Idézetek az unalomról
(171)
Amíg az elme mozgásban van, mindig talál valamit, amin csámcsoghat. Ha megpihen, az enyém önmagát kezdi el felzabálni.
Sokkal jobb, ha átjár a félelem, mint ha belefulladnék az unalomba. Az izgalom, hogy nem tudom, mi következik, sokkal jobb, mint az, hogy tudom, a következő napom éppolyan lesz, mint az előző volt. Sosem várni, sosem érezni semmit.
Egyesek meg vannak győződve róla, hogy a tartalmas előadás szükségképpen kicsit (vagy nagyon) unalmas. A komoly mondanivaló ugyanis nem tűri a humort. Szerintem pont a fordítottja igaz: humor nélkül nem lehet komolyan beszélni, legföljebb komolykodva.
Ha az ember rendszeresen a legkisebb ellenállás útját választja, mindig elsőbbséget fog élvezni nála az a lehetőség, amelyik a legkevesebb gonddal jár. A választásai ily módon előre eldöntöttek lesznek, és az élete nem csak hogy nem lesz szabad, de unalomba is fullad.
A kellemes, kockázatmentes életmód jól mutat a fogpaszta- és autóreklámokban, de a valóságban kibírhatatlan. A hétköznapi élet feladatai: a gyereknevelés, a főzés és egyéb háztartási teendők gyakran nélkülöznek egy fontos érzést: a feszültséget. Az olyan érzelmek, mint a remény, a szeretet és az öröm, könnyen ellaposodnak.
Boldog az az ember, aki öregkorában ér fel a csúcsra, és onnan egyenesen az öröklét feneketlenségébe lép. Jaj annak, aki ötvenéves korára elért mindent, és már csak unatkozik.
Ha azért fizetnek, hogy ne csináljak semmit, nem tudok másra gondolni, mint hogy nem csinálok semmit.
Szép dolog egyszer a patakból vizet meríteni, akár egy nap többször is, viszont annak, akinek napkeltétől éjszakáig vizet kell merítenie, és mindennap és minden órában újra és újra, amíg csak az ereje bírja, vizet kell merítenie, az végül a merítő edényt dühösen elhajítja magától, fellázadva teste béklyója ellen. Mert nincs semmi, ami olyan nehezére esne az embernek, mint mindig ugyanazt csinálni.
Milyen borzasztó úgy élni, mikor az ember senkinek sem jelent többé semmit, csak éppen "tölti az időt", mert kénytelen vele, s aztán meghal. De még borzasztóbb "tölteni az időt", mikor az ember fiatal, erős, mikor övé lehetne az élet, a szerelem.
Az ember megtervezi az életét, ami éppen ettől válik unalmassá. Ami kiszámítható, az sosem érdekes.