Idézetek az ünnepekről
(90)
Manapság inkább megvásároljuk az ajándékokat, pedig nincs ahhoz fogható, mint amikor a saját kezünkkel készítünk valamit, és megajándékozzuk vele a szeretteinket.
A jó ajándék mindig fáj (szívesen megtartanánk, amit más kap tőlünk), de rendszerint csak kicsit. Vagy közepesen.
Az emberek rendesen többet, elegánsabbat akarnak adni, mint amennyire képesek és így cserélődik ki azután a mutatós holmik egész ízléstelen lomtára. A gyermek nem kapja meg azokat a dolgokat, amelyek a lelkét kellően megformálnák, a felnőtt pedig rendesen olyan dolgokhoz jut, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Az emberek dísztárgyakat küldenek az ismerőseiknek, amelyeket azok rendesen nem tudnak eléggé elrejteni. Az ajándékozó tehát ahelyett, hogy figyelmes és jó barát módjára valami apró kis szükségletet elégítene ki gondos kézzel, többnyire csak bosszúságot okoz.
Az a legfontosabb, hogy ne tárgyakban gondolkodjunk, hanem próbáljunk üzenni az ajándékokkal, és hogy egy kis darabot önmagunkból adjunk a másiknak (...). Ha időt szánunk az ajándékkészítésre, akkor annak a másik is sokkal jobban fog örülni.
Az ajándék pénzértéke többnyire tekintetbe nem jő, hanem értéke az általa előidézett örömhöz méretik.
Az ajándékozás mestersége (...) abban áll, hogy feledje el az ember magát, és tegye át azon egyén helyébe, kit meg akar ajándékozni.
Igazságtalan vagy a hétköznapokkal, amikor ünnepre készülsz, de az eljövendő ünnep balzsamossá teszi a hétköznapokat, és te gazdagabb vagy attól, hogy létezik ünnep.
Ha csak a századrésze teljesül a kívánságoknak, amelyeket most gondolatban küldök, akkor Magáé lesz a legboldogabb sors, amely valaha is embernek jutott e földön.
Ha van valami a világon, amit utálok, hát azok a kötelező ünnepek, amiken az emberek sírva vigadnak, utálom a tűzijátékot, a bárgyú karácsonyi énekeket, a krepp-papír girlandokat, amiknek semmi közük ahhoz, hogy egy kisded kétezer-ötszáz évvel ez előtt egy nyomorúságos istállóban megszületett.
Jó dolog a sok ajándék,
de figyeld a szemeket,
meglátod,
a legnagyobb kincs
az őszinte szeretet.
Évekig rettegtem a csomagolástól, de amióta van díszzacskó, csak a belevalóval van gondom.
Elképesztő mértékben felgyorsult a világ, és egyre kevesebb idő jut egymásra. Az ünnepek valódi megünneplése, a valahova tartozás együttes élménye, a közös étkezések, a közös programok, ezek lassan kikopnak az ünnep fogalomköréből. Egész egyszerűen nincs ezekre idő. Ez tehát ennek az időszaknak a legnagyobb kihívása: időt tölteni azokkal az emberekkel, akik fontosak, és azokkal a dolgokkal, amelyek értékesek - hangsúlyozva, hogy nem anyagi értelemben.