Vallásos idézetek
(951)
Nagy Úristen vegyed ez verseket,
Szeretettel néked szerzetteket,
Kérünk tarts malasztban lelkünket,
Adjad mennyben örök életünket.
Mivel minden vallás csak valószínű bizonyításra támaszkodik, s minden valószínű bizonyítás cáfolható, ebből következik az, hogy ami egyesek szemében tökéletesen igaz vallás, azt mások igen valószínűtlennek vélik, hamisnak tartják.
Az igaz vallás a szeretet, és nem a félelem. Az erős anya, aki gyermekét ringatja: ez a szeretet és az igazság.
Nem helyesebb, megtisztelőbb fogalommal birnak-e az istenség méltóságáról azok, kik azon meggyőződésben vannak, hogy az isteni bölcseségnek nem lehetett szüksége a természettörvények fölfüggesztésére, a józan észszel ellenkezésben levő absurdumokhoz folyamodásra a végett, hogy a maga nagyságát, jóságát és mindenhatóságát az emberek előtt kijelentse?
Az ember nem a szent figyelem által lett naggyá, hanem azért, mert evolúciós vonalunkon az intelligencia szelekciós tényezővé vált.
Az emberek azért (...) vallásosak és azért tisztelik a szenteket, mert az állam nem nyújt támaszt nekik sem szociálisan, sem politikailag, sem pedig gazdaságilag. És ha az emberek a szentekbe kapaszkodnak, onnan már csak egy lépés a babonaság.
Ez a probléma az összes vallással: bajt hoznak azoknak a fejére, akik nem akarnak hinni az ő különleges, jóságos, irgalmas istenükben.
A vallás lényege a szeretet, és ha szeretsz valakit, amiben biztos vagyok, akkor az én szememben vallásos vagy.
Nem hiszek olyan istenben, akinek létezéséről és cselekedeteiről öntudata volna. Az ilyen isten létében való hit elválaszthatatlan egy nagy csomó esztelenségtől és ellentmondástól és a szegényekkel és ínségesekkel szemben való oly nagy kegyetlenség és igazságtalanság van benne, hogy egyetlen értelmes és logikusan gondolkodni tudó ember sem teheti magáévá ezt a hitet.
Az egyetlen vallás, amely méltó az emberiséghez: az erkölcsös élet, a kölcsönös segítség és az egymás kímélése.
A papság és a babonák a legnagyobb gátjai annak, hogy az emberiség a boldogság felé haladhasson.
Ateista vagyok, és elvárom minden rangú-rendű hívőtől, hogy tisztelje ebbéli meggyőződésemet. Ugyanakkor - és éppen ezért - magától értetődőnek tartom a viszonosságot; a tolerancia nem azt jelenti, hogy a hívőnek tudomásul kell vennie az én tiszteletlenségemet.
Az élet értelmére (...) a hit nem ad választ, sőt egyetlen diszciplína sem tud választ adni, ez ugyanis egy szubjektív kérdés: mindenkinek magának kell - nem is megtalálnia a választ, hanem - aktívan kiválasztania a céljait. Nem egyet, hanem többet. És ezt a tudomány nem teheti meg helyette, de valójában a vallások sem. Ezt mindenkinek magának kell megtennie.
Amíg az emberek egyik csoportja számára - például számomra is - elképzelhetetlen, abszurditás a természetfölötti létezése, a másik csoportja számára ugyanilyen evidensen a természetfölötti nemléte az. S ezek valami olyan végső és továbbelemezhetetlen emberi-pszichológiai adottságok, amelyeken észérvekkel nem vagy ritkán (...) lehet csak úrrá lenni.