Idézetek a különböző véleményekről
(661)
Két ember közt, de még egyes főben is rendszerint van valamely diszkusszió. S így hogyan képzelhetni egy egész nemzetet, hol csupán egy gondolkozásmód lenne, s tökéletes egyenlőségűek a száz meg száz természetesen előforduló tárgyak körülti képzeletek? S ebbűl tagadhatlanul az foly: hogy mindenütt van megelégedett s még számosb meg nem elégedett; olyan, ki minden rendelést felhőkbe emel, s olyan is, ki mindent ocsmányol s gyaláz.
Ki kell választani azt a néhány embert, akinek adunk a véleményére: pár családtag és a szigorúan szűrt barátok. A többi véleményt pedig egyszerűen meg sem kell hallgatunk, el sem kell olvasnunk.
Mindenki másmilyen magaslaton áll, és nem biztos, hogy onnan ugyanazt hallja, ugyanazt látja, és ugyanazt érzi, amit én.
Az emberek ismereteket szerezhetnek egyes tényekről, de amikor elméleteket vagy általános képet kell kialakítaniuk, a nézőpontjuk szükségképpen torz vagy következetlen, netán mindkettő egyszerre.
Csupán egy objektív valóság van, de szubjektív nézet annyi van, ahány gondolkodó résztvevő.
Ne engedd, hogy bárki rabszolgává tegyen, de óvakodj attól, hogy te magad tégy valaki mást saját rabszolgáddá helyesnek vélt nézeteiddel!
Amikor hallgatunk valakit, aki válaszol a kérdéseinkre, nem is az illetőre figyelünk, nem igaz? Inkább saját magunkat hallgatjuk, a másik meg beszél, beszél. De magunknak mi magunk mondjuk meg: ez meg ez igaz, az meg őrültség, amaz pedig megint igazság. Ettől olyan izgalmas másokra figyelni. A közlés öröme abban van, hogy a lehető legkevesebb tévhitet terjesszük.
Legyünk nyitottak, tartsuk lehetségesnek azt, hogy másképp állnak a dolgok, mint ahogy gondoljuk! Olyan gyakran vagyunk bizonyosak valamiben, de bármiről legyen is szó, nem baj, ha olykor tévedünk.