Idézetek a különböző véleményekről
(589)
Annak a társadalomnak, amelyben az emberek nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője.
Amit egy briliáns és az amerikai politika iránt érdeklődő tizenhat éves tűpontosan lát, azt egy hetvenéves, okos és az amerikai politikában évtizedek óta mélyen benn lévő amerikai kibékíthetetlenül másképp látja; nem azért, mert máshonnan jönnek, hanem mert egy másik univerzumban élnek, ugyanazon a Földön. Mást jelentenek a szavak: "jog", "oroszok", "hírek", "újság", végül mást az egész politika is - nem a pillanatnyi ellentétek ügyes elrendezését, hogy békésen tudjunk együtt élni, hanem élet-halál harcot, melyben csak egy maradhat, inkább mi, mint ők, bármi is legyen a mi és bármi is az ők.
A politika a jövő megszerzésének versenye, ennek a szabad nyilvános beszéd az eszköze.
Csak akkor érdemes beszélni valamiről, ha az ember elég árnyaltan tudja megközelíteni a témát.
Hogyha kiállsz a porondra, és valamit mondasz, akkor téged nagyon fognak utálni. Imádni is, de utálni sokkal hangosabban.
Az ember csak idegeneket szeret igazán. Akiket nem ismer, akik tele vannak titokzatossággal.
Az emberek azzá válnak, aminek gondolják magukat, vagy amit tapasztalataik szerint mások gondolnak róluk, mégpedig olyan alkudozási folyamat keretében, amely állandó mozgásban van, mint a hógörgeteg.
Nem várhatjuk, hogy mindenki egy véleményen legyen. (...) Bizonyos százalékunk mindig is seggfejként fog viselkedni.
Nem csak a párkapcsolatunk különleges kapcsolat. Ilyen kapcsolat fűzhet minket barátokhoz, társaságokhoz, javainkhoz és eszmékhez is. Különleges kisugárzással ruházhatsz fel egy tanítót, terapeutát, gurut, házi kedvencet, sportot, étrendet, hazát, ruhadarabot vagy kocsit. Megőrülhetsz egy filmsztárért, énekesért, íróért. Vonzódhatsz egy eszméhez, például egy politikai irányzathoz. A rádióból és a tévéből ömlenek a vöröslő fejjel ordibáló elemzők, akik elmondják, miért van igaza az ő pártjuknak, és miért nincs igaza az összes többinek. Akár egy helyhez is kötődhetsz, például nyaralhatsz minden alkalommal ugyanabban a hotelszobában. A lista végtelen. Az ego bármit különlegesnek kiálthat ki, és ha megengeded neki, akkor meg is teszi.
A XX. századnak volt értelme, és bár ne lett volna; a XXI. századnak nincs értelme, és bár volna.
A fő baj az emberiség jelentős hányadával, hogy folyton okoskodni akarunk, előtérbe helyezve saját véleményünket, ezáltal elnyomva az esetleges ötletes felvetéseket, jó megoldásokat.
A külföldön jólétben hempergő ismerőseid mindig jobban tudják, hogy neked az itthoni posványban melyik politikai párttal kellene inkább szimpatizálnod, és ennek nyilvános posztban és üzenetben egyaránt hangot is adnak időnként.