Idézetek a véletlenről
(166)
Nem hiszek a véletlenekben. Azért vagyunk ott, ahol vagyunk az életünk bizonyos időszakaiban, mert a dolgoknak úgy kell megtörténniük - nincs más oka.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
Az ember teljesen megőrülne, ha látná előre, hogy (...) egyetlen mozdulat meg tudja változtatni az egész további életünket.
Attól, hogy egyik dolog után történik a másik, nem biztos, hogy a másiknak az egyik az okozója.
Nem hiszek a csodákban, csak a véletlenekben; az én sorsomban is nagy szerepet játszottak. Hiszek a statisztikai szabályban: a leggyakrabban azok az események történnek meg, amelyeknek nagy a valószínűsége (...), de néha olyasmi is történik, ami teljességgel valószínűtlen, és az ilyen eseményeket a kis okok közrejátszása idézi elő.
Tíz balesetből kilenc emberi hiba, tévedés következménye. Nem vagyunk tökéletesek, mindig lesznek balesetek. A lényeg, azt hiszem, az, hogy minden lehetséges következményét fontolóra vegyük annak, amit tenni készülünk, így ha esetleg rosszra fordulnak a dolgok, könnyebb kézben tartani a helyzetet.
Ha egyszer sok időm lesz és igazán összeszedem magam, írok egy könyvet a véletlenekről, mert messze nagyobb a befolyásuk az életünkre, mint általában gondoljuk.
A szerencsével ugyanis úgy áll a dolog, hogy udvarolni kell neki. Meg kell győzni, el kell csábítani; és csak lassan lehet becserkészni, nehogy gyanút fogjon. Annyira törékeny és szeszélyes, hogy minden apróság számíthat. Az is, hogy mit vesz fel az ember. Hogy az utca melyik oldalán megy, hogy milyen dalt fütyül útközben, vagy hogy az ablakon kinézve mennyi madarat lát meg.
A visszajelzés, a visszacsatolás nem elsősorban a kritika, de minden emberi tevékenység értékének alapja: ez ad kontextust, irányt, motivációt a cselekvéseinknek, nem véletlen, hogy ez a pedagógia egyik legfontosabb része is.