Tudományos idézetek
(722)
A technológia hatalmat ad az életnek, hogy soha nem látott módon felvirágoztassa vagy éppen elpusztítsa önmagát.
Az agy kvarkokból és elektronokból áll, amelyek úgy rendeződnek el, hogy egy erős számítógépet alkossanak, és nincs olyan fizikai törvény, amely megakadályozná, hogy még intelligensebb kvarktömböket hozzunk létre.
Mit jelent manapság embernek lenni? Mit tekintünk valódi értéknek önmagunkkal kapcsolatban? Mi különböztet meg bennünket a gépektől és más létformáktól? Mi az, amit mások értékelnek bennünk, olyannyira, hogy még munkát is ajánlanak nekünk? Bármit is felelünk e kérdésekre egy adott pillanatban, egyértelmű, hogy a technológia térnyerésével folyamatosan módosulnak a válaszaink.
Ha a gép képes gondolkodni, akkor akár nálunk intelligensebben is gondolkodhat - de mit jelent ez ránk nézve? Még ha a gépeket alárendelt helyzetben is tarthatnánk, (...) ez a tény komoly alázatra kell hogy késztessen bennünket.
Az élet jobbára értelmét veszti, ha az a sorsunk, hogy ostobán meredünk az ultraintelligens gépekre, ahogy számunkra érthető babanyelven igyekeznek leírni egyre lenyűgözőbb felfedezéseiket.
A tudomány a tudás és megértés, míg az irodalom és művészet a szépség és tapasztalatszerzés terét igyekszik tágítani.
Az általános mesterséges intelligencia igazi veszélye nem a rosszindulat, hanem a kompetencia. Egy szuperintelligens MI kimagasló teljesítményt nyújthat céljainak elérésében, ám ha ezek a célok történetesen nem esnek egybe a mieinkkel, nagy bajban leszünk.
Mi, emberek, először felfedeztük, hogyan másolhatunk le gépekkel természetes folyamatokat, és szelet, villámlást meg lovakat helyettesítő munkagépeket készítettünk magunknak. Aztán fokozatosan rájöttünk, hogy gép az a test is, amelyben élünk. Az idegsejtek felfedezésével pedig halványulni kezdett a határ test és elme között. Olyan gépek következtek, amelyek nemcsak izomerőben, de gondolkodásban is felülmúlnak minket. Saját magunk megismerésével párhuzamosan talán egyre elavultabbak leszünk.
Semmi nem segít hatékonyabban leépíteni a tekintélyelvűséget, mint a tudomány térnyerése.
A kutató egyénisége hasonló mértékben határozza meg a pályáját, mint egy művészé az övét.
Mi természetkutatók szűnni nem akaró nagy harcot vívunk az ismeretlennel. Velünk, gyenge emberekkel szemben ott áll a természet, a végtelen tér, a végtelen idő. Mi feltesszük neki a kérdéseinket... A válasz nem emberi nyelven van megfogalmazva. Megpróbáljuk így is, megpróbáljuk úgy is értelmezni. Sok kérdést teszünk fel, sokra kapunk választ. A megfejtettnek vélt válaszok mozaiktömegét azután igyekszünk összerakni valamilyen reálisan összeillő képpé. Tudjuk, hogy a sok-sok mozaikból végül a kép minden részlete kitelik. Csak éppen azt nem tudjuk sohasem előre, hogy milyen hát az a kép.
Mi társadalomtudósok nem vagyunk különösen jó leveli békák, prognózisaink ritkán válnak be.
Ha egy tudós eredményesen akar munkálkodni szakterületén, tanulmányoznia kell a szomszédos tudományokat is.
Nyikolaj Nyikolajevics Szemjonov