Tudományos idézetek
(1046)
Létért való küzdés nemcsak az anyagi, hanem a szellemi világban is áll, s a tudomány embere csak örömmel, s azon óhajtással fogadja a bajvívást, hogy győzzön az igazság.
Annál közelebb járunk az igazsághoz, minél egyszerűbbek a következtetéseink, míg a tudományoskodó okoskodás csak eltávolít bennünket az igazságtól.
A természet rendkívül bonyolult szövevényében valamilyen távoli gyújtópontból nézve azért rend uralkodik, és ez a rend teszi lehetővé az egész globális látását és a biztonságos eligazodást.
A természettudós inkább azt hangsúlyozza: semmik vagyunk a mindenséghez képest. A csak emberi viszonyok közt eligazodni vágyó humán beállítottságú ember viszont néha mindennek érzi magát a semmihez képest.
Minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberiségnek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe.
Korántsem igaz, hogy a kutató űzi az igazságot; az igazság űzi a kutatót. Ő meg csak elszenvedi. Ami igaz, az igaz, és ami tény, az valóság akkor is, ha mit sem törődik a kutatóval: benne csak a szenvedély él irántuk, a tényszomj, ez formálja jellemét, s ő maga egy fenét törődik vele, hogy megállapításaiból mi kerekedik ki a végén.
A jövő dolga az, hogy veszélyes legyen... a civilizáció haladásának minden nagyobb lépése csaknem tönkreteszi a társadalmat, amelyben létrejön.
Ha valakit nem feszít, nem sodor teljesen magával a tudomány iránti vágy és tehetség - az semmit sem tud csinálni. Először tehát tehetség kell. A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom, amelyik ezt méltányolni tudja.
Mindenünket, amink van, végeredményben az alapkutatásoknak köszönhetjük. Ha elvennénk mindent, ami ezekből származik, akkor meztelenül maradnánk az erdőben, vagy valamelyik barlangban.
Bármely új technológiával, új eljárással, új felfedezés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban felmerül olykor az az igény, hogy a kockázatot, a veszélyt nullára csökkentsék. Ez nem lehetséges és soha nem is volt az. Ezzel a logikával az elektromosság bármilyen alkalmazása betiltható volna, hiszen nem kerülhető el, hogy áramütéstől meghaljanak emberek. Ugyanígy természetesen be kellett volna tiltani az autót, a repülőgépet, de még a csónakázást is.
A tudomány célja nem az egyetemes igazság. Ennél jóval kevesebb: az előítéletek fokozatos eloszlatása.