Idézetek a véletlenről
(211)
Nem hiszek a véletlenekben. Adott körülmények között mindig ugyanaz fog történni. Két rész hidrogénből és egy rész oxigénből minden alkalommal víz lesz.
Nincs két egyforma sorsvonal, ahogy nincs két egyforma tenyérrajz, ujjlenyomat. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma szilveszter, ahogy nincs két egyforma tűzvész vagy árvíz.
Véletlenek nincsenek. Aki azt hiszi, hogy vannak, az vagy zombi, vagy vegetál, de fix, hogy nem ebben a világban él.
Az ember életében a véletlen is törvényszerű. Visszanézve mindenképpen annak tűnik, hiszen a konzekvenciái megmásíthatatlanok.
Nincsenek véletlenek. Utak vannak, amiket bejárunk, ki így, ki úgy. Az utak az univerzumon keresztül-kasul léteznek, tér és idő nélkül.
Nincs abban semmi csodálatos, hogy hosszú idő alatt, miközben a véletlen szövi a szálakat, egybeesések sokasága következik be a legtermészetesebb módon.
Paradox formában azt mondhatjuk, hogy igen valószínűtlen, hogy ne következzenek be valószínűtlen események. Ha nem mondjuk meg egészen pontosan, milyen eseményt jósolunk, akkor rendkívül sokféle módon következhetnek be a jóslatunkkal összeegyeztethető események.
Bőségesen elég dolog sikerül véletlenül ahhoz, hogy meggyőzze azt, aki hinni szeretne.
Az, hogy valami ritka, önmagában még semmit sem bizonyít. A bridzsben például egy a 600 milliárdhoz az esélye, hogy éppen azt a 13 lapot kapjuk, amit osztottak nekünk. Különös volna, ha valaki, miután megkapta és jó alaposan meggusztálta a lapjait, nekiállna kiszámolni, hogy ennek a leosztásnak az esélye kisebb, mint egy a 600 milliárdhoz, és ezek után úgy döntene, hogy nem is kapta azt a leosztást, hiszen annak olyan kicsiny a valószínűsége.
A teljes kontroll illúzió, és mindig beférkőzik valami váratlan. Ha az ember az ajtót beszögelve próbálja kizárni a véletlent, a véletlen ledönti a falat. Ennyi erővel akár résnyire is hagyhatja már rögtön az elején.