Idézetek a különböző véleményekről
(576)
A fő baj az emberiség jelentős hányadával, hogy folyton okoskodni akarunk, előtérbe helyezve saját véleményünket, ezáltal elnyomva az esetleges ötletes felvetéseket, jó megoldásokat.
A külföldön jólétben hempergő ismerőseid mindig jobban tudják, hogy neked az itthoni posványban melyik politikai párttal kellene inkább szimpatizálnod, és ennek nyilvános posztban és üzenetben egyaránt hangot is adnak időnként.
Minél inkább dühbe gurulok, annál inkább igaza van. (...) Ha fölmegy a vérnyomásom, akkor nagyon. (...) Az embernek az egója egy kis barométer lesz, amin mérni tudja saját hamisságát.
Azt tartom (...) erkölcstelenebbnek, ha a műkritikus belevájkál egy ember magánéletébe, ha egyébként műve, amelyet alkotott, kifogástalan. A festő munkája és magánélete olyan, mint a gyermekágyban fekvő asszony és újszülött gyermeke. A gyermeket kell néznünk és nem szabad felhajtanunk a szülő asszony takaróját, hogy megnézzük, véres-e az inge.
A kritika és a hibáztatás függőség. Ráadásul igen költséges függőség, mert ez rombolja legsikeresebben a párkapcsolatok meghittségét.
Teljesen mindegy, milyen pozícióban van valaki, ha nincs igaza, az ember nem hagyhatja szó nélkül.
Civilizált emberek akkor sem esnek egymásnak, ha eltérő a véleményük vagy a világlátásuk.
Amint valaki azt mondja, nekem igazam van, te pedig tévedsz, máris lemond a párbeszéd lehetőségéről.
Könnyű teljesen elveszni a dolgokról alkotott személyes véleményünkben. Mintha láthatatlan szövegkönyvből olvasnánk olyan utasításokat és mintákat követve, amelyeket nem is értünk. Minél gyakrabban kérdőjelezed meg ezeket az utasításokat és minél gyakrabban teszed ki őket a megtanult bölcsességek kegyetlen próbatételeinek, annál biztosabb iránytűvé válsz saját magad számára. Meggyőződéseid és eredeti gondolataid lesznek, amelyek kizárólag hozzád tartoznak.
Manapság az internet lehetővé teszi, hogy mindenki kifejthesse véleményét, ha értékes, ha nem. A butaság szabadon szerveződhet a közösségi hálón gyakran a média hathatós támogatásával. E problémát általánosabb kontextusba is helyezhetjük: az észszerű és az irracionális gondolkodás feszül egymásnak, gyakran ugyanazon koponyán belül.
Oly mértékben széttöredezett a tudásunk, hogy ritkaságszámba megy az a polihisztor, aki az élet minden aspektusát átfogóan ismeri és átlátja. Kevés embernek vannak naprakész, pontos és mély ismeretei arról, miként működik a számítógépe, hogyan kell felépíteni egy házat, mi az oka a társadalmi mozgásoknak, melyek a különböző épületek művészettörténeti jegyei, vagy miként kezelhetők a szív- és érrendszeri betegségek. Ezért azokon a területeken, amelyekben kevésbé vagyunk jártasak, vagy elsőre átláthatatlannak tűnnek, hajlamosak vagyunk leegyszerűsítő válaszokat elfogadni. Nem baj, hogy nem tudjuk, hogyan működik pontosan az autónk, csak vigyen el A-ból B-be. Nem kell értenünk, miként hat a C-vitamin, bevesszük, mert egészséges. Nem probléma, hogy nem látjuk át az adórendszert, csak érkezzen meg a fizetésünk a számlánkra. Ez a fajta felszínes gondolkodás kövezte ki a mai post-truth, vagyis az igazságon túli világba vezető utat, ahol már nem feltétlenül számítanak az adatok, a tények és a szakértői vélemények, sokkal inkább az érzelmi kötődés, a saját tapasztalatok és a személyes előítéletek.
Nem élhetsz úgy, hogy félsz a következményektől, mert úgy nem élhetsz igazán.
Hogyan legyél latin szerető c. film
Az emberek egyik gyöngéje, hogy csak olyan ítéletet ismernek el helyesnek, amely a saját magukéval azonos.