Idézetek a véletlenről
(186)
Agyunk hajlamos antropocentrikus keretben értelmezni a fizikai jelenségeket, aminek következtében ott is a tervszerűség bizonyítékait véljük látni, ahol kizárólag az evolúció és a véletlen játszik szerepet.
Az élet túl bonyolult és összetett ahhoz, hogy bárki tökéletes kontroll alatt tarthassa - ennek az alázatos belátása teszi képessé az embert arra, hogy túlélje a viszontagságokat.
A leleményes felfedezések némelyike századokkal ezelőtt született, némelyike nem is olyan rég, napjainkban. (...) Egy dologban azonban biztosak lehetünk: véletlenek mindig is történni fognak, és minél jobban felkészítjük rájuk tudatunkat, annál inkább remélhetjük, hogy a váratlan dolgokból a jövőben is értékes, mai képzeletünket nagyságrendekkel felülmúló felfedezésekre juthatunk!
Véletlenek: üzemzavar jele
egy amúgy megbízható gépezetben.
Futó, rossz gondolat Isten fejében.
Őt kérem este, mielőtt lefekszem,
vigyázzon rám, s ébren is, mintha jégen,
vagy háztetőn holdfénynél, rettegés,
gyanú nélkül, mintha egy rossz regényben,
hol mindig győz a jó, a szenvedés
csak átmenet, jutalmat nyer az érdem...
Aztán egy függönyt félrehúznak, és
sugárzó, agyhalott mosoly az égen:
a nap. Felhők bodor véletlene
a tócsák fodrozó véletlenében.
A lét nagyrészt mégiscsak átláthatatlan, előre nem tudott, így véletlennek megélt történések sorozata.
Amikor minden a véletlenen múlik, akkor a véletlenbe kell helyeznünk bizodalmunkat.
A véletlen minden dolgok nagy tanítómestere. A szükségszerűség csak utána következik.
Az átlagos szakértő körülbelül annyira pontos, mint egy dartsozó csimpánz.
Szeretjük azt gondolni - legalábbis a nyilvánosság előtt -, hogy jó cselekedeteink végül kifizetődnek. De a valóságban nem igazán gondoljuk így. Tudjuk, hogy a véletleneket nem lehet kikerülni.
Egyszer egy ember (...) elveszített egy gyémánt mandzsettagombot a végtelen, kék tengerben, és húsz évvel később, pontosan ugyanazon a napon, éppen pénteken, egy nagy halat evett - de nem volt benne gyémánt. Ezt szeretem a véletlenekben.
A véletlen és a szándék ugyanannak a kárpitnak a két oldala, uram. Az egyik talán kedvesebb a szemnek, de nem mondhatod, hogy az egyik igaz, a másik pedig hamis.
Vannak események az életben, amik olyan ritkán történnek meg, hogy mindenképp említést érdemelnek.