Utazással kapcsolatos idézetek
(475)
A fejlett államok legtöbb lakója azt gondolja, hogy akkor érzi igazán jól magát, ha idegen országok ismeretlen tájaira utazik néhány napra és ott nézelődik. Különös hiedelem. A gyorsan kiépült kiszolgálórendszer az embert a szinte egyforma repülőgépekkel az egyforma repülőterekre és egyforma szállodákba szállítja, ahol azután kis csoportokba terelik, és valaki elmagyarázza neki az adott hely különlegességeit. Az egész megoldható lenne egy kényelmes fotelból televízión és interneten keresztül, és az ember sokkal részletesebb, szebb bemutatókat élvezhetne, miközben nem lökdösnék, és nem kellene azon aggódnia, mijét lopják el. Globálisan is sokkal olcsóbb lenne.
Értelmetlen dolog egy néhány napos út, akár egy hosszú hétvége kedvéért ezer kilométereket megtenni, hogy aztán az ember szinte semmit se lásson a célpontból egy-két túlzsúfolt látványosságon és turistakopasztó éttermen, báron kívül.
A jövő légi turistája alaposan meggondolja, hogy miért érdemes karbonlábnyomot hagynia. Évekig gyűjti maid a pénzt és az információt egy-egy hosszabb útra, alaposan felkészül, képzett és környezettudatos idegenvezetőt választ. Ha már útnak indul, akkor viszont nem napokat, hanem heteket tölt a célországban, hogy valódi élményeket, igazi ismereteket, és ne csak felületes benyomásokat szerezzen. Alighanem így lesz. Feltéve, hogy dédunokáink egyáltalán turistáskodhatnak még.
A legnagyobb változás sosem akkor kezdődik, amikor repülőre szállunk, hogy magunk mögött hagyjunk mindent, amit ismerünk. Hosszú évek előzik meg, míg a sóvárgásból gondolat, elhatározás, majd terv lesz.
Minden természetbúvárnak ajánlom, (...) hogy ragadja meg a kínálkozó alkalmat s menjen neki egy szárazföldi, vagy ha másként nem lehetséges, valami hosszú tengeri útnak. Biztosra veheti, hogy a reá váró nehézségek vagy veszedelmek sohasem oly súlyosak, mint ahogy előre képzeli. Erkölcsi szempontból az lesz nyeresége, hogy az utazás megtanítja őt bizonyos jólelkű türelmességre, megszabadul az önzéstől, megszokja az önálló cselekvést és megtanulja mindenből, ami történik, a legjobb tanulságot maga részére levonni. Egyszóval: elsajátítja a legtöbb matróz jellemző tulajdonságát. Persze az utazás esetleg bizalmatlanságra szoktatja; de ugyanakkor rájön, hogy valójában milyen sok a jószívű ember, akikhez soha azelőtt nem volt semmi köze és talán nem is lesz többé, s akik mégis készséggel sietnek segítségére.
Azt mondják, hogy a vadászathoz való kedvtelés veleszületik az emberrel - valami ösztönszerű szenvedélynek a maradványa. Ha ez igaz, azt hiszem, hogy a szabadban való élet gyönyörűsége, ahol az égbolt alkotja a tetőzetet s a föld az asztalt, ugyanannak az érzésnek egyik megjelenési formája; a civilizálatlan ember tér benne vissza a maga vad és veleszületett szokásaihoz.
Az utak azóta cikcakkoznak a földön, amióta egyáltalán élet létezik, az élet, amely jellegénél fogva nyughatatlan.
A legtöbb pilóta számára a világ az útvonaltérképek vonalai alatt örökre egy elvont dolog marad - olyan országok és kultúrák, amelyek kevés vagy semennyi érdekességet sem jelentenek a repülőtér kerítésén vagy a hotelen túl, ahol megszállnak.
Soha nem lehet alábecsülni azt, hogy az emberek mennyire megvetik a légitársaságokat, és mennyire utálnak repülni. Bár a megvetés egy része jogos, nagy része igazságtalan. Manapság egy utas hátizsákkal, strandpapucsban átszelheti az óceánt, mérföldenként aprópénzért, majdnem tökéletes biztonságban, és 85 százalékos eséllyel arra, hogy pontosan érkezik meg. Ez tényleg olyan borzalmas módja lenne az utazásnak?
Az ég a vászon, egy utasszállító gép pedig éppolyan felcserélhető dolog, mint a festő ecsete. Ezzel nem értek egyet, mert pont ahogyan egy ecsetvonás kifejezi a pillanatnyi művészi ihletet, mi is lenne az utazás az odaút nélkül?
Előfordul, hogy egy pilóta nem landol olyan simán, mint ahogy tervezte. Bár az utasoknak sokat számít a sima földet érés, ez nem igazán pontos ismérve a hozzáértésnek. Egy repülést a landolás alapján megítélni egy kicsit olyan, mintha egy egész bekezdést egyetlen szerencsétlen szó vagy írásjel alapján ítélnénk meg. Ez egy apró, bár alkalmanként emlékezetes része egy jóval nagyobb képnek.