Idézetek a véletlenről
(207)
Az ember életében a véletlen is törvényszerű. Visszanézve mindenképpen annak tűnik, hiszen a konzekvenciái megmásíthatatlanok.
Nincsenek véletlenek. Utak vannak, amiket bejárunk, ki így, ki úgy. Az utak az univerzumon keresztül-kasul léteznek, tér és idő nélkül.
Nincs abban semmi csodálatos, hogy hosszú idő alatt, miközben a véletlen szövi a szálakat, egybeesések sokasága következik be a legtermészetesebb módon.
Paradox formában azt mondhatjuk, hogy igen valószínűtlen, hogy ne következzenek be valószínűtlen események. Ha nem mondjuk meg egészen pontosan, milyen eseményt jósolunk, akkor rendkívül sokféle módon következhetnek be a jóslatunkkal összeegyeztethető események.
Bőségesen elég dolog sikerül véletlenül ahhoz, hogy meggyőzze azt, aki hinni szeretne.
Az, hogy valami ritka, önmagában még semmit sem bizonyít. A bridzsben például egy a 600 milliárdhoz az esélye, hogy éppen azt a 13 lapot kapjuk, amit osztottak nekünk. Különös volna, ha valaki, miután megkapta és jó alaposan meggusztálta a lapjait, nekiállna kiszámolni, hogy ennek a leosztásnak az esélye kisebb, mint egy a 600 milliárdhoz, és ezek után úgy döntene, hogy nem is kapta azt a leosztást, hiszen annak olyan kicsiny a valószínűsége.
A teljes kontroll illúzió, és mindig beférkőzik valami váratlan. Ha az ember az ajtót beszögelve próbálja kizárni a véletlent, a véletlen ledönti a falat. Ennyi erővel akár résnyire is hagyhatja már rögtön az elején.
A morális fejlődés fontos alapelve, amely ugyanolyan fontos, mint a "Szeresd felebarátodat" és a "Minden ember egyenlőnek születik", az a mottó, hogy "Van ez így".
Két esetben láthatjuk a véletlen működését: amikor számos jelentéktelen ok jelentős hatássá áll össze, vagy amikor a figyelmünket kikerülő apró ok olyan nagy hatást kelt, hogy az már nem kerülheti el a figyelmünket.
A valóságos életről mindig az a benyomásunk, hogy szegényesebb véletlen fordulatokban, mint a regény és a többi fikciós műfaj, hacsak el nem fogadjuk, hogy a véletlen elve a világ tényleges és kizárólagos mozgatója, ebben az esetben ugyanannyit ér az, amit megél valaki, mint az, amit másvalaki papírra vet, és viszont.
A véletlent sohasem lehet teljesen megszüntetni, nagyon is élő, meglepő módon újra meg újra előbukkan, és megpróbál alkalmazkodni a társadalmi szükségszerűséghez.