Idézetek a véletlenről
(196)
A morális fejlődés fontos alapelve, amely ugyanolyan fontos, mint a "Szeresd felebarátodat" és a "Minden ember egyenlőnek születik", az a mottó, hogy "Van ez így".
Két esetben láthatjuk a véletlen működését: amikor számos jelentéktelen ok jelentős hatássá áll össze, vagy amikor a figyelmünket kikerülő apró ok olyan nagy hatást kelt, hogy az már nem kerülheti el a figyelmünket.
A valóságos életről mindig az a benyomásunk, hogy szegényesebb véletlen fordulatokban, mint a regény és a többi fikciós műfaj, hacsak el nem fogadjuk, hogy a véletlen elve a világ tényleges és kizárólagos mozgatója, ebben az esetben ugyanannyit ér az, amit megél valaki, mint az, amit másvalaki papírra vet, és viszont.
A véletlent sohasem lehet teljesen megszüntetni, nagyon is élő, meglepő módon újra meg újra előbukkan, és megpróbál alkalmazkodni a társadalmi szükségszerűséghez.
Ha képesek lennénk rá, hogy sorsunkat a véletlenre bízzuk, és kapálózás nélkül elfogadjuk életünk rejtélyét, akkor nagyon közel járnánk egy bizonyosfajta boldogsághoz, amely talán az ártatlansághoz hasonlít leginkább.
Nincsenek véletlenek. Amikor azt hittem, hogy ami éppen történt, csak a véletlen műve, nem tévedtem. Nem én. Csak annyiban, hogy a véletlen nem azt jelenti, mint a köznapi beszédben. Azaz valami előre nem látható, ki nem számítható, egyedi dolgot. A véletlenek sorsszerűen, sőt, szükségszerűen következnek be.
Amióta megláttam néhányat ezek közül a kis, semmirevaló véletlenekből, már keresem őket. Persze nem veszek észre többet, de felszabadultabban örülök, ha mégis meglátok egyet. Kár, hogy senki nem tanította meg gyerekként, hogy ezek a kis, már-már hasznavehetetlen csodák itt vannak velünk. Azt hiszem, más ember lettem volna.
Találkozásunk olyan, mint egy könyv, tele szavakkal:
Ha csak átlapozod, nem veszed észre a lényeget.
A könnyes szemek mindent elhomályosítanak,
Minden véletlen egybeesést, ami mögött a sors keze áll.
A véletlen nagy úr, sok kárt csinálhat, s nekünk erősnek kell lennünk, hogy a kárt elrendezzük. A véletlen azonban ugyanaz, ami véletlen változásokkal a génekben végeredményben létrehozta ezt a tarka, csodálatos világot. Mert véletlennek csak azt nevezem, amit nem értek, de amit érteni szeretnék. És a véletlen szó az egyszerűen azt jelenti, hogy nem értettük, nem értettem, de nem adtam fel a reményt, hogy többet értsek.
Agyunk hajlamos antropocentrikus keretben értelmezni a fizikai jelenségeket, aminek következtében ott is a tervszerűség bizonyítékait véljük látni, ahol kizárólag az evolúció és a véletlen játszik szerepet.
Az élet túl bonyolult és összetett ahhoz, hogy bárki tökéletes kontroll alatt tarthassa - ennek az alázatos belátása teszi képessé az embert arra, hogy túlélje a viszontagságokat.
A leleményes felfedezések némelyike századokkal ezelőtt született, némelyike nem is olyan rég, napjainkban. (...) Egy dologban azonban biztosak lehetünk: véletlenek mindig is történni fognak, és minél jobban felkészítjük rájuk tudatunkat, annál inkább remélhetjük, hogy a váratlan dolgokból a jövőben is értékes, mai képzeletünket nagyságrendekkel felülmúló felfedezésekre juthatunk!
Véletlenek: üzemzavar jele
egy amúgy megbízható gépezetben.
Futó, rossz gondolat Isten fejében.
Őt kérem este, mielőtt lefekszem,
vigyázzon rám, s ébren is, mintha jégen,
vagy háztetőn holdfénynél, rettegés,
gyanú nélkül, mintha egy rossz regényben,
hol mindig győz a jó, a szenvedés
csak átmenet, jutalmat nyer az érdem...
Aztán egy függönyt félrehúznak, és
sugárzó, agyhalott mosoly az égen:
a nap. Felhők bodor véletlene
a tócsák fodrozó véletlenében.
A lét nagyrészt mégiscsak átláthatatlan, előre nem tudott, így véletlennek megélt történések sorozata.