Tudományos idézetek
(975)
A technikai fejlődésre ugyanazok a törvények érvényesek, mint a biológiaira: számos különféle lehetőséget próbál végig mindkettő, és csupán az eredmény dönti el végérvényesen, melyek a járható és tovább vezető utak. Egyesek ezt az analógiát a biológiai és technikai fejlődés között odáig viszik, hogy úgyszólván minden mozzanatnak a megfelelőjét megtalálni vélik a másik vonalon, így például azt állítják, hogy a dinoszauruszok a nagyvárosok megfelelői - mindkettő megalomán kísérlet, mely szükségszerűen kudarchoz vezetett.
Az ember képtelen a társadalom megszervezésére. Minden erre irányuló gyámoltalan kísérlete csak katasztrófához vezetett. Mindezt nem azért szögezzük le, hogy az embert lekicsinyeljük. Az ember nagysága elvitathatatlan, de nem a szervezés területén nyilvánult meg. Valódi történelmi jelentősége abban áll, hogy általa valósulhatott meg a számítógép.
Az ember az által kerekedett felül a többi állaton, hogy agya kombinációs képessége meghaladta az övékét. A számítógép azonban épp ebben múlta felül az embert.
A régész, tekintettel arra, hogy a földet kutatja, többnyire lefelé néz. Az okos régész, hogy elkerülje az örökös lenézéssel járó nyaki kellemetlenségeket, igyekszik minden alkalmat megragadni a felnézésre: a régész tehát felnéz a nagy elődökre, a múlt jeleseire, a szakma krémjére.
A kutató (...) a munkája során nem azzal a precíz logikával dolgozik, amellyel később az eredményeit megfogalmazza, hanem tapogatódzó, intuitív, többé-kevésbé homályos és véletlenszerű gondolati utat jár be, és a helyes irány "megérzésében" a vizsgált témáról alkotott szemléleti képére támaszkodik.
Közhely, és mint ilyen, igaz: a tudomány sem él elefántcsonttoronyban. Minden egyes tudományterület fejlődését befolyásolja társadalmi közege, kezdve azon a kemény befolyáson, hogy mennyi pénzt kap, egészen azokig a "lágy" befolyásokig, amelyek az egyedi kutatók ismeretségi köréből érkeznek és személyes véleményüket alakítják.
A klasszikus fizika fogalomrendszere a valóság azon tartományának leírására alakult ki, amelyet az embernek nap mint nap kezelnie kell; ha a kezelendő sebesség túl nagy, vagy a kezelendő méretek túl kicsik, ez a fogalomrendszer már nem működik zökkenőmentesen. Mindkét esetben olyan dolgokhoz akarunk természetes fogalmainkkal hozzányúlni, amelyekre természetes fogalmaink nem alkalmazhatók. (...) A valóság sokrétűbb, mint az ember által belakott tartománya, és emiatt ismereteink bővülésével számítanunk kell rá, hogy egyre több új területen kényszerülünk fogalomrendszerűnk átalakítására éppúgy, mint szemléleti kompromisszumokra az új jelenségek értelmezésében.
Dolgozni kell, és megmutatni az embereknek, hogy a tudomány tud választ adni, és bízni benne, hogy elhiszik. (...) Tanítani kell az embereket mindenhol, kivétel nélkül mindenkit. Talán ez lehet a megoldás, de ez nem egy rapid megoldás. Egy rapid kihívásra nem tudunk rapid megoldást adni, egyszerűen csak dolgozni kell tovább.
Ha kint felfedezel valamit, hozzátettél egy téglát a tudomány építményéhez. Ha azonban itthon fedezed fel ugyanazt, az két téglát ér, mert az anyaország nemzetközi megbecsülését is szolgáltad.
Miért finnugor nyelv a magyar? Nos, azért, mert a nyelvészek ezt állapították meg. Ez bizony ilyen egyszerű. A gombák nem növények. Miért nem? Mert a biológusok ezt állapították meg. A gombák ugyanis nem tudják a szenet a levegőből fölvenni, mint a növények - tehát nem növények. Egyébként én úgy ránézésre növénynek mondanám őket, hiszen a földből nőnek ki, és nem tudnak elszaladni, de úgy látszik, az én kritériumaim nem mérvadóak. Így van ez a nyelvrokonsággal is: a nem-szakember észrevételei, kritériumai nem mérvadóak.
Abban hiszünk, hogy a természet törvényei szépek. De nem éppen hinni az, amit egy tudósnak nem szabad?
Amikor rábukkanunk egy szép elméletre, az ugyanolyan érzelmi reakciót vált ki belőlünk, mint amikor egy műalkotás előtt állunk.
Új eszmék után folytatott kutatásainkban a szépség sokféle szerepet játszik. Lehet irányelv, jutalom, motiválóerő. De éppenséggel szisztematikus előítélet is.
A szépség a tudás útja, vagy még inkább maga az egyetlen tudás, amely érdemes rá, hogy megszerezzük.