Idézetek az unalomról
(154)
A terített asztal az egyetlen hely, ahol az ember az első órában soha se unatkozik.
Még mindig jobb, ha magadban unatkozol, mint ha ezt valaki mással tennéd.
A laktanyában az ember nem csinál semmit, de azt nagyon korán és a többiekkel együtt teszi.
Hosszasan olyasmiről beszélni, ami untatja a hallgatót, nemcsak udvariatlan, de néha veszedelmes is.
Unalomból születnek a viszályok, miközben a legtöbb embernek az a célja, hogy ne kelljen robotolnia, és elérje az unalmat.
Naiv az az elképzelés, hogy az unalom elűzésére mindig valami újat kell kitalálnunk, mindig elérhetőeknek kell lennünk, hogy állandóan sms-eket kell küldözgetnünk, nyomkodnunk kell a telefonunkat, hátha megpillantunk valamit, amit eddig nem láttunk. Minél többet teszünk azért, hogy elűzzük az unalmat, annál jobban unatkozunk.
A csend az egyetlen szükséglet, amely soha nem elégítheti ki azokat, akik mindig az újat és csak az újat hajszolják.
Szelfit készíteni, miközben valaki felhívja a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki, majd posztolni a képet, amelyen felhívta a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki és aláírni: Felhívtam a férjecskémet, hogy jó éjt kívánjak neki! - a végidők sziklaszilárd jele.