Vallásos idézetek
(1116)
Ami a tudományt és a vallást illeti, e kettőnek valóban nem kell szükségszerűen összeütköznie, mivel a fejlődéstan alapján álló humanista számára, amilyen magam is vagyok, a vallás tudományosan vizsgálható természetes jelenség. De a tudomány és a teológia - ez már merőben más dolog. (...) A tudomány és a keresztény teológia között nagyon is reális az összeütközés.
Más vallásokról s viszonyukról az istenséghez nincs sem jogom, sem lehetőségem véleményt mondani.
Olyasmi, hogy abszolút igazság, nem létezik (...). Egyetlen kérdésre sincs örök érvényű válasz. Mi eleve elutasítunk mindenfajta dogmát. Egy dogmát követni egyenlő a teljes tudatlansággal. Hisz a dogmák nem tűrik a tényeket és az érveket. Az egyház maga határozza meg, mi igaz és mi hamis, és száműz a gondolatokból minden olyan tényt, amely ellentmondana ennek. A téziseik oly ostobák, hogy lehetetlen értelmes beszélgetést folytatni róluk.
Az egyháznak minden bizonnyal szoros a kapcsolata a pokollal, hisz maga is oly szívesen és oly gyakran teszi azzá a földi létet.
Ha Jézus a mi bűneinkért halt meg, akkor igazán kár volt. Még mindig bűnösök vagyunk. Ennek egyik bizonyítéka, hogy annyi pénzt szórunk el a templomokra, amennyiből háromszor meg lehetne etetni a Föld teljes lakosságát.
A vallás (...) nem rendelkezik semmilyen eszközzel, melynek segítségével hiteles információkat lenne képes szolgáltatni.
A vallás annak az embernek az öntudata és önérzete, aki vagy még nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette.
A tudomány egyenesen a Holdra repít, a vallás egyenesen neki az ikertornyoknak.
A vallás szellemét és a szabadság szellemét csaknem mindig ellentétes irányban láttam haladni.
A vallásos életet még azelőtt meggyűlöltem, hogy rájöhettem volna, nekem is kell egy Istenhez vezető út, ha tetszik, ha nem.
A művészetnek annyi a kapcsolata a hittel, amennyi általában a művész világnézetének. A világ nagy és tarka, s a hit csupán egyike a társadalmi jelenségeknek, csupán egyike a világnézet aspektusainak. A vallásosság színezheti a művészi alkotómunkát, a hit lehet a művész értékrendjének az alapja, lehet ihletforrás, de ugyanez elmondható a hitetlenségről is.
A vallás nem tűnik el a felvilágosodás során, csak kivonja magát a felvilágosodott észlelés köréből, és kísértetként bukkan fel a legkülönbözőbb helyeken.