Idézetek a véletlenről
(191)
Nincsenek véletlenek. Amikor azt hittem, hogy ami éppen történt, csak a véletlen műve, nem tévedtem. Nem én. Csak annyiban, hogy a véletlen nem azt jelenti, mint a köznapi beszédben. Azaz valami előre nem látható, ki nem számítható, egyedi dolgot. A véletlenek sorsszerűen, sőt, szükségszerűen következnek be.
Amióta megláttam néhányat ezek közül a kis, semmirevaló véletlenekből, már keresem őket. Persze nem veszek észre többet, de felszabadultabban örülök, ha mégis meglátok egyet. Kár, hogy senki nem tanította meg gyerekként, hogy ezek a kis, már-már hasznavehetetlen csodák itt vannak velünk. Azt hiszem, más ember lettem volna.
Találkozásunk olyan, mint egy könyv, tele szavakkal:
Ha csak átlapozod, nem veszed észre a lényeget.
A könnyes szemek mindent elhomályosítanak,
Minden véletlen egybeesést, ami mögött a sors keze áll.
A véletlen nagy úr, sok kárt csinálhat, s nekünk erősnek kell lennünk, hogy a kárt elrendezzük. A véletlen azonban ugyanaz, ami véletlen változásokkal a génekben végeredményben létrehozta ezt a tarka, csodálatos világot. Mert véletlennek csak azt nevezem, amit nem értek, de amit érteni szeretnék. És a véletlen szó az egyszerűen azt jelenti, hogy nem értettük, nem értettem, de nem adtam fel a reményt, hogy többet értsek.
Agyunk hajlamos antropocentrikus keretben értelmezni a fizikai jelenségeket, aminek következtében ott is a tervszerűség bizonyítékait véljük látni, ahol kizárólag az evolúció és a véletlen játszik szerepet.
Az élet túl bonyolult és összetett ahhoz, hogy bárki tökéletes kontroll alatt tarthassa - ennek az alázatos belátása teszi képessé az embert arra, hogy túlélje a viszontagságokat.
A leleményes felfedezések némelyike századokkal ezelőtt született, némelyike nem is olyan rég, napjainkban. (...) Egy dologban azonban biztosak lehetünk: véletlenek mindig is történni fognak, és minél jobban felkészítjük rájuk tudatunkat, annál inkább remélhetjük, hogy a váratlan dolgokból a jövőben is értékes, mai képzeletünket nagyságrendekkel felülmúló felfedezésekre juthatunk!
Véletlenek: üzemzavar jele
egy amúgy megbízható gépezetben.
Futó, rossz gondolat Isten fejében.
Őt kérem este, mielőtt lefekszem,
vigyázzon rám, s ébren is, mintha jégen,
vagy háztetőn holdfénynél, rettegés,
gyanú nélkül, mintha egy rossz regényben,
hol mindig győz a jó, a szenvedés
csak átmenet, jutalmat nyer az érdem...
Aztán egy függönyt félrehúznak, és
sugárzó, agyhalott mosoly az égen:
a nap. Felhők bodor véletlene
a tócsák fodrozó véletlenében.
A lét nagyrészt mégiscsak átláthatatlan, előre nem tudott, így véletlennek megélt történések sorozata.
Amikor minden a véletlenen múlik, akkor a véletlenbe kell helyeznünk bizodalmunkat.
A véletlen minden dolgok nagy tanítómestere. A szükségszerűség csak utána következik.
Az átlagos szakértő körülbelül annyira pontos, mint egy dartsozó csimpánz.