Idézetek az ünnepekről
(116)
Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten.
Ha jól szórakozom, azt szeretem. Azt nem szeretem, ha ki van adva, hogy itt az ideje a szórakozásnak.
Az ajándék a kapcsolatépítés legalapvetőbb kelléke, a szándék kifejezésének egyfajta "nyelvezete", ami a veszteségek és a hátrányok csökkentését szolgálja.
A könyv ajándékozása vázánál, pohárnál jobban megrögzíti a baráti érzést, mert emelkedettséget fűz a barátság fogalmához.
Az ajándékozás nem anyagi kérdés, de tudnunk kell, hogy kinek mit illik ajándékozni. A gondolkodás nélkül vásárolt ajándékkal könnyen kényelmetlen helyzetbe hozhatjuk a megajándékozottat.
Téves elgondolás, hogy az ünnepnek kizárólag az a funkciója, hogy felhőtlenül végigkacarásszuk az egészet. Az ünnephez a katarzis is hozzá tartozik, és a katarzisban lehet fájdalom, sőt, annál nagyobb lehet a katarzis, minél inkább képes vagyok hangot adni a rossz érzéseimnek.
Gyakran a legjobb akarattal s legőszintébb barátságból adott ajándék is könnyen megsebezhet.
Ne az ajándék, hanem a melyből eredt a jó szándékért legyünk hálásak, és ez mégsem oly igen könnyű. Más szókkal: megelégedett hálás kifejezést öltsön arczunk, akkor is, ha semmit nem érzünk; elégedettséget mutassunk, még ha eszünkbe sem jut is.
Az ajándékot nem szabad kínnal, kényszerrel beszerezni. Ne az illendőség parancsa legyen az ajándékozás, hanem a szívé, akkor talán nem marad az egész "tortúra" az utolsó, agyonhajszolt percekre.
Az adónak az ajándékban sokkal nagyobb az öröme, mint az elfogadónak, mert már akkor is, mikor gondolatban keres alkalmas tárgyat, vagy az illetőnek kedvét eltalálni igyekszik, előre is örömet érez, mely az elfogadónál természetesen nincs meg.