Vágyakozással kapcsolatos idézetek
(881)
Szerettem, igaz, s szeretek
Ma is: de szívem szomorog,
S gyomrom, amelyben ritka vendég
A jó vacsora, úgy korog,
Hogy nőre nem gondolhatok.
No de csókol helyettem az,
Aki dús: régi nóta, hogy
Megy a tánc, ha tele a has!
Gondolj rám, mielőtt becsukod a szemed,
engedj helyet a szívedben,
hagyd, hogy melléd feküdjek,
s együtt legyünk a sötétben!
A vágyak nagyon veszélyessé is tudnak válni. Eltompítanak higgadtságot, kimértséget, józanságot. Jól tudjuk, a vágyainkat képtelenség elűzni, bekúszik észrevétlenül a gondolatainkba, és követeli jussát. Időnként védekeznünk kell, ellenszegülni, de könnyű ezt mondani! Vajon hogyan lehet kordában tartani azt, ami kérlelhetetlenül helyet követel magának az életünkben?
Mennyire őrültje az ember elsősorban nem is annak, amire vágyódik, hanem magának a vágynak; (...) nem józanodásra, hanem mámorra és vágyra törekszik, és semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy várakozásaiban, azaz áhított megcsalatásában csalódhatnék.
Vattacukor hajú lány, a tekintetéért koldulok,
Nézd meg, milyen szép, ő is néz, de úgy, hogy megbolondulok.
Bárcsak vízcsepp lehetnék
bárcsak becsoroghatnék az ajkadon
a nyelvedre
le a torkodba
bárcsak meginnál
bárcsak olthatnám a szomjadat.
Egyszer arra járhatnál
Egyszer rám találhatnál
S akkor belém eshetnél
S rögtön el is vihetnél
Vagy inkább ottmaradhatnál
Nálam bekuckózhatnál
Simán átölelhetnél
S csak hallgatnál és kérdeznél.
Életem most egyetlen kivánság:
Megnyerhetni, lyányka, szívedet!
Néha mégis csaknem azt ohajtom:
Vajha ne szeretnél engemet.
Azt hiszem, hogy sorsom a tiéddel
Összekötni vétek volna tán;
Az enyém oly boldogtalan, oly bús,
A tiéd oly boldog, oly vidám!
A testi vágy (...) pontosan olyan, mint az útjára bocsátott torpedó. Ha kilőtték, többé már nem lehet visszahívni. Csak akkor nyugszik el, ha célba ért. Ettől még az sem rettenti el, hogy a beteljesedés pillanatában végső pusztulás vár rá.
Ha jősz, lángok emésztenek;
Ha mégy, kinok öldöklenek;
Éltem csak gyötrelem.
Jőj és ne menj, s napom virad,
Vagy menj s ne jőj, úgy nyugtomat
Siromba' meglelem.
A pók kirohanása
amikor megrezzen a háló
a háló rezzenése
amikor beleragad az áldozat
érkezésed
amikor megcsillan a lélek.
Örökké nem lehet sírni,
Most szeress engem egy kicsit inkább,
Örökké nem fogom bírni,
De most ez is jó lesz, hogyha nincs más.