Idézetek a valóságról
(872)
Ha valamit nagyon gyönyörűnek látunk, azt gondoljuk, csak álom lehet, ezért magunkba csípünk, hogy bizonyosak legyünk benne, nem álmodtunk. Ha fáj, akkor nem álmodunk. A valóság még akkor is megsebez, ha pár pillanatra álomnak tűnik.
Az ikonfestő nehezen tud áhítattal tekinteni a szent ábrázolásra: ő tudja, hogy a glória mennyei ragyogása csak aranyfüst - piszkos, földi fém.
A valóság vékony jég, de a legtöbben egész életükben elkorcsolyáznak rajta, és csak a legeslegvégén szakadnak be.
Akinek az általános valóság túl áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen, aki úgy érzi, hogy ő ebben a valóságban egy senki, olyan valaki, akinek hallgass a neve, és akinek nincs mit mondania, nincs beleszólása az élet alakulásába, se tágabb, se szűkebb értelemben, az saját valóságot épít magának. Mert az ember, ha teljesen jelentéktelennek érzi, nem bírja elviselni önmagát sem.
A lényeg nem a valóság megcáfolása, hanem felszínének lehántása, a valóság sajátos és ellentmondásos jellegének feltárása. A legeslegjobb bűvésztrükkök, azok, amelyek (...) nem vesznek el a valóságból. Éppen ellenkezőleg: hozzáadnak.
Egyes művészek azt mondják, a varázslat szétzúzza a világról alkotott képünket. Én azonban azt hiszem, hogy a varázslat tartja egyben a világot. Ez a sötét anyag a valóság cementje, a hézagkitöltő gitt mindazon dolgok között, amikről tudjuk, hogy igazak.
Két módja van, hogy az ember szembenézzen a dolgokkal, kétségbeeséssel vagy iróniával, és a kettő közül egyik sem változtat az asztalon heverő lapokon. A végeredményről nem mi döntünk, de hogy a játszma utolsó percét hogyan töltjük, arról igen.
Egyesek képtelenek elhinni azt, amit nem láttak a saját szemükkel és nem érintettek a saját kezükkel. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok ne léteznének.
A hat érzéked az, ami a bolondját járatja veled, és elhiteti nem csak azt, hogy van ez a hat érzéked, hanem azt is, hogy egy ténylegesen létező külvilággal lépsz kapcsolatba rajtuk keresztül.
Az ábrándnak van egy oldala, amely több a valóságnál. A valóságnak van egy olyan oldala, amely több az ábrándnál. A teljes boldogság az lenne, ha az ember egyesíteni tudná e kettőt.
Ha a hallucináció egyfajta irányítás nélküli észlelés, akkor az észlelés itt és most szintén egyfajta hallucináció, de irányított hallucináció, melyben az agy előfeltételezéseit a külvilágból eredő érzékszervi információk alakítják ki. Valójában mindannyian mindig hallucinálunk, ebben a pillanatban is. Csak éppen amikor egyetértünk a hallucinációinkban, akkor azt valóságnak nevezzük.
Van az elv, van az érdek és van a valóság, amely hol innen, hol máshonnan merítget.