Vallásos idézetek
(1099)
A pásztor nem vezetheti a nyáját, hogyha ő maga sem találja az utat.
Alkonyattól pirkadatig (sorozat) c. film
Az emberi megismerés nem szorítható korlátok közé. A teológia utóvédharcaira, amelyek során újra és újra azt kívánja elhitetni velünk, hogy tudásunk egy meghatározott horizontját véglegesnek kell tekinteni, mert azon túl a természetfölötti szférája kezdődik - eleve kudarc vár. Ezt a kudarcot hovatovább a legbonyolultabb érvelések sem tudják elrejteni a tárgyilagosan ítélő gondolkodás elől.
A természet megismerésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy jelenségeit a valóságos összefüggések, és ne a tőle idegen antropomorf elképzelések alapján értelmezzük. Ennek fokozatos megvalósulása során az embernek nemcsak a kutatás nehézségeit kell legyőznie, hanem azt a visszahúzó erőt is, melyet a vallásos világnézet jelent.
A vallás fenntartására irányuló minden kísérlet, bármilyen modernnek tetszik is, végső soron egy alapjaiban hamis, az embert önmagától és a valóságtól elidegenítő viszonyulásmód fenntartását szolgálja. Az emberiség fejlődése a társadalmi haladáson, a megismerés gazdagodásán, a tudomány és technika eredményein keresztül az embernek önmagához és az objektív valósághoz való adekvát viszonyulását alakítja ki, amely lehetővé teszi, hogy az értelem világossága végképp eloszlassa az emberi tudat zugaiban oly sokáig kísértő árnyékokat is.
A vallás lényegének konzervativizmusa keresztülhúzza képviselőinek legőszintébben elgondolt modernizálási törekvéseit is, és minél inkább sikerül a vallás egyik-másik tételének "korszerűsítése", annál kirívóbb lesz magának a vallásnak anakronizmusa.
A teológia orkesztere egyetlen makacsul visszatérő refrént képes csak megszólaltatni. Csodálatos dologra bukkant a tudomány? Bonyolultnak találunk valamit? Lám, mindez a teremtő végtelen bölcsességét igazolja...
A természet feletti növekvő uralom végső soron szükségszerűen vonja maga után a vallás fokozatos visszavonulását, korábbi pozícióinak feladását. S bármilyen okos taktikával is törekednek erre, a világosság és sötétség kontrasztja nem tüntethető el. A játszma vége nem lehet kétséges. Világos lép - és győz.
A vallást hirdetők a tudomány fegyverével küzdenek s - önmagukat sebzik meg vele.
Régen a vallás volt az úr s a tudomány a szolga, ma egymás mellett áll, de már az, hogy sok helyen a tudomány győz, mutatja ennek végleges győzelmét.
A tudományellenes valláshirdetők folyton élvezik a tudomány minden vívmányát, de a vallástalan tudósok sohasem a valláséit, mert a vallás malasztjai nélkül meg lehet élni, de a tudomány produktumai nélkül lehetetlen.
Maga a vallásosság az egyike annak a kevés tényezőnek, amelyek megbízhatóan előre jelzik a csalásra való fogékonyságot. Csupán egy hajszálnyin múlik, hogy ha az egyik csodában hiszünk, ne higgyünk a másikban is.
A kereszténység felemelkedésének történetét bármiféle isteni közreműködésre való hivatkozás nélkül is el lehet mesélni. A többihez hasonló mozgalom volt, ember alkotta kultusz, egy kulturális fertőzés, ami elméről elmére költözött a kulturális evolúció egyik példájaként.
Mentől nagyobb hézag tátong a vallás dogmái s az értelmi felvilágosodás közt, annál nagyobb közöny támad a vallásos dolgok iránt. Mert mikép tarthassam én vezérlő fáklyának azon vallásos tantételt, melyre az előítéletekből kibontakozott józan értelmem s a tudományok alapján szerzett fölvilágosodásom az igaztalanság, sőt a képtelenség bélyegét?
Minden halandó férfi és nő az istenek mintájára teremtetett - tüdejében a lég, talpa alatt a föld, lelkében a tűz, ereiben a víz lakik.