Idézetek a véletlenről
(146)
Vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy a véletlen szándékosan a kárunkra keveri a kártyákat, jóllehet, ha a dolgok mélyére ásunk, rádöbbenhetünk, hogy a legtöbb esetben szó sincs véletlenről. Valaki keveri a kártyákat, az igaz, csak éppen nem a véletlen.
Időnként szükséges erősen fogni a kormányt, és vinni egyértelműen egy irányba a csónakot, időnként meg jó elengedni az irányítást és hagyni, hogy a víz egyik vagy másik partra sodorjon. Mert azt is lehet élvezni, amikor jönnek sorra a véletlenek.
Hát nem különös, hogy egy esemény épp azért következik be, mert senki sem feltételezi a bekövetkezését?
Az, hogy valami soha nem történt meg korábban, még nem jelenti azt, hogy soha nem is történhet meg.
A világban a véletlen uralkodik és éppen ezért van benne rend és törvény, ami a véletlenek tömegéből a valószínűségeknek megfelelően bontakozik ki.
A legjobb dolgok mindig így érkeznek, máshonnan és máskor, mint ahogy az ember remélné.
Teljesen mindegy, hogy véletlennek indult, vagy balszerencsének, vagy sorsnak. A különbség a minden és a semmi között mindig azon múlik, hogy ha ez lett volna, ha az lett volna.
Hiszek a végzetben, hogy minden találkozásnak és történésnek célja van az életben, de hiszek abban is, hogy rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e az utunk során felkínálkozó lehetőségeket, ezáltal tehát mi is alakíthatjuk az életünket.
Egy hajszál választja el a véletlent a sorstól, de ha az ember átlépi azt a határt, nincs visszaút.
Ha valakit keresel, úgysem találod meg. Ha valakivel nem akarsz összefutni, biztosan szembejön és észre is vesz.
A világot a véletlenek irányítják, és nem szabad túl sokat agyalni ezen, különben az ember teljesen becsavarodik.