Vágyakozással kapcsolatos idézetek
(847)
Az ösztön nem féli a legszellemibb büszkeséget sem, (...) még a legfölényesebb, legtartózkodóbb lény is kedélytelen megfizetni adóját a természetnek, s így az ember csak azt remélheti, hogy ez az emberivé, azaz állativá való alázkodás Isten akarata szerint a lehető legkíméletesebb, legszebb, lelkileg legemelkedettebb formában történjék szerelmes odaadás, tisztító érzés köntösébe burkolva.
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Csak megtudnám bármi áron,
mint szeret a kedvesem,
merthogy itt lelem halálom,
ha nem csókol egy rejteken.
Akarni egy nőt szépségének és szellemének teljes tündöklésében, egy nőt, aki rendelkezik magával, aki öntudatos és merész, s akit ez még szebbé és kívánatosabbá tesz, aki szabadon, önként, fölényesen dönt a sorsáról; kívánni ezt a nőt, szeretni úgy, amint van, és szenvedni mégis amiatt, hogy nincs meg benne se a gyermeki együgyűség, se a sápadt ártatlanság, ami, ha megvolna benne, visszatetszene; kívánni tőle, hogy az legyen, aki, s ugyanakkor ne legyen az, aki; imádni úgy, amilyenné az élet tette, és amellett keserűen fájlalni, hogy az életnek, amely szépségét kiformálta, köze van hozzá, ó, ez lehetetlen állapot.
Néha nem csak attól kell megvédeni valakit, amitől fél, hanem attól is, amire vágyik.
Még ha nem tudod is, merre visz egy vágy, a követése esetleg megvilágosodás. De legalábbis jó mulatság.
Vágyakozni csak az után lehet, ami nincs meg - mert a vágyakozás így működik.
Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szived fájjon.
Szeretek olyan férfival lenni, aki épp azért nagyon érdekes, mert végtelenül különbözőek vagyunk. Amikor vágyunk valakire, amikor tartozni akarunk valakihez, akkor nem a tükörképünkre vágyunk, nem a második önmagunkhoz szeretnénk tartozni.
Soha senki meg nem értheti, hogy milyen az, amikor annyira akarod a másikat, hogy beleremegsz egyetlen pillantásába, egyetlen sóhajába, egyetlen lágy érintésébe. És akkor ott maradsz egyedül a veszett vágyaddal, mert őt, a nagy Ő-t, sajnos nem kaphatod meg. Ő nem a tied. Ő valaki másé.
- Néha annyira vágyunk valamire, hogy bemegyünk érte egy befagyott tó közepére.
- Ott a legvékonyabb a jég.
- De ezt te nem látod. Mindenki más igen, csak te nem. Zúzunk a srácokkal, valaki azt mondja nekem: "a befagyott tavadon vagy". Megállok, és gondolkodni kezdek, mert ő lát valamit, amit én nem. Figyelmeztet engem, hogy bármit is csinálok, abba kell hagynom.
- Azt hiszem hátrébb kell lépnem egyet. (...) Majdnem elszúrtam mindent, és azt sem tudom, miért.
- Pont most mondtam: ő a maga befagyott tava.
Mint égen a csillag,
annyiszor húzd el előttem
kettőnk lepleit,
hogy akarjak folyton
utánad menni,
s hogy érezd, érted
kiált minden vágyam.
Üres poharakban
keresem cseppnyi részeid,
de sehol sem talállak téged,
csak akkor, ha jössz, ha itt dobogsz,
s ölelésed, csókjaid tengerében
fürödhetek újra meg,
mint ki nem tudja, hogy a holnap
mit is hoz.
Óh, barnán sötétlő szemek
Túl hosszan néztelek titeket,
S ezért a pillantásotok
Nem hagyja el a szívemet.