Tudományfilozófiai idézetek
(375)
Az üres materializmus természetesen annak kijelentéséből áll, hogy minden anyagi. Beleérve a szociokulturális dolgokat, s ezzel el is van a dolog intézve. Rendben is lenne; amíg azonban nem kezdünk el töprengeni ezen dolgok anyagi létéről, amíg ok-okozat viszonyokat tételezünk fel közöttük anélkül, hogy akár elképzelni is megpróbálnánk, milyen anyagi folyamatok képesek ezeket a viszonyokat létrehozni, pusztán szavakban áldozunk a materializmusnak.
A levegőben elengedett tárgyak leesnek. Rendszerint valóban ez történik. De ha a szóban forgó tárgy egy papírlap, és "véletlenül" erős szél fúj, akkor felfelé is szállhat. (...) A természeti törvényt csak akkor kell szükségszerűnek tekintenünk, ha elvonatkoztatunk (...) az esetlegességektől.
A természettudós mindig bizonytalanságban él. Tudja, hogy minden megállapítás értéke véges. Tudja, hogy meghal, aki hinni kezd a saját tételeiben.
A kísérlet pontossága mindig korlátozott, ebből tehát nem lehet elméleti következtetéseket levonni, még más elemek, elméleti meggondolások is kellenek ahhoz, hogy a valósághoz közel jussunk.
Nem a kijelentéseinek földöntúli természete teszi az áltudományt: a tudományban éppúgy jelen vannak a találgatások, a váratlan felismerések és a bizarr feltevések, de még a kezdeti tévedések is. Az áltudomány azért bizonyul könnyűnek, mert nem vizsgálja meg a saját következtetéseit, nem törekszik arra, hogy egybevesse és összekapcsolja azokat más elvekkel, amelyek kiállták az ellenőrzés próbáját.
A tudósoknak követniük kell a bizonyítékokat, szól a régi bölcsesség. A bizonyítékok követésében megnyilvánul egyfajta alázat, amely felszabadítja az embert a megfigyeléseit és következtetéseit ködbe burkoló prekoncepciói alól. Nagyjából ugyanezt el lehet mondani a felnőttkorról is, amely a találó definíció szerint "az a pont, amikorra az ember már elég tapasztalatot összegyűjtött ahhoz, hogy a modelljei általában sikeresek legyenek a valóság előrejelzésében".
Egy-egy állítás cáfolata nem könnyű, de ha nem sikerül, akkor ez nem bizonyítja, hogy az állítás igaz.
A tudomány nem bizonyítékokkal, különösen nem végső bizonyítékokkal, hanem modellekkel halad előre. Jobbakkal, gyengébbekkel, tartósabbakkal és gyorsabban elvethetőbbekkel.
A kutatási eredményeknek kétségtelenül egyre nagyobb mértékben lehetnek jó és rossz következményei is, de maga a tudomány morálisan mindig semleges.
Az evolúciónak nincs ideológiája. A politikai szimpátia, a világnézet és egy tudományos elv elfogadása nem egymásból következő elemek.
Szkeptikus vagyok a tudomány objektivitási és véglegességi feltevéseivel szemben. Nehezemre esik az, hogy a tudományos eredményeket, különösen a neurobiológiában, többnek tekintsem, mint ideiglenes közelítéseket, melyeket egy ideig fenn kell tartanunk és el kell vetnünk, amint jobb magyarázatok jelennek meg.