Szerelmi vallomások
(629)
Kérded, miért hogy dédelgetlek?
E gyöngédségre van okom;
Halld hát miért, miért szeretlek:
Olyan vagy, mint ifjúkorom.
Olyan vagy nekem, mint egy nagy ajtó, ami mindig nyitva áll, és egy másik világba vezet, ahol annyi minden újat tanulhatok meg! Csodálatos! Beragyogod a napjaimat, hívogatsz egy új útra, a jövőbe. Épp ezért szeretném, ha mellettem maradnál.
A legtöbben tudják, hogy nem az első szerelmük lesz az egyetlen, de nekem te vagy mindkettő.
Nem ismertem ezt az érzést. E nélkül éltem az életem. Hibás vagyok talán, hogy nem ismertem fel? (...) Létezik olyan szó, amely kifejezné az érzéseimet? Csupáncsak egy szó, mellyel leírhatnám édes álmaim? Oly sok a mondandóm, és nincsen rá más szó, csak ez: szeretem.
Nem bírok nem rád gondolni. Te vagy a reggeli könnyedség és az esti nyugalom. Beköltöztél az álmaimba, minden gondolatom nálad jár.
Ki tudod találni, mennyire szeretlek? (...)
Jobban szeretlek, mint az összes gyönyörű tájat,
Amit kék madár lát onnan fentről, a magas égből.
És sokkal jobban, mint az összes ragyogó csillagot,
Amit látni lehet innen lentről, a fa alól.
Találd ki, mennyire szeretlek! c. film
Én itt, te ott, így szeretlek téged. Létem minden mozzanatában, a környezet kis mozaikjaként.
Egy vallomással tartozom. Én mindig téged szerettelek, de úgy, (...) ahogy egy férfi szerethet egy nőt, ahogy egy hős egy hősnőt, ahogy ember nem szerethet mást életében.
Egy kietlen táj lehet gyönyörű, és a legszebb is lehet semmitmondó. Az számít, hogy látom-e benne gyönyörű szemeidet, csodás arcodat, varázslatos mosolyodat. Mert attól válik élővé, gyönyörűvé, csodává. Tőled.
Minden nap jön. És minden nap hoz magával valamit. Hol rosszat, hol jót. De sosem érkezik üres kézzel. Van, hogy tőled függ, elfogadod-e, amit hoz, de van, hogy nincs döntési lehetőséged. Aztán jön egy nap, szokás szerint bekopogtat, és elakad a lélegzet. A dobozra az van írva: Élet. Izgatottam nyitom ki. És valóban. Élet van benne. Az életem. Te.
Az óra ugyanaz. De az idő már nem. Már kétféle idő van. A veled-idő és a nélküled-idő. Az egyikben egy óra egyetlen másodperc. A másikban egy óra egy egész év.
Téged szeretlek. (...) Életem nagy részében a szívemet védtem. Olyan alaposan, hogy képes voltam úgy tenni, mintha nem is lenne. Most hitvány, féregrágta, kérges. De a tiéd.
Az én életem, reményem, jövőm és boldogságom a föld e parányi helyéhez van kötve, melyen kegyed él, a többi rám nézve közönyös.