Tudományos idézetek
(626)
A legújabb időkig az ember önmagának volt bálványa. Tartózkodási helyét, a Földet, a mindenség középpontjába helyezte s szentül meg volt győződve, hogy az egész mindenség a Földért, a Föld pedig az ember kedvéért van. Példátlan önösségében a Földet nem meghódított birtokának, hanem örökségének tekintette s azt hitte, hogy a természet három országa egyenesen az ő tetszésére és úri kényelmére van teremtve. (...) Mindezek ismerete révén az ember olyanformán járt, mint az egyszeri paraszt, aki a világ urának álmodta magát, s reggel nyomorult viskóban ébredt fel.
A szimmetriában, az egyensúlyban és a ritmusban a természeti jelenségek lényegi vonásai fejeződnek ki: a természet összefüggő volta, a rend, a logika, az élő folyamat. A művészet és a tudomány itt közös alapokra találhat.
Nem szabad kizárólag sémákban gondolkodni. Ez a tudományos gondolkodás lényege. Az újszerűség.
Az emberi személyiség nagyon gazdag és sokszínű, ezért nehéz megmondani, hogy ki válik majd jó kutatóvá. Ugyanakkor vannak olyan ismérvek, amelyeket nem én fogalmazok meg elsőként, nem lehet azonban elégszer hangsúlyozni: az elhivatottság és a kitartás mellett elengedhetetlen a belső érdeklődés, amely segíti a kutatót, hogy elmerüljön abban az örömben, amit a kutatás jelent. Ha úgy bele tud feledkezni munkájába, mint egy festő az alkotásba, akkor bontakozhat ki igazán. A kutatás szeretete a legnagyobb hajtóerő egy tudományos munkát végző ember számára.
A tudományban nincs majdnem (...), csak helyes válasz vagy helytelen válasz. Az ember sem majdnem jutott el a holdra.
Aki a tudomány körében semmi újat nem talált is, hanem mindig csak azon ösvényen tartotta magát, melyen előtte mások jártak, legalább azáltal érdemli utódainak köszönetét, hogy az ösvényt, melyet használt, tágasabbá és járhatóbbá tette.
A fejlődés általában nem simán és egyenletesen zajlik; sokkal jellemzőbb, hogy meg-meglódul, majd leáll egy időre, míg az új lehetőségek beépülnek a különféle szervezetekbe, és a következő gyors fejlődési szakasz alapjai megszilárdulnak.
Ha van olyan, a számítógépes technológiát körüllengő mítosz, amellyel ideje lenne már leszámolni, az az a közkeletű elképzelés, hogy a számítógép csak azt tudja megcsinálni, amire konkrétan beprogramozták. (...) A gépitanulás-algoritmusok rutinszerűen rágják át magukat az adatokon, tárják fel a statisztikai összefüggéseket, és írják meg lényegében ezek alapján a maguk saját programját.
Bármilyen alacsony is a fejlett mesterséges intelligencia létrejöttének esélye, legalábbis a közeljövőben, ha mégis megtörténik, annak olyan drasztikus következményei lesznek, hogy emiatt muszáj ezt az eshetőséget komolyan venni.
Az információtechnológia fejlődési ívének már rég nem az elején járunk, hamarosan az exponenciális görbe meredek szakaszába érünk. Felgyorsulnak az események, és a jövő már jóval azelőtt megérkezhet, hogy mi felkészültünk volna rá.
Igazi tudós abból lesz, akinek meg sem fordul a fejében, hogy mást is csinálhatna, mint hogy kutasson.
A tudományos tények mérvadóak. Nem szabad, hogy a hagyomány és a tekintélyelv mindezek fölé kerekedjen.