Tudományfilozófiai idézetek
(287)
Nemigazból a legnagyobb elmék sem tudnak igazságot sajtolni, (...) a tények számbavétele nélkül a lángelmék is csak kártyaházakat építenek, melyek a valóság leggyengébb szellőjének érintésére is összeomlanak.
Az, hogy a valóság egy számunkra ismeretlen terrénumán lehet valami, ami összes következtetéseinket halomra dönti, nem indokolja azt, hogy ne bízzuk rá magunkat arra a tudásunkra, azokra a következtetéseinkre, amelyekhez a valóság számunkra ismert részének a vizsgálatából eljutottunk.
Ha nagyon biztosra akarunk menni abban, hogy nehogy egy valójában hamis elképzelést, hipotézist igaznak higgyünk, akkor az azzal fog járni, hogy jó hipotéziseket viszonylag nagy számban foguk eldobni, hamisnak vélni.
A tudomány haladása új technológiáktól, új felfedezésektől és új ötletektől függ - valószínűleg ebben a sorrendben.
A tudósok felosztanak és kategorizálnak. Megkülönböztetnek. Munkánk elkerülhetetlen szakmai kockázata az, hogy a világot alkotóelemeire - génekre, atomokra, bitekre - kell bontanunk ahhoz, hogy az egészet értelmezni tudjuk. A megismerésnek nincs más módszere. A részek összegének meghatározásához először az összeget kell részeire bontanunk.
A tudományos gondolkodás nem feltétlenül jelenti azt, hogy konkrét szakmai kérdéseken elmélkedünk. E gondolkodásmód egyik legfontosabb eleme a dolgok kritikus szemlélete, egy olyan attitűd, amely nem veszi készpénznek a dolgokat, hanem kételkedik és megpróbál utánajárni, ha nem tudja a problémára kapásból a választ.
A tudományt is hinni kell (mert nem lehetünk egyszerre építészek és orvosok, tehát jó esetben elhisszük, amit mások erről mondanak), és (...) végső soron mindig kell hit és bizalom a tudáshoz - de a tudományt nem csak hinni kell: a tudományt egy olyan tudásfelfogás jellemzi, amelynek keretében bármely tudásállítás elvben bármikor (és ha kell, mindig újra) az ellenőrzés körébe vonható.
A tudomány legfontosabb, szintézist hozó állításai rendszerint egyszerűek, és nagy potenciális hatóerővel rendelkeznek.
Szigorúan véve nincs olyan elmélet, amelyet be lehetne bizonyítani. Csak cáfolni. Egy elmélet érvényessége azt jelenti, hogy még senki nem tudta megcáfolni - nem pedig azt, hogy bárki is képes lenne bebizonyítani annak kétséget kizáró igazát.