Idézetek az ünnepekről
(145)
Nem az a lényeg, hogy mit és hogyan ünneplünk, hanem az, hogy kivel tesszük.
Az ajándékozásban is van művészet. Tehetség és tapintat kell hozzá, nem egyszer zsenialitás. A zseniális ajándékozó kezében minden arannyá válik: a legolcsóbb ajándékkal is tud örömet szerezni, mert - eltalálta.
Az ajándékkal mérsékelten kell bánni, mint a parfümmel. Ha sokat veszünk belőle, már nem illata van, hanem szaga.
Ünnep lelke a bor: nem szégyen ilyenkor elázni
s tántorgó lábbal csetleni-botlani csak.
Az ajándék sokszor többet beszél, mint amit a legékesebb szavakkal, vagy íróművészettel kifejezni lehet. Már ezért is nagyon vigyázzunk, mit, mikor és kinek ajándékozunk!
A pillanatok, amiket teljes figyelemmel egymásnak ajándékozunk, az igazi értékek.
Az ünnep ugyanattól lesz "tökéletes", mint a kommunikáció: éppen attól, hogy emberi, tehát a "hibáival" együtt is harmonikus és szép.
Láttalak téged mosolyogni
A boldogsággal kezet fogni
Maradj is mindig meg ilyennek
Tiszta, fénylő és jó embernek.
Korunk átlagemberének életében a néhány, szokásból megtartott, nagy ünnepnap az a kevés alkalom, amikor eszményeket követ. Újévkor a fejét csóválja, vagy érzelgősen sóhajtozik az élet mulandósága, a rohanó idő miatt, a húsvétot és pünkösdöt a tavasz ébredése, az újjászületés ünnepeként ünnepli, mindszentek napján meg kilátogat a temetőbe. Karácsonykor pedig megajándékozza magát néhány pihenőnappal, vesz a feleségének egy új ruhát, a gyerekeinek meg néhány játékot. Sokan kissé rezignáltan osztoznak a kicsik örömében; fájdalmas gyermekkori emlékekkel szemlélik a csillogó karácsonyfát, és megajándékozott, boldog gyermekeik láttán ezt gondolják: örvendezzetek csak, és élvezzétek a boldogságot, az élet nemsokára úgyis megfoszt benneteket minden örömtől és ártatlanságtól.
Díszbe öltözött a közöny,
És ajándékba közhelyek,
Az egész család frászban van,
Mert itt vannak az ünnepek.
Naivitásba csomagolva
A családregény látható,
Nézd meg hát a tévében:
Mindenki szép, szolid és jó.
Bármennyire szeretjük a hagyományainkat, néha a legszebb emlékek onnan származnak, amikor szakítunk a hagyományokkal.
Édesapám, érted
Mit nem cselekedném!
Hogyha bírnám, vállaidról
A terhet levenném.
Ó, jó Isten, segélj,
Hogy ezt megtehessem.
Vállaidról terhet, gondot
Egykor levehessem.
Nem szeretem az ünnepi ajándékozást, mert azokat, akiket szeretek, akkor kívánom megajándékozni, amikor az jól jön nekik, meg amikor eszembe jut. Vagyis a saját szándékomból, és nem mert a naptár figyelmeztet valamilyen kötelességemre.
Van valami az ünnepekben és a vidám időkben, ami sokkal nehezebbé teszi elviselni a fájdalmat. Egyetlen napon sem könnyű mély szomorúságot hordozni, de még annál is rosszabb például egy ünnepen, ahol egy rakás átkozottul boldognak tűnő emberrel kell szembesülnünk.