Idézetek az unalomról
(158)
Milyen borzasztó úgy élni, mikor az ember senkinek sem jelent többé semmit, csak éppen "tölti az időt", mert kénytelen vele, s aztán meghal. De még borzasztóbb "tölteni az időt", mikor az ember fiatal, erős, mikor övé lehetne az élet, a szerelem.
Az ember megtervezi az életét, ami éppen ettől válik unalmassá. Ami kiszámítható, az sosem érdekes.
A terített asztal az egyetlen hely, ahol az ember az első órában soha se unatkozik.
Még mindig jobb, ha magadban unatkozol, mint ha ezt valaki mással tennéd.
A laktanyában az ember nem csinál semmit, de azt nagyon korán és a többiekkel együtt teszi.
Hosszasan olyasmiről beszélni, ami untatja a hallgatót, nemcsak udvariatlan, de néha veszedelmes is.
Unalomból születnek a viszályok, miközben a legtöbb embernek az a célja, hogy ne kelljen robotolnia, és elérje az unalmat.
Naiv az az elképzelés, hogy az unalom elűzésére mindig valami újat kell kitalálnunk, mindig elérhetőeknek kell lennünk, hogy állandóan sms-eket kell küldözgetnünk, nyomkodnunk kell a telefonunkat, hátha megpillantunk valamit, amit eddig nem láttunk. Minél többet teszünk azért, hogy elűzzük az unalmat, annál jobban unatkozunk.