Idézetek az unalomról
(148)
Még mindig jobb, ha magadban unatkozol, mint ha ezt valaki mással tennéd.
A laktanyában az ember nem csinál semmit, de azt nagyon korán és a többiekkel együtt teszi.
Hosszasan olyasmiről beszélni, ami untatja a hallgatót, nemcsak udvariatlan, de néha veszedelmes is.
Unalomból születnek a viszályok, miközben a legtöbb embernek az a célja, hogy ne kelljen robotolnia, és elérje az unalmat.
Naiv az az elképzelés, hogy az unalom elűzésére mindig valami újat kell kitalálnunk, mindig elérhetőeknek kell lennünk, hogy állandóan sms-eket kell küldözgetnünk, nyomkodnunk kell a telefonunkat, hátha megpillantunk valamit, amit eddig nem láttunk. Minél többet teszünk azért, hogy elűzzük az unalmat, annál jobban unatkozunk.
A csend az egyetlen szükséglet, amely soha nem elégítheti ki azokat, akik mindig az újat és csak az újat hajszolják.
Szelfit készíteni, miközben valaki felhívja a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki, majd posztolni a képet, amelyen felhívta a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki és aláírni: Felhívtam a férjecskémet, hogy jó éjt kívánjak neki! - a végidők sziklaszilárd jele.
Ha nem vigyáz az ember, szétesik, hirtelenjében egy darab akarat nélküli hústömeggé válik.
Egyetlen napodat se töltsd tétlenül! Balszerencsét hoz rád. Huszonnégy órányi lehetőséget utasítasz így vissza.
Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.