Idézetek a valóságról
(861)
A hat érzéked az, ami a bolondját járatja veled, és elhiteti nem csak azt, hogy van ez a hat érzéked, hanem azt is, hogy egy ténylegesen létező külvilággal lépsz kapcsolatba rajtuk keresztül.
Az ábrándnak van egy oldala, amely több a valóságnál. A valóságnak van egy olyan oldala, amely több az ábrándnál. A teljes boldogság az lenne, ha az ember egyesíteni tudná e kettőt.
Ha a hallucináció egyfajta irányítás nélküli észlelés, akkor az észlelés itt és most szintén egyfajta hallucináció, de irányított hallucináció, melyben az agy előfeltételezéseit a külvilágból eredő érzékszervi információk alakítják ki. Valójában mindannyian mindig hallucinálunk, ebben a pillanatban is. Csak éppen amikor egyetértünk a hallucinációinkban, akkor azt valóságnak nevezzük.
Van az elv, van az érdek és van a valóság, amely hol innen, hol máshonnan merítget.
Sokkal szórakoztatóbb történeteket és hazugságokat gyártani, mint az igazat tudni. Így jobban telik az idő.
Minden olyan szándék, amely nem veszi komolyan figyelembe a gyakorlati lehetőségeket, megmarad az ábrándok (...) szintjén.
A legjobb meghatározás, amit a valóságról valaha is hallottam, az az, hogy ez az egyetlen álom, melyben mindannyian osztozunk. Csak a leghalványabb sejtéseink vannak arról, hogy milyen is az valójában. Ahogy érzékelünk, ahogy a dolgokat látjuk, az jobbára csak saját meggyőződésünket szolgálja. A távoli dolgok nem kisebbek, és a szilárd dolgok nem igazán szilárdak. Minden csak energia.
Amikor rajzolok, akkor nincsen valóság, csak a másik világ van, ami sokkal igazibb, mint az, amikor hazamegyek, vagy az iskolában vagyok.
Nehéz helyzeteken olykor átsegíthet egy-egy illúzió - érzés vagy hit -, de utána ki kell fizetned az árát - súlyos csalódásokban. Mindig próbáld kiszámolni, hogy megéri-e.
Mindig ott lesznek homályaink, félreértéseink, illúzióink egy másik emberrel kapcsolatban, ahol saját magunk rendezetlenek vagyunk, hazudunk magunknak, eltorzítjuk a realitást.
Tisztánlátásunk, ítélkezésünk objektivitása attól függ, hogy saját (...) problémáink területén becsapjuk-e magunkat, vagy vállaljuk a valós helyzet elfogadását.
Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni.