Vallásos idézetek
(1136)
Az igazi hívő ember nem bántja a másikat. Ha elvárom, hogy tiszteletben tartsák a hitemet, akkor nekem is tiszteletben kell tartanom, ha valaki másként gondolkodik. Nem értem, hogy miért nem vagyunk annyira biztosak a saját hitünkben, világképünkben, hogy működjön bennünk a természetes kíváncsiság a másik vallása, hite iránt.
A vallás szükségszerűen keletkezett és maradt fenn egy olyan embertelen világban, amely tömegméretekben tenyésztette a boldogtalanságot, ahol a szenvedő, kiszolgáltatott ember csak a halál utáni életbe, a természetfeletti jóvátételbe vethette reményei horgonyát.
Szókratésszel mérget itattak, a mi Urunkat Jézus Krisztust pedig keresztre feszítették! Ez az utóbbi időben már nem megy olyan könnyen; de egy erőszakos emberből, vagy egy gonosz, bikanyakú csuhásból szentet csinálni, s egy derék fickóból, csak azért, mert fejjel magasabb volt nálunk, hazajáró lelket és éjféli kísértetet - ez még mindennapos dolog.
A vallás nem nyújthat vígasztalást, csak annak, ki gondolkozni képtelen, úgy hogy csak ily lehetetlen utakon képes magán segíteni; ezt is csak "úgy a hogy" megnyugtatja, de reálisan sohasem segít azon. Az ész az egyedüli, mely segítséget nyújthat, sőt ép ennek hiánya s a vallással való helyettesítése szüli a legtöbb bajt.
A keresztény teológia egyetlen és abszolút istene mindentudó, mindenható és mindenek iránt jóságos: mégis megengedi a szenvedést, hagyja, hogy életek menjenek veszendőbe, és eltűri a rosszat az emberek életében. (...) Egy ilyen isten csak teher az emberi szellem számára, ijesztő megfoghatatlansággal terhes felhő, amely sötét árnyékot vet az emberi sors tájképére. Számomra - és minden bizonnyal sokak számára is - mérhetetlen megkönnyebbülést jelent levetni ezt a terhet, kijutni a gondolkodásnak ebből a sötét zsákutcájából.
Ha el akarsz csüggedni, nézz magadba! Ha legyőzöttnek akarod érezni magad, tekints vissza az életedre! Ha össze akarsz zavarodni, nézz körül! De ha meg akarsz szabadulni, akkor nézz fel!
A vallás szavakkal, cselekedetekkel, gesztusokkal és "gondolatokkal" látja el az embereket olyan alkalmakra, amikor nem tudják, mit mondjanak, mit cselekedjenek és mit gondoljanak.
A vallás azoknak való, akik félnek a pokoltól. A spiritualitás pedig azoknak, akik már jártak ott.
Valóban szabadok akarunk lenni? Nem azért találtuk fel Istent, hogy ne kelljen szabadnak lennünk?
Ha én egy új vallást csinálnék, Istennek tetszőt, abban a sárgarépát kellene rituálisan legyilkolni, főzés előtt, lévén a sárgarépa is élőlény, és az élet szent dolog. Szeretem a sárgarépát, főleg sütve. A szertartáshoz csak kerámiakéseket lehetne használni, és szombaton tíztől tizenkettőig kéne végrehajtani, én akkor általában ráérek. A répát kizárólag szüzek ölhetnék meg, és nagyon kellene vigyázniuk, hogy először a vastagabb végén, az elágazásnál metsszék el, mert ha a vékonyabbik végén kezdik, akkor a répát tisztátalanná tennék, és menten el kell temetniük, kelkáposztalevelekbe göngyölve. Aki tisztátalanná tesz egy répát, annak egy hétig tartózkodnia kell a főzéstől és a szappanbuborékok eregetésétől. A megtisztulás egy pohárka Single Mait Irish whisky elfogyasztásával fejeződne be, én ezt is szeretem. Ezek a szabályok a kelkáposztára természetesen nem vonatkoznának. Mert a kelkáposzta az ördög üzelmeinek gyűlölt terméke, mocskos egy növény, én utálom, és ha valaki mégis szereti, köteles lenne egy csakis erre a célra szolgáló edényben megfőzni, amely persze tisztátalan lesz a kelkáposztától, és benne más étel nem készíthető.