Szerelmi vallomások
(585)
Csak ritkán mondom ki azokat a szavakat, amelyeket hallani szeretnél, de azt tudom, hogy szeretlek. Teljes szívemből. Te vagy a ragasztó, amely összetart engem.
Nem akarok valakit annyira szeretni, hogy tele legyen vele a fejem, és elvegye előlem a teret. Ha tudtam volna, hogy így érzek majd irántad, már sokkal korábban leléptem volna, akkor, amikor még tudtam.
Néha akkor is el kell fogadni a szerelmi vallomást, ha béna helyzetben jön.
Én jobban szeretlek, mint a legdrágább brokátot, a legfinomabb damasztot. (...) A szeretetem túlragyogja a fény minden színét, a királyi bíbort, a nemes lapis lazuli kéket.
Én jobban szeretlek, mint minden aranyat és drágakövet a földön. Szeretetem mélyebb, mint egy tengernyi igazgyöngy, egy óceánnyi akvamarin és zafír. Szeretetem oly őszinte és tiszta, mint ez a gyémánt.
Nem ígérhetem, hogy soha többé nem bántalak meg, de megesküszöm, hogy a halálom napjáig szeretni foglak. Borzalmas ember vagyok, és nem érdemellek meg, de remélem, hogy hinni tudsz bennem, és esélyt adsz nekem. Nagyon sajnálom, hogy olyan sok fájdalmat okoztam neked.
Ami régen nehéz volt, most könnyű, mert itt vagy velem. És ami régen könnyű volt, most könnyebb veled.
Te vagy a kedvenc költőim összese. Szerelmes lettem a költeményeidbe. Amik aztán megtestesültek, amikor először megláttalak.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Mit tehet egyebet az ember, mint hogy megmondja a nőnek, hogy szereti? A többi már csak festői sallang.
Nem mondok le rólad... mert az életéről nem mond le az ember. És te az Életem vagy. Nappalom és éjszakám, boldogságom és fájdalmam, nevetésem és könnyem. Minden te vagy. (...) Mindened kell. Te kellesz, Kincsem. Elmondhatatlanul. Lemondhatatlanul.
Az élet túl rövid, hogy nélküled éljem... és az élet túl hosszú, hogy nélküled éljem.
Miattad van értelme az értelmetlen világnak. (...) Nélküled elveszett vagyok. Nincs balra, nincs jobbra. Nincs holnap, csak sok tegnap. Most már nem érdekel, mi lesz, mert megtaláltalak. Ezért vagyok itt. Miattad. Mert szeretlek.