Tudományos idézetek
(1002)
A valósághoz való hűséget, a hazugság és homály nélküli világmagyarázatot mindig is a tudomány volt egyedül hivatva megfogalmazni; pontosabban: csak azóta és annyiban létezik tudomány az emberiség történetében, amióta éppen a hazugság nélküli világmagyarázat lehetővé vált.
A világban létezik az értékek egyensúlya, ami tetszhet vagy sem, mégis meg vagyok győződve arról, hogy meg lehet ölni sok majmot azért, hogy megmentsünk egyetlen gyermeket.
Gyakran úgy belefeledkezünk egy elegáns matematikai érvelés részleteibe, egy bonyolult számításba vagy egy fontos számadatba, hogy elmulasztjuk feltenni a legfontosabb kérdést: vajon a tárgyhoz tartozik-e a kérdéses számítás?
A műveltség a világ legnagyobb disznósága, mert az embernek az életén kívül a halálát is megkeseríti.
A tudománynak meg kell értenie, hogy eredményeinek legalább világnézeti átplántálása a köznapi gondolkodásba a tudósnak nem csak a társadalommal szembeni kötelessége, hanem a tudomány sajátos érdeke is. A tudomány és a köznapi gondolkodás közti távolság csökkentése összeütközéseik számát is csökkenti és enyhíti hevességüket. A tudomány "titkaiba" való bepillantás, a tudomány eredményeinek legalább részleges megértése lehetővé teszi, hogy a józan ész ne tekintsen minden saját elképzelésének ellentmondó magyarázatot észszerűtlennek, az ördögtől valónak.
A ma "józan esze" a múlt tudománya. Minden korszak tudománya összeütközésbe került saját kora "józan eszével", amely ugyancsak az elmúlt időszak tudományának konzervált, megszokott eredményein alapult.
A tudós szellemi munkájában nem csak a kor szavára hallgat, hanem személyes motivációkra is. E tekintetben a tudós éppen olyan, mint a többi halandó. A kor szükségletei csak a tudományos előrehaladás általános kereteit szabják meg. De a tudós mint egyén nem a korigényben lel élvezetre és kalandra, őt nem a kor szava serkenti magányos, éjszakába nyúló munkára. A tudós ugyanolyan személyesen érdekelt saját művében, mint a költő.
A természet nem tűri, hogy zsarnokoskodjunk fölötte. Elégedjünk meg annyi hatalommal, amennyit rejtélyeinek megfejtéséből kicsikarhatunk.
A modern kor elektronikája főleg a fiatalokat ragadja meg, a magyarázatokat viszont bárki megérti középszintű technikai műveltséggel.
Fizetésünket banki átutalással kapjuk, nem borítékban, mint hajdanán, a bankból kártyával vehetünk fel pénzt ATM-nél, és fizethetünk (ma már többnyire érintéssel) a boltban, elmúltak azok az idők, amikor a piacon a kofaasszonynál alkudoztunk a krumpli áráról. A bankrendszer is tiszta elektronika, otthonról interneten intézhetjük pénzügyeinket. Vásárláskor az árucikknek vonalkódja van a csomagoláson, kimért árunál a mérleg ad vonalkódot, a pénztárnál (ma már sok esetben automata pénztárnál) a szkenner azonosítja a vonalkódot, és számlát készít, a pénztáros sokszor csak tologatja az árut. A felelősségteljes munkát elektronika végzi. A bolt a forgalmat vonalban azonnal jelzi a NAV-nál, megkönnyítve a "bevallás" sok hibalehetőséget tartalmazó munkáját. Ma már egyre inkább kártyával fizetünk, bankszámlánk terhére. Ezek a hétköznapi dolgok mind elektronikával működnek, hamis tehát az a közfelfogás, hogy az elektronika ott kezdődik, amikor hazamegyek és bekapcsolom a tévét, vagy zenét hallgatok.
Mi a számítógép? A legfigyelemreméltóbb eszköz, amit valaha feltaláltunk: olyan, mint egy bicikli az agyunk számára.
A kutató nem az elismerés, hanem a felismerés pillanataiban a legboldogabb.
A számítógép működése a logikára épül. Ez az erőssége, de ebben rejlenek a korlátai is.