Vágyakozással kapcsolatos idézetek
(835)
Óh, barnán sötétlő szemek
Túl hosszan néztelek titeket,
S ezért a pillantásotok
Nem hagyja el a szívemet.
Szerettél, de ennyi nem elég, itt vagyok, kell több is még;
Engedd szabadon a lelkedet - mert csak így lehet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném megcsókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.
Téged akarlak, mindenestől, minden részedet, még azt is, ami elmondhatatlanul bosszant, mert olyan mérget oltottál belém, amitől nem akarok szabadulni, mert kígyó vagy, és elszorítod az életemet, a lélegzetemet, de téged jobban akarlak, mint a levegőt.
Addig várok rád, amíg tudok.
Alkukat kötök a sorssal, s ha kell,
a csillagokra is rácáfolok. Ha kell,
időt utazok, múlt leszek érted,
s azért harcolok, hogy lénye lehess
a jövőmnek.
Tudom, már soha többé nem nézhetek abba a szempárba, de attól még minden éjjel kinyílik előttem, ha lecsukom az enyém.
A vágy különös dolog. Amint kielégítjük, más formát ölt. Ha megkapjuk az aranyfonalat, hirtelen aranytűt is akarunk.
Arcán a fény, ajkán a pír:
Nem feledem, míg el nem nyel a sír.
Ahogy szemét lesüti,
Pecsétjét szívembe üti.
Mily mennyország üdve volna
Karjai közt föleszmélni,
Föleszmélni, meg nem halni,
Csak vele, csak neki élni!
Megtanitlak ugy szeretni
A hogy` nem tud szeretni senki,
A hogyan ember nem szerethet itt lenn,
A hogyan nem szerethet más, csak - Isten!
A csókom: tűz - és láva: ölelésem.
Elolvad rablánczod szilaj hevében.
Csak megragadlak, átölellek s meglásd:
Megváltjuk mert - szeretjük egymást!
...A virág elhervad s elröpül az illat
És üres marad a gyöngy-teli kebel...
Szerelemre a szív, a meddig megnyílhat,
Rózsakelyhét addig ne taszítsuk el!...