Vallásos idézetek
(1236)
A társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás.
Nem hitegetem magam tovább azzal, hogy nálam van a kontroll, és ezzel a személyes felelősségteljességem nem nyom agyon, hanem felszabadultam.
Bármely vallásban találhatsz bölcs embereket. (...) A bölcsek (...) jóságot és vigasztalást találnak majd a hitükben, a bolondok pedig bolondok maradnak, függetlenül attól, hogy miben hisznek.
A vallás kritikája kiábrándítja az embert, de azért, hogy mint kiábrándult, értelmére tért ember gondolkozzék, cselekedjék, alakítsa valóságát, hogy önmaga körül és így valódi napja körül keringjen. A vallás csak az illuzórikus nap, amely az ember körül kering, amíg ez nem önmaga körül kering.
Az emberek úgy gondolják, a Biblia egy fix tárgy: valami, amit megírtak és befejeztek. De mégis hogyan lehet befejezve a történet, ha minden szereplő a színpadon maradt?
Ne elemezgessük túlzottan a fájdalmat, mert ha boncolgatjuk, akkor csupán emberi síkon mozgunk, ahol csak a fejfájás, a fogfájás, egy esetleges daganat, egy családi viszály vagy más szerencsétlenségek léteznek. Holott minden fájdalomban Jegyesünk, az elhagyott Jézus érkezik meg.
Elismerem, a történelem tele van vallásháborúkkal; de vigyázzunk: nem a vallások sokfélesége okozta a háborúkat, hanem a magát uralkodónak tartó vallás türelmetlensége.
Csak üres formaiság a vallás annak, aki azt hiszi, hogy amikor felebarátja hosszú tépelődés és lelki vergődés vagy érett gondolkozás után elvesztette az istenben való hitet, őneki az a feladata, hogy erőszakkal verje ezt a hitet abba a felebarátjába.
Az (...) emberek gyakran a vallásosságban keresnek menedéket (...). A jóistent folyamatosan fájdalmaikkal zaklatják, és nem tudják mással foglalkoztatni, mint saját személyükkel. Emellett többnyire azt tartják, hogy ez a mindenekfölött imádott lény tulajdonképpen az ő szolgálatukban áll, teljes felelősséggel tartozik nekik, s ezenfelül mesterséges eszközökkel, mint például buzgó imával vagy másféle vallásos odaadással megnyerhető. Egyszóval az isten nélkülük "nem tudná, mit kell tennie", ezért előbb fel kell hívniuk a figyelmét.
Ó, Jézus, a bukóra nézz,
térítsen meg tekinteted.
Ha ránk tekintesz, hull a bűn
s elmossa könny a vétkeket.
Te légy, kit szívünk mélye áld
és hangunk harsonája zeng,
kit szomjaz minden tiszta vágy,
s imád a józan értelem,
hogy, ha az éjszakák köde
homályba csukja a napot,
a hit ne tudjon ily homályt,
hit világítsa ki az éjt.
Egy istent, aki alkotásait jutalmazza és bünteti; akinek akarata van, olyat, akit mi magunkon kívül megélünk, nem tudok elképzelni. Sőt még azt az individuumot sem tudom elgondolni, aki túlélné testi halálát: akármennyire is táplálják ezt a gondolatot - félelemből vagy nevetséges egoizmusból a gyenge lelkűek. Részemre elegendő az élet örökkévalóságának misztériuma, a leendő csodálatos felépítésének tudata és sejtése és az alázatos igyekezet, hogy a természetben megnyilvánuló értelem legparányibb részét is megérthessem.
Az emberek végeláthatatlan vitákat folytatnak a vallásról; de mintha ugyanakkor azon is tusakodnának, ki tartja meg legkevésbé a vallását.