Tudományfilozófiai idézetek
(244)
A megismételt kísérleteknek nincs túl nagy tekintélyük a pszichológiában. Jóllehet senki sem vonja kétségbe, hogy az ismétlések lényegi jelentőségűek - ha másért nem, hogy kiszűrjék a csalást és a véletleneket, illetve hogy meghatározzák az eredmények altalánosíthatóságát -, mégis a lehetetlennel határos megjelentetni őket. De nem is lehet velük babérokra törni: hallottunk már olyat, hogy valakinek egy kísérlet briliáns megismétlése fűződik a nevéhez?
Annak, aki meg akarja cáfolni a törvényt, miszerint minden holló fekete, nem szükséges bebizonyítania, hogy egyetlen holló sem fekete, elég egyetlen hollóról bebizonyítania, hogy fehér.
A tudományos modellek nem jók vagy rosszak; hanem mindig rosszak. A modellek mindig csak közelítések. Azt a kérdést kell feltenni, hogy egy modell ad-e valami pluszt ahhoz képest, amit egyébként is tudunk. Ha igen, akkor a modellben van potenciál.
Ne gondolj a szkepticizmusra vagy a tudományra úgy, mint egy konkrét dologra! Összeegyeztethető a vallás és a tudomány? Ez olyan, mintha azt kérdezném, összeegyeztethető-e a tudomány és a vízszerelés. Ez két különböző dolog. A tudomány nem egy valami. A tudomány egy ige: egy módja annak, hogyan gondolkodjunk dolgokról, egy módszer, hogy természetes válaszokat találjunk minden jelenségre.
Az, hogy én azt hiszem, hogy kis golyócskák az elektronok, és ott szaladgálnak, ezt én hihetem, de ez teljesen érdektelen. Az az érdekes, hogy ha én egy drótköteget forgatok egy mágnes sarkai között, akkor kigyullad egy kis lámpa. Hogy mi történik valójában, arról nekem lehetnek elképzeléseim, de ezek hiedelmek. Nem az a tudomány, hogy én mit mondok erről. Mondhatom, hogy angyalok szállnak ott a mágnes körül, és azok gyújtják meg a lámpát, vagy mondhatom, hogy elektronok, kis golyócskák vagy hullámok. Mindent mondhatok, a lényeg az, hogy elmondjam, hogyan lehet megismételni. A tudomány erről szól, aki többet mond, az hazudik.
A tudomány nem arról szól, hogy én pontosan tudom, hogy mi hogy van. Én azt tudom megmondani, és minden tudományosan gondolkodó tudós azt tudja megmondani, hogy ha bizonyos körülmények között ezt meg ezt csinálom, annak megjósolhatóan az és az lesz az eredménye. Az elmélet, az teljesen érdektelen.
A világban a véletlen uralkodik és éppen ezért van benne rend és törvény, ami a véletlenek tömegéből a valószínűségeknek megfelelően bontakozik ki.
Ha igaz lenne, hogy egy ponton túl nem érthetjük meg a világot, ha a felfogóképességünknek lenne határa, akkor egyre tovább kellene tanítani a fiatalokat ahhoz, hogy új tudományos eredmények közelébe jussanak el. De nem e a helyzet. A legragyogóbb koponyák ma is nagyjából ugyanannyi idő alatt érnek el oda, hogy megrengessék a világot, mint ötszáz évvel ezelőtt.
A mesének nem kell következetesnek lennie, mert emberi találmány. A matematika világa azonban következetes, és nem értem, mi az isten lehet, de nem természetfeletti erők játékára gondolok. Nem vagyok vallásos.
A világ pusztán gondolati úton nem ismerhető meg, kísérletekkel és megfigyelésekkel szerezhetünk csak megbízható tudást.
A társadalomtudósok számára a kísérlet olyan, mint a mikroszkóp vagy a stroboszkóp, szabad szemmel is láthatóvá teszi és megvilágítja az összetett és sok irányból egyidejűleg ránk ható erőket. Segítenek lelassítani az emberi viselkedést, feltárva ezzel a teljes képet, leírhatóvá teszik a megfigyelés tárgyát, így alaposabb és mélyebb lehet a vizsgálódásunk.
Bárcsak kiküszöbölhető lenne a tudomány tiszta, objektív világában a saját ötleteinkbe való beleszeretés! Végül is szívesen hisszük azt, hogy a tudósok leginkább a bizonyítékokkal és az adatokkal törődnek, és épp ezért együtt, büszkeség és előítélet nélkül munkálkodnak a közös célért, az egyre nagyobb tudásért. Nagyon szépen hangzik, ám az a helyzet, hogy a tudományos munkát is emberi lények végzik. És mint ilyenek, a tudósokat is ugyanaz az óránkénti 20 wattal működő számítógép (az agy) és ugyanazok a torzítások (mint például a saját alkotásaink preferálása) korlátozzák, mint bárki mást.
A tudományban (...) a gondolkodás szabadsága nem terjedhet addig, hogy a tényeket ne vegyük figyelembe. Ha egy nézet ellentmond a tényeknek, vagy egyenesen értelmetlen, mert még önmagának is ellentmond és logikailag is hibás, akkor ilyen nézetet vallani egyszerűen ostobaság.
Minden tudományos elmélet a valóság egy szeletét írja le több-kevesebb pontossággal. Igencsak sekélyes a tudása annak, aki összetéveszti a valóságot és annak modelljét.
A tudomány sok-sok ismeret konzisztens rendszere. Ez a konzisztencia az, amivel az áltudományok már nem versenyképesek. Mivel senki nem birtokolja egymaga ezt az egész tudást, a tudomány szükségképpen kollektív, társadalmi jelenség - ami sokak véleményével ellentétben nem a tudás relativitását jelenti. Egyedül nem lehet okosnak lenni, így annak a gondolatnak sincs semmi értelme, hogy az áltudományok az egyéni emberi butaság termékei lennének. Ahogy társadalmi jelenség a tudomány, úgy társadalmi kudarc az áltudomány.