Tudományos idézetek
(693)
A tudomány olyan, mint a gyümölcsfa. Időbe telik, amíg leszedhetem a termését. Úgy nem lehet gyümölcsöt termelni, hogyha az egyik évben almát akarok, akkor almafát ültetek, ha a másik évben nem olyan nagy az érdeklődés az alma iránt, akkor kivágom az almafát. A tudományt távlatban kell nézni.
A tudomány olyan, mint a folyam, amely nemzeti határokkal körülzárt országban ered, de átömlik a határokon, idegen folyók ömlenek belé, más folyamokkal egyesül s végül a tengerbe szakad: az emberi szellem közös medencéjébe, amelyen mindenki, aki ért a navigációhoz s akinek van mit szállítania, szabadon hajózhat.
A Természet - amely minden tudás forrása - vonakodva válaszol, s csak ha a kísérletezés szabatos nyelvén faggatózunk, mond egy-egy halk "igen"-t vagy "nem"-et. Sose bőbeszédű; helyeslését és tagadását legszívesebben kurta fejbólintással közli velünk.
Büszkeséggel kell, hogy eltöltsön bennünket az a tudat, hogy a tudomány hősi korszakában élünk, abban a korban, amelyben az egyén elvont tudása a természetről és - reméljük - önmagáról is, gyorsabban növekszik és talán magasabb szintre, mint bármikor ezelőtt növekedett, vagy ezután fog.
A tudomány olyan, mint egy fa. Az alapkutatás a gyökere, ha ezt nem öntözik, akkor kiszárad a fa.
A tudomány és a művészet között alapvető különbségek is vannak. A tudós eredményét az intuíció és az ötlet kidolgozása után még validálni kell, valamint úgy kell leírni, hogy az később megismételhető legyen. A tudományos világ csak mindezen tényezők teljesülése esetén fogadja el az adott eredményt. A művész tevékenységében viszont mindenképpen szükség van valamilyen egyedi vonásra, elemre. Ha azt megismétlik, az iparművészetnek vagy plagizálásnak minősül.
A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert ezt a tevékenységet hasznosnak tartja. Hanem azért, mert örömmel tölti el, és azért tölti el örömmel, mert a természet: szép.
A kutató tudatát két szenvedély kell hogy uralja: a valóságszeretet és a hírnév utáni vágyakozás.
Ha alaposan megfigyeljük, kiderül, hogy a világ összes bonyolult jelensége a természet rendkívül szervezett törvényszerűségeinek eredménye. Időnként gyorsan megértjük ezeket a szabályokat, de gyakrabban előfordul, hogy felfogásukhoz és szemléltetésükhöz leleményes kísérletekre van szükség.
Ha egy tudós munkáját ismét felfedezik, az a jövőbe látását igazolja, de ha ugyanez háromszor is megtörténik, az már sértés tudománya többi művelőjére nézve.
Előfordul, hogy a nagyszerűnek látszó törvényeket nem igazolják azok a fránya tények.
A tudósok a zenészekhez és matematikusokhoz - valamint az élsportolókhoz - hasonlóan korán beérnek, majd a teljesítményük gyorsan visszaesik. Nem a kreativitás vész el, hanem a kitartás - a tudomány az állóképességet teszi próbára. Ahhoz a bizonyos kiugró, mindent más megvilágításba helyező felfedezéshez ezernyi értékelhetetlen kísérlet eredményét kell a szemétbe hajítani. Ez a természet és az idegek harca.