Szerelmi vallomások
(552)
Most is ugyanolyan szerelmes vagyok, mint abban a pillanatban, amikor először találkoztunk. Nem tudom, hogyan lehetséges ez. Szeretek utánakutatni a dolgoknak, de erre a titokra 81 éves koromra sem jöttem rá. Az, hogy a szerelem lángja nem válik parázzsá nagyon szokatlan élmény. Egyet biztos tudok: az emberben nem szabad, hogy a kamasz meghaljon.
Ha szeretsz valakit,
jobb bevallani, míg veled van,
mert bármikor elszakadhatsz tőle.
Soha senki nem léphetne a helyedre. Te vagy számomra az egyetlen nő. Csak nem gondolod, hogy lecserélném a holdat a csillagokra?
Elhalmoznak jókívánságokkal. Hosszú életet, újabb sikereket, boldogságot kívánnak. Sok szépet és jót. És mind jól esik. Mind fontos. És persze mindegyik szép. De egyik sem szól a legfontosabbról, a legszebbről. Arról, ami igazán számít. Aki igazán számít. Rólad. Mert a legszebb, legfontosabb jókívánság Te vagy.
Nincs két igazi, mert minden félnek csak egy másik fele van. És én már megtaláltam. Azt az egyet. Téged.
A teendők elmúlnak, csak egy-egy pillanatig tartanak, de a dolgom örök. Mert az Te vagy. Te vagy az egyetlen. Akivel dolgom van.
Amikor veled vagyok, minden, ami korábban nehéznek tűnt, már nem tűnik annak. Ez az egyik dolog, amit úgy szeretek benned. Nincs rám szükséged. Te egyedül is megbirkózol bármivel, mert rettenthetetlen vagy és önálló, szerető, kedves. Kétség sem fér hozzá, hogy te vagy az életem legjobb döntése.
Tiétek éltem, mindenestül,
őszintén, ahogy leírom;
Más átalussza mámorát
Az enyém itt áll papíron.
Hódolok. Ez is egy nagyon szép szó. És pontosan rám illik. Csak bámulok magára - tisztes távolból, de hódolattal.
Nem volt olyan pillanat, hogy ne szerettelek volna. Csak nem tudom, hogyan szeresselek eléggé.
Elmélkedhetünk az élet értelméről meg minden, de tudnod kell, hogy az én életem értelme te vagy... te vagy az ok, szinte minden mögött, amit teszek... és ezen soha nem akarok változtatni.
Legmélyebb szerelmem néma: csak mintha egy kicsi szúnyog zümmögne a füledbe, míg alszol, - ha nem akarsz felébredni és engem észrevenni, meg fog csípni...
Csak két hónapja ismerlek,
de ha összeadnánk a perceket, amikor hiányoztál,
abból egy évszak is kijönne.
Ezt egyszer hajnalban, részegen,
egy aluljáró lépcsőjén ülve meg is írtam neked,
először felkiáltójellel a végén,
de azt töröltem inkább,
nehogy felébresszen.
A születés senkit sem tesz fontossá. Te azonban fontos voltál nekem, amikor találkoztunk.