Idézetek a valóságról
(918)
A való sokszor oly rideg! Nem csoda tehát, ha az ember, jóllehet megnyugvását egyedül a valóságban találja, gyönyörűségét mégis olykor a kellemes csalódásokban keresi.
Az univerzumnak kezdete van, de vége nincs. Végtelen. A csillagoknak szintén van kezdetük, de aztán saját erejük által elpusztíttatnak. Véges. A történelem tanulsága: gyakran a bölcsesség birtokosai a leginkább bolondok. A halak a tengerben nem ismerik a szárazföldet. Ha ők is bölcsességgel bírnak, ők is elpusztíttatnak. Nevetségesebb az, hogy az ember átlépje a fénysebességet, mint hogy a hal a szárazföldön éljen. Ezt úgy is hívhatnánk, mint Isten végső figyelmeztetése a lázadóknak.
Steins;Gate (játék) c. videojáték
Azért is szeretem az irodalmat, mert az élet egy jobb verziója: hősök és gonoszok, meglepő fordulatok. De néha ijesztő a meglepő fordulat. A könyvekben érdekes és izgalmas. (...) A valóságban csak ijesztő.
Aki okos, az feljuthat a csúcsra, és elviheti egy körre a valóságot, de megpróbál ledobni magáról, és idővel le is fog.
Ha mentális tablónkról eltávolítanánk a hétköznapi és személytelen történéseket, akkor nagyrészt csak ijesztő aberrációk és koincidenciák maradnának, az agyunk pedig úgy festene, akár egy bulvárlap címoldala.
Minden történés az agyunkban megy végbe. Ami minden agyban megtörténik, az valóban megtörténik.
Amit a mindennapokban valóságnak hívunk, az a tudat kivetülése. Valójában nincsenek színek, hangok, textúrák, ízek vagy szagok az úgynevezett való világban. A való világ egy elképesztően kétértelmű, és mozgásban lévő kvantumleves. Energia és információ hullámzása egy végtelen űrben. Az ég, amit egy rovar lát, nem ugyanaz, amit te meg én látunk. A mézelő méh látja az ultraibolya sugárzást. Fogalmam sincs, az vajon hogy nézhet ki. Ha egy méh meglát egy virágot, nem úgy látja, mint te és én, habár messziről megérzi a mézet. A kígyók érzékelik az infravörös sugárzást. A denevér hallja az ultrahang visszhangját. A kaméleon szemgolyója két tengely körül forog. Elképzelni sem tudod, hogy látná ezt egy kaméleon. Szóval mi a valóság? A válasz az, hogy nem létezik.
Amit a tévében mutogatnak, annak nem sok köze szokott lenni ahhoz, ami tényleg történik.
Olyan, mintha üres lenne az agyam, mintha a körülöttem lévő világ hirtelen jelentéktelen, semmitmondó és jellegtelen volna. Nem érzékelem valóságosnak az embereket magam körül. Csak statiszták egy filmben, nem fontosak, nem lendítik elő a történetmesélés szálait, nem avatkoznak bele a cselekménybe, bámészkodnak, nézelődnek, jönnek-mennek, élnek, ki-ki a saját ritmusában, arccal előre, szomorúan, vidáman, vagy épp közönyösen. Nem számítanak. Nincs hangjuk, nincs kiterjedésük. Abban sem vagyok biztos, léteznek-e egyáltalán. Mint ahogy abban sem, én létezem-e. Csak lebegek, mint egy céltalan kísértet, aki nem találja a helyét a földi valóság és a túlvilág között.
Néha a gondolat közelebb áll az igazsághoz, a valósághoz, mint a tett. Bármit mondhatsz, bármit tehetsz, de nem másíthatsz meg egy gondolatot.
A befejezésen gondolkozom c. film
Minden árnyalt. Érted? Ezt kell tudatosítanod. Minden ki van színezve a hangulat, az érzelem, a múltbeli tapasztalatok által. Nincs objektív valóság.
A befejezésen gondolkozom c. film
Amikor a fantázia s az élet találkoznak, különösen eltorzul a valóság arca. Karikatúra születik a házasságukból.