Idézetek az unalomról
(211)
A tétlenség jobban megviseli az embert, mint a legnehezebb munka. Akinek dolga nincs, az unalmában még üresebbnek, még céltalanabbnak látja az életet, mint a szegény, aki legalább a pihenés drága és ritka perceinek tud örülni.
A nagyszüleink generációja mitől félt? Háborútól, éhínségtől, járványoktól! Mi mitől félünk? A szürke hétköznapoktól.
Aki már töltött időt kisgyerekkel, az tudja, hogy a zsibbasztó unalom néha nagy találékonyságra ösztökél.
Egy másik ember éppen olyan, mint bármely más fizikai dolog: eredendően értelmetlen információk forrása.
A modern ember nem csak nyughatatlanul rohanó, de eltompult, unott lény is, akit semmi nem dob fel, semmi nem ragad meg legbelül igazán.
A világnak és a valóságnak kézzelfoghatónak kell lennie, hogy jó lelkiismerettel panaszolhassuk fel az unalmasságát.
Annyi mindent csinálhattam volna, nem csináltam semmit. De érdekesek a semmik, néha valamivé válnak, ha elég sok van belőlük.
Milyen lassan ballagnak a napok
tegnapi fények álmok pereméről
felvillannak s megint homályba fúlnak
és sajognak a nappal léptei.
Próbáltam előre nézni, de hát kilátás csak a holnapra esett, a holnap meg ugyanez a nap, vagyis hát
megint egy pont ugyanilyen nap - már szerencsés esetben, persze.
Minden lakás olyan, akár a mókuskerék, toporgunk önismétlő rácsain, miközben így elénk táruló távlatai szédítően beláthatatlanok.
Civilizációnk, felkészültségünk számos nagyon hasznos dologra megtanított bennünket. Egyre nem, arra, hogy mit kezdesz magaddal, ha tíz percre magadra maradsz. Magunk vagyunk magunknak a gond.