Tudományos idézetek
(1019)
A világ bonyolult és zavaros, szabályait nem szép és egyszerű PowerPoint-prezentációkban, áttekinthető felsorolásban tárja elénk. Bármiféle képzeletbeli világmodell megalkotása azzal jár, hogy elvetjük a fölösleges információt, és a lényeges pontokra koncentrálunk. Csak éppen a lényeges információ kiválogatása önmagában szellemi hazárdjáték.
Nem arról van szó, hogy meg vagyok győződve róla, a tudósoknak igazuk van, inkább abban vagyok biztos, hogy a nem tudósok tévednek.
Az önjelölt mintákra alapozott közvélemény-kutatások nagyjából annyira sokatmondók, mint egy jósnő beigazolódott jóslatainak a listája. Ha nincs a kezünkben a jóslatok teljes listája, akkor a bevált jóslatok önmagukban nem sokat mondanak a jósnő kvalitásairól.
A jövő kihívása nem az lesz, hogy miként juttassunk embert a Marsra, hanem hogy a tudományos gondolkodás hogyan ne szoruljon a perifériára a populista demagóg gondolkodás miatt.
Megteremteni azt a miliőt, amelyben a tudomány tenyészni képes, rendkívül nehéz és hosszú ideig tart. Szétrombolni nagyon könnyű. Elég az alkotói légkörben egy kis zavart előidézni, és máris összeomlik az egész.
Minden technológia egyszerre ad és vesz el, és csak a kettőt egyszerre tudjuk választani, nem mondhatjuk, hogy csak az előnyei kellenek.
Megdöbbent, hogy manapság mennyire érdektelenek vagyunk az olyan témákkal kapcsolatban, mint a fizika, a világűr, az univerzum és a saját létezésünk filozófiája, értelme, végcélja. Őrült világ vár odakint! Legyünk kíváncsiak!
A legtöbb jelenlegi és korábban létező vallás szerint valamilyen isten teremtette a Világegyetemet, az életet és az emberi tudatot, aki napi rendszerességgel beavatkozik a dolgok menetébe, különösen, ha fohászkodunk hozzá. A tudományos gondolkodás elveti ezt a szcenáriót, s igen burkoltan a vallást téveszmének nevezi, rendszerint nem a saját nevében, hanem gyáván, az ateizmus leple alá rejtőzve. Valójában az egyes vallások is téveszmének tartják az összes többi vallást, a tudomány ehhez a nagy számhoz csupán egyet hozzáad.
A vallási téveszméknek nincs helyük a XX. századi ember világképében, ahol a tudomány racionális, igazolható igazságaié az egyedül döntő szó.
A modern festők olyan mintázatokat, alakzatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket sokszor évtizedek múlva produkáltak a modern műszerek, s amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényegi vonása jelenik meg, persze áttételesen. Ez nem miszticizmus, abban én nem hiszek (...) - arról van szó, hogy a művész a maga érzékeny idegrendszerén keresztül feldolgozza a környezet, a mai emberi lét minden behatását, és műveiben tükröződik a huszadik század harmadik harmadának, a tudományos-technikai forradalomnak egész légköre, ellentmondások, remények és rettenetek, amiben ma az emberiség él...
A tudomány felelőssége, hogy ha a nyilvánossághoz szól, olyan érthetőnek kell lennie, amennyire lehetséges.
Ha valaki a munkájában minél hamarabb sikereket szeretne elérni, jobban teszi, ha nem kutatónak megy.