal kapcsolatos babona: összetévesztik őket a tudományos emberekkel.
A tudományosságot nem szabad tettetni ott, ahol még nem jött el a tudományosság ideje.
A "tudomány szigorával" úgy áll a helyzet, akár a legeslegjobb társaság formaságaival és udvariasságával - vagyis elrémíti a beavatatlant. De aki megszokta, nem is tud máshol élni, csak ebben a világos, átlátszó, erős, erősen elektromos töltésű levegőben.
Hajdan a vallás terhe alatt rútul leigázva
Fetrengett földünkön az emberi élet, a zsarnok
Közben a menny boltjáról rázta fejét fenyegetve,
S rettenetes képével rémítgette a népet.
Mint a legelső, egy görög ember mert csak a földön
Szembeszegülni e rémmel s annak ellene állni.
Őt sem az isteni lény neve, sem villámai meg nem
Rémítették, sem vészes morajával a mennybolt.
Sőt még jobban biztatták, hogy mint a legelső
Verje a szűk zárat le a természet kapujáról.
És végtére is ő lett győztes az ész erejével,
Melynek szárnyán lángfalain túl ment a világnak.
Nincs jobb, mint bírni a bölcsesség kimagasló
És biztos tudomány-védette derűs palotáit,
S onnan nézni alá másokra, amint tapogatva
Járnak az élet ködbevesző utain szanaszéjjel,
Küzdve tehetséggel, születés nyújtotta előnnyel,
S éjt-napot eggyé téve bajok közt törve előre,
Kincs vagy birtok után, s hogy szert tegyenek hatalomra.
Óh, boldogtalan emberi ész! Óh vakhitű keblek!
A tudós Európában minden társadalmi osztályból és feltételből kinő, olyan palántaként, amelynek nincs szüksége specifikus földrészre, ezért tartozik, lényegileg és önkéntelenül is, a demokratikus gondolkodás képviselői közé.
A politikai gazdaságtan terén a szabad tudományos kutatás nem csak azzal az ellenséggel találja magát szemben, amellyel minden más területen. A politikai gazdaságtan által tárgyalt anyag sajátságos természete az emberi kebel leghevesebb, legkicsinyesebb és leggyűlölködőbb szenvedélyeit, a magánérdek fúriáit állítja ellene csatasorba.
A tudományos ész kirekesztette az embert világunkból. Az ember elszigetelten áll a kozmoszban. Már nincs beleszövődve a természetbe, érzelmileg már nem vesz részt a természeti eseményekben, amelyek hajdanában szimbolikus jelentőségűek voltak számára. A mennydörgés már nem Isten hangja, a villám sem az ő bosszúálló ágyúgolyója. A folyóban nem lakozik szellem, a fa nem jelent emberi életet, a kígyó nem a bölcsesség megtestesítője, a hegyet sem lakja valamilyen nagy démon. A dolgok sem beszélnek már hozzánk, és mi sem beszélünk a dolgokkal úgy, mint kövekkel, forrásokkal, növényekkel vagy állatokkal.
Aki a tudást a tudás kedvéért választja, az főképp azt fogja választani, amelyik leginkább mondható tudománynak.
Elméletem szerint a tudósok és filozófusok kifinomult romantikusok, akik érzelmeiket más csatornákon vezetik le.
Hogy (...) a tudománynak nem alkotás a célja, az kiviláglik már a legrégibb bölcselkedők példájából. Az emberek ugyanis most is, meg régen is a csodálkozás következtében kezdtek filozofálni.
Ha (...) az egyes ember semmivel vagy csak nagyon kevéssel járul is hozzá az igazsághoz, valamennyiök összefogásából mégis egy csomó tudás születik meg.