Utazással kapcsolatos idézetek
(334)
A sátrazásnak van egy sajátos jeltelensége. Amint az ember behúzza a cipzárt, és kizárja a külvilágot, a helyszín és minden jellemzője megszűnik. Skócia, francia Alpok, Karakorum, teljesen mindegy. A sátrat csapkodó szél, egy vízesés susogó hangja, a derékalj alatt a kemény göröngyök, a mocskos zoknik meg az izzadság szaga - mindez egyforma mindenütt, ugyanolyan otthonos, mint a pehely hálózsák melege.
Külföldön hátizsákos turistaként hihetetlenül "sóher" tud az ember lenni. Vagy inkább csak racionális. A hátizsákos utazó a kiadások terén szigorú, de igazságos önmagához és másokhoz.
A túrázó gépiesen tudja le az órákat és kilométereket, hiszen azok ugyanolyan jellegtelenek, akár a légzés. A nap végén nem gondolja, "Hű, ma megtettem 25 kilométert", mint ahogy azt sem, "Hé, ma nyolcezerszer vettem levegőt". Egyszerűen csinálja, és kész.
A távolság teljesen mást jelent, ha az ember gyalog vág neki a világnak. Az egy kilométer hosszú lesz, a kettő szó szerint tekintélyes, a tíz óriási, az 50 pedig már az elképzelhetetlen határát súrolja. Rájövünk, hogy a világ tágasságát csak a túrázók kis közössége ismeri. A bolygólépték a mi kis titkunk.
Az élet is takarosan egyszerűvé csupaszodik. Az idő elveszíti minden jelentőségét. Ha besötétedik, az ember lefekszik, ha megint kivilágosodik, felkel, minden más csak a kettő közti átmenet. Csodálatos.
Mi vész el, amikor átlépünk egy országhatárt? Mintha minden pillanat kettéválna: búsulunk a hátrahagyott dolgokért, de izgatottan lessük, milyen újdonságok várnak ránk odaát.
Che Guevara: A motoros naplója c. film
Azt, hogy oda mennek, ahol nem járt még ember, hogy olyan tájakat látnak, amelyeket még szem nem látott - ezek nemcsak a romantikus utazók vágyai voltak, hanem azoké az embereké is, akik a nagybetűs Természettudományt szolgálták az emberi ismeretek bővítésével.
Soha nem lehet alaposan megismerni egy országot anélkül, hogy a helyi nyelvet ne beszélnénk.
Külföldön dolgozni jó. Jó, mert érdekes. Az ember soha nem ismerhet meg úgy egy országot, mint amikor évekig ott dolgozik, ráadásul a nyelvet is tudja, legalábbis érti, és kíváncsi.
A külföldi életvitelnek (...) technikája van. Mindenekelőtt otthonteremtő képességre van szükség, amely nem adott, idővel fejlődik ki.
Úton lenni majdnem mindig kellemesebb, mint megérkezni. A vadászatot jobban szeretjük, mint a zsákmányt.
Olyan emberek között, akik sok helyen megfordulnak, az utazások során született barátságok gyorsabban kötődnek, lelkesebbek és gyakran tartósabbak, mint azok, amelyek egy helyben lakók között jönnek létre.
Régen - az ifjúság, a férfikor idejében - az utazás izgalmas pillanata a megérkezés volt: közelebb jutni az ismeretlenhez, a meglepőhöz, a kalandhoz, a változathoz. Öregkorban az utazás nagy pillanata a take off, az indulás: kilépni egyetlen lendülettel az öregség rutinjából, ez az "élmény". A megérkezés közömbös, hiszen mindenütt ugyanaz vár.