Idézetek a valóságról
(855)
A legjobb meghatározás, amit a valóságról valaha is hallottam, az az, hogy ez az egyetlen álom, melyben mindannyian osztozunk. Csak a leghalványabb sejtéseink vannak arról, hogy milyen is az valójában. Ahogy érzékelünk, ahogy a dolgokat látjuk, az jobbára csak saját meggyőződésünket szolgálja. A távoli dolgok nem kisebbek, és a szilárd dolgok nem igazán szilárdak. Minden csak energia.
Amikor rajzolok, akkor nincsen valóság, csak a másik világ van, ami sokkal igazibb, mint az, amikor hazamegyek, vagy az iskolában vagyok.
Nehéz helyzeteken olykor átsegíthet egy-egy illúzió - érzés vagy hit -, de utána ki kell fizetned az árát - súlyos csalódásokban. Mindig próbáld kiszámolni, hogy megéri-e.
Mindig ott lesznek homályaink, félreértéseink, illúzióink egy másik emberrel kapcsolatban, ahol saját magunk rendezetlenek vagyunk, hazudunk magunknak, eltorzítjuk a realitást.
Tisztánlátásunk, ítélkezésünk objektivitása attól függ, hogy saját (...) problémáink területén becsapjuk-e magunkat, vagy vállaljuk a valós helyzet elfogadását.
Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni.
A világ, amelyben élünk, nem abszolút értelemben létezik, hanem csupán a valóság modellje.
Nem kell leásni a gyökerekig, a felszín is ugyanolyan fontos. Hiszen minden a felszínen kezdődik.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film